Somogyi Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-99. szám)
1991-04-11 / 84. szám
1991. április 11., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 5 A KÖLTÉSZET NAPJÁN Kettős szerelem Simon Ottó: A költészetnek legyen másnapja is József Attila Szárszón íme, hát megleltem hazámat, a földet, ahol nevemet hibátlanul írják fölébem ha eletemet, ki eltemet. Szárszó öreg temetője. Sar- jadzó zöld, a haittak napján égetett gyertyák csonkjai, frissen hantolt sírok. Kapu nincs. Helyét kijelöli a kitaposott gyalogúira nyíló terecske. Fejfák, csiszolt márványok, az úton eligazító tábla: József Attila első sírhelye A kikorhadt kereszt helyén kőtömbből hasított Jel. Szárazra zsugorodott koszorún fehér szalagot lebegtet az áprilisi szél. íme, hát megleltem hazámat A múzeum látogatókra vár. Ócsai Károly triptichonjának középső domborműve végre a fejéről a talpára állt. Kirajzolódik a kettősportréból József Attila arcának sziluettje. "Fájdalmas öröm, hogy Attikát sokan szeretik, felkeresik. Köszönöm, és szeretettel köszöntőm a látogatót. József Etel." Makai Ödön gyermekei, Péter és Zsuzsa jegyzik a vendégkönyv legolvasottabb lapját. Ma névnapja van Etelnek, kinek csodálatával betelnek alul Írottak, úgymint Ödön... A sínek. A sorompó. Részlet József Attila Balatonszárszó című verséből: „Szívemben bizony kín dúlt, mikor a vonat indult, de nem sokat merengtem, esett, hát hazamentem. ’’ Kép és szöveg: Horányi Barna — Most, a költészet napján miben reménykedik a költő-tanár? — Azt szeretném, ha a költészet napja nemcsak ma, hanem egész esztendőben tartana. A fonyódi Mátyás Király Gimnázium matematika szakos költő-tanára Simon Ottó. A pedagógus- és az irodalmárlét kettősségéről beszélgettünk a közelmúltban kapott Fonyódért emlékplakett tulajdonosával. — Tanárnak és költőnek lenni egyszemélyben nem könnyű — mondja Simon Ottó —, mert ez is, az is külön embert kíván. A versírásból még Illyés Gyula sem tudott megélni, nemhogy én... Két szerelmem van: az egyik a tanítás, a másik a költészet. Hogy ez utóbbira is legyen időm, a gimnáziumban már hosszú évek óta van egy alkotónapom. — Ezek szerint lehet időzíteni a versírást?!'!) — Valamennyire lehet, de nem ez jellemző munkámra. Azok az élmények, amelyek évtizedek folyamán felhalmozódtak bennem, ki akarnak törni. A kérdés az, mikor kerülök olyan állapotba, amikor verssé tudom formálni gondolataimat. No és a tanítás is meghatározó, hiszen ha az iskolában elfáradtam, aligha tudnék verset írni... — Ön régóta szervezi a Fonyódi Helikont. Ez a rendezvényhagyománnyá vált a Bala- ton-parton, és sokakat vonz. Hogy érzi, a líra mennyire kaphatja vissza megérdemelt helyét? —- Tízéves múltja van a Fonyódi Helikonnak, s hogy rangos irodalmi rendezvénnyé vált, az munkatársaimnak köszönhető. Legutóbb közel félezren gyűltek össze erre az alkalomra, s ez az érdeklődés okot adhat némi optimizmusra. Az életünk költészet nélkül? nem képzelhető el, máskülönben ez a világ még torzabb lenne. Ha azt állítom, hogy az irodalom a nemzet emlékezete, akkor a költészet —talán— a nemzet lekiismerete is. — Mióta foglalkozik versírással? — Már egyetemista koromban papírra vetettem gondolataimat, de verseim 12 évvel ezelőtt—37 esztendős fejjel — jelentek meg először a Somogy című folyóiratban. Fodor András volt első kritikusom, s ő bátorított az alkotásra. A győri Műhelyben, a veszprémi Uj Horizontban, a kecskeméti Forrásban, a régi Tiszatájban, a Napjainkban, a Látóhatárban publikáltam, s több napilap is közölte verseimet. A Magyar és a Marosvásárhelyi Rádióban szintén hangzottak el verseim. A Fonyódi Helikon — Takáts Gyula, Fodor András, Bertók László, Laczkó András társaságában közölte írásaimat. Amikor hetedik alkalommal szerkesztettük ezt a kiadványt, Csoóri Sándortól is válogattunk, akkor amikor valamennyi folyóiratból ki volt tiltva. — 1988-ban jelent meg első kötete Földlüktetés címmel. Milyen kritikát kapott? — Úgy érzem, jót. S ha létezik költői ars poetica, akkor az is megfogalmazódott egy nyíregyházi tanárnő által küldött levélben. Talán én sem tudnám összefogottabban és lényegre- törőbben szavakba önteni hitvallásomat: "Az idő utóbbi fordulatában úgy érzem, egyre érvényesebb, hogy a marginális lét — egyre nyilvánvalóbban felmagasodván egyedüli értelmes- ségében —, kibillenti a súlytalanodé centrális vidék: a fővárosi beltenyészet mérték-voltát." Vagy: "Minden versed friss üdeségében, fantasztikusan részletező tárgyiasságában is oly tágas, levegős, hogy — szóljon bármilyen parciális témáról— mindenség-érzetet ad. Költészetedből mintha az Árpád-kor tág természetű, ősi és hiteles tudást bíró, emberi kultúrája köszönne vissza. Lőrincz Sándor Tv-néző Örökzöld A sajtó, a tévé, a rádió nyilatkozat- és interjúáradatában kicsiny, biztos szigetnél köthetett ki figyelmünk a Somlyó Györggyel készített beszélgetés láttán, hallatán. A kedd esti Stúdió '91-ben volt hozzá szerencsénk. Tényleg szerencsénk, mert a költészet napján ildomos eseménysort megelőzve, szinte előkészítette a gondolkodást — józan ünneplésre. Pátosztalanul, egyszerűen, fontosán. A Bogláron indult — eszmél- kedett, majd Európába (is) elérkezett, s ott is honos költő pedánsan előkészített egy Arany-kötetet. A rokonszenvesen természetes riporteri ösztönzésre fel is ütötte. Idézvén jelképes a sorokat a költészet, az érték örökzöld küldetéséről. Nem volt szárnyaló emelkedettség és indulatos dörgedelem sem. Csak csendesen, pontosan fogalmazó meditáció, szerepekről, közéletről, társadalomról —amelynek vagy kell a vers vagy nem. Ha a költészet iránt süketség van, az másfajta süketségeket is jelez. Fontos a sokat emlegetett és mindenütt hajszolt vállalkozás, de Somlyó arról üzen, hogy a művészet „vállalkozása” csak olyan lehet, akár az örökzöldeké, amelyek a dúsan termő nyárban gyakran észrevétlenek, ám az őszi lombhullás után színük mégis őrzi a nyarat. Jó volt, hogy oda lehetett hallgatni a roppant egyszerű, okosan tényszerű riportban egy ilyen üzenetre. A költőt nemrégiben kitüntette a Köztársaság, ugyanakkor egy lap máris támadta származása miatt. Figyelmeztető jelek: nemcsak termékeny humusz neveli az örökzöldet, értetlen és értelmetlen fagyok is leselkednek rá. Ezáltal vagy ennek ellenére „vállalása” az, hogy örökzöld maradjon. T. T. Takáts-est a Fészekben A költészet napján, április 11-én irodalmi esten köszöntik a budapesti Fészek Klubban a nyolcvan éves, Kossuth-díjas költőt. A rendezvény 20 órakor kezdődik. Festő és költő Horváth János festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás ma délután öt órakor Nagyatádon a városi művelődési házban. A tárlaton Matyikó Sebestyén János költő méltatja a festő munkásságát, művészetét. Az érdeklődők május 4-ig tekinthetik meg a kiállítást. Verseny Tabon A költészet napja alkalmából vers- és prózamondó versenyt szervezett Tabon az Általános Iskola magyar munkaközössége a felsőtagozatos diákok számára. 45 tanuló nevezett, a győztesek: Szabó Noémi V/Á., Sitkó Viktória Vl/B., Szabó Tamás Vll/B., Takács Gyöngyi Vlll/A., Krutek Mónika Vlll/E osztályos tanulók. Magyar filmek Cannes-ban Három magyar alkotás — Kamondi Zoltán: Halálutak, angyalok; Kézdi-Kovács Zsolt: És mégis;, valamint a Gyöngyössy Imre—Kabay Barna— Petényi Katalin alkotóhármas által magyar-német-grúz koprodukcióban készült Számű- zöttek — című játékfilmet találta méltónak a Cannes-i Fim- fesztivál előzsűrije a május 9-20-ig tartó rangos seregszemlén való részvételre — tájékoztatta az MTI-t Kézdi-Kovács Zsolt filmrendező. A továbbiakban hangsúlyozta: ez már azért is kiemelkedő eredmény, mert az utóbbi években legfeljebb egy-két magyar film jutott el a Cannes-i Filmfesztiválra. További két magyar játékfilm Gothár Péter. Szabadság, szerelem;, valamint Janis Attila: Árnyék a havon című alkotásairól a cannes-i filmseregszemle előzsűrije a későbbiekben dönt. Diák a volt „Ost blokkban” Egy félhivatalos küldött Bathból Michael Hármán 19 éves, egyetemi évei előtt álló angol állampolgár. Lakóhelye Bath, ám most már elmúlt két hónapja hogy „átköltözött” magyar testvérvárosba Kaposvárra. Még néhány nap, és letelik a „kiküldetés”, amelyről beszámol odahaza a polgármesternek és természetesen a a barátainak. Arra voltunk kíváncsiak, vajon mit fog mondani? — Nem mondani fogom, hanem írni! Legalábbis a polgármester részére. Egy tanulmányt — vagy ahogy ő fogalmazta riportot—kell írnom a tapasztalataimról. Itt tartózkodásom egyébként is csak „félhivatalos", amiért a polgármesteri hivatal fedezi a költségeim egy részét, én próbálok kapcsolatokat teremteni, információkat szerezni az itteni kultúráról és oktatásról. .— Sikerült ezeket az információkat begyűjteni? — Hát persze— nevet — nagyon sok segítőm akadt, miután részt vettem a gimnázium álarcosbálján. Ezután már nyugodtan jártam ki-be az órákra is, és megfigyelhettem amit akartam. Meglepően sokrétű az oktatás. Angliában nem tanulunk ennyiféle tantárgyat, és ilyen intenzíven nyelveket sem. Amennyire én meg tudom ítélni, magasabb a tudásszintjük a hasonló korú magyar fiataloknak, mint az angoloké. — Találkoztál Kaposvár polgármesterével is. Miről beszélgettetek? — Ez is amolyan „félhivatalos" találkozó volt, a két város kapcsolatának szorosabbá tétele volt a téma. Nagyon sok könyvet kaptam tőle, amelyekből megismerhetik a várost a bathiak. Szóba került az is, hogy a nyáron húsz kaposvári fiatal kijöhet hozzánk, és családoknál lakva ismerkedhetnek az angol élettel. — Ennyit a „félhivatalosságról". Egyébként hogy érzed magad Magyar- országon? — Nem bántam meg hogy eljöttem. Bár sokszor gondoltam arra, lehet hogy itt nincs mit enni, az emberek idegesek, kedvetlenek... Szóval nem volt igazán pozitív az elképzelésen a volt „őst blokk” egyik országáról. Szerencsére épp az ellenkezőjét tapasztaltam. Vidám, jókedvű emberek, árubőség és nyugalom. Legalábbis Kaposvár Bath-hoz képest nagyon csendes és nyugodt város. Sajnos nálunk hajlamosak az emberek általánosítani, ha a volt szocialista országok kerülnek szóba. Sok a rossz hír Romániából, Albániából,.és azt gondolják Magyarországon is ugyanaz a helyzet. V.O. (Fotó: Kovács)
