Somogyi Hírlap, 1991. április (2. évfolyam, 76-99. szám)
1991-04-12 / 85. szám
1991. április 12., péntek SOMOGYI HÍRLAP 3 Német fát, osztrák géppel Böhönyén Fafeldolgozó üzemet létesített Böhönyén a helybeli áfész.A napokban egy nagyteljesítményű fűrészgattert vásároltak Ausztriából, egymillió forintért. Jelenleg Németországból vásárolt farönköket dolgoznak fel vele, melyeket a tüzéptelepe- ken árusítanak. A telep dolgozói saját találmányként létrehoztak egy faforgácsgyártó gépet is, mellyel a selejtfából faforgácsokat készítenek tüzelésre. (Gyertyás László felvételei) Kérelem van, tapasztalat nincs Földkiviteli láz Balatonberényben Feil József: Azok lesznek a kárvallottak, akik a nehéz időkben is fenntartották és üzemeltették a szövetkezeteket A balatonszentgyörgyi termelőszövetkezet öt község földjein gazdálkodik. Tikoson, Holládon, Vörsön a munkalehetőség a mezőgazdálkodás, Balatonszentgyörgyön és Balatonberényben azonban már nem igazán a szövetkezet a megélhetés forrása. Egy 1989-es jogszabály lehetőséget ad arra, hogy az igazoltan bevitt földtulajdont kivigyék a közös művelésből. A kárpótlási törvény parlamenti vitája föld- kivitelek sorát indította el. Példa erre a balatonszentgyörgyiek esete. Kovács Kálmán földügyi előadó mondta: eddig 59 hektár földet vittek ki, most újabb 30 hektárt kértek. Ötvenhat igénylő közül nyolc 1 hektárnál nagyobb területet kért, 2000 négyzetméter és egy hektár közötti területet negyvennyolcán igényeltek vissza. Miből fizetik a bért? — A szövetkezet vezetése a feszültségeket látva nem zárkózott el ettől, de jogszabályi rendezetlenség miatt félti azokat a tagokat, akik továbbra is a közös munkából akarnak megélni. Különös érdekességet az ad a dolognak, hogy az igényelt, illetve kivitt 59 hektárból 49 hektár Balatonberényben van. Feil József tsz-elnök nem akar senkit vádolni spekulációval. — Ismereteink szerint mezőgazdasági vállalkozásból egy személy él, egy pedig a családi hagyományokat folytatva most kezdene gazdálkodni. Megfelelő gépe csak két személynek van, a kivitt területek megművelése — ha igénylik ezt — továbbra is a szövetkezet feladata lesz. Az új tulajdonosokat ugyanis semmiféle művelési kötelezettség nem terheli. Elgondolkodtató, hogy miből fogják fizetni a munkabért és azokat a költségeket, amelyek a tulajdonszerzéssel járnak. Kovács Kálmán ezt mondja: — Az emberek félretájéko- zottak. A földmérés díja, a térképészeti költségek az új tulajdonost terhelik. A szövetkezet hozzáállásának köszönhetően munkaidőm javarészében az eredeti tulajdonviszonyokat bogozgatom, s tudom: rendezetlenek a hagyatékok, sok esetben az özvegyi haszonélvezetet sem törölték. — Milyen értékű az a terület, amelyet Balatonberényben kijelöltek a visszaigénylésre? — Átlagosan 25-27 aranykoronásak, de van 40 aranykoronás is — mondta az elnök. —- Fonák a helyzet, mert a kárpótlás során már nem fognak az igénylők értékes területeket kapni. Balatonberényben egyébként nincs olyan állami tartalék terület, amelyet a szövetkezet használna. Ezért lesz nehéz ügy a kárpótlás helyi beindítása. A visszaigényelt területek későbbi sorsáról csak vélekedni lehet. A szövetkezet vezetése természetesen kész arra, hogy a zártkerti bérmunkák díjtétele szerint végeztesse el a műveléseket: 250 hektárt már bérbe vettek a tagok, 100 hektáron vállalkozik a cukorrépatermesztő szakcsoport, 50 hektáron vetőmag-kukoricával foglalkoznak. Berényben már hagyománya van a szőlőtermesztő szakcsoportnak. Várják a földtörvényt — Szövetkezetünk a kevés dolgozó miatt nem tud munka- igényes kultúrákkal foglalkozni. Részmunkaidős foglalkoztatással a létrejött szakcsoportokban való intenzív munkát segítjük. Mintegy száz olyan dolgozója van a szövetkezetnek, akik nem vittek be földtulajdont, és hatvanra tehető azoknak a száma, akiket a származásuk sem segíthet hozzá földtulajdonhoz. Az igazi kárvallottjai az átalakulásnak azok lesznek, akik a nehéz időkben is itt maradtak. Pedig ők üzemeltették és tartották fenn a gazdaságot. Várják a földtörvényt és a szövetkezeti törvényt azok is, akik a holnapjaikat is a közös munkalehetőségben és boldogulásban látják. A mostani ellentmondások ugyanis létbizonytalansághoz és ellehetetlenüléshez vezetnek. (Mészáros) KAPOSVÁRON A LEGSZORÍTÓBB A GOND Kilátás és kilátástalanság Százhárom jelentkezőből tíz volt alkalmas átképzésre a húskombinát számára Naponta hallunk híreket, olvasunk tényeket a növekvő munkanélküliségről. Természetesen arról is, hogy az emberi sorsok megpróbáltatásait hol és milyen módszerekkel próbálják enyhíteni. Az országos tendencia alól nem mentes Somogy sem; itt is folyamatosan és fokozódó mértékben nő a munka- nélküliek száma. Dunai Ferencné, a megye munkaügyi hivatal osztályvezetője mondja: — Márciusban négyezerhetvenhét munkanélküli-segélyest és járadékost tartottunk nyilván. Feltehető, hogy számuk ennél nagyobb, hiszen nem mindenki jogosult járadék vagy segély folyósítására. — Tapasztalataik szerint a megye melyik térségében a legszorítóbbak a gondok? — Természetesen a megye- székhelyen, Kaposváron és környékén. 189 értesítés A munkaügyi központban dolgozóknak az az egyetlen igazi sikerélményük, ha a járadék vagy a segély helyett megnyugtató megoldást találnak a náluk jelentkezők gondjaira. Ezért fogadták jószívvel a húskombinát — pontosabban a Kaposhús kft — javaslatát: szükség lenne húsipari szakmunkásokra. — A Kaposhús kft-nél — mondja Orbán Csaba, a vállalat oktatási és személyzeti vezetője — érzékelhetően nő a szakemberhiány. Itt ugyan „elöl és hátul” rendkívül magas színvonalúan gépesített a technológia. A középső szakaszban, a húscsontozásnál azonban nélkülözhetetlen a szakértelemmel bíró kézi munkaerő. Olyan ez, mint egy, az elején és a végén nagy öblű cső, mely a közepén centiméterekre vékonyodik. Törvényszerű, hogy itt az áramlás lelassul. — Fia a húsipar pillanatnyilag recesszióval küzködik is, a távlati lehetőségek azt kívánják, hogy már most „tágítsuk,, ezt a szűk keresztmetszetet. — Megkerestek és együttműködést kértek tőlünk, hogy átképzéssel segítsünk ezen a gondon enyhíteni — mondja Dunainé. — Az érdekek ennél a kezdeményezésnél mesz- szemenően találkoztak. Enyhül egy gazdálkodó munkaerőgondja, és közreműködésünkkel munkához jut ismét egy sor ember. — Mi történt ezt követően? — Áttekintettük a munkahelyre várókat, és különböző szempontokat — életkor, előképzettség stb. — figyelembe véve száznyolcvankilenc értesítést küldtünk ki, hogy személyes tárgyalás céljából jelenjenek meg. Persze tájékoztattuk őket arról is, hogy miről van szó. Negyvenegyen el sem jöttek a felszólításra, így száznegyvennyolc ügyféllel tárgyaltunk. Csak minden tizedik Ezen a személyes megbeszélésen részletes tájékoztatást kaptak az érdekeltek, hogy egy ezerhétszáz órás átképzésről van szó. Ez gyakorlatilag intenzív, napi hatórás elfoglaltsággal tizenegy hónapot jelent. Az átképzés végén szakmunkás-bizonyítványt kapnak a részvevők és garantált munkahelyet a vállalatnál. Az átképzés idején a segély száztíz százaléka a járandóságuk, a munkaügyi központ vállalja az oktatási költségeket, a nem helyben lakóknak utazási és étkezési hozzájárulást biztosít. Negyvenötén azonnal nemet mondtak, arra hivatkozva, hogy eredeti szakmájukban kívánnak maradni és rövidesen ebben el is helyezkednek. — A megkeresettekből így maradt százhárom. Úgy gondolom, ez bőségesen elég egy átképzés elindításához. — Ez igen — mondja Orbán Csaba. — Csakhogy aki a Ka- poshúsnál bármilyen területen dolgozik, annak orvosi vizsgálaton kell „átesni”. A későbbi problémákat megelőzendő, kértük, hogy még az átképzés megkezdése előtt történjen meg ez az orvosi vizsgálat. A tények megdöbbentőek: a százhárom átképzésre vállalkozó ember közül az orvosi vizsgálat után (ezt nagy felelősséggel a vállalat saját üzemorvosa végzi) mindössze tízet (!) találtak alkalmasnak arra, hogy ellássa az új szakmával járó feladatokat. Indulni kellene áprilisban Ahhoz, hogy egy továbbképző vagy átképző tanfolyam indulhasson, legalább húsz hallgató kell. Érthető, hiszen nem kevés ennek sem a költsége, sőt pályázati úton lehet elnyerni azt a lehetőséget is, hogy valaki gazdája legyen az oktatásnak. —i Ebben az esetben az élelmiszeripari szakközépiskola nyerte el a páylázatot — mondja Dunainé —; ők ajánlották a legkedvezőbb feltételeket mind technikailag, mind az oktatási költségeket illetően. — Ahhoz, hogy a jövő nyárra képzett szakembereink legyenek — veti közbe Orbán Csaba —, feltétlenül sze'etnénk még áprilisban elindítani az átképzést. Tíz emberrel viszont nem megy! így folytatják a szervezést, a „tagtoborzást”. Mert a munkát keresők száma szinte napról napra nő. Vörös Márta Tabi talponmaradók Kft a kaptárgyár A Flungaronektár Országos Méhészeti Szövetkezeti Közös Vállalat tabi kaptárgyártó üzemét több mint negyven éve alapították, és egy hónapja lett önálló. A dolgozók kezdeményezésére kft-vé alakult. Szabó István ügyvezető mondta: — Az átalakulással kapcsolatos tárgyalások már a múlt év őszén elkezdődtek, ám a feltételek csak márciusra tették lehetővé az átszervezést. A korábbi szervezeti forma megváltoztatását indokolta, hogy a napi ügyeket 140 kilométerről már nem lehetett intézni: sok esetben egy döntés a budapesti központ válaszától függően napokat, heteket késett. Az elszakadás nem volt könnyű: a bürokrácia útvesztői is hátráltatták ezt a rugalmasabb lehetőséget kínáló és nagyobb mozgásteret biztosító átalakulást, az adott szó jelentősége pedig valahogy elfelejtődött... — A cégbírósági bejegyzés még nem történt meg, de több mint egy hónapja működünk már. A kft-vé alakulás egy lehetőség ahhoz, hogy „talpon maradjunk”. A napi gondokon (belső átszervezés, létszámleépítés) igen komoly külső hatások is érnek bennünket. Száz százalékkal emelkedett az alapanyagnak felhasznált fa ára, de nőtt az energia- és a szállítási költség is. Ezek az okok korlátozzák alaptevékenységünket, a kaptárak gyártását és értékesítését. A tabi kaptárgyártó üzem a korábbi években az áfész-ek- kel volt kapcsolatban. A megrendelések a szakcsoportokon keresztül érkeztek. A többcsatornás mézfelvásárlás és -értékesítés bevezetése óta ez a megrendelés jelentősen csökkent. A talponmaradáshoz pedig bővíteni kell a termékszerkezetet is. Tervezik fa és fémipari termékek gyártásának beindítását, s gondoltak a keleti és a nyugati piacra is: Idei termelési tervüket 20 millió forintban határozták meg. (Krutek) Az üveg és a betét díja... Március 18-ától nem váltják vissza az üzletekben a Compack Vállalat által gyártott és forgalmazott Nescafé 60 és a 100 grammos üvegeit. Hogy miért nem, arra László Jánostól, a tabi áfész áruforgalmi osztályvezetőjétől kértünk választ. — A Balaton Fűszért 1991. március 6-án kelt levelében közölte szövetkezetünkkel (és a tőle vásárló kereskedelmi partnerekkel), hogy március 18-tól a Nescafé 60 és 100 grammos üvegeinek betétdíját megszüntette a Compack Vállalat bejelentése alapján. Az okáról semmit nem tudunk, de az tény: feszültséget fog okozni. Bár a lakosságtól központunk közvetlen panaszt nem kapott, boltvezetőink már jelezték a gondokat... Nézem az abc-k Nescafétól roskadozó polcait, s azon gondolkodom: miért szüntették meg az üvegbetét díját? (Talán beépítették a kávé árába?!) Mit csinál a vevő a sok üres üveggel? Flol tárolja, netán megsemmisíti azokat? Akkor mi lesz a sok üvegdarabbal? Ennyire gazdagok vagyunk? Az ebből adódó nehézségek egy hónappal ezelőtt már gondot okoztak a tabi szövetkezetnek (ezt a vásárlóközönség még nem érezte), mert a szállítópartnerek nem tudtak üres rekeszt biztosítani az összegyűlt sörösüvegeknek. Azóta a feszültség enyhült, de a probléma nem oldódott meg. Pedig még nincs itt a nyár. Az üvegbetétből összegyűlt forintokra minden háztartásban szükség van... K.J.
