Somogyi Hírlap, 1991. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-18 / 114. szám

Iskola a parton SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1991. május 18., szombat Álmok a mai és a holnapi kertről Gyakorlóbázisunk is a szőiő- és gyümölcstermesztés terüle­tén. De szakmai segítő, támo­gató jellegű kapcsolatainkat sorolhatnám: az öreglaki ÁG-tól a siófoki ÁG-ig, a Sió­mente téesztől a Kaposmérő- ben végzett zöldségtermesztő gyakorlatig, s Dánszentmiklós- tól, ahol a gyümölcstermesz­tést gyakorolják diákjaink a szombathelyi virágkertészeti vállalatig. Ám itt kell megemlí­teni a helyi takarékszövetkeze­tet és a kaposvári útfenntartó vállalatot is. — A diákok elhelyezkedését segítik ezek a szakmai kapcso­latok? — Nem mondanám. Mint napjainkban mindenütt, a me­zőgazdasági üzemekben is le­építések vannak. Az elhelyez­kedést a gyerekeknek kell megoldaniuk. A továbbtanulási arány azonban jó, évente 15-22 százalék. — A jelentkezési arány tük­rözi az iskola népszerűségét? — Manapság a túljelentke­zés nem csupán egy középis­kola népszerűségét reprezen­tálja, hanem azt is, hogy a de­mográfiai hullám elérte a kö­zépfokú oktatási intézménye­ket. Ettől függetlenül állíthatom, hogy a hírünk jó: 2,5-3 szoros a túljelentkezés. — Igazgató úr, ha most azonnal egy álma teljesül­hetne, mi lenne az? — Ezzel a remek tantestület­tel egy 12 tantermes iskola, mellette úgy 60-70 hektáros te­rülettel... Tamási Rita Fotó: Lang Róbert Az egyik korszerű nyelvi labor A helyi önkormányzat segítő kezet nyújtott Petrovics Jenő Az új iskolarész arisztokrati­kusan szép épületének fehér falai szinte visszautasítják a to­lakodó napsugarakat. Nem így a fehér-barna iskolát körülölelő park fái, dísznövényei, ame­lyek rajongva fogadják a fényt, a gondosan nyírt pázsiton ját­szanak az árnyékkal. Látszik, hogy értő kezek munkája ez a környezet: itt többek között ker­tészeket is képeznek. A bogiári Mathiász János Mezőgazdasági Szakközépis­kola és Szakmunkásképző In­tézet területén járunk. Bár in­kább a szőlőre szokták mon­dani, hogy dédelgetni kell, s hogy nem gazdára, hanem szolgára van szüksége, azt hi­szem ez az iskola nagyszerű parkjára is illik. — Az intézményünk 1963-ban alakult — válaszolta kérdésünkre Petrovics Jenő igazgató —, a helyi általános iskola keretein belül szakkö­zépiskolaként. Ezt 1969-ben egyesítették a kihelyezett csurgói szakmunkásképző osztállyal, ekkor lett szakkö­zépiskola és szakmunkás- képző intézet. A fennállásának 25. évfordu­lóján vettük fel a nagy magyar kertész, Mathiász János nevét, ezzel is szimbolizálva az in­tézmény profilját. — Úgy tudom, itt nem csak kertészeket képeznek... — Három szakon oktatunk: van mezőgazdasági gépész­technikusi, kertésztechnikusi képzés, valamint a három éves kertész szakmunkásképzés. A mezőgazdasági gépész okta­tás nem csupán a gépész tan­tárgyak, hanem agronómiái ismeretek elsajátítását is je­lenti. A tanulmányok befejezése feljogosítja a diákokat többek között egy magángazdaság szakszerű vezetésére. Ehhez azonban olyan üzemszerve­zési, marketing ismereteket is kell nyújtani, hogy a szakember ne csak termelni, hanem érté­kesíteni is tudjon. Zökkenő- mentesen! A kertésztechnikusok — a dísznövényektől a parképíté­sig, a virágkötészettől a szőlő- és gyümölcstermesztésig — a kertészet valamennyi ágát ta­nulják. A három éves szak­munkásképzésnél először úgy gondoltuk, hogy általános ker­tészképzést nyújtunk, ám — különösen a lányoknál — nem kerülhető el egy bizonyos ide­„A számítógépnek munkaeszközzé kell válnia” genforgalmi képzés sem. Olyan praktikus ismeretekre gondolok, amelyek alkalmassá teszik a fiatal lányt a gazda- sszonyi teendők ellátására.- — A szakismereti tárgyakon kívül vannak hangsúlyozottabb oktatási területek? — A szakképzésen túl igen fontosnak tartjuk a nyelvi és a számítástechnikai képzést. Diákjaink három nyelvi labor­ban angolul és németül tanul­hatnak, számítástechnikai képzésüket pedig 16 IBM ti tí­pusú gép segíti. Úgy gondo­lom, a sokat emlegetett Európa Házba csak akkor léphetünk be, ha a nyelvismeret és az „otthonosan" kezelt számító­gép munkaeszközzé válik. — A családi gazdaságok lét­rejötte mennyiben változtatja meg az iskola képzési struktú­ráját? — Egyelőre azt tudjuk, hogy állami birtokoknak, szövetke­zeteknek, magángazdasá­goknak képezünk diákokat, ám jó lenne tudni, hogy mekkora lesz a családi gazdaságok terü­lete. Ugyanis ha majd kialakul­nak ezek a birtokok, a szülő már úgy küldi ide a gyermekét, hogy tudja: az iskola után mivel kell majd foglalkoznia. Ekkor megoldható lesz, hogy a diák olyan profilú gazdaságban vé­gezze a gyakorlati idejét, ami­lyenben majd végzettként dol­gozni fog. — Milyen fennhatóság alá tartozik az iskola? — Hát, egy kicsit sokan bá­báskodnak felettünk — neve­tett keserűen az igazgató. — Természetesen a Művelődési Minisztériumhoz tartozunk, ám a szakképzés irányítását a Munkaügyi Minisztérium, a szakmai irányítást pedig a Földművelésügyi Miniszté­rium látja el. A pedagógiai irá­nyításunkat a megyei önkor­mányzati hivatal végzi s nem utolsó sorban a városi önkor­mányzathoz tartozunk. Jobb lenne egy átgondoltabb okta­tási irányítás... — A helyi városi önkormány­zatnak mennyire szívügye az iskola? — Jó kezekbe kerültünk, amikor az iskolák törvényben garantált önállósága mellett az Az új iskolarész új fenntartónk a városi önkor­mányzat lett. A 25 milliós nor­matív — állami — támogatást megtoldotta: 41 millió forintos költségvetést biztosított. Az is­kola működésével tehát nincs gond, ám a fejlesztéseket az önkormányzat saját erőből nem tudja fedezni. — Milyen fejlesztésekre gondol? — Az eredeti épület 1965-ben készült egy általános iskolai három osztályos, alsó tagozatos típusterv alapján. Most pedig 11 osztályunk van... Tavaly előtt elkezdtük az új iskola építését, négy tante­rem, három nyelvi labor szep­temberre elkészült. A beruhá­zás 25 millió forintba került, a berendezése pedig 8 és fél mil­lióba. Ezt az összeget az akkori megyei tanács állami céltámo­gatásból folyósította, az építést pedig az öreglaki ÁG brigádja végezte. — Nyilván ez még nem az „álomiskola”... — Nem. Az eredeti épületet kellene átalakítani fiúkollégi­ummá, a megkezdett iskolabő­vítést pedig folytatni. Kialakí­tani 12 tantermet, gyakorló- és fakultációs termeket, ebédlőt, tornacsarnokot. Ahogy mondta: ez még álom... — A diákok képzését milyen kapcsolatok segítik? — A Balatonboglári Mező- gazdasági Kombináttal — az iskola alapítójával — már igen régi, hagyományos a jó kap­csolatunk. Egyrészt a szak­képzési alapot — évente 1,5-2 millió forintot — is intézmé­nyünknek adja, másrészt pedig termelésből „kiöregedett” gé­peket kapunk a kombináttól. BALECZKY ANNAMÁRIA OTTHON „A színem a fekete” Majdnem két évtizede ismerjük a képernyőről. Kedves, könnyen mosolygó arcával, szépen arti­kulált beszédé vei sokak kedvencévé lett. Hogyan él, mit csinál otthon? Negyedik éve él egy Pozsonyi úti tágas, szé­pen berendezett lakásban. Vastag rács és zárak védik az ajtót. A magyarázat? Éppen tizedik napja költözött be, amikor egy kora reggeli órán két hí­vatlan vendég szerette volna „meglátogatni”. Már az ajtót feszegették, amikor Annamária felébredt, és erejét összeszedve rájuk kiáltott. Szerencsére felfutottak... Kimerítő munka — Rendszertelen és idegileg igen kimerítő a munkám — monjda —, ezért örülök, ha itthon „ej­tőzhetek”, nyugodtan pihenhetek. Kényelmes, lezser öltözékben, egy kávé mellett—a cigarettát mindig útáltam, soha egy szálat sem szívtam — olvasgatok legszívesebben. — Miféléket? — Elsősorban újságokat. Régebben pontosan tudtam, hogy melyiket vegyem, de manapság alig tudok választani. Lemegyek az újságoshoz, az­tán ott a standon kinézem, hogy melyiket is ve­gyem meg. Sok könyvet is olvasok, elsősorban a szép, ro- matnikus regényeket szeretem, például Stendhal egyes műveit többször is újraolvasom. Pár éve a zene is fontos része lett az életemnek, főleg a klasszikusokat kedvelem, szívesen hallgatom akár órákon át. Rajzolni, festeni is szoktam. Bár szeretem az állatokat, nincs se kutyám, se macskám. Eláru­lom, hogy írni is szoktam: gondolatokat, feljegy­zéseket, novellákat... Ha egyszer úgy érzem majd, shogy érdekes lehet mások számára is, ak­kor talán írok egy könyvet, bár nagyon nem szere­tek kitárulkozni. — Miért? — Hazudni nem vagyok hajlandó, őszintének lenni meg talán nem mindig hasznos. Volt platinaszőke — Milyen ruhákat visel szívesen? — Csak az egyszerű, kényelmes ruhákat sze­retem. A színem a fekete —, sajnos ezt a tévében nemigen hordhatom. Aztán szeretem a szürkét, a fehéret, s olykor ellenpontként felveszek egy va­dító tűzpiros blúzt vagy ruhát. — A frizurája is nagyon egyszerű. — Igen. A rövid hajat kedvelem, és ez a termé­szetes hajszínem. Bár a bemondóságom kezde­tén, amikor mindenki beleszóslt mindenbe, vol­tam platinaszőke is... Szörnyű volt. Most már vál­lalom önmagam minden vonatkozásban. Nem akarok másnak látszani. Eöry Éva ,1 'ie ->i t

Next

/
Oldalképek
Tartalom