Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-23 / 118. szám
1991. május 23., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — TÉKA 7 Ismerjük meg a Bibliát A TEREMTÉS Az Ószövetség első fejezte beszéli el a világ teremtését (1 Móz 1,1-2,4a). A leírás összefoglaló kijelentéssel kezdődik: Isten megteremtette az eget és a földet, azaz a mindenséget. Ezután háttérként bemutatja a teremtés művének ellentétét, a semminek megfelelő kaotikus állapotot. A korabeli világkép Ez a kaotikus állapot mint a teremtő-rendező isteni tevékenység kiindulópontja aláhúzza a teremtés csodáját. A bibliai szerző hat napra beosztva, részletesen leírja Isten teremtő tevékenységét, amelyet a nyugalom napjával egy hétre egészít ki. Felsorolja a tapasztalati világ jelenségeit, az élőlényeket, közöttük az embert is, nem fárasztó sorolással, hanem szellemes csoportosításban. A leírás a természet rendjének megfigyeléséből merít, de nem a ma természetesnek vélt kutatói módszerességgel, inkább úgy, ahogyan az egyszerű ember csodálkozva szemlélődik a világ dolgai között. Nem kell a leírásban tudományos rendszert keresni, még primitív formában sem. Kétségtelen, hogy a szerző elbeszélésében a korabeli viJeruzsáiem a templommal. Miniatúra. 1738. Párizs, Bibliaot- heque Nationale lágkép érvényesül, és annak alapján sorolja fel a kozmosz alkotóelemeit, de célja ezzel nem több, mint a teremtő Istenbe vetett hitének szemléltetése: minden, ami létezik és a világban megvalósuló rend, Isten teremtett művel. A hatnapos teremtéstörténet ismeretei a világról és annak felépítéséről a kor elképzeléseinek felelnek meg és a szerző még ezt is himnikus-költői formában mutatja be. Nyilvánvaló tehát, hogy a világ teremtettségét, de nem a teremtés mikéntjét akarja tanítani. Ezért szükségtelen, hogy kísérletet tegyünk a bibliai teremtéstörténet részletei és a modern természettudományos világkép összhangba hozására. Téves lenne • az a feltételezés is, hogy a Biblia isteni közlésre titkos tudással rendelkezne a világ keletkezésének folyamatáról, amivel — ezt felismerve — kiegé- szítheténk tudományos ismereteink hiányosságait. A Biblia csak a világ mibenlétét akarja a hit fényében megmutatni, amit azonban a teremtésről tanít, az minden kor emberének szól, függetlenül természettudományos ismereteitől. A leírás keletkezése A bibliai leírás a Kr. e. V. században keletkezett, és hátterében Izrael népének a babiloni fogságban (586-538) szerzett tapasztalatai állnak. Itt a pogány környezetben a mitológia Michelangelo: A Nap és a Hold teremtése. 1508-1512. Róma, Sixtus kápolna világképével szembesültek. Eszerint az istenek és a világ eredete a történeti tapasztalaton kívül eső ősidőben egybe fonódik. Eredetük forrása az egyszerre személyes-személytelen őstenger, amelyből fájdalmas küzdelmek során alakulnak az istenek és a világ rendje. így a világ maga is isteni, a természet erőit vagy egyes jelenségeit megszemélyesítve istenként tisztelték. Izrael ezzel a világképpel állítja szembe monoteista (egyis- tenhívő) hitét a teremtéstörténetben. Isten és a világ különbözőségét állítva kijelenti: a rendezett világ az örök, egyetlen és személyes Isten műve, aki kizárólag teremtő szavával, küzdelem és harc nélkül alkotott mindent. Amikor a Biblia részletesen felsorolja a világ egyes elemeinek teremtését, akkor tudatosan megfosztja az egész természetet szakrális — isteni — voltától. A hat nap jelentése is érthetővé válik. Célja, hogy a teremtést kiragadja a mítosz időfelettiségéből, s az időbeliség révén összekapcsolja a történelemmel: a történelem a teremtés első napjával kezdődik. Ebből az is kitűnik, hogy a szerző szándéka a hat napra való beosztásban nem tudományos eligazítás a valóság egyes részeinek időbeli kialakulására. A kozmosz és az ember Az időbeliséggel kapcsolatban érdemes felhívni a figyelmet egy mozzanatra. A napokat a világosság és sötétség (reggel és este) szabályos váltakozása választja el egymástól. Isten ezért már első nap megteremti a világosságot és sötétséget. Kérdés, hogyan lehetséges ez, mikor az égitesteket csak negyedik napon teremti? A magyarázatot a korabeli világkép adja meg, amely szerint a világosság és sötétség az égitestektől független valóság. Ezeknek a világmindenségben saját helyük van, ahová reggel és este visszatérnek. A Biblia teremtéstörténet világosan megmutatja Isten és a világ, egyúttal az ember világhoz való viszonyát is. A kozmosz ezzel megkapja önálló értékét, az ember pedig a maga méltóságát. Nem alávetettje a természet erőinek, hanem Istentől kapott küldetése nyomán ura és tevékeny rendezője. Rózsa Huba a budapesti rom. kát. hittudományi egyetem professzora Háromezer éves városok nyomában Somogybán Amiről a leletek mesélnek Feltűnő, hogy a várakban lévő városiak, sűrű beépítésű területek cserépanyaga formakincsében, díszítésében, nagyságában mennyire változatos. A fülek, bütykök variációja számtalan. Egyéb leletek sok iparágra, színes életre, munkamegosztásra engednek következtetni. A várban és városban a törzsi arisztokrácia tagjai, iparosok, kereskedők éltek. A cserepek vonaldíszes kerámiái olyan változatosak, amikből talán az írásbeliség megléte is feltételezhető! A cserepeket kívülről és belülről geometrikus formákkal, vonalakkal díszítették. A várban élhettek a vallási élet irányítói is. Ezt is leletekkel tudjuk bizonyítani. De a legfőbb igazolás ehhez, hogy a vártól kb. 1000 m-re nagy halomsíros temető van, ahova az arisztokrácia tagjait, a harcosokat, irányítókat, vezetőket temették. A sírmellékletek megismerése segít a gazdagok életére következtetni, hisz a halottak mellé odarakták kíséretül tárgyaikat, eszközeiket, edényeket, ételeket és egyebeket. Az állati csontok elemzése azt igazolja, hogy szarvasmarhát, juhot, kecskét, lovakat, kisebb állatokat egyaránt háziasítottak, húsukat fogyaszthatták. A várban talált anyag kocsikerék formája teljesen olyan mint a szekereké. Ez igazolja, hogy a közlekedés szárazföldi utakon, mai módon történt. A váraknál és a várak közelében több helyen is találtunk földhalmokat, teraszokat, útvonalakat, amelyeket emberek csináltak, pl. Szana váránál. Eddénél két helyen is láthattuk, de van ilyen nyom Istvándom- bon, Kisalbertinél, Bo- gád-Edde között, és ismeretes a pogányvölgyi patak mellékén, Bű, Somogyvár, Öreglak, Tatavár környékén, ahol jelentős bronzkori kincseket találtak, és ahol ugyancsak várak és egyes helyeken városok is voltak. Talán a legnagyobb vár Bű erődje lehetett. Az itt található város azonban fák gyökerei közt rejtezik, a levél elkot- rása után csak nehezen találhatók a cserepek, egyéb leletek. Viszont a közelben itt is megtalálható egy háromszáz halomsíros ősi temető, és megtaláltuk a vonzáskörzetbe tartozó falvak, települések nyomait is. A Deseda patak régészeti lelőhelyeit többségében felkerestük és megtaláltuk, leírásuk, dokumentálásuk, elemzésük a múzeum segítségével rövidesen megtörténik, s elkészítjük a régészeti topográfiát. A pogányvölgyi patak, a többi környező patak leleteinek, településeinek felkutatása, topográfiai rögzítése részben megtörtént, és szeretnénk a kiterjesztését az egész megyére. A bronzkori városokról, falvakrój írásbeli adatok, írásos források nincsenek, így az itt élő lakókról nem tudjuk, kik voltak, nem ismerjük a beszélt nyelvüket. A talált leletek alapján keressük a kapcsolatokat itáliai népekkel, etruszkokkal, mivel a villanovai kultúra és az itt talált leletek közt kimutatható a rokonság. Ugyanígy a görög, a kis-ázsiai, mezopotámiai kultúrával is találunk párhuzamokat. Ezt még azok a leletek is igazolják, melyeket a föld felszínén találtunk összetörve, megkopva. Úgy tűnik, hazánk területén is ugyanolyan fejlődés következhetett be a bronzkorban, mint az említett területeken. Itt is megkezdődött a centrumokban a városi életmód kialakulása, a városok irányító állami jellegű funkciókat láttak el, egyrészt biztosították a termelés zavartalanságát, védelmét, másrészt ezért megkapták, beszedték a szolgáltatásokat, adókat. A városokban lakhattak azok a harcosok, akik talán messze földeken is részt vettek háborúkban, harci vállalkozásokban. Az emigráció jeles kutatói, a nyugati könyvtárak, a különböző országok ásatásai, történelmi kutatások, források alapján feltételezik azt is, hogy a magyar nép jelentős része e földről származik. Lehetetlen, hogy a Kárpát-medencéből a teljes lakosság elment volna, legfeljebb azok a nomádok, akik az itt élő földművesekre rátelepedtek, szolgáltatásra kényszerítették őket. A sumér rokonságot ma a közfelfogás elveti, a legnagyobb szaktudósok sem fogadják el idehaza. Amikor ez a kérdés szóba kerül, gyakran gúnyolódást, megvetést tapasztalunk. Tanulmányozva az emigráció történészeinek műveit, úgy látom, indokolt felülvizsgálni az eddigi merev álláspontokat, az elhatárolódást. Különösen a történet és régészet kutatásában, de még a nyelvészetben, a földrajzi nevek kutatásában is. Feltűnő például a Deseda melletti két földvárnál, az Ist- ván-dombnál és Szana várnál, hogy két név a sumir nyelvből magyarázható. Szana azt jelenti szúnyog. Erre a névre méltán tarthat számot e vidék, hisz a Deseda mellékén nagy mocsár volt, és mindenütt sok lehetett a szúnyog. így nem csoda, ha a Deseda keleti szakaszán, a mernyei határtól az aszalói határon át Egresig mintegy 8 kilométernyi szakaszon Szana erdő, Szana rét, Szana irtása, Szana kút stb. nevet találunk. István-domb mellett az egyik dűlőt Szanai — Sinai — dűlőnek hívják, ezen a területen is jelentős bronzkori leletekre találtunk, köztük egy rovásjeleket őrző ősi agancsdarabot, melyen két lyuk volt fúrva, egymásra merőleges irányba. Miért nem találunk itt is a görögökhöz és itáliaikhoz hasonló városállamokat, akkora városokat, mint Anatóliában, Mezopotámiában voltak. Úgy vélem, a megtorpanás oka az, hogy a kereskedelem fejlődéséhez itt nem voltak olyan jó adottságok, mint a Földközi-tenger mellékén. A tengeri kereskedelem előnyei az ó-korban nagyobbak voltak, mint a szárazföldié. Somogy őstörténetének kutatása sok új kérdést vet felszínre, sok kérdésre adhatnak választ az itt talált leletek, az ősi várak, városok, települések és temetők. Stamler Imre