Somogyi Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-99. szám)
1991-04-18 / 90. szám
1991. április 18., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 5 Megemlékezés József Attiláról Újvidéken Balatonszárszói tanárok és diákok egy csoportja utazott Újvidékre, ahol ma részt vesznek a helyi általános iskola megalapításának hatvanadik évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségen. Az iskola két tanteremmel, négy osztállyal kezdte meg működését. A Branko Radicevic- ről elnevezett iskolában 1935- ben nyílt meg az első magyar osztály. Ma az iskola József Attila nevét viseli. 1989-ben emlékszobát rendeztek be a költő tiszteletére. A szárszói testvériskolával rendszeresen tartják a kapcsolatot. Az alapításának hatvanadik évfordulóját ünneplő újvidéki általános iskolát ebből az alkalomból Testvériség — Egység elnevezésű ezüstkoszorús érdemrenddel tüntette ki a JSZSZK. ÚJ IGÉNYEK, ÚJ SZAKMÁK Nyolcvan tanulóval nő a nagyatádi szakmunkásképző és szakközépiskola létszáma Az 524. Számú Kereskedelmi Szakközépiskola, Ipari és Kereskedelmi Szakmunkásképző Intézet Nagyatádon kívül a környező településekről is fogad tanulókat. A kereskedelmi szakszövetkezeti tagozatára pedig Somogyon kívül Baranya és Tolna megyéből is. Az 1991/92-es tanévben nyolcvan tanulóval nő az iskola létszáma, és közel 750-en 12 féle szakmával ismerkedhetnek meg a 3 éves szakközépiskolai képzés alatt az intézet igazgatójától. — Azt hinné az ember, hogy az egyre növekvő munkanélküliség a szakképzéstől is távoltartja a gyerekeket (és a szülőket), s csökkent az érdeklődés ezen iskolatípus iránt. A gyakorlat egészen mást mutat? A legtöbb diák — Igen, változatlanul a szakképzés áll a végzős általános iskolások és szüleik zöme érdeklődésének a homlokterében. Ez a nagy számú jelentkezésekből egyértelműen kiderül. Iskolánk fennállása óta soha nem működött még ilyen magas létszámmal. A felvételi elbeszélgetések a napokban fejeződtek be, és valamennyi olyan tanulót felvettünk, aki tudott magának gyakorló helyet biztosítani. Eddig is alkalmazkodtunk a társadalmi, gazdasági változásokhoz, az újonnan jelentkező igények kielégítéséhez. Ezért az új tanévben egy új szakmával bővítjük profilunkat, mégpedig a fodrász mesterséggel. Erre pedig 15-en jelentkeztek, és még további 15 tanulót — leányokat és fiúkat egyaránt — szeretnénk fölvenni. Néhány gyermek még bejuthat a forgácsoló és a lakatos szakmákra is. Az igénylők kollégiumi ellátásban is részesülhetnek. — Az új helyzet új tartalmi és szervezeti változásokat is igényel? Vállalkozóként is — Olyan szakembereket szeretnénk képezni, akik nemcsak a nagyüzemekben — a szalagok, gépsorok mellett —, hanem egyéni vállalkozóként is megállják a helyüket. Az előző évhez viszonyítva a kisiparosok, gmk-k jóval több tanulót igényeltek és szerződtettek. Őrülünk annak is, hogy a vállalatik — még a jelenlegi, igen nehéz helyzetük ellenére is — fontos feladatuknak tartják és vállalják a tanulóképzést. Különösen jó partneri viszonyt alakítottunk ki és tartunk fenn a konszakmunkás, illetve a 4 éves - tudtuk meg Mohári Jenőtől, zervgyárral, a gépgyárral és a Volánnal. A képzés tartalmi átalakítását már akkor megkezdtük, amikor bevezettük a kereskedelmi szakközépiskolai oktatást. Itt a tanulók emelt óraszámban tanulják a németet, és felkészítjük őket a középfokú nyelvvizsgára is. De tanulnak gépírást, pénztárgép-, telexkezelést és számítógépes programozást is. Ami a közeli terveinket illeti: turnusképzésre állunk át, ez azt jelenti, hogy szeptembertől — a késő őszi es a téli időszakban — csak elméletet tanulnak a szakmunkásképzősök, ajó időben pedig a gyakorlattal ismerkednek majd. A kereskedelmi tagozaton az integráció megvalósítását tűzték ki célul: az első két évfolyamban a szakközépesek és szakmunkásképzősök együtt tanulnak, és az előmeneteltől függően folytathatják majd tovább tanulmányaikat a 3., illetve a 4. osztályokban. Tovább bővítjük a nyelvtanulási lehetőségeiket: két angolnyelvtanárt is várunk az új tanévre. (Számukra lakást is tudunk biztosítani!) Az iskolavezetés szorgalmazza a szakoktatók idegen- nyelv-tanulását is. A nemzetközi szaktanfolyamokon 2—3 tanár, oktató részvételét támogatják tanévenként. — Mi a helyzet az idén végzők munkába állásával? Sikerek a versenyeken — A most folyó tanévben 134 tanuló hagyja el az intézetet — remélhetőleg sikeres vizsgát tesznek valamennyien —, s ötven százalékuknak már biztos munkahelye van. A többiek viszont most keresik az elhelyezkedési lehetőségeket, sorsuk tehát még bizonytalan. Tanulóink többen példásan helytálltak a tanulmányi munkában: az autószerelők országos versenyén a mi tanulónk képviselte a Dunántúlt, most pedig Somo- gyot egy matematikai verseny országos döntőjén képviseljük. Dorcsi Sándor Egy szerzetes + m + m VÍZIÓI KOYAANISQATSI. Ez az európai fülnek kissé idegen kifejezés hopi indián nyelven annyit tesz: egyensúlyát vesztett, kizökkent, változásra váró világ. Szinte hátborzongató belegondolni, hogy egy — a civilizált kultúráktól izolált — dél-amerikai népcsoportnak ennyire árnyalt nyelvi sajátosságai legyenek; ránézve a XX. század végének jellegzetességeire ilyen könnyedén és pimaszul egyszerűen, egy kifejezéssel leírja a modern korok társadalmát és emberét. Nem attól bölcsek ők, hogy mondják: a világ kizökkent régi kerékvágásából — hisz’ ennél jobban mi magunk sem vagyunk tisztában semmivel. Az ő tudományuk abban áll, hogy érzik: mihez képest. Ismerik az aranykort. Ez az ő tudásuk. Egy néhai szerzetes, God- frey Reggio eredt e téma nyomába. Tervének hétévi dédel- getése után, távol a hivatalos filmgyártástól, kezdett el dolgozni Koyaanisqatsi (Kizökkent világ)című filmjén. Megnyerte a Santa Fé-i Pedagógiai Intézet támogatását, majd ezt követően három esztendeig forgat- ta-vágta alkotását. Munkája befejeztével azonban nem falait forgalmazót, aki nevét adta volna a Kizökkent világhoz. Végül Francois Ford Coppola, a Keresztapa-filmek neves rendezője vállalta a bábáskodást. A Kizökkent világot egyfajta XX. századba oltott rousseauiz- mus vezérli. Anyai féltéssel figyelmeztet a természet agóniájára. Ugyanakkor rekviem és jajkiáltás is. Felkiáltójelként áll a modern kor embere elé, s a tükör őszinteségével leplezi le annak világ- és önpusztító tevékenységét. A kép és zene egy lélekként lüktetése elemi őserdőként hatva, ellenállhatatlanul és kíméletlenül bontja meg az álharmóniákat. Menekülési lehetőséget sem hagyva ragadja meg a gyanútlan befogadót, s eztán már csak az Algopyrin oldhatja a tompa fejfájást, amely elmaradhatatlanul jelentkezik a film végén. Mert végül minden az őrület irányába halad. Millió harckocsi és nukleáris fegyver, a bérházak oldalán ablakig érő szemétrengeteg, a társas magányt szimbolizáló lakótelepek, a robbanáskor harmonikaként összecsukló felhőkarcolók, a hangyaboly hatását keltő animált tömegek: mindmind az apokalipszis szörnyűségét vetítik elő. A világégés poklát. Mindezek záróakkordjaként egy szétrobbanó rakéta roncsainak útját kísérhetjük végig — útját egyenesen az áttűnes- sel megjelenő barlangrajzokig... Jó lenne, ha nem kellene újra ezzel kezdeni... Balassa Tamás KULTURÁLIS ALAP a halmozottan hátrányos helyzetű településeknek Jász—Nagykun—Szolnok és a fiatalok fejlődését elő- megye önkormányzata a me- mozdító tevékenységre vagyo- gyében is jelentős számban nából négymillió forintot különí- található hátrányos helyzetű tett el. Bar az összeg nem sok, települések kulturális életének de az első lépések megtételére élénkítésére, feltámasztására, elég. Melódiák NEM ILLIK KAPOSVÁRRA A VIRÁGOS JELZŐ mindenki kedvére A kaposvári MTESZ-szék- házban működő Business Club Kováts Krisztát látta vendégül kedden este. A színész- és énekesnő a Kaposvári Galéria pódiumán meselt pályájáról. A Magyar Rádió Gyermekkórusának tagjaként bejárta Európát; zongorázni és énekelni tanult, majd elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola prózai színész szakát. Győrött és Pécsett mindössze három évig játszott. Az igazi sikert Webber- Rice Evita című rockoperájának főszerepe jelentette a Rock Színházban, amelynek 1980- ban ő volt az egyik alapító tagja. De láthattuk színpadon a West Side Story Máriájaként, a Macskák Grizabellájaként; ő volt Fantine a Nyomorultakból és Mária Magdolna a Jézus Krisztus Szupersztárból. A Jászai Mari-díjas művésznő háromrészes, jól szerkesztett műsorral lépett közönség elé. Webber világhírű musical- jaiból válogatott. A fülbemászó dallamokat élvezettel dúdolta a közönség. Ezután első két hanglemezének dalanyagából adott ízelítőt. Gallai Péter és az énekesnő férje, Fábri Péter számai hangzottak el. A szerelem jó, jó, jó—énekelte Kováts Kriszta, s a publikumot is megtáncoltatta. Tititá címmel kedves-szép altatódalt írt a szerzőpáros Flórának, Kriszta kislányának. Majd a Füttyös Gyuri — minden város ügyeletes bolondja—következett, akinek alakját kitűnő mozgással is megelevenítette a pódium vendége. Az est végén Victor Máté feldolgozásában, Fábri Péter magyar fordításával világslágerre vált népdalok csendültek föl a harmadik önálló lemezről. Olyanok, mint a My bonnié skót, A felkelő nap háza amerikai és az El condor pasa indián népdal. Ezenkívül a Kocog a csótány refrénű mexikói dalnak tapsoltak a nézők, akik együtt énekelték egyik legszebb, legismertebb népdalunkat, a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetűt. Kováts Kriszta egy izraeli számmal búcsúzott a közönségtől. A Kaposvári Galéria — csakúgy, mint az egy hónappal ezelőtti Leblanc—Csonka-esten — most is bizonyította: szükség van ezekre a rendezvényekre. Egy hónap múlva újabb pódiumműsorra várják az érdeklődőket. Úgy hírlik, Psotalrén lesz a vendég. (Lörincz) Alvó szökőkutak, elhanyagolt parkok Szemetes a város — ezt mondja Kaposvárról a helybéli és az átutazó is, aki keresi-ku- tatja a virágokat a somogyi megyeszékhelyen. A sétálóutcán talál is elegáns növénytársításokat, virágos erkélyeket, s kijjebb, a családi házak környékén szintén gondozott területekre bukkan. De mi van a parkokban, a fasorokkal körülölelt utcákon? Szemét szemét hátán... A Szabadság parkban még a tavalyi száraz hortenziafejek „díszlenek”, a sárgálló aranyesőbokrok és örökzöldek alatt szeméthalmaz. A játszadozó gyerekek meg-megbotlanak egy-egy letört ágban, s ha nem veszik észre, beleszaladnak az üvegcserepekbe. A szökőkút ég felé törő vízsugarát hiányolják a padokon sütkérezők, csakúgy, mint a hajdani tarka virágágyásokat. Kihajtott-letapo- sott tulipánok harcolnak a létért a kőkemény talajon... Hasonló kép fogad bennünket a színházparkban is, amelynek megcsonkított padjaihoz, hintáihoz már hozzászoktunk. Gera Katalin álmodozó „tavileánya” szintén vízre vár. A sétálóutcán lévő Zsolnay-kút oroszlánjai ugyan köpik a vizet, ám az egyik tál napok óta el van dugulva. így — mondani sem kell — az utca kövezetén csordogál tovább a víz, hosszú csíkot hagyva maga után. A Latinka tér virágvarázsából sem maradt semmi. A szökőkút medencéje itt is száraz. Vajon mikor telepítenek bele aranyhalakat? Hartner Rudolftól, kaposvár főkertészétől tudom: a háború óta először tavaly ősszel fordult elő, hogy elmaradt a virágültetés. Nem volt rá pénz, ezért ilyenek a kruppok. Elmondta, hogy hamarosan megkezdik a föld előkészítését, ahova különféle egynyári növényeket ültetnek majd. Ha valaki, ő tisztában van azzal, mennyire szemetesek az utcák, terek. A parkokban havonta egyszer takarítanak a városgazdálkodási vállalat emberei, de a forgalmasabb helyeken gyakrabban veszik kézbe a söprűt és a lapátot. Van azonban olyan lakótelep, ahova csak kéthavonta jutnak el a takarítómunkások. A szökőkutakat a fagyveszély miatt nem üzemeltették eddig, s amíg nem alkalmaznak parkőröket, addig nem is élvezhetjük a vízsugarakat. A város (Fotó: Lang Róbert) főkertésze azt ígéri, májustól a Ságvári és a Jókai ligetben, a Szabadság és a Színház parkban lesz parkőr, aki kezeli a kutakat s vigyáz a rendre. Ám ahhoz, hogy szebbek, tisztábbak, vendégmarasztalóbbak legyenek ezek a területek, elsősorban az embereknek kell megváltozniuk. S ez nem pénzkérdés... (Lörincz) TV-NÉZŐ
