Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-23 / 118. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1991. május 23., csütörtök LÖSHEGY Húsz forinttal kezdődött... Segélyezésről, támogatásról, kárpótlásról N. Józsefné kaposújlaki olvasónk értetlenül áll a számára igencsak kellemetlen tény előtt: hiába küldött el idejében minden szükséges okmányt a Nyugdíjfolyósító Intézetnek, már I99I. májusát mutatja a naptár, de nem kapott még egy fityinget sem a Szovjetunióban deportálásban töltött esztendők után. Ez a sanyarúsággal teli idő 1944. december 24-től I949. december 5-ig tartott. Az utóbbi dátumot arra a Debrecenben kiállított, 4533. számú igazolványra írták, melyben a Magyar Népjóléti Minisztérium debreceni hadifogolygondozó kirendeltsége tanúsítja, hogy N. Józsefné, az apró somogyi faluban élő háztartásbeli az 1040. számú, Hacepetovka (Szovjetunió) helységben levő fogolytáborból érkezett, pokróccal, jó állapotban levő köpennyel, felsőruhával, alsóneművel, cipővel rendelkezik, s a „kincstári ruházat” az ide vonatkozó „rendelet értelmében a hazatért személy tulajdona, tőle el nem vehető!" És az is ott áll a papíron, hogy a hazatért „20 forintos gyorssegélyben részesült." Majdnem öt év, távol az otthontól, acsaládtól... Húszforint gyorssegély! S most: hiába a Kárpótlási Hivataltól kapott hatósági bizonyítvány, rajta az igazolással, miszerint a kérelem még I990. június 30-a előtt érkezett a BM Titkárságához —, csak nem akar érkezni az az 500 forintos havi nyugdíjkiegészítés, amely egyébként minden bizonnyal megilletné olvasónkat... Ugyanakkor azt olvasom az országos napilapban már az újságcikk címeként, hogy készül a szociális törvény, s abban valószínűleg rögzítik majd: segélyezés helyett támogatásban részesülnek a rászoruló családok, olyan családok, melyek saját erőből nem képesek még a napi betevőről sem gondoskodni. Tovább olvasva az írást megtudom, hogy ez az úgynevezett létfenntartási támogatás önkormányzati hatáskörbe tartozna (ha az előzetes koncepcióból törvény lesz), a rendszeres szociális, illetve nevelési segély helyébe lépne, s jogszerűen járna például abban az esetben, amikor a nyugdíjkorhatárt elért személy a jövedelméből nem tud megélni... N. Józsefné még nem tart ott, hogy ne tudna megélni, viszont a havi 50I3 forint nyugdíj igencsak „elbírná” az 500 forintos kiegészítést. Azért az öt évért kárpótolni már úgyse tudja senki az özvegyet, ám mégiscsak furcsa, hogy az ártatlanul meghurcolt asszony a Debrecenben kapott húsz forint gyorssegélyen kívül semmit nem kapott mind a mai napig a hacepetovkai „kiküldetésért”. Helyénvaló, hogy segélyezés, támogatás és egyéb hasonló ügyekben továbblépünk, ám nem kellene végre — és megnyugtató módon, hosz- szas késkedés és utánjárás nélkül! — az N. Józsefné esetéhez hasonló ügyeket is rendezni?! H.F. Kis-bögy és Zsíros véndo A szemesi helytörténész gyalog vagy vonattal. Őrseinkkel néprajzi anyagot gyűjtöttünk, miséken vettünk részt. A fiatal tanító 1941-ben került Bácskeresztúrra. Egy év után azonban be kellett vonulnia, s az amerikai hadifogságból 1945 októberében tért haza. A kunbajai katolikus iskolában kezdte el a tanítást. Három év múlva már igazgatóként kereste kenyerét, egészen 1953-ig, amikor Kőröshegyen kapott állást. Az itt töltött évekről így vall: — Legkedvesebb emlékeim fűződnek ehhez a községhez. Nyolcosztályos iskolában tanítottam magyart és történelmet. Már az első esztendőben szerveztem egy történelmi szakkört, amely később honismereti szakkörként működött. A következő — immár utolsó — állomás Balatonszemes volt. A sors fintora, hogy az iskolában csak egyik szakát, a magyart taníthatta. Ám 1958-ban itt is létrehozott egy honismereti szakkört. A diákokkal járták a vidéket. A régi tabi, siófoki járás területén fordultak meg. Ezek a kirándulások voltak az alapjai a tanulók által írt, és pályázatokra beküldött helytörténeti dolgozatoknak. Reőthy Ferenc könyvek tucatjának volt a szerkesz- tője-szerzője. A zömmel dr.Kanyar József áItal lektorált munkákban társszerzőként olyan nevek találhatók, mint ^íuruiv dr.Henkey Gyula antropológus, dr.Szakály Ferenc történész, Hóvári János, a Történet- tudományi Intézet munkatársa... — 1987-ben a szárszói tanács kezdeményezésére fogtunk hozzá ahhoz a sorozathoz, amelynek már a negyedik kötete—Szőlősgyörök címmel — is a nyomdában van — mondja. — Balatonszemes, Szárszó és Kőröshegy történetét dolgoztuk idáig. Az ötödik kötet Őszöd lesz, — majd terveim szerint — Szólád, Nagy- csepely, Kötcse következik. Éz utóbbiak félig vannak készen, a 35 megszállott helytörténész aprólékos munkája alapján. Mindegyik kiadványára büszke, ám az 1975-ben a Somogyi Almanach 23. számaként megjelent, A Balaton halászóhelyei című tanulmánya különösen kedves számára: — A balatoni halászok azt a területet, ahol megvetették hálójukat, egy névvel jelölték meg. Én 724 ilyen nevet gyűjtöttem össze. Ólyanokat, mint Kis-bögy, Zsíros véndő, Tódi, Telep-alja... Beceneveikkel mintegy 1500 név állt össze. Ahogy idővel nőtt a hálóméret, úgy szűkültek a területek, csökkent a nevek száma. Ma 164 név ismert a Balatonon, de ezeket is csak az öregebb halászok használják. Búcsúzóul megmutatja szőlőbirodalmát, amely minden szabad idejét leköti. Levezet takaros pincéjébe is, ahol az aranyérmes borok hordói a falon pedig a zamatos nedűért kapott trófeák sorakoznak. Lőrincz Sándor Fotó: Kovács Tibor Enyhét adó, öreg fák alatt bújik meg Reőthy Ferencék háza Balatonszemesen. Az épületet 1500 négyszögöles szőlő öleli körül. A legnemesebb fajták teremnek itt. — Huszton születtem, 1921 -ben—meséli a mérhetetlen vitalitású tanárember. — Pár hónapos voltam, amikor áttelepültünk Nyíregyházára. Ennek ellenére minden karácsonyt, húsvétot és a nyári szünetet Huszton, nagyszüle- imnél töltöttem. Görög katolikus elemibe, majd polgáriba jártam, s a nyíregyházi tanítóképzőben végeztem. Országos cserkészvezető lettem; a költő Váci Mihály volt a helyettesem. Tíz évig tartott a kapcsolat Miskával. Szabolcsban, Szatmárban és Zemplémben legalább hatvan falut jártunk be Gondok szorításában Olvasóink írják Közgyógyellátási igazolvány? SE NYUGDÍJ, SE JÁRADÉK, SE SEGÉLY... Több tízezer nyugdíjas és járadékos él ma Somogybán. Valahova tartozásuk mindeddig úgy ahogy megoldódott azzal, hogy többé-kevésbé kötődtek volt munkahelyükhöz, ahova időnként meghívták őket beszélgetésre, üzemlátogatásra — szóval érezhették, hogy a közösség nem felejtette el őket. Az utóbbi években megváltozott a helyzet. Bomlóban ez a kötődés. Mert milyen szakítópróbát kellett — kell — kiállnia ennek a köteléknek? Ott van mindjárt a munkahely megszűnése vagy tulajdonosváltozása. A vállalat egyiknapról a másikra megszűnt, a helyére lépett új cég profilt váltott, s nem tudott mit kezdeni az előd nyugdíjasaival. Megszűntek azaddig rendszeres találkozók, a szociális kedvezmények, a közös vállalati programok. Addig szoros egységbe kovácsolódott nyugdíjasközösségeken keletkeztek így repedések. A munkahelyeken mind kevesebb nyugdíjast foglalkoztatnak, mert a munkanélküliség azaktívak közül is sokakat kerget az utcára. Ha valakitől meg kell válni, az bizonyosan és természetesen nem elsősorban a teljes munkaerőt képviselő fiatal vagy középkorú szakember, hanem a nyugdíjas. A termelőszövetkezetekben az elöregedés nálunk, Somogybán különösen szembetűnő. A nyugdíjasok és járadékosok száma magas ám — az alapszabály értelmében — őket is megillette eddig a háztáji föld használatának a joga. Ebből — a személyenként eltérő munkabírás gyümölcseként —könny íthették megélhetésüket, kiegészíthették nyugdíjukat, járadékukat. Szükségük is volt rá, hiszen ez a több mint 35 ezer somogyi idős ember — a megye összes nyugdíjasainak majdnem 37 százaléka! — az átlagosnál jóval kevesebb nyugdíjat, járadékot kap. Egy 64 éves görgetegi nyugdíjas például, aki a helyi téeszből 29 szolgálati év után ment nyugdíjba, most 6100 forint nyugdíjat kap. Társa So- mogyszentpálon most 69 éves, 1982-ben szintén 29 szolgálati év után 1987-ben ment nyugdíjba, ma 6150 forintot kap. Somogyzsitfai az a téesznyug- díjas, aki ma 80 éves, 1976-tól nyugdíjas, 35 szolgálati éve és havi 7069 forint nyugdíja van... S most ezek az emberek amiatt aggódnak, hogy ha elveszik tőlük a háztáji földjüket, — mi lesz velük?!M\ lesz a megye nyugdíjasainak többmint egyharmadával? — hf — (Gyertyás László felvétele) Szabó Németh Sándor (Ka- poly, Petőfi u.48.) régi előfizetője a Somogyi Hírlapnak. Most ezt írja: „Előszeretettel olvasom a Nyugdíjasok oldalán megjelenő írásokat. így történt ez az idén április 11 -én is. Elolvastam a szociális járadékról szóló cikket, azt, hogy kinek jár rendszeresen, s ott egészen mást mondanak, mintahogyan nálunk az önkormányzat határozott. Ezért az a kérésem, írják meg, melyik állítás igaz. Mert nem akarom elhinni, hogy az újságban valótlanságot írtak...” Olvasónk története a következő. Az idén január 15-én kérelmet nyújtott be a helyi ön- kormányzathoz, melyben rendszeres szociális segélyt igényel, mert 50 százalékos munkaképesség-csökkenést állapított meg nála az OrvosAhogyan telnek a hónapok, tapasztalhatjuk, hogy az emelt nyugdíjból sem tudunk többet vásárolni, mint régebben a kevesebből. A fogyasztói árak, a szolgáltatások díjainak és egyéb költségek összegének növekedése olyan ütemű, amivel nem tud lépést tartani az emelt nyugdíj sem. Nőtt az egy személyre eső létminimum: ma jóval több pénz kell ahhoz, hogy valaki a létminimum szintjén tartsa magát, mint néhány hónapja. Egy négytagú családban — szakértői Bizottság. A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időnek a felével rendelkezik Szábó Németh Sándor. Keresete, jövedelme már régóta nincs. Áz 53 éves levélíró egyedül él. Kérelmét a helyi önkormányzat azzal utasította el, hogy életkorából adódóan nem tekinthető munkaképtelennek, rokkantsági foka pedig nem éri el a 67 százalékot. De jó is lenne, ha minden 53 évesnél fiatalabb, de már felnőtt korú magyar állampolgár munkaképes lenne! Mennyivel kevesebb gondja adódna az egészségügyi, a társadalom- biztosítási, a nyugdíjfolyósító szervezeteknek, az önkormányzatoknak... Hát még az állampolgároknak! Addig is, amig így lesz—várjuk az illetékesnek) válaszát. ahol két gyermek van — a múlt év végén átlagosan havi 6112 forintos létminimummal számoltak. Az idén január végére ez az összeg már 6498, március 1-jére 6752, május elejére pedig 7196 forintra emelkedett. S a folyamatnak még nincs vége... Sok kisnyugdíjas bízik ma abban, hogy év közben talán még egy emeléssel megörvendeztetik. Reménykedjünk velük együtt — ez legalább nem kerül pénzbe... — sz -c — Alanyi jogon járna az önkormányzatok mérlegelése szerint rászoruló magyar állampolgároknak a közgyógyellátási igazolvány — ezzel is foglalkozik a készülő szociális törvény. Ugyanilyen természetbeni, illetve pénzbeni ellátás lenne a rászorulók részére — például — az ápolási díj is. Szociális munkások Szociális munkások képzése kezdődött — ezúttal először — hazánkban. A résztvevők összetételéből és az oktatás tematikájából kitetszik: a tanfolyamról nem családgondozók kerülnek majd ki, hanem olyan hallgatók, akik a szakmájuk révén egyébként is közel állnak az elesettekhez. Repülés - betegen Nyár közeledtével fokozott gondossággal érdemes felkészülni a hosszabb-rövidebb útra azoknak a nyugdíjasoknak, akik repülőgépen kívánnak eljutni szeretteikhez. A szív- és érrendszeri betegségben szenvedők csak gyógyszerrel beállított állapotban, de a cukorbetegek és a légzőszervi betegségben szenvedők is csak előírásszerű gyógyszerezéssel , repülhetnek. Kevés a 137 dollár Magyarországon ma 137 dollárt fordítanak egy lakos egészségügyi biztosítására. Az Egyesült Államokban hasonló célra 1800 dollárt költenek. A társadalombiztosítás átalakítását célzó törvénytervezet szerint a jövő év elejétől szétválnak különböző biztosítási ágak, s a nyugdíjbiztosítást várhatóan egyetlen nyugdíjbiztosító látja majd el. Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc Mire telik a nyugdíjból?
