Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-23 / 118. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1991. május 23., csütörtök TÖRŐ ISTVÁN Vadvirágos strófák Hunyorog a sárga hunyor, illatából szellő szagol, fázós hérics, kikerics, a domboldalt behintik, szártalan kankalin, sáfrány, távozz el belőlem náthám! szappanvirág-buborék, jól áll nyakán a nyakék, nyúlfarkfű, barka, tőzike. nem járt erre egy őzike? korpa virág, és kökörcsin, kihalt már minden ökörcsíny, kakasmandinkó, hóvirág, űzzétek el a tél havát! kék ibolya, csillagvirág, ki észreveszi, szép álmot lát. Állati rekordok Elhiszed-e, hogy a 30 deká­nál nem súlyosabb hörcsög föld latti raktárában 12-15 kiló- nyi magot, gyümölcsöt is fel­halmoz a téli hónapokra? Gon- dolnád-e hogy a karcsú gepárd a világ leggyorsabb atlétájának teljesítményét is túlszárnyalja az óránként 115 kilométeres fu­tósebességével? Persze az erdei béka teljesítményét sem szabad lebecsülni, mert az ő 4 méteres ugrásaival egyköny- nyen maga mögött hagyná ta­lán még a rövid távú síkfutókat is. De vannak a földön másfajta világrekorderek is. Például: a frakkos pingvin mínusz 70 Cel­sius fokot is elvisel. Sőt, mi több: a farkos, kétéltű gőte gleccserjégbe fagyva 2-3 évet is kibír. A Föld Napjára Repoth Adrién, a nagy­atádi Babay általános is­kola nyolcadik osztályos tanulója a Föld Napjára meghirdetett gyermek­rajzversenyre készítette ezt a munkáját, melyet a legsikeresebbek között ki­állítottak Kaposváron. Kovács Tibor reprodukciója A tenger „gyümölcsei” Az ember kapcsolata a ten­gerrel régi korokra nyúlik visz- sza. Régészeti leletek bizonyít­ják, hogy az ember sok évvel időszámításunk kezdete előtt már meglovagolta a hullámo­kat, rövidebb-hosszabb utakra indult kezdetleges vízi jármű­vein. Táplálékát is a tengerből egészítette ki, halászott. A tenger az emberiség nagy élelmiszerforrása, amely egyre nagobb mennyiségű táplálékot képes biztosítani. 1950-ben a világ halászatának hozama 21 millió tonna, 1970-ben pedig már 69 millió tonna volt. A becs­lések szerint az 1990-ben ha­lászott halmennyiség megha­ladja a 100 millió tonnát. Az óceánok vízében körülbelül 150 ezer állatfaj (közülük 15 ezer halfaj) és több mint 10 ezer növényfaj él. A halhúson kívül alkalmasak emberi fo­gyasztásra a tüskésbőrűek, a puhatestűek (kagylók, csigák) és a rákok is. Újabban a tengeri algákat is hasznosítja az em­ber, főként a háziállatok takar­mányozására. A tengeri halászat a világ ál- latifehérje-termelésének jelen­leg körülbelül 15 százalékát adja, melynek nagy részét ma még a halliszt jelenti. A tudósok véleménye szerint az ezred­fordulóra az emberiség a fehér­jeszükségletének 20-40 száza­lékát szerzi majd a tengerből. A hosszú tengerparttal rendel­kező országok újabban az al­sóbbrendű állatok („a tenger gyümölcsei”) mesterséges te­nyésztésével is sokat foglal­koznak — sikerrel. Különféle kagylók „farmokon" való te­nyésztéséből az állatok sok-sok tonnája kerül piacra. Képünkön: Mesterségesen tenyésztett tengeri kagylók bő­séges választéka Kínában Játékok Cicázás Jól ismert labdajáték az úgynevezett cicázás. Kétjá­tékos dobálja egymásnak a labdát, közöttük áll egy har­madik, aki igyekszik azt el­kapni. Hasikerül, helyet cse­rél a „vétkes” a dobóval. Van a cicázásnak egy bo­nyolultabb változata is. Négy-öt vagy ennél több já­tékos játszhatja. A gyerekek körben állnak, s egyikük kö­zépen foglal helyet. Az első dobó nem célozhatja meg a középsőt, mert csak kapott labdával lehet őt megdobni. Ha valaki eltalálja, akkor a középső játékos a helyén marad. De mivel neki joga van kitérni a labda elől, so­kan többször is elhibázzák a dobást, így hát helyet cse­rélnek. A játék addig tart, amíg mindegyik játékos nem áll a kör közepén. A győztes az, aki a legkeve­sebbszer kerül középre. Ki kit talál el? A játéktér akkora, mint egy röplabdapálya, de háló nincs rajta. A csapatok 8-10 taggal a játéktér két oldalán foglal­nak helyet. A labdát feldo­bással hozzák játékba. Ha az egyik csapat játékosa megszerezte, igyekszik az­zal az ellenfél valamelyik tagját eltalálni. Ha sikerül, az eltalált játékos kiáll. Ha azonban az átdobott labdát az ellenfél valamelyik játé­kosa röptében elkapja, ak­kor ő dobhatja meg az ellen­fél valamelyik tagját. így vál­tozik a kiütés sorrendje, és a kiesettek száma egyre több. Az a csapat nyer, amelyik az ellenfél mindegyik játékosát kiüti. Ha minden nap ilyen lenne! Létezik olyan, hogy a gyere­kek mosolyogva mennek az is­kolába? Hogy tanáraik klasszi­kus zene helyett modern rockot bömböltetnek a hangszórókon keresztül, és az osztályok ver­senyein a'szurkolókkal együtt „tombolnak"? Igen! Létezik! Megtörtént ez a Berzsenyi iskolában egy csü­törtök délelőtt. Sportnap volt. Reggel egy kis futással kez­dődtek az események, majd öt csoportra oszlott a társaság. Voltak, akik az asztalitenisz mellett döntöttek, mások a ze­nés gimnasztikát választották, a fiúk a focilabdát rúgták, a lá­nyok röplabdáztak. Persze volt kosárlabdameccs is. Minden­esetre az ingyen tízórai — tej, kakaó, fauna a Tejipari Válla­latnak köszönhetően, s a Sütő­ipari Vállalat új terméke, a ma­gos kifli, zsemle is kiállták a próbát — rekord gyorsasággal elfogyott. Két sportverseny kö­zött volt, akinek még maradt ereje beállni a táncversenybe is vagy megalkotni az aszfalton rajzos remekművét. Napsütés, jókedv jellemezte ezt a napot! Mindeni azt mondta: „Ha min­den nap ilyen lennel...” Hfrnök: Seregélyi Rita 8. o. tanuló Igaz mese a káposztáról Egy hatalmas ország kirá­lyának meghalt a kedvenc sza­kácsa. A király nagy bánatban volt, azon gondolkodott, ho­gyan pótolhatná kedvenc étele­inek elkészítőjét. Összehívta az udvari taná­csot, hogy segítsen megoldani ezt a problémát. Sokáig ta­nácskoztak, amikor kopogtak az ajtón. Belépett a konyha legkisebb kuktája, és alázato­san kérte a királyt, hogy hall­gassa meg őt is. — Na, mi a mondanivalód? — szólt hozzá a király. A kukta elmondta: az elhalt szakácstól hallotta, hogy van az országban egy olyan fiatal szakács, aki még nálánál is íz­letesebben, jobban tud főzni. Megköszönte a király a taná­csot, és mindjárt parancsot adott, hogy futárok menjenek mindenfelé az országba, és ha megtalálták, azonnal hozzák a palotába a szakácsot. No, lett is lótás-futás! Mindenki a sza­kácsot kereste. Jó pár nap eltelt, mikor az egyik futár megtalálta és a pa­lotába vitte a szakácsot, aki azt sem tudta, miről van szó. A ki­rály barátságosan fogadta és elmondta, hogy őt szeretné megtenni udvari főszakács­nak, ha elvállalja. A szakács boldogan igent mondott. Ám a királynak volt még egy kikö­tése: a szakácsnak az év min­den napján más és más ételt kell készítenie. Ha egyfajta étel az évben kétszer előfordul az asztalán, akkor hóhér kezére adja. A szakács vállalta a felada­tot, mondván, hogy ezt köny- nyen tudja teljesíteni. Mindjárt el is foglalta a konyhát, és jobb­nál jobb, ízletes ételekkel lepte meg a királyt. így ment ez egészen az év végéig, amikor rájött a sza­kács, hogy csődöt mondott a tudománya, mert már mindent megfőzött, amit tudott. Az év utolsó napjára nem tud új ételt kitalálni. Igen nagyon elkeseredett, és bánatában lement a Káp fo­lyó partjára. Leült és arra gon­dolt, hogy holnap nem főz, ha­nem viszik a hóhérhoz. Amint így búslakodott, nézegette a fo­lyót, látta, hogy valami gömbö­lyű, zöld növényt sodor magá­val a víz. Gondolta, kihalássza, mert ilyet még nem látott. For­gatta a kezében, aztán meg is kóstolta, merthogy neki már úgyis mindegy. Kellemesnek találta az ízét, elhatározta, hazaviszi, meg­próbál belőle valamit készíteni. Megfőzte, megfűszerezte, majd a királynak feltálalta. Közben búslakodott, a halálára gondolt, de azért leste a királyt, mit szól az év utolsó ebédjé­hez. — Milyen étel volt ez? Mi a neve? — kérdezte a király. —A Káp hozta — felelte őszin­tén a szakács. A király egy kicsit rosszul hal­lott, így mosolygós arccal mondta: —Káposzta ? Káposzta!!! Ez pompás, kitűnő étel, ilyet még soha nem ettem. Megdicsérte a szakácsot, busásan megjutalmazta, mert amit vállalt, azt teljesítette is. Fellélegzett a szakács, de nem mondta el senkinek, hogy a véletlen segítette hozzá, hogy új étel született a Káp fo­lyó jóvoltából — a mai ká­poszta. OVODASSAROK Készíts bohóc-forgót Kartonra rajzold rá és vágd ki a különböző bohócfigurákat. Színezd ki őket, és erősítsd fel horgászzsinórra, majd kis lé­cekre vagy hurkapálcákra. Ha kész, függeszd fel anyukád se­gítségével a szobádban, és fi­gyeld meg: táncolni, forogni kezdenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom