Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-11 / 108. szám
6 1991. május 11., szombat SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK Tavaly júliusban avat ták Siófokon az evangélikus felekezet új templomát. Egy finn testvéregyház támogatásával Finnországban vásárolták a faanyagot amiből a templombelsőt készítették. Képeink a hitélet architektúráját mutatják be. (Fotó: Kovács Tibor) Nem áram rázta meg az Elektervet KÁEFTÉKÁLVÁRIA Az Elekterv kft 1988-ban alakult, és 1990-ben ment tőnkre. E két röpke esztendő alatt négy nagyobb és több kisebb vállalkozási kísérletük volt, melyek végül mintegy hatvanmillió forint veszteséget „produkáltak”. Hogy sikerült elérniük ezt a nem mindennapi eredményt? o Akkoriban a vállalkozásnak ez a formája még újdonságnak számított, hisz a „nagy káeftó- zés" csak később kezdődött el. Kocsis József ügyvezető igazgató azonban időben megérezte az új idők lehelletét, s kilépve addigi munkahelyéről megalapította cégét, melynek indulótőkéjét a csabrendeki termelőszövetkezet, az Állami Biztosító, valamint kilenc magánszemély adta össze. Később a csabrendekiek az „eredmények” láttán meggondolták magukat és kiszálltak a cégből. Megérzésük helytállónak bizonyult, mert a nagy lendülettel elkezdett szervező- munka igen hamar leállt, s megkezdődött a kft lassú haldoklása. Ennek a folyamatnak a végét az időközben vezérigazgatóvá avanzsált Kocsis sem várta meg, beosztottjait, dolgozóit ott hagyva a bukott cégnél fizetés és állás nélkül, kiugrott a süly- lyedő hajóból és új vállalkozásba fogott. A vízben hagyott dolgozók keresték meg az újságot panaszukkal, melynek lényege, hogy az ő egzisztenciájuk tönkrement, és minden bajok okozója — a vezérigazgató — pedig az új cég élén él mint Marci Hevesen. Cikkünkben a két volt üzemigazgató nyilatkozik, s ezekre az állításokra a felszámolás alatt álló cég jelenlegi ügyvezetője Friss Imre mondja el a véleményét. © Mint említettük, igen nagy tervekkel indult a biztos jövő és a gyors meggazdagodás felé a cég. Olyan vállalkozásokba fogtak, melyek biztos nyereséggel kecsegtettek, hisz oly sok másik cég megélt már hasonlókból. Az egyik ilyen volt a villany- és antennaszerelő csoport, akik kábeltévé és parabolaantennák szerelésével foglalkoztak. Az építési csoport az építkezések, tatarozások és felújítások mellett szállításokat is vállalt két Ifájával. A kft megvásárolta a Kaposvári Rákóczi Sportklubtól a kiskorpádi üzemet dolgozóstól és felszerelé- sestől hogy ott majdan lakatosüzem és telefonösszeszerelő üzem működjön. Megpályázták, majd el is nyerték Marcaliban a Mechanikai Művek Elco üzemét,melyet hasznosításra, meg is kaptak. Azzal a feltétellel hogy felújítják és a 300 dolgozónak munkát biztosítanak. Ide computer-összeszerelő üzemet terveztek. Végezetül az igazán „nagy buli” a kaposvári téglagyár megvétele volt, ahova Közép-Európa legmodernebb idegenforgalmi centruma került volna golfpályával uszodával szállodával és étteremmel. Szóval tervekben, elképzelésekben nem volt hiány. Ismét adódik a kérdés, mindebből miért nem valósult meg semmi, és hova tűnt az erre felvett sok millió forint kölcsön? 0 Az antennaszerelők és az építési-szállítási csoport szerzett magának munkát. Nemcsak hogy megéltek, még nyereséget is tudtak felmutatni. Ám ez csak „kiegészítő tevékenységnek” számított a vezetés szemében, a nagy üzletet a másik kettőben látták. Ennek a nagy üzletnek a reményében pályázták meg 1990 április elején a marcali gyáregységet Komoly tőkével rendelkező nyugatnémet üzletember ajánlatára ígért rá Kocsis József. Vállalta, hogy amíg a computer-alkatrészek fogadására alkalmas tudó állapotba nem kerül az üzem, addig a dolgozók megkapják az átlagfizetésüket. így is lett. Csakhogy az egy, legfeljebb másfél hónapra tervezett felújítás több mint három hónapig tartott. Időközben a külföldi partner visszalépett. A rossz nyelvek szerint nem is volt semmiféle tárgyalás számítógépügyben, azért kellett húzni halasztani az építkezést, hátha közben sikerül valami bérmunkát szerezni. Sajnos nem sikerült, s amikor ez már biztossá vált, a dolgozók — és a város vezetői — kezdeményezték, hívják vissza a német vállalkozót. Persze ez kiderült, és abban a pillanatban megszűnt a fizetések folyósítása. Azóta ez az üzem — az új tulajdonos irányításával — már dolgozik, a munkások kapnak fizetést, de két hónap bére még hiányzik az 1990-es évre, s ezért még mindig perük az Elekterv kft-t. Az üzem „igazgatója" Mészáros József is arra ébredt egy szép napon, hogy a postás hozza a munkakönyvét, és hiába próbálta meg felvenni az utolsó havi bérét, azóta is várat magára. — Én már csak azon csodálkozom, hogy hihettünk neki? Igaz, kényelmes volt a dolgozóknak otthon ülni nyugodtan, s felvenni a fizetést, de azért őket és engem is izgatott, mi lesz a céggel. Szerettem volna látni az előszerződést a partnerrel, vagy kimenni Kocsissal a tárgyalásokra. Egyiket sem engedte. Később kiderült, hogy nem volt sem előszerződés, sem tárgyalás. Közben munkásgyűléseket tartott, ahol mindenkit elkábított a szövegével. Azzal, hogy csúcstechnológiát hoz ide, csúcsmagas fizetésekért fogunk dolgozni. 400 millió forintos vagyonról és ezer dolgozóról volt szó. Nemhogy fizetést nem kaptunk két hónapig, még a családi pótlék is elmaradt. Annak azonban örülök, hogy közben a szépen újjáépített telepen Samberger úr beindította az üzemét és van munkája mindenkiek. — A marcali terveknek reális alapja volt — mondta Friss Imre. — Kocsis József kezében ugyanis volt egy ígéret 300 millió forint kölcsönről, pontosabban támogatásról. Kocsis ugyanis nagy összegű nyugatnémet márkakölcsönt szerzett az országnak, aminek a jutaléka lett volna ez a pénz. Erről ma is megvan még az írásos dokumentum, amiben a Tri- dens kft vezetője Nagy István volt pénzügyminiszter-helyettes kilátásba helyezte ezt az összeget. Aztán ez elfelejtődött, de akkor már fizettük a dolgozókat és felvettünk 20, majd harmincmillió forint kölcsönt a Budapest Banktól váltóra. A tervezett üzlet sem jött be, így aztán a pénz is elfogyott és az üzemet is elvesztettük. o Eközben Kiskorpádon is beindult a „munka". A lakatosüzemnek és a női betanított munkások csoportjának komoly feladatokról szóltak az ígéretek. Arról, hogy ezekből mi valósult meg, Nagy Árpád az üzem volt igazgatója beszél. — Az első munkák, amiket Kocsis szerzett nem igazán voltak nyereségesek, de hát ilyesmi előfordul, szerződés- módosítással lehetett volna tenni valamit. De nem ez történt, hanem egyik napról a másikra visszamondta ezeket a munkákat. A dolgozók ott álltak és nem volt mit csinálniuk. Elkeseredésre sem volt időnk, mert a vezérigazgatónk megnyugtatta a csapatot: lesz munka, sőt, annyi lesz, hogy új faházakat kell venni, bővítendő az üzemcsarnokot. Végül is megvette egy magyar feltaláló légtisztítóberendezésének gyártási jogát. Ezeknek az alkatrészeit le is szállították Sátoraljaújhely mellől, de tervrajzot nem hoztak, így neki sem tudtunk állni. Végül is egy darabot sikerült összeszerelni, be is mutattuk a Pécsi Ipari Vásáron, és nagy érdeklődés mutatkozott iránta. Már kezdtünk megnyugodni, amikor a sok hozavonának az lett a vége hogy lejárt a gyártási jogunk és a feltaláló másnak adta el. Ez hozzánk már úgy került vissza Kocsistól: „eladtam a Remix- nek 30 millióért, mi majd mást csinálunk”. Ezután elektromos ajtózárak gyártását vállalta el. A jó üzlet reményében a rajzok alapján megrendelték a szerszámokat a gyártáshoz. Milliókat költöttek rá, mert sehogy sem akart jó lenni. Végül, amikor a rajzokat kinagyították látták, egész más kell. De akkorra már vagy ötvenezer öntvényt legyártottak! Elkészült a jó szerszám, megkezdődött a gyártás. Csináltunk már negyvenezer darabot, amire rá kellett döbbennünk, hogy a kutyának sem kell. Ott állt halomban a raktáron! Ezen az üzleten is minden partnerünk keresett, csak mi nem. — Persze — mint kiderült — az ő keresetük is csak elméleti, mert a pénzt máig sem kapták meg. Közben a főnökünk ilyeneket mondott: „az oroszoknak kell félmillió, gyártsátok mint az őrültek”! Mi gyártottuk. Most 20 millió forint értékű alkatrész és kész zár van raktáron. Ott áll mellette a légtisztítóberendezés és egy csomó alkatrész is összesen 30 millió forint értékben. Tavaly októberben aztán végleg elfogyott a pénz, az alaptőke és a váltóra felvett ötvenmillió forint is és megkezdődött a leépítés. Ekkor történtek azok a dolgok ami után már nem hallgathattam. Decemberben kaptam egy felszólítást, hogy a telepre se bevinni nem lehet semmit,sem kihozni onnét Majd nem kaptam fizetést és elkezdtek különböző anyagokat és gépeket követelni rajtam. Semmiféle hivatalos papír nem dokumentálja hogy én bármit is átvettem volna, vagy bármivel is tartoznék a cégnek. — Ök tartoznak nekem és a volt kollegáknak több hónap fizetéssel, s azt már nem is számolom, hogy hány helyen járattam le magam a cég és Kocsis József miatt, ahol többé az életben nem állnak szóba velem. Friss Imre:—Való igaz, hogy a kiskorpádi üzem 25 millió forint veszteséget „produkált” , de ez nem csak a vezetőség hibája volt. Éppen Nagy Árpád volt az, aki adupia áron leszámlázott szerszámokat a selej- tekkel együtt átvette és kifizette. — A decemberben elkezdődött felszámolási eljárás után valóban megtiltottuk, hogy a telepre bármit bevigyenek, illetve onnan kihozzanak. Ezt az utaslítást az igazgató megszegte, és százezer forint értékben gépeket vitt el. A leltár napján nem engedte be a bizottságot. Az anyagi követelésről és a perekről pedig csak annyit, hogy a kiskorpádiaknak én személyesen vittem ki az utolsó havi fizetésüket, az elvesztett pereinket pedig megfellebbezzük és szerintem meg is nyerjük. — A munkaügyi bíróság jelenleg érvényes döntése értelmében azonban Nagy Árpád még mindig az Elekterv dolgozója. — Fellebbezés alatt áll az ügy— Elhangzott a vádak között, hogy elkótyavetyálték a cég járműveit, a szolgálati kocsit pedig átjátszották Kocsis József új cégének. — A cégek, akiknek tartoztunk végrehajtást kértek ellenünk, és a végrehajtók adták el a buszt és a teherautókat is jóval értéken alul. A Yugót pedig 150 ezerért az Atroncoop vette meg, de az már nem is ért többet annyira elhasználódott. — Jelenleg is van még tartozásuk jócskán. Csak a Társadalombiztosításnak tartoznak 7 millió forinttal, és ott van még a Budapast Bank ötvenmilliós váltója. — Ahogy kalkuláltuk a felszámolás végére 10 millió forint adósságunk marad. Az ajtózárakat 25 millió forintért megvette egy keszthelyi cég, a légtisztítókat pedig a Remix vállalat harmincmillióért. Ezeket az összegeket egyenesen a bank kapja meg. A TB tartozásunkat is ki lehetett volna fizetni, ha a végrehajtás nem történt volna meg. Ez lesz körülbelül a végső veszteségünk. — És önökkel, akik végig a cégnél maradnak mi lesz? — Kocsis József ígérete szerint az Atroncoopnál fogunk dolgozni. 0 Ennyi hát egy cég és 60 millió forint története röviden. Sajnos ez a sztori nem egyedülálló, más névvel és más összeggel behelyettesítve többször is leírhatnánk. Arra azért mindenesetre kíváncsi lennék, hogyan lehet ilyen könnyedén hozzájutni ekkora kölcsönhöz, és mi történik, ha mégsem sikerül kifizetni a bankot? Ezekre a kérdésekre — több másik mellett — terveink szerint Kocsis József válaszolt volna. Megkeresésünkre többször is adott időpontot, ám a találkozó mindannyiszor meghiúsult, mert vagy vidéken, vagy külföldön volt a volt vezérigazgató. Varga Ottó
