Somogyi Hírlap, 1991. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-15 / 63. szám

6 1991. március 15., péntek Meg kell szüntetni az állam tulajdonosi szerepét SOMOGYI HÍRLAP — PRIVATIZÁCIÓ — IDEGENFORGALOM Dr.Schagrin Tamás helyettes államtitkár a belkereskedelemről, az idegenforgalomról Fotó: Gyertyás László Dr. Schagrin Tamást, az Ipari és Kereske­delmi Minisztérium helyettes államtitkárát a fél­vagy előprivatizáció atyjának is nevezik szakmai körökben. Herner Ernővel együtt ő dolgozta ki ugyanis azt a kormányrendeletet, amely 1980-ban jelent meg a szerződéses üzletekről. Könyve is látott napvilágot erről a témáról, s még a nyolcvanas években továbbfejlesztette elmé­letét, melynek helyességét akkor még nem bizo­nyíthatta a gyakorlat. A privatizációval kapcsolatban hangsúlyozni szokta a struktúraváltás fontosságát is. Belke­reskedelmi, idegenforgalmi kérdésekről beszél­gettünk a kitűnő szakemberrel. — Mit hozott az a bizonyos szerződéses üze­meltetési forma, az úgynevezett praeprivatizá- ció és mi volt a gyenge pontja? Felkészülés a vállalkozásra — Ma is az a véleményem, hogy amit az adott időszakban meg lehetett tenni avégett, hogy a kereskedelem hagyományos állami vállalati formából vállalkozási formává alakuljon át, meg­tettük. Ennek az volt a lényege, hogy felismertük: a vendéglátó egységeknek, kereskedelmi üzle­teknek nem kell vállalati keretben működniük, hogy ezek jellegzetesen kisvállalkozási formák, ahol a magánvállalkozásoknak az adott keretek között — de valamilyen módon mindenképpen — teret kell nyitni. Ezért dolgoztunk ki egy olyan konstrukciót, amely a vállalati kereteket meghagyta ugyan, de az üzletvezetőt megpróbálta az adott lehetősé­gek között valódi vállalkozóvá tenni. Ezáltal a ko­rábbi munkaviszony helyett egy mellérendelt­ségi, magánjogi viszony jött létre a vállalat és a szerződéses vállalkozó között, aki meghatáro­zott ideig az üzletben tulajdonképpen vállalko­zóként működhetett. Ennek a konstrukciónak a többi között az volt a jelentősége, hogy a hagyományos állami válla­lati keretet a vendéglátásban és a kereskede­lemben elkezdte lebontani, s e szakmában kia­lakult egy olyan vállalkozói réteg, mely felkészült arra, hogy valódi magán, egyéni vállalkozó vál­jék belőle. Emellett természetesen voltak olyan hatásai, amelyeket szerettünk volna megszün­tetni. Például: a vállalati központok az üzletektől ka­pott átalánybérleti díjból képesek voltak fenntar­tani magukat, sőt kitűnően éltek belőle anélkül, hogy különösebb gazdasági funkciójuk lett volna, ráadásul azokat a ráfizetéses egysége­ket, melyekre a vállalat nagyságának megőr­zése érdekében volt szükségük, változatlanul fenntartották. Ezért 1984-ben kidolgoztunk egy javaslatot, melynek a lényege az volt, hogy eze­ket az üzleteket a vállalatoktól el kellene vonni (ezzel elismerve azt, hogy a vállalkozás valódi egységei), s valamiféle vagyonkezelő, elszámol­tató központhoz csatolni. Erre azért lett volna szükség, hogy a felesle­ges vállalatok megszűnjenek, s méginkább fo­kozódott volna az üzletvezetők vállalkozói minő­sége. Különböző politikai tényezők ennek a ja­vaslatnak a megvalósítását akkor — érthető módon — megakadályozták. — Nyilvánvaló: a magyar gazdaságból most egy valódi piacgazdaságot kell kialakítani, ahol általában domináns szerepe van a magánvállal­kozás különböző formáinak, az egyéni és társas vállalkozásnak egyaránt. Siófoki előadásában is hangsúlyozta: a kereskedelem, a vendéglátás, sőt az idegenforgalom területén az államnak a tu­lajdonosi szerepét egyértelműen, s rövid időn belül meg kell szüntetni. Bennünket itt a Bala­tonnál különösen az idegenforgalommal kapcso­latos gondolatai érdekelnek. A turizmus fő iránya — Az idegenforgalom a magyar gazdaság egyik jelentős húzóágazata, s egyre inkább azzá válhat. A múlt évben a magyar turizmus a nem­zetközi idegenforgalom legsikeresebb évét zárta: 37,5 millió külföldi fordult meg nálunk, s az államilag regisztrált konvertibilis valutabevéte­lünk közel 900 millió forint volt. Az idegenforga­lom bevételének jelentős része közvetlenül a la­kosságnál jelenik meg, mely államilag nem re­gisztrálható. Az összes konvertibilis valutabevétel nagysá­gát kétmilliárd dollára taksálják. Magyarország iránt a külföldi érdeklődés megnőtt, persze figye­lembe kell venni azt is, hogy körülbelül 9 millióan Romániából érkeztek, akik valutát nem hoztak. A beutazók számához képest a valutabevétel aránya meglehetősen alacsony, a külföldiek Magyarországon kevés pénzt költenek. Éppen tegnap találkoztam a Spanyol Gyáriparosok Szövetségének elnöke által vezetett delegáció­val, akik elmondták, hogy Spanyolországban a múlt évben 51 millió túrista fordult meg, s ebből az országnak 17 milliárd dolláros bevétele szár­mazott. Egyértelmű, hogy Magyarországon a tu­rizmus fejlesztésének a fő célja nem az, hogy minél több túrista forduljon meg itt (bártermésze- tesen a viszonylag kispénzű külföldiek látogatá­sát is szívesen vesszük) hanem, hogy valóban turisztikai céllal érkezzenek, s több pénzt költse­nek. A Balatonnál is feszítő probléma, hogy mit csináljon a külföldi, ha esik az eső. A külföldiek ál­tal igénybe vehető szolgáltatások körét, színvo­nalát jelentősen javítani kellene. A szállodahálózat alacsony színvonalú, mely a nagypénzű, exkluzív ellátásra váró turistákat nem vonzza, következésképpen nagyon fontos, hogy Magyarország a viszonylag kisebb pénzű, közepes anyagi adottságokkal rendelkező turis­ták számára is olyan színvonalú ellátást nyújt­hasson, melyet az egyébként csak a nagy pénzű vendégek tudnak a különböző más turisztikailag jelentős országokban igénybe venni. — Mi a véleménye a kongresszusi turizmusról és általában a hazai idegenforgalmi propaganda színvonaláról? Érdekelne, mi az álláspontja ar­ról, hogy Magyarország részt vegyen-e a világ- kiállítás megrendezésében? Nemzeti propaganda, világkiállítás — A múlt évben jelentősen nőtt a kongresz- szusi turizmus révén is (mely a minőségi turiz­mus egyik fontos területe) a hozzánk érkező kül­földiek száma. Több száz nemzetközi szakmai tanácskozást rendeztünk; Magyarországon tar­totta például éves kongresszusát a brit és az olasz utazási irodák szövetsége. Ez egyrészt azt jelenti, hogy meglehetősen sok külföldi látogat egyidőben az országba, másrészt, a tapasztala­tok szerint: azokból az országokból, melyeknek az idegenforgalmi szakemberei Magyarorszá­gon tanácskoznak, a következő években jelen­tős számú turista érkezik. Az ilyen rendezvények jelentősen növelik az ország ismertségét, s a kül­földi utazási irodák hajlandóságát arra, hogy ide szervezzenek nagy létszámú utazó közönséget. A másik dolog a nemzeti idegenforgalmi propa­ganda hatékonysága. Ausztriából a múlt évben is több mint ötmillióan érkeztek hozzánk. Ma­gyarország vonzerejét e térségben tovább le­hetne javítani, hiszen közismert: Ausztriába sok turista látogat, és sok pénzt költenek el. Azokat a külföldieket, akik Ausztriába látogatnak, jó nem­zeti propagandával, azzal a jelszóval mondjuk, hogy „ egy ugrás” a magyar határ vagy Budapest vagy a Balaton, könnyen átcsalogathatnánk. A nemzeti idegenforgalmi propagandának az ed­diginél jóval célzatosabbnak kell lennie. Ma­gyarország egyik idegenforgalmi vonzereje a fő­város és a Balaton mellett a gyógyvízkíncs; egyre nagyobb lesz a gyógyidegenforgalom je­lentősége. Fel kellene tehát „fedezni" azokat az országokat, ahonnét reumás betegeket lehetne magyarországi gyógykezelésre hozni; a nemzeti idegenforgalmi propagandának e területen cél- zatos tevékenységet kellene kifejtenie. Ami a világkiállítást illeti, az idegenforgalmi szakma támogatja és a miniszter is ezzel az ál­lásponttal ért egyet. Az a véleményem, hogy a vi­lágkiállítást Magyarország részvételével kell 1995-ben megrendezni. Ezért fontosnak tar­tom: a döntéseket minél előbb hozzák meg, hogy erre a jelentős eseményre kellően felké­szülhessünk. Szapudi András PANNONIA-NYAR A BALATONON Harbula Gyula: az osztrákok... a magyarországi kirándulásokra gondolnak (Budapesti tudósítónktól.) —Mi a véleménye arról a hírről, hogy Bécsben erősödött a fo­rint árfolyama? Ez valóban azt jelenti, hogy a korábbi aggo­dalmakkal ellentétben mégis jönnek majd hozzánk a külföl­diek? A kérdést Harbula Gyulának, a Pannónia Szálloda és Ven­déglátó Vállalat vezérigazgató­jának tettem fel a közelgő hús­vét, vagyis a szokásos idegen- forgalmi nagyüzem előtt. Ko­rábbi évek gyakorlata szerint ilyenkor külföldi autóbuszok százai járják az országot, autós turisták ezrei töltik nálunk az ünnepeket. Most a hazai ide­genfogalom jó néhány irányí­tója nem nevezhető túlzottan optimistának, hiszen a nem­zetközi politikai élet számos tényezője a turizmus ellen dol­gozik. Öböl-válság, európai forradalmak, terrorizmus... Aki kissé félős, aligha vállalkozik hosszabb távollétre otthonától. Bécsben egyik napról a má­sikra felértékelődött a forint és banki szakemberek vélemé­nye szerint ez egyebek között azt is jelzi, hogy az osztrákok már a nyárra, a magyarországi kirándulásokra gondolnak. — Én is bízom abban, hogy az aggodalmakkal ellentétben jó idegenforgalmi évünk lesz. Persze azt ma még nehéz megbecsülni, hogy a turisták területileg mely országrészek iránt érdeklődnek majd a legin­kább. A Balaton-parti üdülőhe­lyeknek az ad nagyobb esélyt, hogy azok a nyugat-európai turisták, akik egyelőre nem mernek hosszabb, illetőleg re­pülőgépes utazásokra vállal­kozni, a közelebbi nyaralási le­hetőségeket fogják keresni. Növeli esélyeinket a zavarosra fordult jugoszláviai helyzet is. — Vajon ezt a helyzetet nem kellene a hazai idegenforga­lom fő erőinek egy nagyon in­tenzív, célratörő reklámkam­pánnyal kihasználniuk? — Nemrég egy szakminisz­tériumi megbeszélésen szóba került, hogy próbáljunk meg külföldön határozottabban rek­lámozni. A Nyugat-Európában most folyó nagy idegenfor­galmi -kiállításokon ezért mi is ott vagyunk, külföldi képvisele­teink megpróbálják az eddigi­eknél jobban felhívni hazánkra a figyelmet. — Ha ez sikerül, akkor a Pannónia például mivel tudja várni a vendégeket a Balatoni déli partján? — A mi programunkban az utóbbi időben minden évben szerepelt egy szálloda felújí­tása. Már befejeztük a munkát a siófoki szállodasoron, s majdnem mindennel készen vagyunk a balatonföldvári Nep- tunban is. Ugyanez sajnos nem mondható el touring-hotelje- inkről. Ezek színvonala bizony nem éri el a kívánt szintet. A széplaki-fokihegyi vagy a za- márdi touring annak idején für­dőszoba nélkül készült, és kia­dásukkal jelenleg már komoly gondjaink vannak, nincs olyan turistacsoport, amelyik elfo­gadná. Lehet, hogy ezeket át tudjuk majd alakítani, de az idén ebbe nem mertünk bele­vágni az eddig bizonytalannak tűnő helyzet miatt. Alkalmat­lannak bizonyult a vendégfo­gadásra a siófoki motel is, ezt bezárjuk, azaz szükség esetén az idén még kisegítő szállás­helyként számításba jöhet. — A tavaly nyári siófoki szál­lodaportás-gyilkosság óhatat­lanul fölveti a kérdést: mit tesz a Pannónia a vendégek és saját dolgozóinak a biztonságáért? — Akkor nyomban megfe­lelő riasztórendszert szereltet­tünk fel, és tárgyaltunk a helyi vezetőkkel is, hogy milyen más biztonsági intézkedések szük­ségesek. Még ebben a hónap­ban a Pannónia hálózatán be­lül olyan biztosnági-szerve- zési intézkedéssorozatot haj­tunk végre, amely tisztázza például, hogy mely időpontban hány ember legyen beosztva egy adott munkahelyen, vagy mely területeken foglalkozta­tunk ipari őröket. Elképzelése­inkről vagyonvédelemmel fog­lalkozó kft—kel is tárgyalunk. A Somogyi Hírlap olvasóinak megértését kérem azonban, ennek részleteiről túl sokat nem kívánok mondani. — Befolyásolja-e a nyári szezon zavartalanságát, hogy a Balatoni Igazgatóság veze­tője tavaly bejelentette: fontol­gatják kiválásukat az anyavál­lalatból és önálló részvénytár­saság megalakítását tervezik? — Ez kizárólag helyi ötlet volt is időközben el is halt. A Pan­nónia ráadásul résztvevője lett az Állami Vagyonügynökség által meghirdetett első privati­zációs folyamatnak. Az bizo­nyos, hogy ennek részeként a Balaton területén úgynevezett profiltisztítást kell végrehajta­nunk. Magyarán: nem kívá­nunk a jövőben mindennel fog­lalkozni, mint eddig. A szállo­dákra, az idegenforgalomra koncentrálunk és csak egy szűkebb körű éttermi tevé­kenységet folytatunk. Például megtartjuk a csárdák vagy a jel­legzetes éttermek hálózatát, lehetségesnek tartok egy gyorsétkezőláncot is, de a kis falatkozóktól, büféktől még az idén megszabadul a vállalat. Bizonyos üzleteket eladunk, a tartósan ráfizetéseseket fel­számoljuk, jónéhány bolt pedig beleesik az előprivatizációs programban, ezek bérbe adásra kerülnek. A vállalat már kijelölte ezeket az egységeket, az Állami Vagyonügynökség még nem adta áldását rá. — Ilyen körülmények között teljesen hipotetikus a kérdés: fejlesztésre egyáltalán nem gondol a Pannónia? — Csínján kell bánni vele. Látni kell, hogy a közelmúltban belekerült az idegenforgalom vérkeringésébe jó néhány vál­lalati és egyéb üdülő, tehát a szállodai kapacitás jelentősen bővült. Ilyenkor csak nagyon konkrét terveket szabad meg­valósítani. Ezek közé tartozik, hogy a már említett siófoki mo­tel helyére azért terveztetünk egy háromcsillagos szállodát vagy apartmanház-együttest. Szintén Siófokon, a Batthyány utcában, a BM egykori épü­A siófoki szállodasor. (Foto: Gyertyás László) lete- inek hasznosítását is ter­vezzük, szállodával összekap­csolt szórakoztatóközpont­ként. — Az elmondottakból arra következtetek, hogy koránt­sem csökken a Balaton-partje­lentősége a Pannónia szá­mára. — Valóban így van. Mert bi­zonyos üzletektől megválunk, nem jelenti azt, hogy a déli part a korábbinál kisebb jelentő­ségű lesz a számunkra. És pontosan a privatizációra ala­pozva tudunk majd olyan pótló­lagos pénzre szert tenni, amire a fejlesztésekhez szükségünk lesz. A privatizációs pályázat­ban meghirdetett elvekkel egyetértve változtatlanul azon a véleményen vagyunk, hogy a Pannóniából egy egységes szállodaláncnak kell létrejönn- nie — mondta befejezésül Flarbula Gyula, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Válla­lat vezérigazgatója meginduló balatoni idegenforgalmi sze­zon előtt. Polesz György

Next

/
Oldalképek
Tartalom