Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-11 / 108. szám

1991. május 11., szombat SOMOGYI HÍRLAP — FIATALOK OLDALA 7 „Ml LESZ BELOLÜ(N)K?" A Múzsák diákantológiáról A kollégiumok légköre ko­rábban érővé, érzékenyebbé teszi a diákokat. A társas lét szülte élmények egy-egy vers vagy próza formájában olykor testet is öltenek. A papírcsí­kokra felrótt, vagy a margó szé­lére lejegyzett írások sorsa azonban gyakran megpecséte­lődik. Hogy ne a szemétkosár legyen végső gyűjtőhelyük, hogy a társakhoz, az utódok­hoz is eljussanak a tizenéve­sek gondolatai, azért határoz­tak úgy tanáraik: antológiát állí­tanak össze a legjobban sike­rült írásaikból. A Múzsák cím­mel megjelent gyűjtemény harmadik kötete az idén, a bog- lárlellei XII. kollégiumi diákta­lálkozó alkalmából látott napvi­lágot a boglárlellei Mathiász János Mg. Szakközépiskola gondozásában. A kötetben 23 díjnyertes pályamunka — A/VUZSAK vers és próza — kapott helyet. Az egyik díjnyertes verselő Liliáne Molnár Viktória, a ka­posvári Móricz Zsigmond Mg. Szakközépiskola diákja. Az ő tollából ajánljuk e rövid verset: Mire leégnek a gyertyák Lomhán károgó varjak üzennek, Csonkos gyertyák égnek üszkösre. Számolok. A barázdát, a ráncot, az éveket, szerelmeim. Számolok, mire 17 lettem Mire mentem, kiket szerettem? Senkit? Nem merem. A tépett magány reménye illeg: meg kéne halni, vagy mégsem? Sugárba mar, érlel a félsz, Némán zárva a nyelvem. Figyeltem, hisz figyeltem! Téged, téged, Istenem!!! 90.I.2. Titkok Freddie körül Drámai kérdés: az Innuendo című LP lenne a Queen utolsó nagy dobása? Az angol plety­kasajtó szerint ugyanis súlyos betegség áll Freddie turnétól való vonakodása mögött. Egyesek szerint Freddie AIDS-beteg, az utóbbi időben 50 kilóra fogyott le. Amikor az­tán a zenekar többi tagja is hú- zódzkodni kezdett a videófor­gatástól, a spekulációk új erőre kaptak. A Queen körüli helyzet szinte már skizofrénnek mondható: két év szünet után végre visszatért a színpadra a világ egyik legnagyobb rock­zenekara, de mindenki csak az énekes egészségéről beszél. Freddie Mercury számára nem jelent meglepetést, hogy ismét az újságok címlapjára került a neve. Előbb hiányos jelmezei, majd homoszexuális érdeklő­dése, végül a méregdrága ja­pán díszhalakhoz való vonzó­dása volt a téma. (A Popcorn nyomán) Slágerlista Most újra a Magyar Hanglemezkiadók Szö­vetsége által szponzorált nagylemez-, ka­zetta- és CD-sikerlistát közöljük, amelyet két­hetenként 26 budapesti és 24 vidéki üzlet el­adásai alapján állítanak össze a közgazdasági egyetemen működő Universitas Diákszövet­ség munkatársai. 1. Bonanza Banzai: 1984 (Favorit) 2. Omen: Feketében (Start) 3. Quéen: Innuendo (MMC/EMI) 4. Szandi: Tinédzser l'amour (Favorit) 5. R-GO/Moho Sáp.: Angyalbőrben (Rákóczi) 6. Richard Clayderman: My classic collection (MMC / Delphine) 7. Republic: Indul a mandula (Pepita) 8. Pa-dö-dö: Kiabálj (Pepita) 9. AC/DC: The Rasors Edge (Gong/Warner) 10. Rod Stewart: The best of...(Gong/Warner) 11. Phil Collins: Serious hits (MMC/Warner) 12. Whitney Houston: I'm YourBaby Tonight (MMC/Artist) 13. Demjén F.: Elveszett gyémántok (Proton) 14. Hobo Blues Band: Tábortűz mellett (MMC) 15. Madonna: The Immaculate... (MMC/War- ner) 16. V.Moto Rock: Várj míg Jelkel majd a nap (Favorit) 17. Balázs Fecó és a Korái: A kőfalak leomla­nak (Proton) 18. Markos-Nádas: Csak 18 éven... (Kadem- cia) 19. M.C.Hammer: Please Hammer... (MMC/ EMI) 20. Deep Purple: Slaves and Masters (MMC/ RCA) Rovatszerkesztő: Tamási Rita „Ha nem vállalom el, háromszor olyan nehezen jutunk a célhoz” A Gyöngyhajú lánytól a menedzseri székig 1976-ban az útlevélosztályon fu­tottam össze Benkő Lacival. Rágta a körmét, Marlboróról Marlboróra gyújtott, lihegett és rohant. „Ha nem intézem el személyesen, lekössük a müncheni stúdiót...” Lekésték volna a svájci Ómega-rajongók klubját, az itthoni albumokkal azonos számú kinti lemezt és a Los Angeles Times sem írta volna az Omegáról a címla­pon, hogy az egyetlen kelet-európai zenekar, amelyiknek sikerült betör­nie Európába. Benkő László tehát úgy foglalta el a napokban a Hungaroton pop- márka-menedzseri irodáját, hogy ki­járta az összes iskolát, és még ze­nész is. De nincs iroda. Nincs szék sem! Hodályban fogad, ahol kollé­gák dolgoznak, és ha ügyfél érkezik, akkor marad két fotel vagy a büfé melletti „csöndes” folyosószakasz. — Szimbolikus egybeesés, hogy első szólólemezem épp akkor jelent meg, amikor elfogadtam a márka- menedzseri felkérést. — A lemezpiac helyzete nem ró­zsás. Hogy lehet ezen változtatni? — A Hungaroton sztárjai behoz­nak annyit, hogy a nyereségből jóval többet fordíthatunk tehetségkuta­tásra. Ebben az egyvárosú ország­ban teljesen elhanyagoltuk a vidéki­eket. A kaposvári színház szindró­mája alapján hálózatot szervezek, és felkutatom a tehetséges vidéki zenekarokat és szólistákat. Kecs­kemétről a Kortársakkal, Pécsről a Kispál és a Borzzal máris foglalko­zunk, ám mondhatnék más példákat is. Vállalni akarjuk a vidéki szakma legjobbjainak arculat-alakítását, menedzselését. Manapság, amikor mindenütt az országban nézik a nyugati tévéadásokat, az igények is mások, és a zenekarok is, abban az értelemben, hogy szinte készek a produkciók. Aztán tervezzük azt is, hogy véget vetünk egy rosszízű gyakorlatnak: nálunk ugyanis min­dig divat volt teljesen behódolni egy új irányzatnak és egy csapásra megtagadni minden addigit. Az elő­ző korosztályok sztárjai így kerül­tek süllyesztőbe. Hiba volt, mert ódivatúvá tettünk egy sor olyan mű­vészt, akinek még lett volna közön­sége. Pedig ahogy Gene Kelly és Paul McCartney örökérvényű akkor is, ha az új hullám Madonnának kedvez, nálunk is megfér egymás­sal a rock, a diszkó és a hagyomá­nyos könnyűzene. — Zajosan vitáznak arról is, hogy magyar legyen-e a stílus vagy má­solja a nyugati zenét... —A skandináv minta alapján sze­retnénk lassan kialakítani külföldön is elfogadható produkciókat. Ez ki­egészíti azt a törekvést, hogy a mű­faj minden ágában teret kapjon a nemzeti identitást kifejező zene. — A Hungaroton popmárka ma már nincs exkluzív helyzetben. Vi­szont még mindig ide tartozik az Il­lés, az LGT, az Omega, a Bikini, a Pa-dö-dö, az Éva-Neoton, az Exo- tic, a Republik és a már említett Kor­társak. Nem fél attól, hogy a sztárok nem újítják meg a szerződést? — Május második hetében sajtó- tájékoztatón jelentjük be a kiadói tervet. Előtte minden zenekarral és szólistával tárgyalunk. Aki maradni akar, marad, aki menni, menni fog. Huszonöt év ebben a szakmában megtanított arra, hogy jó lemez csak jókedvűen készül és ezt nem helyet­tesíti semmiféle írásos vagy szóbeli megállapodás. — Benkő László a menedzser to­vábbra is aktív zenész. Hogy fér bele mindez a nap huszonnégy órá­jába? — Nehezen. De ha nem vállalom el ezt a feladatot, akkor háromszor olyan nehezen jutunk el a célhoz... Návai Anikó Jogosítvány nélkül... Az egyik baleseti hír szerint egy 17 éves fiatalember motor- kerékpárjával három, az úttest szélén vele azonos irányban haladó gyalogost gázolt el a késő esti órákban. A gyalogo­sok különböző fokú sérülése­ket szenvedtek, a fiatalember, aki vezetői engedéllyel sem rendelkezett, a kórházba szállí­tás közben meghalt. Ismét egy olyan eset, amikor nem működött az észfék, amely a bajt megelőzhette volna. Nem működött a szülők­nél, akik megvásárolták a mo­torkerékpárt és megengedték, hogy furikázzon a legény, mie­lőtt még megtanult volna biz­tonságosan motorozni. Való­színű, hogy korábban már volt mopedje a fiatalembernek, és úgy gondolta: a kettő között nem nagy a különbség. Pedig a kettő mesze nem ugyanaz a motorok súlya, a teljesítmény és főként a sebesség szem­pontjából, így más vezetés- technikai tudás szükséges hozzá. Nem véletlenül írták elő, hogy a 150 ccm fölötti nagymo­torra csak az szerezhet vezetői engedélyt, aki a kisebb kategó­ria vezetésében már megfelelő gyakorlatot szerzett. Tudom, hogy nehéz elle­nállni a kísértésnek, ha lehető­ség van tudásunk, főként bá­torságunk kipróbálására. Itt a tavasz, a garázsokból, sufnikból előkerülnek a moto­rok, mopedek. Néha a szigor sem árt meg a fiataloknak, kü­lönösen ha arra gondolnak, hogy például 1989-ben 103 motoros, 78 mopedes veszí­tette életét balesetek következ­tében, s több mint négyezren különböző fokú sérüléseket szereztek. Sajnos, a többsé­gük a fiatalok közül került ki. Kalanovics László r.ezredes, az OKBT titkára Bombajó! A legpontosabb video­film-sikerlistát most Csehi Marcell kaposvári olvasónk küldte. Gratu­lálunk a háromszori in­gyenes kölcsönzéshez; levelünket hamarosan megkapod, s jelentkez­hetsz vele a Bombajó Kft „Fekete Fény” videoka­zetta-kölcsönzőjében. (Kaposvár, Honvéd u.17.) Pop pletykák Paul Taylor, a 23 éves szőke glasgow-i belopódzott Sam Fox igencsak óriási befogadó- képességű szívébe. Hat hóna­pig turnéztak együtt, míg ösz- szejött a „dolog”. Azóta el nem maradnak egymás oldaláról. A gerlepár közeli barátai már hal­lani vélik az esküvőre szólító harangokat. Több mint 1,4 millió rajongó tombolt azon a kilencnapos fesztiválon, amelyet a közel­múltban Rock In Rio címmel — 45 fokos hőségben — rendez­tek meg Brazíliában. „Ez az ember egy rémálom” — kom­mentálta Prince sztárallűrjeit a koncert főrendezője. A „rock Napóleonja" például saját lak­osztályába vitette a hotel bár­jának zongoráját. Ezenkívül másfél órát késett a koncertről, a dühöngő közönségnek pedig csak ennyit mondott: „I lőve You”. A nézők erre portugál nyelven kezdtek szitkozódni. Egy utolsó utáni éhezés krónikája / Éljenek az emlékek K. G. jr. és „fsai” jubileumi századbúcsúztatása Egykor tyúk szaladt el a le­hullott tincsek előtt. Ez volt az első találkozásom velük. A nó­ták érthetetlen és idegesítő krákogásnak tetszettek, ne­kem nem. Öt perc híja volt a ki­menetelemnek. Ez idő tájt Szamojéd Pacsir­ták és Vásott Hangulatjelentők néven léptek fel, nem sokkal később Éhező Apácákká vál­toztatták magukat. Mindig akadt mondanivaló­juk. Üresnek és kihaltnak gon­dolták a város akkori szellemi életét, és soha nem hagyták szó nélkül. Még akkor sem, ha bizonyos helyekről kitiltották őket. Nem állítom, hogy könnyű volt azonosulni gondolatvilá­gukkal, mégis a tiszta és kö­zérthető szólást kedvelők is újra meg újra megjelentek a performance-eken. Magam talán soha sem ke­restem volna velük a találko­zást, de milyen a sors: szinte mindegyik koncertjükre elcitált. És hát örülök neki. Aztán megöregedtünk... Az Éhező Apácák sem kivétel ez alól, az idén ötévesek. De nemcsak őfelettük járt el az idő, klasszikus dalaik is fél évtize­desek. Az Egyszer voltam templomban..., A baj van és a Narancssárga hullafoltok mind megvénültek. A négerek... csak napoznak című nagysikerű költemény szintúgy. Most, hogy néhány napja újra hallgattuk őket, valami komoly hiányérzet honolt a te­remben. Hiányoztak az új dalok, hi­ányzott a régiek lelke. Az az ér­zés, amiből mindig tudtuk, hogy valami történik velünk. Hogy részesei vagyunk valami érdekes dolognak, amit nem is kell megfogalmaznunk, mert megfogalmazzák helyettünk. S ez az érzés már nincs sehol. Persze most is voltak, akik jól érezték magukat: a tér legsöté­tebb pontjain rángatózók vagy a földön önfeledten kéjelgők... De ez már nem ugyanaz. Maradnak az emlékek. Em­lékek egy színpadon fekvő, fe­jét hátrahajtó, közép-európai rock'n roll-zenészről, meg a többiekről. Rólatok. Éljenek az emlékek... Kép és szöveg: Balassa Tamás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom