Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1991-05-18 / 114. szám
1991. május 18., szombat SOMOGYI HÍRLAP _______5 A z Országos Színházi Találkozó programja MA ESTE — 19 ÓRAKOR VASÁRNAP 15 ÓRAKOR Valahol Schwartz-Greene-Tebelak: Oroszországban Hit kell! , . Ä .. ^ A Szolnoki Szigligeti Színház előadása A kaposvári Csiky Gergely Színház előadása Fotó.Lang Róbert (Fotó: Lang Róbert) „A siket nem néma...” EGY. KÍSÉRLET TAPASZTALATAI Jelenet az előadásból. „Ez egy Gulag-opera némajáték kísérettel, amelyben a Három nővér szereplői — mint valami lidércnyomásos álomban — a rettenet elfajult, kiélezett képeiként újrajátsszák az egymás közötti, fölvérzett kapcsolatokat. A hermetikus eszmék és meditálások Oroszországa, a Versinyin-féle két-há- romszáz évre előre jelzett utópiák Oroszországa, a hazug idillek Oroszországa kerül szembe mindazzal, ami ugyancsak naponta megtörtént valahol Oroszországban. A másik Oroszországban. Ugyanabban az Oroszországban. A kétféle valóság és a kétféle álom keveredik itt szürreális vízióvá."(Részlet Koltai Tamás: Lehet-e a Gulag után Csehovotjátszani? cimű kritikájából. Élet és Irodalom.) "Erről az előadásról csak jót vagy semmit. Nem mint hogyha a premierrel kimúlt volna — remélem, sokáig él és virul —, hanem mert annyi nemes szándék, annyi sok energia és dacos elszántság testesül meg benne, s annyi tehetség, hogy feltétlen tiszteletet érdemel." "... Nyílt színen, szürke egyformában sürgő-forgó emberek falat raknak — így indul a játék. Épül Bábel tornya, de fel soha sem épül, mert az Úr haragja dörögve közbeszól, Hogy a rendező Fodor Tamásnak éppen itt és most lett fontossá A vadkacsa, arra utal, hogy a darab újra fordítva került színre: Kúnos László hajlékony, modem és rendkívüli erejű mondataival... "Soha nem volt elég bátorságod ahhoz, hogy szeresd az életet" ... mondja tehát Ibsen lelkiismerete Ibsennek. Ezért hiányzik őnála minden szelídség az igazságosztóból: vadsága voltaképpen gyávaság. Fél szembenézni az élet valóságos mélységeivel, ahol az igazság többnyire és joggal imperativun és statiszta maradt... Fodor nem fél. Szereti az életet, nem az igazságot várja tőle. De kacsája talán éppen ezért marad szelíd." pusztító vihart bocsátva a készülő várra." "... A kitűnően' megkomponált kavargásból mesterien válik ki a játék egy-egy pontján egy-egy figura, egy-egy alak, hogy bűnös múltjának, sorsának villám-közelképét adja. Hol megrendítő ez a kép, hol groteszken mulatságos, hol szánalmas, hol meg végtelenül elszomorító; egy-egy dráma pillanatokba sűritve."(Részlet Valkó Mihály Rockjáték — isteni! cimű kritikájából. Új Néplap) (Részlet Nagy András Szelíd kacsa című kritikájából. Színház./ "...Összeszorult szívvel, de gondolatokkal tágan megrakodva ereszt útnak bennünket ez az igazán ihletett előadás, mely az első pillanatoktól kezdve lebilincsel, s amelyben Fodor Tamás okos rendezése mindent pontosan a helyére tesz, miközben a költészetről sem feledkezik meg-" "...Jó érzés ezen az előadáson részt venni, mert társul hív és társul fogad, az ember felnőttnek érezheti magát — színház ez a javából." (Részlet Valkó Mihály Hjar- málék vadkacsája című kritikájából. Új Néplap) Szakmai tanácskozás kezdődött tegnap a Műszaki és Természettudományi Egyesületek kaposvári székházában. Témája a beszéd-nyelvtanulási zavarokban szenvedő hallássérültek oktatásának, nevelésének új módszere, amelyet a kaposvári általános iskola alkalmaz elsőként az országban. Németországból és Hollandiából is érkeztek neves szakemberek. Az esemény fő szervezője Mihalovics Jenő: — Kaposvári intézményünk immár százéves hagyományokkal rendelkezik. A kutatások fejlődésével azonban a hallássérültek oktatásában is megváltoztak a feltételek. Merőben új módszer kidolgozására van szükség, amellyel jóval hatékonyabbá válhat a beszéd-nyelvtanulási zavarokkal küzködő gyermekek oktatása. Pályázatot írtak ki, s ezt a mi iskolánk nyerte el, így már egy éve — kísérleti jelleggel — másképp oktatjuk, neveljük gyermekeinket. Eredményeinket szeretnénk a nyilvánosság elé tárni, ezért a neves külföldi előadók mellett meghívtuk a szakma hazai képviselőit is. — Melyek a tapasztalatok? — Az eddigi célokat sikerült teljesítenünk, ám félő, hogy most érünk abba a szakaszba, amikor az úgynevezett kontaktproblematikus gyerekek fejlődését a szociális háttér, a tárasadalmi környezet hátráltathatja. A kaposvári kísérlet még közel sem ért véget, eredményéről folyamatosan tájékoztatjuk a szakmát. A tanácskozás színhelyén a résztvevők és tegnap déltől az érdeklődők is láthatják azt a kiállítást, amelyet Nyugat-Eu- rópa számos országában is bemutattak, Kelet-Európábán azonban most először. — Fő célunk a világ minden országában azonos — mondta Eisenberg úr, a kiállítás német szervezője. — A halló környezettel tudatni, hogy a siketek nem némák. A tárlat a hallássérültek oktatásának 200 éves történetéből villant fel részleteket, a kaposvári iskola diákjainak rajzai színesítik. B. ZS. VASÁRNAP 19 ÓRAKOR (STÚDIÓ) Ibsen: A vadkacsa A Szolnoki Szigligeti Színház előadása Koldulni kell a kongresszusokra / „Agyhoz kötött” tudomány Kutatás és orvosi gyakorlat A kaposvári Megyei Kórház-Rendelőintézet tudományos bizottsága és a Pécsi Akadémiai Bizottság kihelyezett tagozatának tudományos ülésein sok értékes előadás hangzott el az elmúlt években. A kórház orvosai—akik közül többen magas tudmányos fokozattal is rendelkeznek — a szakterületükkel kapcsolatos legfrissebb kutatási és gyakorlati eredményeikről számoltak be egy-egy eszmecserén. Mi ösztönzi a szakembereket arra, hogy mindennapos praxisuk mellett rendszeres tudományos tevékenységet folytassanak? Mielőtt a tudományos munka presztízséről szót ejtenénk, beszélnünk kellene az orvosi munka elismeréséről — mondja dr. Zilahi Lívia, a központi laboratórium orvosa. — Tehát van-e ma az orvosi munkának presztízse? Mert ha ez a kérdés a megfelelő helyre kerül, akkor már lehet beszélni arról hogy a mindennapi tevékenység mellett milyen elismertsége van a tudományos munkának. —A mondottak ellenére, úgy tűnik, többen felvállalják ezt a munkát. Vajon mi ösztönzi őket? — Alapvetően az orvos személyisége és azok a körülmények, amelyek között a munkáját végezheti. Egy megyei kórházban, ahol elsősorban a magas szintű betegellátás a fő cél, ha akad olyan orvos, akinek eredeti ötletei vannak és a feltételek is adottak a megvalósításhoz, akkor ott kell tudományos munkát végeznie. Ennek ellenére én úgy vélem, hogy egy megyei kórházban elsősorban a magas szintű betegellátásra kell törekedni. — Az én véleményem pedig az, hogy a magas színvonalú betegellátásnak alapvető feltétele a folyamatosan végzett tudományos tevékenység. — Az orvostudományt és az orvosi gyakorlatot nem lehet kettéválasztani — kapcsolódott a beszélgetésbe dr. Hagymási László vendégelőadó, a miskolci kórház szülészetének főorvosa. — Még az egyetemi tanulmányaimból emlékszem rá, hogy 8 év után elévülnek a legújabb ismeretek. Az, hogy ki és milyen szinten műveli a tudományos munkát, az már egyéniség és hozzáállás kérdése. Vannak, akik megelégszenek a másoktól átvett ismeretekkel, de vannak akik törekednek, hogy maguk dolgozzák ki az újabb eljárásokat. Felmerül az a kérdés is, hogy ki mit nevez tudománynak. A mindennapi gondolkodásban a tudomány és a tudóskodás, úgy tűnik, csak az egyetemekhez, katedrához kötött és a hétköznapi életben, a kórházakban már nem is lehet tudománnyal foglalkozni. A maga területén szerintem mindenki végeztudományos munkát. Az „egyszerű” orvos is feldolgozza a gyakorlati tapasztalatait, összegzi, és munkája jobbítására felhasználja. Később esetleg publikálja, mások számára is hasznossá teszi. Persze ez nem azonos a kísérletes tudománnyal. — Szerintem az orvostudomány még mindig a kőbaltánál tartana, ha az orvosi gyakorlaDr. Zilahi Lívia, a központi laboratórium orvosa tot szétválasztottuk volna a tudománytól — érvel dr. Hagy-, mási László. — Csak azért tudtunk a mai szintre eljutni, mert aki ezzel foglalkozott, az mindig tudománynak is tekintette a szakmáját. Lehet persze, hogy néha egy-egy újítás a régihez való visszatérést jelenti, de mindig van mozgás... Aki kikerül az orvosi egytemről az nem mondhatja, hogy csak a gyakorlattal foglalkozik. A kettő egymástól elválaszthatatlan, egységet képez. — Egy orvos jó lelkiismerettel nem gyógyíthat anélkül, hogy a tudományban a legújabb módszereket és gyógyító eljárásokat ne ismerje — mondja dr. Baumann Mária, a fül-orf-gégészet adjunktusa. - Ehhez azonban szükséges a tudományos tevékenység. Ez nem kísérletes munkát jelent, hanem a beteg közvetlen gyóDr.Hagymási László, miskolci szülés főorvos gyításához kapcsolódó munkát. S egy megyei kórházban ez a legfontosabb teendőnk. — Úgy tudom, hogy az önök osztályon több úttörő kísérletet végeztek. — Azt a véleményt erősítem meg, hogy a tudomány művelése olyan presztízs okot jelent, amely a jó szakembert megkülönbözteti a rossz szakembertől, vagyis a beteg által feltett problémákra mindennap válaszolnunk kell, és azok újabb ösztönzést adnak az ismeretlen meghódítására — fejti ki a véleményét dr. Gimesi Mihály, a fül-orr-gégészet főorvosa. — Nyugalmi állapot nem létezik a megismerésben, mert egy illető terület meghódítása számos olyan kérdésnek a megoldását veti fel, amely újabb munkára ösztönzi az embert. Olyan spirálhoz tud nám hasonlítani ezt, amely Dr.Baumann Mária, a fül-orr-gégészet adjunktusa nem önmagába visszatérő, hanem fejlődő, állandó mozgásban levő. A lemaradás pillanatok alatt bekövetkezik, és annál rosszabb nincs, mint amikor az ember nem tud válaszolni a beteg által feltett kérdésekre. — Anyagilag megbecsüli-e társdalmunk a tudományos munkát? — Ez az, ami Magyarországon nincs rendezve. A tudományos tevékenység zavartalan folytatásához szükséges anyagi támogatás hiányzik — veszi át ismét a szót dr. Hagymási László. — Munkánk nemzetközi szintentartásához például kell a nyelvvizsga, de ehhez olyan minimlis összeget biztosítanak csak, ami arra sem elegendő, hogy az adott nyelven olvasni megtanuljon az ember. Atudo- dományos dolgozatok publikáDr.Gimesi Mihály a fül-orr-gégészet főorvosa Fotó: Kovács Tibor lásáért ugyancsak nevetséges összeget kapunk; az előadá sokért, a kandidátusi értekezés megszerzéséért egy fillér sem jár. Ha fontos nemzetközi kongresszuson szeretnénk részt venni, akkor jön a koldulás... Intézményektől, vállalatoktól próbáljuk beszerezni a megfelelő összeget. Pedig ezek az eszmecserék a szinten tartáshoz elengedhetetlenek. A szakkönyvek vásárlása is egyre nagyobb gondot jelent, s most már nem csak a személyeknek, hanem a könyvtáraknak is. Ha a tudományos munkavégzést legalább azzal segítenék, hogy az arra fordított kiadásainkat levonnák az adóból máraz is nagy segítséget jelentene. Várnai Ágnes
