Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-27 / 121. szám
1991. május 27., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SPORTMAGAZIN 7 „125 fokon” izzó hangulat Cserénfán Küzdelem az idővel Szombaton egyetlen fogalom létezett versenyzők és nézők közt egyaránt: az idő. Ám míg a nézők elsősorban az eget kémlelték, vajon kitart-e a napsütés egész nap, addig a versenyzők az időmérő edzésen azért hajtottak, hogy biztosítsák helyüket a rajtgépnél másnap, ahova csak a legjobb negyven kerülhetett. Negyed háromkor zúdult ki az A csoport 28 versenyzője, majd négy órakor a B csoport huszonhét motorosa. Mivel a vb első tíz helyezettje automatikusan indulhatott a cserénfai futamon, s közülük hatan ott is voltak, így az 55 versenyző 34 helyért hajtotta magát és gépét. Mindkét csoportból a legjobb 17 került a döntőbe. Az első csoporttal futott ki a két magyar versenyző, Horváth Pál és Jeszenszky Péter is. Horváth Pali kezdett jobban, s már az első körök után a biztos bejutást jelentő 15. helyen motorozott. Később azonban az ellenfelek belejöttek, s ez azt jelentette, hogy a magyar fiú visszaesett a 20. helyre. Pali is tudott erősíteni, és kiváló motorozással, 3.00.26-os idővel feljött a 17. helyre. Már-már úgy tűnt, sikerül megőrizni ezt a helyet, amikor az edzés utolsó perceiben ketten is jobb időt futottak nála. így végül a 19.-ként tudott bemotorozni. Jeszenszky miatt már kevésbé kellett izgulni, az első körben elfoglalt 22. helyén nem tudott változtatni. így hazai pályán sem sikerült az idővel bekerülni a legjobbak közé, de a rendező jogán mindketten ott lehettek a vasárnapi futamok startjánál. Az A csoport legjobb idejét Remy Van Rees futotta. A B csoportban Marcel Van Drunen volt a leggyorsabb, megelőzve ezzel Oarig Prat- ley-t és Franco Rossit. Vasárnap délelőtt folytatódott a küzdelem az idő ellen. Itt, a kötelező időmérő edzésen már csak a legjobb 42 közé kerültek indultak, eldönteni azt, ki választhat először rajthelyet. Ennek óriási ajelentősége, hisz egy világbajnoki futamon, ahol a versenyzők közel azonos tudásúak és a motorok közt sincs igazán nagy különbség, egy jó vagy egy rossz rajt mindent eldönthet. Nagy meglepetés senkit sem ért, a tavalyi bajnokság legjobbjai osztoztak Cserénfán is az első nyolc helyen. Korai búcsú Az autó-motorsportban az ismert jókívánság: „Szerencsés kéz- és lábtörést”. így köszönnek egymásnak verseny előtt a klubtársak, barátok, de még a hozzátartozók is. Ebből is érződik, hogy ez a fajta sérülés valahogy hozzá tartozik ehhez a sporthoz, s egyáltalán nem sorolható a tragikus események közé. Hogy a holland Brands Willemnek ki kívánt ehhez hasonlót nem tudjuk, de tény, hogy ő lett a cserénfai vb első „áldozata”. A szimpatikus versenyző Hondájával nem a legszerencsésebben bukott, a kezét és bordáját törte, amely megsértette a tüdejét, a mentők kórházba szállították. Mindez még a szabadedzés során történt. így aztán számára úgy fejeződött be a vb, hogy el sem kezdődött. Lovagok a légtérben A japán motorok uralták a mezőnyt a magyarországi futaA szünetekben A szünet sem telik unalmasan a mezőny számára. A motorokat maguk a szerelők és a motorosok tisztogatják. A gyári csapatok lefüggönyözött sátorokban, a kevésbé menők az elborult ég alatt cserélik a légszűrőket, tankolják fel a motort, végzik el a gyorsjavításokat. Egy-egy futam alatt a versenyzők szervezete majd három liter vizet veszít, így jólesik a sátrakban a behűtött ásványvíz is. A cserénfai kör az első futamban kissé porosnak bizonyult, ezért a szünetben tűzoltóautók locsolták a nyomvonalat. A mezőny azonban mit sem törődve a friss tócsákkal, ismét patyolattiszta ruhákban, tiszta motorral állt rajthoz. (Folytatás a 8. oldalon) A hazaiak „ásza” Horváth Pál A szombati időmérő futam után kerestük fel depórezidenciájában, az edzésnap jobbik magyarját, Horváth Pált. — Hazai versenyző vagy, edzésidőd alapján mégsem juthattál volna a vasárnapi versenybe. Tartósan egyenlő teljesítménnyel jó köröket futottál, ám hiányzott közülük egy igazi mindent eldöntő leggyorsabb kör. — Hazai versenyeken nincs limitidő, így a magyar versenyzők számára teljesen szokatlan, hogy mindössze egy körre összpontosítsanak. A franciák, angolok, németek közt ez már gyakorlat, ők megtanultak egy lapra feltenni mindent. — A motorok közt is nyilván nagy a különbség. A te géped milyen? — Egy új Suzuki, amivel eddig még semmi gondom nem volt és szombaton is jól ment. A pálya megújított nyomvonala még szokatlan volt, a verseny előtti pályazár miatt a meghosz- szabbított amerikai ugratót sem tudtam kipróbálni. Edzés előtt tartottam tőle egy picit, de aztán jól összeszoktunk. mon is. Látszólag alig van különbség a gépek között, sőt a laikus számára az egy évtizeddel ezelőtti motorok „ránézésre" ugyancsak ilyenek voltak. — Csak látszólag azonosok a régiekkel — hallottuk Borka Jánostól, a Somogybán munkálkodó kitűnő szakembertől. Bizony sokat módosultak a versenyparipák. A legfeltűnőbb különbség a rugózásban van, így vált lehetővé, hogy a korábban jobbára „földhöz ragadt” porfelhőlovagok jelentős utat tehetnek meg a levegőben is. 40—50 méteres légi út manapság meg se kottyan az itt összegyűltek- nek. De alapvetően mások a fékbetétek, a kipufogók és természetesen a gumik is. Ezek a versenyparipák általában 40 lóerősek, de két-három lóerő eltérés mutatkozik köztük, s ebben a kategóriában ez jelentős. A súlyuk 80—85 kg, míg lovasaik ideális testsúlya 70— 75 kg. A hagyományos 98 oktános benzint használják, de ehhez különleges adalékanyagot kevernek és különleges minőségű a Castrol kenőolajuk is. Az úgynevezett „alap” versenymotor ára 6500 német márka, de mire igazi versenygéppé válik, legalább még egyszer eny- nyit költenek rá. Az európai gépek közül egyedül az osztrák KTM tudja tartani magát a világ krossz-élvonalá- ban. A motorja a versenyzők véleménye szerint ugyan „gyengécske”, ám a rugózása, teleszkópjai toronymagasan verik a többi nagy márkáét. A Honda mint az autó- és motorsport számtalan ágában, erejével, fürgeségével, motorjával a krosszban is az első. A Honda a „motorok királya”, ám rugózása ahogy az egyik angol versenyző mondta: „csapnivaló”. A Suzuki tavaly a márkák közt világbajnokságot nyert. Egyesíti magában a földes utak osztrák kényelmét és a hegymászás japán fürgeségét, így ez a sajátos napkeleti öszvér idén is méltán pályázhat a márkavilágbajnoki posztra, hisz a versenyben máris toronymagasan az első. A Dunlop A Dunlop cég a vb idejére áttette székhelyét Cserénfára. Hatalmas kamionnal érkeztek, s valóságos gumiszerelő műhelyt hoztak magukkal. Volt is munkájuk bőven, hisz most a konkurens cégek nem jöttek el. így aztán az egész vb-mezőny az ő szolgáltatásukat vette igénybe. Pályakóstoló Szombaton délután már igazi nagyüzem volt a cserénfai krosszcentrumban. Hiába imádkoztak az égiekhez a vb szervezői, a meteorológia által is megjósolt eső csak nem érkezett meg. No nem is a verseny idejére várták, hanem még előtte, mert bizony olyan száraz volt a pálya, hogy nem győzték locsolni. A tűzoltóság fecskendői gyakran voltak munkában, de a pálya délkeleti oldala így is eléggé poros volt, s emiatt panaszkodtak is a résztvevők. A „pályakóstolónak” minősülő szabadedzéseket két csoportban bonyolították le. Bizony kezdettől látszott, hogy a világ krémje randevúzott Cserénte- tőn. Olyan otthonosan mozogtak az először látott pályán, mintha évek óta ott tartották volna edzéseiket. Mitagadás, látványos volt már ez az első bemutató is, igaz az iránta megnyilvánuló érdeklődés elmaradt a várakozástól. Alig 3—4 ezren látogattak ki a derűs, de eléggé szeles időben. Versenyzők és motorok Bár egy híján összesen 100 versenyző küldte el nevezését a cserénfai vb-futamra, végül is csak 61 -en érkeztek meg közülük. A „porfelhőlovagok" 15 országot képviseltek, köztük Horváth Pál és Jeszenszky Péter hazánkat. A legnépesebb küldöttség Belgiumból érkezett; nyolc versenyzője jött a flamand országból Cserénfára. Őket egyébként zászlókkal és dudákkal felszerelkezett népes szurkolósereg is elkísérte. Ugyancsak sok motoros jött még Hollandiából, Svácjból, Franciaországból, Olaszországból, Ausztriából és Csehszlovákiából. A tengerentúlról két amerikai cros- sozó, a tavalyi világbajnok Schmit Donny és az ezüstérmes Moore Robert jött el. S most néhány szó a motorokról. A legtöbben — egyaránt 18-an, 18-an — Su- zukival és Hondával próbáltak szerencsét. Kilencen versenyeztek Kawasakival és ugyancsak kilencen Yamahával. Hat crossozó „lovagolt” KTM-et, míg a svéd Werner Fredrik indult csak egyedül Husqvarnával.
