Somogyi Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-99. szám)
1991-04-11 / 84. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP 1991. április 11., csütörtök ítélet — fellebbezésekkel Halállal végződött kocsmai kakaskodás (Folytatás az 1. oldalról) Ml volt a tragédia előzménye? Szinte „klasszikusnak” nevezhető ok: kocsmai nézeteltérés, természetesen a küzdő telek szinte delíriumos állapotában . Orsós József elsőrendű és Orsós János másodrendű vádlottak néhány társukkal együtt 1990. október 22-én a somogycsicsói búcsút ünnepelvén a kocsmában vedeltek. A kifejezés nem túlzás, hiszen az érintettek közül többen nem is emlékeznek a történtekre. Orsós Józsefnek nézeteltérése támadt Gy. Lajossal, de a szóváltásnak a kocsmában nem volt folytatása, mivel a fiatalember a hátsó ajtón távozott Orsós Jánossal. A kocsmai társaság azonban úgy gondolta, elégtételt kell venni sérelmeiken. Hárman—vagy négyen (?)—beültek egy Trabantba és a kerékpáron távozó két ember nyomába siettek. Utolérték őket, ám ekkor már a „főszerep” csupán négy emberé maradt: Gy. Lajos egy karóval hátbavágta. Orsós Jánost, aki elkezdte üldözni őt. Nyilván azért nem érte el, mert annyira részeg volt, hogy előtte leesett a biciklijéről. A másik két ember: Orsós József és Bodó Lajos az út szélén álltak. Egy darabig legalábbis, ugyanis amikor Orsós József a karóval deréktájon megütötte többször Bodó Lajost — aki egyébként nem is tartozott a kakaskodó társasághoz, csak „barátságból” csatlakozott hozzájuk—az a földre esett. Ekkor ért vissza a sikertelen üldözésből Orsós János és az árokparton fekvő, magatehetetlen, haldokló embert, aki már — a védő szerint is— alig rendelkezett életesélyekkel, ököllel arcul ütötte. Többször is... A szerencsétlen 38 esztendős férfit otthagyaták és hazamentek. Az ügyész indítványozta, hogy a bíróság a vádlottak bűnösségét 1-1 rendbeli társtettesként elkövetett emberölés bűntettében állapítsa meg, s mindkét — büntetett előéletű — fiatalember esetében súlyosbító körülményként vegye figyelembe a társtettesi elkövetést. Orsós János egyébként többszörösen visszaeső—alig több mint 25 évesen — már nyolcszor volt büntetve. Az elsőrendű vádlott, Orsós József védője hangsúlyozta a kocsmai előzmények jelentőségét, Gy. Lajos társaságának provokatív magatartását. S azt is, hogy védence a jogos védelem keretén belül a jogtalan támadás elhárításában a szükséges mértéket csupán ijedtségből lépte túl, ám az ütések iránya igazolja, hogy nem akarta megölni Bodót. Tehát Orsós Józsefnél halált okozó testi sértés bűntettében indítványozta a bűnösség megállapítását és ezét a korlátlan enyhítési lehetőségre hivatkozva enyhe büntetés kiszabását kérte. Orsós János védője felmentést kért. A Somogy Megyei Bíróságon dr. Halász Lajos tanácsa Orsós József elsőrendű vádlottat emberölés bűntettében, Orsós János másodrendű vádlottat súlyos testi sértés bűntette kísérletében mondta ki bűnösnek, ezért Orsós Józsefet 6 évi börtönbüntetésre, Orsós Jánost pedig 2 évi fegyházbüntetésre ítélte. Az ügyész mindkét vádlott esetében súlyosbításért, az elsőrendű vádlott és védője a minősítés megváltoztatásáért és a büntetés enyhítéséért, a másodrendű vádlott és védője pedig felmentésért fellebbezett. Az ügyben a Legfelsőbb Bíróság dönt. (Tamási) Három szemesi dacos nyár Balatonszemesen már negyedik éve bizonytalan három nyárfa sorsa. Ki- vagy levágásukról leveleznek vszélyezte- tettek, szakértők és ingatlantulajdonosok. A hasonló korú fák kivágatását a közterületen a hajdani nagyközségi tanács elvégeztette. A kemping területén lévőket is csonkolták már. A Balatoni Halgazdaság telephelyén lévők azonban április 3-án is érintetlenek voltak még. A három szemesi nyárfa rettegve várja a nyári orkán derékbatörő rohanását. A történet 1987-ban kezdődött. Akkor Román István és Bara Lajosné fakivágási kérelemmel fordult a Balatoni Halgazdasághoz, mert az öregedő nyárfák veszélyeztették a szomszédos ingatlanon a kereskedésüket. A nagyközségi tanács a fák kivágásához az engedélyt 1988. január 7-én megadta. Bara Lajos kereskedő: — Ki ad garanciát arra, hogy a fák nem dőlnek az üzlethelyiségeinkre? A szeleknek nem lehet parancsolni. A Siotour kempingjében csak centimétereken múlott, hogy nem a sátorra zuhant a letörő, hatalmas ág. A felvételek láttán csak megerősödött a véleményünk. Már régen nem a két pavilonról van szó, hanem a nemtörődömségről. Bara Lajosék 1989 június 2- án megállapodtak Ábri Ferenc- né fakitermelővel, hogy a halgazdaság telephelyén lévő 3 darab nyárfát kivágják. Nem tudták elvégeztetni a munkát, ezért június hatodikén ismét levelet írtak a halgazdaságnak. A fák ma is érintetlenek. — Itt, az üzlethelyiséggel szemben, a trafóházra dőlt a nyárfa egy vihar alkalmával. Válaszul az egész sort kivágták. A kempingben 1987—88 telén csonkolták a fákat. Most meg lehet nézni, hogy élnek, nyáron árnyat adnak, és nem kell a kidőlésüktől félni. 1990 március 13-án az ismételt kérelemre a tanács türelmet kért és —értesítőjük szerint—intézkedést tett a fák rendbetételére. Május 14-én ismét helyszíni szemle következett a 3 darab nyárfa rendbetételével kapcsolatban. A jegyzőkönyv szerint aztán 1990. május 30-án a Balatoni Halgazdaság igazgatója levélben tett ígéretet a fák csonkolására. Szeptember 16-án még fényképeket is mellékeltek a közügyért most már következetesen harcolók, de mint Bara Lajos mondta: — Még csak meg sem köszönték a színes felvételeket. Amikor kint jártam a Balaton- parton, folyt a rendcsinálás. Nem messze a helyszíntől, a Hungária Biztosító üdülőjében éppen a hasonló korú és állapotú fákat csonkolták. Persze ott „hivatalból” ismerik a kármegelőzés fogalmát. A halgazdaságnál? Mészáros Tamás Fotó: Horányi Barna A Zwack-sztori „Akkor ez fenomenális ötletnek látszott ”—mondta e sorok írójának a külügyminiszter egyik közeli munkatársa a likőrgyáros Zwack Péter nagyköveti kinevezéséről, s elmagyarázta, hogy az MDF-nek az az agytrösztje, melyben Antall József miniszterelnök, Jeszenszky Géza külügyminiszter és a hozzá ugyancsak közelálló Bollobás Enikő kezdettől fogva benne volt, úgy járt, mint az egyszeri szerelmesek, akik egészen a házasság pillanatáig tökéletesnek tűnnek egymás szemében. Igen, valamennyiüknek tetszett a legfontosabb tőkés partnerek egyikét neglizsében ismerő, izgékonyságig dinamikus, vállalkozóként pedig garantáltan sikeres enterpreneur, aki ráadásul oly elszánt elkötelezettje volt az új rendszernek, hogy e szövetség kedvéért még amerikai állampolgárságát is feladta, jóllehet az milliók szemében a legnehezebben megszerezhető nyugati javak közé számít. Vak vezet világtalant Aztán megérkezett az új nagykövet állomáshelyére, s pillanatokon belül kiderült: mindent, amit ígért, komolyan gondolt. Még azokat a dolgokat is, amiket egy diplomata valójában inkább csak tréfának szánhat. Sajátkezűleg festette ki a nagy- követség falait, hogy fehérségükkel derűt árasszanak a korábbi szürkeség helyett, sajátkezűleg szerelte le a kerítésről a „Harapós kutya” táblát, mondván, ide inkább jöjjenek csak be az amerikaiak, nem szabad még ezzel is riogatni őket. Komolyan vette azt is, pedig talán nem szabadott volna, hogy a nagykövetséget egy modern tőkés vállalkozás mintájára kell átszervezni, ahol minden egy célnak van alárendelve: az árut el kell adni. Az árut azonban ezúttal Magyarországnak hívják, s legfontosabb külföldi diplomáciai képviseleteink egyikének új vezetője valószínűleg nem fontolta meg eléggé üzleti stratégiáját. Hiszen egy országot nem ugyanazokkal a marketing módszerekkel kell és lehet eladni, mint egy üveg likőrt. Eleinte azonban a vibráló agyú nagykövetségi vállalkozó mindenkinektetszett. Tetszett a vendéglátóknak, mert ilyet azért még ők sem láttak, jóllehet sok mindenhez hozzá vannak szokva. És tetszett a kiküldőknek, mert legkényesebb személyzeti problémájukat látták megoldottnak. Eleinte még az a diplomáciai életben csakis rendszerváltásoknál szokásos, ám akkor is fölöttébb kockázatos körülmény sem látszott veszélyesnek, hogy a washingtoni nagykövetség élén vak vezet világtalant: diplomáciai gyakorlata sem a nagykövetnek, sem a melléje rendelt Bollobás Enikő követ-tanácsosnak nem volt. Unicum a diplomáciában Ez az „eleinte” azonban, ha utólag visszatekintünk a történtekre, valójában csak hetekig tartott. Miként Zwack Péter a visszahívás előtt és után is sűrűn megjelenő interjúban elmeséli, a polarizálódás közte és Bollobás Enikő között, igen korán elkezdődött. Érdekes módon az angolul kiválóan beszélő, de magát veretes antikom- munistának tekintő Zwack az angolul kiválóan beszélő és a régi rendszerrel mégis könnyen kapcsolatba hozható hivatásos diplomatákhoz, helyettese viszont a politikai kinevezettekhez húzott. Ebből gyorsan konfliktus lett, s nem csoda, hogy a nagykövet egy idő után úgy érezte: „kommiszárt”, azaz pártpolitikai felügyelőt ültettek a nyakába. Amennyire a dolgok rekonstruálhatók, a viszony a nagykövet és a „központ” között már tavaly ősszel elromlott. A nyilvánosság előtt elhangzó hűségnyilatkozatok ellenére már Antall József amerikai látogatásának előkészítése konfliktushelyzeteket teremtett. Az egyikről maga Zwack számol be a Magyar Hírlapnak adott exkluzív interjújában, mely kitálalásnak is mondható. Annyi bizonyos: a diplomáciatörténet nem ismer még egy esetet, amikor egy nagykövet saját miniszterét szólította volna fel lemondásra. Az a bizonyos konfliktus, az Antall-látogatás előkészítésével kapcsolatban Michael Du- kakis massachussettsi kormányzó meghívásával összefüggésben állott elő. Zwack a Magyar Hírlapnak elpanaszolta, hogy hetek kemény munkájával sikerült csak lebeszélnie a külügyminisztert és embereit arról, hogy a republikánus elnökkel való találkozást megelőzően találkozzon a magyar kormányfő a leszerepelt demokrata elnökjelölttel, Bush elnök 1988-as ellenfelével. Zwack szerint, aki büszke rá, hogy milyen jól ismeri a dörgést az amerikai politikában, a vendéglátók egy ilyen kirándulást Bostonba nagyon rossz néven vettek volna. A Dukakissal való találkozó tehát kikerült a programból, de a tüske úgylátszik ottmaradt. Mindazonáltal októberben, a miniszterelnök amerikai látogatása idején a kormányfőt kísérő újságírók az utolsó pillanatig semmit sem sejtettek. Feltűnt ugyan, hogy Zwack nagykövet nem volt jelen olyan fontos eseményeken, mint az Antall— Reagan találkozó a volt elnök Los Angeles-i irodájában, s hogy Bollobás Enikő első beosztott sürgölődött többet a miniszterelnök körül. De azért a nagykövet itt-ott megjelent, a nagy fehér házi fogadáson pedig sikeresen belediktált egy korty Unicumot az Egyesült Államok elnökébe, miáltal látványosan bizonyítani látszott üzleti-politikai stratégiájának sikerességét. Kakaskodó dilettantizmus Az utolsó pillanatban mégis történt valami, ami felkeltette a sajtókíséret figyelmét, s nagyon nem illett abba a képbe, amit az MDF-es politikusok a pártonkí- vüli szimpatizáns nagykövethez fűződő viszonyukból láttatni szerettek volna. A látogatás legutolsó napján Antall a szobájába hívta az újságírókat és kíséretének tagjait, hogy félórás beszélgetés keretében válaszoljanak a sajtó kérdéseire. A szobában Zwack is jelen volt, a beszélgetésben nem. A külügyminiszter meglehetősen egyértelműen közölte vele, jobb, ha ő nem vesz részt a beszélgetésben. A botrány kirobbanásáig még hónapok voltak hátra, s tulajdonképpen senki sem tudja, mi robbantott. A nemzetközi életben nagyon is szokatlan kontro- verzió végeredményben ugyanazon okból keletkezett, ami Zwack kinevezéséhez vezetett. A nagykövet és újságíró felesége a jelek szerint úgy döntött: fenntartják maguknak a jogot, hogy első perctől az utolsóig kivonják magukat a hivatásos diplomaták kötöttségei alól. Ez azonban nem annyira elvipolitikai, mint inkább „gazdasági” döntés volt. Az érdekeltek valószínűleg mindannyian elfeledkeztek arról, hogy a Zwack házaspár nemcsak politikailag, hanem Az újoncverö „nehéz” fiúk Ki marad ki a seregből? Az előzetes becslések szerint az idén behívandó fiatalok 15—17 százaléka egészség- ügyi okok miatt nem lesz alkalmas sorkatonai szolgálat ellátására. Azzal is számolni kell, hogy az idén mundért öltők 5,2 százaléka már büntetett előéletű — ezeket az adatokat Békési Zoltán alezredes közölte. A kérdés a katonai alkalmassági vizsgálatok alaposságát firtatta, ugyanis az elmúlt hetekben több olyan eset került a nyilvánosságra, amikor „kopasz"katonákat bántalmaztak „öreg” társaik. A HM illetékes tisztviselője elmondta: a területi ideggyógyászati gondozók — hasonlóan a tüdőgondozókhoz — kötelesek adatokat szolgáltatni a sorozó bizottságok számára. A sorozó orvos a problémás, „gyanús" pácienseket szakorvosi vizsgálatra küldi, s annak megnyugtató lezárásáig a fiatalt nem hívhatják be. Az egészségügyi kontrollvizsgálat közvetlenül a bevonulás után is megismétlődik, s ebben a csapatorvosokon kívül újabban már kórházi orvosok is részt vesznek. Tavaly összesen 3950 sorkatonát szereltek le egészségügyi okok miatt. A honvédség parancsnoka— még a most kiderült „újoncverések” előtt — intézkedett a „nehéz fiúk" sorozásáról, be- hívhatóságáról. E szerint a meghatározott idejű szabadságvesztésre ítéltek csak külön intézkedésre hívhatók be katonai szolgálatra. Más büntetett előéletű fiatalok, illetve a kábítószerrel visszaélők (még ha emiatt jogi úton nem is vonták őket felelősségre) sorozását — országos hatáskörrel — egyetlen helyen végzik, s itt orvos és pszichiáter szakemberek döntenek: képes-e a fiatal a katonai szolgálattal járó nehézségeknek és felelősségnek megfelelni. anyagilag is független. Zwack Péter egyszerűen megengedhette magának azt, amit egy külföldi kiküldetésein szerzett dollárjövedelemből élő magyar diplomata sosem. Számára a nyílt konfliktus vállalása nem jelentett anyagi és egzisztenciális ellehetetlenülést. Az a megbízható amerikai külügyi forrásból származó értesülés, hogy a házaspár, melynek amerikai állampolgársága e diplomáciai mellékvágányon esetleg végleg odalett, északolaszországi villájába költözik, nagyon is hihetőnek hangzik. A történteket nehéz másképp minősíteni, mint jóindulatú dil- lettantizmusnak, de ugyanebben a mai magyar külügyi vezetés egy sor más szereplője is elmarasztalható. Az sem kétséges, hogy Magyarország külföldi képének, melynek javítása érdekében Zwack Péter ebbe a nagy kalandba belefogott, kinevezése, működése sokat nem használt, távozásának módja kifejezetten ártott. De bármennyire is vitatható e rokonszenvesen kakaskodó, ám bizonyíthatóan dilettáns Jeszenszky-csinálta diplomata magatartása, Zwack Péter washingtoni nagykövetségét nem egyedül Zwack Péter találta ki, s a felelősség nagyobbik része a külügyi kormányzatot terheli. Még egy ilyen hibát ez a kormány nem követhet el. Észre kell vennie végre, hogy Erdős André ENSZ-nagykövettől Somogyi államtitkárig „a szakma” tele van óriási amerikai tapasztalatokkal rendelkező hivatásosokkal. Bokor Pál
