Somogyi Hírlap, 1991. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1991-06-27 / 148. szám

2 Katonai tárgyalások Ma egynapos munkalátoga­tásra hazánkba érkezik Lubos Dobrovsky, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság nem­zetvédelmi minisztere, kollé­gája, Für Lajos meghívására. A januárban kötött kétoldalú ka­tonai megállapodásnak megfe­lelően a két ország honvéd­sége közti kapcsolatok erősí­téséről, továbbfejlesztéséről tárgyalnak majd a miniszterek. Szolidaritási adó Az európai Közösség hat ku­tatóintézete egy közös tanul­mányban arra a következte­tésre jutott, hogy az EK-nak évi 10 milliárd dollárt kellene fizet­nie szolidaritási adóként, hogy elősegítse a Kelet- és Nyu- gat-Európa közötti fejlettség­beli különbség mielőbbi áthida­lását. Orvos-per Kubában A havannai idegsebészeti in­tézet több neves orvosa ellen folytattak te bírósági tárgyalást kedden a kubai fővárosban. Azzal vádolják őket, hogy rob­bantásos merénylet végrehaj­tását tervelték ki Fidel Castro államfő ellen, és kísérletet tet­tek az akció előkészítésére. Eltévedt repülőgép Kedden egy csehszlovák ka­tonai repülőgép technikai hiba következtében elvesztette tá­jékozódását, berepült a ma­gyar légtérbe, kényszerleszál­lást hajtott végre s Mezőkö­vesden landolt. A javítást köve­tően az északi szomszédunk­ból érkezett műszaki csoport helikoptere és a repülőgép is elhagyta már hazánkat. KGST-vég Budapesten Holnap Budapesten tartják a KGST 46. tanácsülését, ame­lyen aláírják a szervezet meg­szüntetéséről szóló dokumen­tumot. A korábbi gyakorlattól eltérően ezen a tanácsülésen nem a tagországok miniszter- elnökei, hanem többnyire ál­landó KGST-képviselői vesz­nek részt. A következő 90 nap alatt dönteni kell többek között a közös vagyon sorsáról is. A legnagyobb értéket a moszkvai KGST-palota és a hozzá tar­tozó épületek képviselik. Becs­lések szerint ez 400-500 millió dollárt is érhet. Üdvözlet képeslappal! A Képzőművészeti Kiadó Alex Kft.-je képeslapvásárt rendez kiváló minőségű, magas fényű, helyi és általános lapokból július 1-jétől 20-ig. Viszonteladók és mozgóárusok részére, amíg a készlet tart 10% árengedménnyel Vásárlás helye: Siófok, Somogyi u. 16. Nyitvatartási idő: 8-tól 16 óráig. (113368) SOMOGYI HÍRLAP 1991. június 27., csütörtök Elfogadták Függetlenség és feszültség a kárpótlási törvényt (Folytatás az 1. oldalról) Döntöttek a honatyák dr. Horváth Miklós (MDF) men­telmi ügyében. A képviselő áp­rilis végén ittasan vezette gép­kocsiját és balesetet okozott. A képviselők valamivel több mint a szükséges kétharmados többsége dr. Horváth Miklós mentelmi jogának felfüggesz­tése mellett volt. A megszavazott kárpótlási törvény értelmében kárpótlás azokat illeti meg, akiknek ma­gántulajdona — az eredetileg javasolt 1949-es határ helyett — az 1939. május elsejét köve­tően alkotott és a törvény mel­lékletében felsorolt jogszabá­lyok alkalmazása által szenve­dett sérelmet. Az 1949. június 8. előtti károk kárpótlásáról kü­lön törvényt kell alkotni. Az Alkotmánybíróság kifo­gásolta az eredeti törvényben azt is, hogy az önkormányza­tok tulajdonában levő lakások ellenértékeként el kellett volna fogadni a kárpótlási jegyet. Ezt úgy módosították, hogy a kár­pótlásijegy az állami tulajdonú, illetve a törvény kihirdetése után ingyenesen az önkor­mányzatok tulajdonába kerülő lakások megvásárlásakor használható fizetőeszközként. A termőföld esetében alkot­mányellenesnek talált megkü­lönböztetést az elfogadott tör­vény megszűnteti: a földért járó kárpótlást is a degressziós táb­lázat szerint kell megállapítani és termőföldhöz árverés útján lehet hozzájutni. Annak érdekében, hogy biz­tosítsák a termőföldben — ár­verés útján — történő kárpót­lást, a szövetkezet, vagy jog­utódja köteles kijelölni egy bi­zonyos földterületet. Ezt megelőzően azonban földalapot kell képezni a szö­vetkezeti tagok és az alkalma­zottak földhöz juttatása érde­kében. Ennek nagyságát úgy kell meghatározni, hogy a ta­goknak 30, az alkalmazottak­nak 20 aranykorona értékű termőföld jusson. Ennek az alapnak az aranykorona-ér­téke nem haladhatja meg a szövetkezeti és állami gazda­sági földek aranykorona-érté­kének felét. A földhöz árveré­sen lehet hozzájutni, s az árve­résen csak azok a kárpótlásra jogosultak vehetnek részt, akiknek kárpótlási jegyük van. A módosítások értelmében szövetkezeti és állami földeket egyaránt árverésre kell bocsá­tani. Ha a tulajdonos vállalt köte­lezettségét megszegi, a földet állami tulajdonba kell venni és árverés útján kell értékesíteni. Az a kárpótlásra jogosult, aki vállalja, hogy az adóhatóság­nál az árveréstől számított 30 napon belül mezőgazdasági vállalkozóként bejelentkezik, mezőgazdasági vállalkozási támogatásra tarthat igényt. (A Fidesz a tegnap délutáni sajtótájékoztatóján nem zárta ki, hogy az Alkotmánybíróság elé viszi az elfogadott tör­vényt.) A délutáni interpellációk után fogadta el a T. Ház — hosszú szavazás végén — a közigaz­gatási bíráskodásról szóló tör­vényt. Ljubljana: lezárt légtér A Ljubljana melletti nemzetközi repülőteret lezáratta szerdán kora délután a belgrádi Légiközlekedési Igazgató­ság -jelentette helyszíni tudósításában a belgrádi rádió. A repülőtér lezárásának, hírét megerősítette a német De­utschlandfunk rádióállomás tudósítója is, aki Ljubljanából Frankfurtba akart repülni, de a légiforgalmi stop miatt nem tudott. A ljubljanai repülőtér igazgatója elmondta a német újságíró érdeklődésére, hogy a repülőtér telexet kapott a belgrádi Légiközlekedési Igazgatóságtól, amelyben az állt, hogy (helyi idő szerint) „14 órától technikai okok miatt korlá­tozás lép életbe a szlovén légtérben”. (Folytatás az 1. oldalról) Szlovéniában a jugoszláv néphadsereg egyes alakulatai fokozott harckészültséget lép­tettek életbe, a határ menti kör­zetekben erős csapatmozgá­sok észlelhetők, számos pán­célos alakulatot vontak össze Maribornál. A horvát szabor folytatta ál­landó ülését, amely már hete­dik napja tart. A szabor elis­merte a Szlovén Köztársaság önállóságát. Horvát zászlót lengető helyi lakosok ünne­pelnek június 25-én este a horvát parlament épülete előtt. Az után, hogy a parlament elfo­gadta a köztársaság szuverenitásáról szóló nyilatkozatot és kihirdették Horvátország függetlenségét. (MTI-Telefotó) SZLOVÉN, HORVÁT FÜGGETLENSÉG Román, görög visszhang Tartózkodás és remény Jugoszlávia két szomszédja is síkraszállt szerdán délután a délszláv szövetségi állam változatlan formában való fennmaradása mel­lett. A román külügyminiszter, Adrian Nastase Jugoszlávia területi egységének fennmara­dását szorgalmazta, s kifejezte azt a remé­nyét, hogy erőszak alkalmazása nélkül rende­ződik a jugoszláviai válság. A görög kormány — szóvivője szerint — ju­goszláv belügynek tekinti Szlovénia és Hor­vátország függetlenségi nyilatkozatát. — Szó sem lehet arról, hogy a görög kormány elis­merje bármely jugoszláv tagköztársaság egy­oldalú döntését — mondta a szóvivő. A somogyi határmente nyugodt A határtól Viroviticáig 16 kilométer az út. Két falun visz keresztül; egy cukorgyár mellett ha­lad el, és egyenesen a főtérre fut be. Tegnap délután a kifelé tartó magyar utas útlevelét fi­gyelmesen vizsgálta át a jugoszláv határőr. Fogta, bevitte az irodába, s csak -jó öt perc múlva hozta vissza. Az úton nyári délutáni volt a forgalom. Virovitica is álmos kisváros képét mutatja. A laktanya kapuján hatalmas jugo­szláv zászlót lenget a szél. Friss színeiből kö­vetkeztetni lehet, hogy nem volt ideje még kifa- kítani a napnak. Bent a városban a főtéren két géppisztolyos rendőr traccsol az újságárussal. Forgalom alig. A boltok többsége délután négykor nyitott ki újra, de vevő alig akadt. Este, visszafelé jövet minden faluban — jól látható helyen — ott állt a rendőrségi autó, s az út mellett a rendőr végezte a munkáját. Abból, ami az önállóságot kikiáltó Szlovéniában és Horvátországban feszültséget jelent, itt csu­pán ennyit tapasztalt a látogató. S hazafelé, a határon fel sem állt a kispadról a határőr: intett: mehetnek. (Kercza) Az érem harmadik oldala * Európai Egyesült Államok vagy Európai Konföderáció? Minek van nagyobb realitása? Az Eu­rópai Konföderációnak, amelyet a bécsi Der Standard a francia elnök legutóbbi prágai fellépése nyomán „Mitterrand ví­ziónak’’ nevez, vagy az Európai Egye­sült Államok gondolatának, amelyet vi­szont — véletlen, nem véletlen — a né­met Die Welt ugyancsak víziónak minő­sít, igaz, Helmut Kohl bonni kancellár nevéhez kapcsolva? De lehet, hogy az európai éremnek van egy harmadik oldala is, Rudolf Kirschläger, volt osztrák államfő mintha ezt az utóbbi oldalt emlegetné, amikor így fogalmaz: nem a Közös Piac mai tagországainak holnapi Európáját kí­vánja mindenki azok közül, akik be sze­retnének jutni — s lehetőleg minél előbb — Európába. A francia elnök elsőízben 1989-ben használta az „európai konfölderáció” ki­fejezést, s akkor a kontinens cseppfo­lyós politikai-társadalmi körülményei­hez igazodó „európai strukturális egy­séget” értett ezen. Ma a francia külügy­minisztérium már úgy értelmezi a kon­föderációt, mint amely „lehetővé teszi Európa számára, hogy egyenrangúan vitasson meg minden kérdést, amely­ben közösen érdekelt”. Mitterrand prá­gai megnyilatkozásai óta világos, hogy ebben a megfogalmazásban egyaránt fontos a közös témák sokasága és az egyenjogúak vitáinak intézményesített rendszere. Környezetvédelem, be- és kivándorlás, hírközlés, közlekedés, energia, kultúra, nemzetek és nemzeti kisebbségek helye — ezek a témák kaphatnak ma láthatóan elsőbbséget egész Európát érintő témák közül. A megoldásokat pedig a föderációs szer­vezés kötelező döntései helyett a szu­verén országok vitájában kellene meg­találni, a konföderáció nemzetközileg elfogadott normáinak megfelelően. A működéshez kis szervezetet — legfel­jebb egyetlen titkárságot — képzelnek el, de mindeddig példátlan földrajzi mélységű hatáskörrel: Havel csehszlo­vák elnök a konföderációs Európát már olyannak rajzolta fel, amely az Atlanti óceántól — a Szovjetunió ázsiai részeit is beleértve—a Csendes óceánig érne. S ha valaki úgy gondolja, ahogy a konföderáció az egyenlőek és a még egyenlőbbek — a fejlett nyugatiak — számára szerveződik majd, annak csak a történelem válaszolhat. S aki úgy véli, hogy ez a szervezet a keletiek teljes jogú közös piaci tagságának elodázá­sát célozná „Mitterrand e térség orszá­gainak az EGK-ba való teljes jogú felvé­telét újabban „tucat vagy több tucat éven belülre" jósolja) az kérdőjelbe üt­közik: akkor miért csak 15-20 év múlva látják megvalósíthatónak a konföderá­ciót? Lehet, hogy az európai államok laza szövetsége mégis az Európai Egyesült Államokat helyettesíthetné? Kohl elképzelése ugyanis — hogy a Közös Piac európai szövetségi állama­ként működjék — még azok szerint is sok akadályba ütközik, akik támogatják a gondolatot. A pillanatnyi föderációs elképzelések az Európai Közösség jú­nius 28-i csúcsértekezlete elé kerülnek. A tervezet három tartópillére — a közös külpolitika, a jogrendszer egymáshoz közelítése és az egységes belső piac kialakítása — csak része volna e tény­leges Egyesült Államoknak. London mégis félti tőle nemzeti szuverenitását (ebben az új miniszterelnök, Major már alig különbözik elődjétől, Margaret Tha- chertől), s Franciaország is újabb és újabb kemény kérdéseket tesz fel. A föderációs egyesült Európa gyakor­latilag belső határok nélkül, gazdasági és pénzügyi unióban élne, s a közös po­litikát közös biztonságpolitikaként is ér­telmezné. Az utóbbi bizonyos időn belül integrált védelmipolitikává fejlődne. Ez részleteiben jóval több, mint az 1982-re meghirdetett közös piaci egység. A vé­delmi politikát érvényesítő Nyugat-Eu­rópai Unió majdani működése és hatás­köre kétségeket ébreszt a Közös Pia­con kívül is. Az Egyesült Államok pél­dául úgy látja, hogy ezzel a szervezettel akarják háttérbe szorítani a NATO-t és kiszorítani Amerikát a kontinensről. A Szovjetunió viszsont attól tart, hogy eb­ben a szervezetben helyet kapnak vé­gül a kelet-európai térség országai is. James Baker amerikai külügyminiszter valószínűleg mindezért vázolt fel éppen az európai külügyminiszterek mostani berlini konferenciája előtt egy újabb „ví­ziót”: egy olyan „tranzatlanti közössé­get”, amely „Vancouvertől kelet felé egészen Vlagyivosztokig terjed”. Mindennek ismeretében állapítja meg elemzésében a Die Welt: „Kelet és Közép-Európa országai mind kevésbé értik, mi is lehet a szerepük ezekben a föderációs és konföderációs elképzelé­sekben. Pedig mindannyiunknak csak az az Európa jó, amely nekik is megfe­lel”. (Ferenczy-Europress)

Next

/
Oldalképek
Tartalom