Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-25 / 120. szám

1991. május 25., szombat SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKOLDAL 7 Gyermeknap Ez a május utolsó vasárnapja a ti ünnepetek, gyerekek! Ezen a napon a szülők, a nagyszülők, a felnőttek köszöntenek bennete­ket. Ha mód van rá, ezen napon elétek kerül az asztalra a kedvenc étel, a kedvenc sütemény. A lexikonban az olvasható a ti ünnepetekről, hogy ezt a tavaszi napot a Gyermekvédő Liga kezdeményezte valamikor, elsősor­ban a fővárosban és a városokban élő szegény gyerekek segíté­sére. Ezen a napon pénzt gyűjtöttek számukra, a kereskedők is a Ligának adták aznapi bevételük egy részét. Ezeket aztán szétosz­tották! a leginkább rászoruló kisgyerekek között. Az ünnep azóta átalakult, általánossá vált. Mi, felnőttek azt kí­vánjuk, azon fáradozunk, hogy minél kevesebb kisgyerek szorul­jon ilyenfajta segítségre. Legyetek mindnyájan felhőtlenül boldog gyerekek! Valamikor réges-régen, amikor még dédapáink sem él­tek, Nyár király birodalma volt az egész föld. Nem hüllt le a fák levele, nem sárgult meg a rét, a tarka virágok ezrei illatoztak a gyönyörű napsütésben. A ma­darak boldogan énekeltek, nem volt semmire gondjuk, mert az örök nyár ellátta őket minden jóval. Az állatok nem bántották egymást, barátság­ban boldogan éltek együtt. A vígkedélyű királynak első mi­nisztere a Nap volt, arany jósá­gával naponta megcirógatta a földet, növésre serkentette a rétet, a fákat, kifakasztota a bimbókat és az állatokat szép nagyara nevelte. A Szellő volt a Nap miniszter első adjutánsa. Az ő dolga volt, hogy ha szom­jazott a föld, előteremti a lan­gyos esőt. Minden este meglo­csolta a fejlődő növényeket, és mire másnap a Nap miniszter ellenőrző kőrútjára jött, min­dent a legnagyobb rendben ta­lált. Telt múlt az idő, Nyár király kezdett megöregedni. Két fia volt, az idősebbet, a trónörö­köst, Nyárnak hívták, úgy mint őt, a fiatalabbat Télnek. Kisko­rukban nagyon szerették egy­mást a gyerekek, de ahogy fel­nőttek mind jobban elhidegül- tek egymástól. Tél rakoncátlan volt, mindig ijesztgette a fákat, a virágokat a barátaival, a Hó gróffal, a Jég báróval. Az öreg király sokszor fedte a fiát: — Tél fiam, nem lesz így jó. Ilyen viselkedéssel nem lehet élni. Öreg vagyok, de nem tud­nék nyugodt szívvel elmenni közületek, ha közted és a tró­nörökös között ilyen nagy a kü­lönbség. — Sohse féljen apám! Jó gyereke leszek mindig csak más vagyok, minta trónörökös. Az öreg királynak nem tet­szett a dolog, de a Tél is a fia volt, nem foszthatta meg rang­jától. Amikor meghalt az öreg király, másnap megkoronázták a trónörököst, a lakomán a Tél herceg is részt vett, de már az ünnep végén összeszólalko­zott a királlyal. A Hó és Jég ba­rátai bíztatták: —Tebelőled is lehetett volna király, és még lehetne is, ha hadsereget szerveznénk és megtámadnánk az új királyt. Tél herceg gondolkodott egy keveset, tetszett barátai javas­lata: ha csak a fél földet sikerül megkaparintani, az is hatalmas ország lenne! Még állt a la­koma, amikor a Hó és Jég kö­vetek beállítottak a királyhoz Tél herceg kívánságával: en­gedje át a fél birodalmát. Nyár király nagyon elszomorodott rossz testvére követelésén. Két nap és két éjjel tanácsko­zott Nap miniszterrel és Szellő­vel és a végén azt mondta a kö­vetnek: — Apám hagyta rám a biro­dalmat, nincs jogom a felét át­adni, ha tudod, próbált meg el­venni erőszakkal! Tél herceg ilyen válaszra számított. Másnap éjjel Hó ba­rátja titokban megindította né­pét a földre: hullt, hullt a millió­nyi hópehely-nép és lassan kezdte ellepni a földet. A Jég báró katonái elfoglalták a tava­kat, folyókat. Tél herceg örült, azt hitte győzelme már biztos. De reggel, mikor Nap miniszter meglátta a földet, ijedtében még mérgesebben kezdett sütni, úgy, hogy fél óra alatt el­olvadt a hó, a jég és újra szép zölden virított a rét. Tél herceg a vereségbe nem tudott bele­nyugodni, és még most sem tud azóta. Ha Nap miniszter a föld egyik felén van elfoglalva, azonnal megjelenik Tél herceg hadával a másik félen és meg­kínozza Nyár király alattvalóit. De legyőzni nem fogja soha! Ha más vidékre távozik a Nyár a Tél kaján mosollyal követi. Ebből a háborúból alakult ki aztán a négy évszak, a Nyár, az Ősz, a Tél és a Tavasz. Játék is - torna is Füves területet válasszatok magatoknak, amelyen ötven méteres távolságot jelöljetek ki. A játékhoz nem kell más csak egy (vagy több) pattogó gumilabda. Először — próbaként — egyenként labdázzátok végig a kimért távolságot. Mégpedig úgy, hogy a földhöz ütögetitek a labdát, vagy pedig föl-földob- játok azt. Közben tíz méterenként buk­fenceztek egyet. A tízméteres távolságok nincsenek kijelölve. Éppen az a játék érdekessége, hogy a játékosok érzékére bízzzuk a távolságok megíté­lését. Az lesz a győztes, aki hozzá­vetőlegesen a megfelelő he­lyen bukfencezik, természete­sen öt alkalommal. A játék következő változata már nehezebb ennél. Ketten vagy többen indulnak el egy­szerre egymás mellett az ötven méteres pályán. Az lesz a győztes, aki valóban tíz méte­renként bukfencezik és első­ként ér célba. Lehet tovább variálni a lab­dajátékot. Például nem előre, hanem hátrafelé bukfenceznek a gyerekek, a labdát nem a ke­zükkel ütögetik, hanem a fejü­kön táncoltatják. És ha már ez is jól megy, ak- | kor a pályát akár száz métete- res távra is bővíthetitek. Ovodássarok A téglalapokból csak egy illik a kórformába. Találd ki me­lyik!? Pajtásaiddal közösen próbálkozzatok, kinek jobb a szemmértéke? A virágok segítenek a megoldásban. II SL Gyermekszáj történetek Bűvös négyzet írjátok be az ábra üres négyzeteibe a 15-től 23-ig terjedő számokat úgy, hogy a számjegyek összege a vízszintes és függőleges sorokban, valamint a két átlóban egyformán 57-57 legyen. Az előre beirt két szám a helyén marad! Panel házi kutya-tár Törő István — Ki tudná megmondani más szavakkal, kit nevezünk nagyapának? — kérdezi az óvónéni. — Hát a nagyapa az az em­ber, akinek a nagyi mindig mondja, hogy egye meg gyor­san a száraz kenyeret. Ő pedig megeszi. ó — Most pedig megnézzük, mi van a rádióban! —Jaj, de jó, jaj, de jó! Rögtön hozom a kalapácsot! ó — Sokat dolgoztál apuci? — Sokat. — Én is az oviban. — Mit? — Hát...Szétbírkóztam a Krisztinát. — Az igen nagy munka lehe­tett! —Az volt. De pénzt nem kap­tam érte! * Egy kislány sétál az állat­kertben a szüleivel. Felkelti ér­Úgy tudom: a kutya őse, minden más élőlényt meg­előzve csapódott — talán első­ként — az akkoriban még ugyancsak magányosan kó­borló, gyűjtögető, vadászgató ősemberhez. A házisasítás bonyolult folyamatát mindket­ten: Ember és Lupus, az ősku­tya, jócskán megsínylették, de szívósak lévén, eljutottak fej­lettségük mai fokára. Panel-lakók lettek. Nem állítanám, hogy könnyű szegénykéimnek a panel-létet megszokniuk; itt is a gazdi van könnyebb helyzetben — kutya szemszögből nézve —, mert Ő naponta ki tud kapcsolódni, reggelenként eljár valahová, este jön csak haza, igaz leg­többször elég morcosán és fá­radtan (ami érthetetlen a ku­deklődését az oroszlán, amely a rácstól távol, háttal fekszik. A kislány hívogatja, de az a füle botját sem mozdítja. — Oroszlán! Ne féljél! A kis­kutyámat otthon hagytam... * Lali már régóta szeretne egy locsolókannát, de csak akkor kapja meg, ha nem durcásko- dik, szót fogad. — Nem vettem neked kannát a boltban, mert mindig rossz vagy, nem rakod helyére a já­tékaidat. — Anyuci! A boltban van ám autó is... Az apa a kertben krumpli ül­tet és gödröt ás. Közben ma­gyarázza Enikőnek: — Beleteszem a gödörbe a krumplit és egy idő múlva nagyra nő. Néhány perc múlva Enikő egy gödörben állva kiabálja: — Apuci, nézd, mennyit nőttem már! tyának), de a szerencsétlen panellakó kutya csak elvétve és rövid időre találkozhat szag­társaival. Itt van például Buksi, a tacsi; ritkán ereszkedhet le a negye­dikről. Legtöbbször az ablak alatti fűtőtesten üldögélve le­seget ki az ablakon, onnan szemlélgeti a kinti világ törté­néseit. A gazdinak, Balázsnak napközben sok a dolga: iskola, tanulás, tévézés. Bizony Buk­sinak csak a kora reggeli és késő esti rövidke séták, futko- zás, szagbegyűjtés marad. Mennyivel jobb például Pi- cur, Mazsola és Kormi dolga, akik a másodikról elég sűrűn ereszkednek le egy kis lótás-fu- tásra. Úgy látszik a gazdi nyugdíjas. Füles egészen kivé- telezet helyzetben van. Az Ő ta­lált-kutya státusa egyben ma­gasabb szabadságfokot is je­lent. Reggeli sétáját kis szállá­sadó gazdija társaságában te­szi meg, délután viszont már az egész játszótéri gyereksereg kedvenceként lót-fut. Feltűnt nekem, hogy kutyatársai ilyen­kor nem is nagyon érdeklik, Fü­les teljes egészében ember­párti. A játékos, bohókás usz­károk között Petya a legfris­sebb: már kora hajnalban le­csalogatja a zömök gazdit egy kis sétafikára, ilyenkor gyűjt erőt magának az egész napos magány elviseléséhez, hogy este aztán ismét körbejárja a környék fáit, lámpaoszlopait szagvétel- és adás céljából. Ennyit bemutatkozásul: vau-vau mindenkinek... Kerner Tibor Törő István Rózsák között Rózsák között a kertben, kislány aludt el csendben, lángol a Nap, megvakít, ő illatosat álmodik, nem fáj tövise, szúrása, ezerszínű szirmát csodálja, sárga, piros, bordó, fehér, napsugárból font szenve­dély, csak alszik, álma rózsa, begyűjti őket csokorba, idelátszik selymes ruhája, az ég telepszik bársonyára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom