Somogyi Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-99. szám)

1991-04-04 / 78. szám

1991. április 4., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 3 Kisgazda-játszma tisztáldozattal István József: elvi különbségről van szó — Németh Béla: összekevertek a névrokonommal (Folytatás az 1. oldalról) Németh Béla nem értette a kérése­met. Csak később jöttem rá, hogy bizo­nyos mértékig hatalmi túltengésben szenved. Ennek nyilvánosan is hangot adtam. Mégis ő lett a kisgazdapárt megyei elnöke. Az önkormányzati vá­lasztásokon Boglárlellén képviselő- testületi taggá is választották, s még több lett a dolga. Aki pedig ennyi lovon ül, az nyilvánvalóan nem tudja kellő­képpen ellátni a feladatát. —Akkor miért most terjesztette elő a bizalmatlansági indítványt? — Somogybán nem alakult ki pár­tunk világos arculata: Németh Béla langymeleg politikát folytat. Ennél sok­kal határozottabb, egyértelműbb állás- foglalásra vártak a párt helyi szerveze­tei és a megyei vezetők többsége. Egyre elviselhetetlenebbé vált a fe­szültség. Sorozatos gondok a szemé­lyi ügyek kapcsán: Németh Béla visz- szaélve elnöki hatalmával több eset­ben országos párttisztségekre, me­gyén belüli különböző bizottságokba úgy jelölt személyeket, hogy nem kérte ki az elnökség véleményét. A helyzet tovább mérgesedett. Úgy láttuk, hogy ezt tovább már nem lehetett így csinál­ni. Készülünk az országos nagyvá­lasztmány ülésére is, amelyen So­mogynak megfelelő súlyt kell képvisel­nie, hiszen az ország egyik legna­gyobb szervezete vagyunk. A vezetőség tagjai közül senki sem akarta vállalni, hogy beterjeszti az in­dítványt, ezért vállaltam én. Rólam tudják, hogy nem pályázom megyei tisztségre. Csak a pártom érdekében cselekedtem. Amikor az indítványt be­terjesztettem, Németh Béla, látva az erőviszonyokat, önként lemondott. — Most hogyan lesz tovább? — Németh Béla lemondását egy­hangúlag fogadtuk el. A mi szervezeti felépítésünk szerint a hat választási körzetben egy-egy megyei alelnök te­vékenykedik. Közülük négyen nem vállalták a jelölést, Barkóczy Gellértet többségi szavazással bíztuk meg az elnöki teendőkkel két hónapig, a me­gyei nagyválasztmányi ülésig. —Az ügy kapcsán volt, aki úgy véle­kedett, Somogybán is megtörtént az összecsapás a Torgyán-pártiak és a koalícióhoz hű kompromisszum-pár­tiak között. — Szó sincs erről. Ez teljesen me­gyei ügy, de tudomásul kell venni, hogy erős a kritika a megyei vezetéssel szemben is, és a párttagok és a válasz­tók bizalmával nem lehet visszaélni. —Mi a véleménye a bizalmatlansági indítványról Németh Bélának? — Hónapok óta azon gondolkodtam, hogy megválók megyei elnöki tisztsé­gemtől. A legutóbbi választásokba óriási energiákat fektetett István Jó­zsef és köre, de nem értek el ered­ményt. Hatását azonban folyamatosan éreztem. Úgy gondolom, a megyei el­nöknek nem az a feladata, hogy napi apró ügyekkel foglalkozzon. Kialakult erre egy kis létszámú apparátus. A bi­zalmatlansági indítvány már korábban is felvetődött, csak akkor éppen más „vezette elő". Úgy érzem most, hogy a Torgyán- ügyből fakadóan rendült meg bennem István József bizalma. Nem vagyok elfogult, mindenkit letaposó Torgyán- párti: sokkal mérsékeltebb politikát folytatok. Nem a Torgyán-pártba és nem az Oláh-pártba léptem be, hanem a Független Kisgazdapártba. Nem személyhez, hanem a kisgazdapárti politikához kötődöm. A bizalmatlansági indítványt István József névrokonomnak, Németh Bélá­nak, a kisgazdapárt országos alelnö- kének szolnoki szereplésére alapozta. Csakhát az a Németh Béla nem éh vagyok! Itt most azt vetették a sze­memre, hogy mit mondtam Szolnokon. Csak a végén derült ki, hogy nem is voltam ott. Nyári Sándor azt is megkérdezte: miért mondom azt, hogy nem kell egyesülni a Nemezeti Kisgazdapárt­tal? Azt válaszoltam erre, hogy a Füg­getlen Kisgazdapárt minden jelentke­zőt egyénileg megvizsgál s fölvesz a Nemzeti Kisgazdapártból, de nem kér azokból a vezetőkből, akik korábban a kisgazdapárton belül a széthúzást erősítették. Ezt az FKgP országos el­nöksége határozta így meg. Ezt a dön­tést én nem tudom és nem is akarom megváltoztatni. —Az ülés zárt volt, sőt a határozatot, az ön lemondását is titokban kívánták tartani. Elhangzottak-e olyan megnyil­vánulások, amelyek csokorba szedték a pártelnök megyei munkájának fogya­tékosságait? —Az előbbiekben említett két témán kívül más észrevétel nem hangzott el. Amikor István József fölvetette, a bi­zalmatlansági indítványt, akkor azt mondtam: erre nincs szükség, mert már amúgyis elegem van ezekből a személyeskedő, kisstílű vitákból. Ön­ként mondok le a tisztségemről. — Felvetődött az is, hogy ön szemé­lyi kérdésekben visszaélt tisztségével, önhatalmúlag a vezetés véleményé­nek figyelmen kívül hagyásával dön­tött. Igaz ez? — Egyetlen személyi javaslatot sem tettem. Egyedül egymagám senkit, semmilyen beosztásra nem javasol­tam. Sőt! Megkérdezésem és a veze­tőség tudta nélkül döntöttek szűk kör­ben személyi kérdésekről. S ezekről a vezetőség tagjait is csak utólag tájé­koztatták. De a pártegység érdekében még ezt is eltűrtük, azt mondtuk, ha már így történt, nem szabad ezzel to­vább foglalkozni. — De hát kik döntöttek így? — Kik? István József és szűkebb köre. A döntésből kihagyták azokat a körzeti alelnököket, akikre István Jó­zsef is hivatkozik. — Milyen elvi ellentétek feszültek ön és a megyei vezetőség tagjai között? — Közel egyéves elnöki működé­sem alatt nagyon sok megyei pártszer­vezetnél voltam. Sehol sem éreztem ellenszenvet. Változatlanul olyan poli­tikát.folytatok, amelynek az az alapja, hogy a kisgazdapárt a kormánykoalí­ció tagja. Ebben a kormányban minisz­tereink, államtitkáraink vannak. S a kormány tevékenységéért felelősség­gel tartoznak. Ha ez nekünk nem tet­szik, akkor el kell dönteni, hogy kilé­pünk-e a koalícióból. S ha kiléptünk, akkor ellenzékként csak kritizálhatunk. Az mégsem járja, hogy mi jobban szid­juk a kormányt, mint az ellenzék. A kisgazdapárt Somogy megyei tag­ságának is éreznie kell az elért ered­ményeket. Mert a programunk ellen­zékként nem valósulhatott volna meg. Elismerem Torgyán József radikaliz­musát. De hát egyéves frakcióvezetői működése alatt miért nem érte el, hogy előbb szülessen megegyezés? — Ön úgy gondolja, hogy ami tör­tént, az a Torgyán-ügy somogyi folyta­tása? — Természetesen. Holott én nem támadtam Torgyán Józsefet a frákion belül. Sőt, az ominózus frakcióülésen, nem tagadom, a nyílt szavazás mellett voksoltam. Lengyel János A kormány gazdaságpolitikai programjához kapcsolódóan Elkészült a privatizációs stratégia A márkanév — garancia KEVESEBB JUT RUHÁRA (Folytatás az 1. oldalról) Ilyen új technológia lehet majd a jövőben az az önprivati­zációs eljárás, amelynek során nem az Állami Vagyonügynök­ség privatizálhatja a cégeket, hanem az ÁVÜ megbízási szer­ződéseket köt elismert vagyon­értékelő és privatizációs ta­nácsadó cégekkel, egyes priva­tizálandó cégek magánkézbe adására. Ezek a cégek termé­szetesen nem lehetnek azon a listán, amely tartalmazni fogja a 100 százalékosan állami tulaj­donban maradó vagy a jövőben tartósan többségi nemzeti tulaj­donban levő vállalatokat. Elhangzott: a szakminiszté­riumok, a Gazdasági Kabinet, valamint az Állami Vagyonügy­nökség együttesen készíti el azon magyar vállalatok listáját, amelyek a jövőben is teljesen állami tulajdonban maradnak, illetve, amelyekben 51 százalék vagy afeletti hányadban része­sedik majd az állam. A tájékoztatón hangsúlyoz­ták: a jövőben nagy valószínű­séggel megmaradnak az állami közszolgáltató üzemek, mint például a posta. A tartósan álla­Somogy mintegy százkilomé­teres határszakaszait a nagy- kanizsai határőrkerület őrzi. Parancsnoka, dr. Pásztor Lász­ló ezredes arról számolt be, hogy az év első negyedében befelé irányuló tiltott határátlé­pés szabálysértést egy indiai és egy pakisztáni állampolgár kö­vetett el Gyékényesen. Tiltott határátlépés kísérlete szabály- sértést egy magyar, egy török mi tulajdonban maradó cégeket 4—5 állami holding üzemeltet­né tovább, ezek felügyeletére, illetve létrehozására föl kellene állítani egy új állami intézményt. Diczházy Bertalan kiemelte: 1994-re az állami tulajdon ará­nyát 50 százalék alá kell szorí­tani, és kívánatos lenne, ha a külföldi tulajdon aránya 30—35 százalék lenne a magyar gaz­daságban. Elmondta: a privati­zációt úgy is föl lehetne gyorsí­tani, ha akár 100 százalékos külföldi tulajdonú vállalatok je­lennének meg a magyar gazda­ságban, tömegesen. A magyar nagyvállalatok iránt elsősorban multinacionális cégek érdek­lődnek, ezek azonban 100 százalékban akarják megvásá­rolni a magyar cégeket. Ezek­ben az esetekben azonban a privatizációt lassítja, hogy a he­lyi önkormányzatokkal is egyezkedni kell atulajdonviszo- nyokat illetően. (Ezeket az ügyeket célszerű lenne a jövő­ben még a külföldi partnerrel történő tárgyalások előtt ren­dezni.) Diczházy Bertalan hangsú­lyozta: a kis- és középüzemek és egy román nemzetiségű ál­lampolgár követett el. A parancsnok szerint a ha­társzakaszt a nyugalom jelle­mezte. Azt azonban nehéz elő­re felmérni, hogy milyen hatás­sal lesz határőrizeti tevékeny­ségükre a szovjet világútlevél bevezetése. A megye három határátkelő- helyén az első negyedévben a szolgálatot teljesítő határőrök privatizálásánál az osztrák, a német és a olasz töke játszik nagyobb szerepet. Emellett el­mondta, hogy a privatizáció so­rán összességében az előzetes várakozásoktól eddig elmaradt a német cégek érdeklődése, a várakozásokat meghaladó mértékben jelentkeztek azon­ban a franciák. A sajtótájékoztatón elhang­zott: a társadalombiztosítást egyelőre nem ítélik alkalmas­nak vagyonkezelésre. Haazon­ban még az idén megtörténik az ágazatokra bontása, akkor 20—25 milliárd forintnyi állami vagyon kezelését kaphatja meg tehermentesen. Elmondták: a tulajdonreform-bizottság úgy ítéli meg, hogy a privatizációs bevételeket csak az államadós­ság csökkentésére, a magán- vállalkozások élénkítésére és a kárpótlásra szabad felhasznál­ni. A bizottság szerint 1992 vé­géig meg kell szüntetni a válla­lati tanácsokat, és a vállalatok többségének 1993 végéig gaz­dasági társaságokká (rész­vénytársasággá vagy kft.-vé) kell átalakulnia, még a privati­zációjuk megkezdése előtt. 83 000 járművet léptettek át és majdnem 140 000 személy útiokmányát ellenőrizték. Tervszerűen folyik az átállás a hivatásos határrendészetre, de a sorozott állományra a kö­vetkező években is szükség lesz. Ennek megfelelően a feb­ruár végi bevonuláskor közel 300 sorköteles fogadására ké­szülnek. Az ifjú határőrök már­cius 15-én tettek ünnepélyes katonai esküt. Gondban vannak a textilipari üzemek. Belföldön alig-alig le­het konfekciót eladni. Fekete János, a csurgói Napsugár Ruházati Szövetkezet elnöke erről is beszélt a napokban tar­tott munkásgyűléseken. — A Napsugárnak 322 tagja, 205 bedolgozója van, s ezenkí­vül 300-an dolgoznak nekünk az ország legkülönbözőbb he­lyein levő varrodákban. Ezek­nek az embereknek a megélhe­tését, a most hétezer forintban megállapított minimálbérét egy­re nehezebb biztosítani. Pang a piac. Öltözködésre egyre keve­Fotó: Gyertyás László sebbet költenek az emberek. És megjelent a konkurencia is: a Távol-Keletről olcsó textíliát hoznak be a kereskedelmi vál­lalatok. Ezekkel kell versenyre kelnünk, s közben egyre na­gyobbak a költségek. Az elmúlt hónapokban nőtt a papír ára, az energia díja és a szállítás költ­sége is. Ezzel nem tudunk taka­rékoskodni. A külföldi megren­delő ismeri a problémáinkat, s kihasználja a helyzeti előnyét. Mondanom sem kell, hogy nem a mi javunkra. — Mit lehet tenni ilyen hely­zetben? — A belső szervezetet kell úgy megváltoztatni, hogy csök­kenthessük a költségeket. Ne­künk létkérdés a külföldi piac. Technikai rendszerünket úgy építettük ki, hogy a legkénye­sebb igényeknek is megfelel­jünk. A varrás előtti előkészítést például számítógép végzi. A megrendelő csak a géphez való programot küldi, és máris gyárt­hatjuk a legújabb divatnak meg­felelő ruhákat. — Kinek dolgoznak most? — Olyan nagynevű cégekkel állunk kapcsolatban, mint a német Elho és a Kwettner, amely Európa vadászruhát for­galmazó legnagyobb vállalko­zása. Újabban az osztrák Löff­ler céggel alakítottunk ki kap­csolatot. Ennek a megbízásá­ból készítjük most az osztrák kerékpáros-válogatott ruháit. Ezek a cégek rendkívül kénye­sek a minőségre, ha valamit el­rontunk, akkor keményen bün­tetnek. A legkisebb lazaságot sem engedhetjük meg. Ha meg akarunk élni, akkor el kell fogad­nunk a megrendelő feltételeit. A csurgói Napsugár egy év óta önálló export-import joggal rendelkezik. Áz ebben rejlő le­hetőségeket is ki akarják hasz­nálni. (Nagy) NEGYEDÉV ALATT 83 ezer jármű a somogyi határátkelőkön

Next

/
Oldalképek
Tartalom