Somogyi Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-04 / 29. szám
1991. február 4., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 3 Mielőtt a közgyűlés másodszor tárgyalja Lakossági fórumokon a kaposvári költségvetés Észrevételeket, javaslatokat várnak—Pártoktól azt is, hogy honnan vegyék el Először szervez Kaposvár polgármesteri hivatala közmeghallgatást. Ennek témája az 1991. évi költségvetés tervezete, amelyet a megyei jogú város közgyűlése már megtárgyalt első olvasatban a múlt héten. — Az 1991. évi pénzügyi költségvetés, a költségvetési terv meg fogja határozni Kaposvár város működését mondta Szita Károly alpolgármester. — A költségvetés nagy horderejű döntés, kizártnak tartom ezért, hogy a lakosság, a kaposvári intézmények ne mondjanak véleményt róla, ne fűzzenek hozzá észrevételeket, ne adjanak konkrét javaslatokat. — Hogyan szervezik meg a közmeghallgatást? — Négyféleképpen képzeljük. Egy héten belül nyilvánosságra hozzuk, hogy hol, melyik iskolában, könyvtárban, művelődési házban találja meg a lakosság a költségvetés tervezetét. így mindenki, akit érdekel, hozzáférhet. Ezután február 10—15-e között a polgármester, az alpolgármester, a jegyző, a tanácsnokok meghatározott helyen várnak majd mindenkit, aki szóban el kívánja mondani a javaslatait. Február 10—18-a között az egyéni körzetből bekerült tizenhét képviselő várja a választópolgárokat meghatározott helyén. A képviselők ismertetik az éves költségvetési tervezetet, és az ott megjelentektől véleményt várnak majd. Ezután a tisztségviselők tartanak egy jóval nagyobb fórumot, ahova bárki eljöhet, s fölteheti kérdését. Addigra már ismerjük a beérkezett javaslatokat is. — Hogyan kapcsolják be a társadalmi szervezeteket, pártokat a véleményadásba? — Nekik írásban küldjük el a költségvetést — akárcsak az intézményeknek —, s a választ is ugyanígy várjuk. Azt szeretnénk, ha nemcsak azt fogalmaznák meg, hogy ide kellene 5 vagy 10 millió forint, hanem azt is, hogy melyik tételből vennének el. Ezt azért kérjük, mert igényeket megfogalmazni nagyon könnyű, de úgy mérlegelni, hogy mire fordítsunk kevesebbet, már sokkal nehezebb. Az ilyen véleménynek ki kell állnia a kritikát. A közgyűlés várhatóan március 5-én tárgyalja a költségvetés tervezetét másodszor. Erre az ülésre meghívjuk az intézmények egy-egy képviselőjét is. Reméljük, hogy a javaslatokat is figyelembe véve, elfogadásra ajánlhatjuk a költségvetést. (Lajos) Magyarosztrák benzinkút A magyar—osztrák határátkelő közvetlen közelében, Rábafüzesen az E— 66-os út mentén nyitották meg az első magyarországi ÖMV-benzinkutat, amely az Osztrák Kőolajtársaság és két magyar partner — az Áfor, illetve a Mineralimpex — közös beruházásában épült. Itt egyszerre nyolc jármű tankolthat — úgyhogy minden oszlopnál négy termék közül választhat az autós. (MTI-fotó — Czika László felv.) SZDSZ ÖNÉRTÉKELÉS A káros elszigeteltség AZ ADÓT IS MEGADÓZTATJÁK Szőlő - és bortermelők országos tanácskozása Balatonfüreden Veszélyben a hazai szőlő- és bortermelés — a vészharangot, ki tudja, immár hányadszor, csütörtökön Balatonfüreden húzták meg a magyar szőlő- és bortermelők országos küldött- gyűlésén, ahol valamennyi régió képviseltette magát. A szövetség másfél évvel ezelőtt alakult, azzal a céllal, hogy megvédje az ágazat érdekeit. Nos, az első értékelés szerint nem sok sikerrel járt eddigi erőfeszítésük. A szőlő- és bortermelést már elviselhetetlen terhek sújtják. Ezek között leginkább azt sérelmezik, hogy a többi élelmiszer- ipari termékkel ellentétben a bortermelésre 11 százalékos fogyasztási adó nehezedik, s a termelési ár és a fogyasztási adó összegére szabják a 25 százalékos áfát. Ebben az esetben tehát még az adót is megadóztatják. Ennek a kedvezőtlen szabályozórendszernek is része van abban, hogy a borivó nemzetből sörivók lettünk. Magyarországon 1938-ban az egy főre jutó borfogyasztás 36 liter olt, sörből pedig 8 litert ittak átlagban elődeink. 1990-ben viszont borfogyasztás 22 liter volt évente, ugyanakkor sörből 92 liter fogyott. A bortermelők állítják, hogy termékük a kulturált étkezés része és a legegészségesebb valamennyi alkoholféle közül, arról nem is beszélve, hogy a szőlő- és bortermelésen százezrek kenyere múlik. Ilyen szabályozók mellett a termelők és az egyre szaporodó kisgazdaságok nem érhetik el céljukat, hogy visszaszerezzék a magyar borok régi hírnevét. Pedig érdemes lenne, hiszen a szakemberek szerint a jó magyar bornak volna helye a világpiacon. A magyarországi bortermelés egyébként a világtermelés 1,6 százaléka, a borexport pedig a világexportnak csaknem 4 százaléka. Ez az arány még növelhető lenne, ha kedvezőbb szabályozók hatnának az ágazatokra. A Magyar Szőlő- és Bortermelők Országos Szövetsége— amelynek 18 egyesület, 26 borfeldolgozó nagyüzem, 117 szövetkezet és 3100 magántermelő a tagja — a jövőben minden eszközzel megpróbálja érvényesíteni az érdekvédelmét, ha kell a tejiparihoz hasonló demonstrációval is. Az SZDSZ Somogy megyei egyeztető tanácsa értékelte a part megyei helyzetét. Először az SZDSZ múlt évi választási eredményeit elemezték. Értékelésükben megállapították, hogy Somogybán elmaradtak más dunántúli megyék eredményeitől. Ennek okát saját berkeiken belül keresik: a somogyi SZDSZ-szervezetek száma nem kevés, de egymástól elszigetelten működnek, a megyei pártszerveződést kritikán alulinak tartják, a megyeszékhely liberális politikája pedig zsákutcába futott. Az SZDSZ kapcsolatai nem tudtak kialakulni a megyében. Ezért szerintük még a helyi sajtó is — sokszor érthető okból — ellenfele volt a megyében meghatározónak vélt SZDSZ politikájának. Németh Péter, a dél-balatoni regionális iroda szervezője tájékoztatójában azt is közölte, hogy a megyei egyeztető tanács leszögezte: az új évben az SZDSZ gyökeresen változtatni kíván politikáján. A megye különböző területeinek képviselőiből létrehozta a megyei egyeztető tanácsot azzal a céllal, hogy segítse és támogassa azt elszigetelt helyi szervezetek működését és egymásra találását. Feladata, hogy a hely i szervezetek szuverenitásának tiszteletben tartásával alakítsa a megye liberális politikai irányvonalát, s kiépítse az SZDSZ megyei kapcsolatait, így eljutva a megye liberális értelmiségéhez — a sok régi hatalmasság között—, mert egyedül ez lehet az SZDSZ megerősödésének záloga. Az SZDSZ- nek a választási eredményei miatt alig van képviselete az ön- kormányzatokban, a megyei közgyűlésben pedig egyetlen szabaddemokrata sincs. A párt így szinte mindenütt ellenzékben van, sokhelyütt testületen kívül is. A megyei egyeztető tanács értékelése szerint: az SZDSZ ellenez minden olyan megnyilatkozást, amely a pártok elleni hangulat szítására alkalmas. Közleményük szerint a párt a megyei közgyűlés, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége nézeteinek liberális ellenzéke. Szerintük a hatpárti diktatúra megemlítése is politikai szűklátókörűségre, a többpártrendszerű társadalmak működési mechanizmusának ismeretbeli hiányosságaira vall. Dr. Köllner Ferenc nyilatkozata alapján pedig föltételezik és elvetik a helyi önkormányzati diktatúrát is éppen úgy, mint a diktatúra minden formáját. Az SZDSZ Somogy megyei egyeztető tanácsa értekelésében ugyanakkor kinyilvánította, hogy együttműködésre törekszik minden helyi demokratikus erővel, társadalmi és érdekvédelmi szervezettel és leszögezi: mindig készek kompromisz- szumra, megalkuvásra azonban soha. Tejméreg Ami a tej ára körül kialakult az bizonyítja: kapkodás van a magyar gazdaságban. Egy fáradt, tartalékait az utóbbi hónapokban végképp felélt gazdaságban pedig főleg kapkodva, nem szabad döntést hozni. Fokozottan érvényes ez akkor, ha a piacon jelentős az inflációs várakozás. Mi is történt? Január 21-ével 22 forintra emelték a 2,8 százalékos tej literenkénti fogyasztói árát, február 1 -jétől pedig a többi tejterméket különböző, de egyáltalán nem jelentéktelen mértékben. A másfél százalékos tej árát például 15,80 forintról 21 forintra. A fél literes féltartós tejet, 11,60-ról 15.30-ra. Pénteken délután azonban kaptak egy értesítést a boltok: az áremelést további intézkedésig „felfüggesztették”. A vevő, aki délben megvette a felemelt áron a tejterméket, este ugyanazt olcsóbban látta már a boltban. Szombaton reggel aztán ismét szállított „régi" áron a tejipar, de a számlák „technikai okok” miatt már (vagy még?) az új áron készültek, s emiatt idegeskedtek a boltosok. A „rendes” — vagyis 2,8 százalékos — tej ára (ezt fogyasztják a legtöbben) olyan szilárdan tartja magát, hogy a pénzügy- miniszter 1 forintos árcsökkentését is sikerrel „kivédte” eddig. Az, amit ezen a hét végén a tej ára körül a fogyasztók tapasztaltak, nem valaminek az oka, csupán tünet és bizonyíték arra, hogy az ilyen áremelkedéseknek nincs hatásuk a gazdaságra. Az áremelést önmagában egyébként sem lehet jónak vagy rossznak ítélni: a hatása a fontos. Az, hogy változtatja-e a fogyasztást a kívánt irányban vagy hatást gyakorol-e a gazdaság szerkezetére. Ilyen ösz- szefüggésben az áremelés lehet jó is. Ehhez azonban hatékony gazdaságpolitika kell: a cél ismeretében lehet csak az eszközökről eldönteni, hogy jók-e vagy sem. A múlt ősszel a nemzeti megújhodás programjaként nyilvánosságra hozott gazdaságpolitikai elképzelés — amelyet egyes hírek szerint három nap alatt egy miniszterelnökségi államtitkár hozott össze — még az új év előtt darabjaira esett szét, s helyébe az új miniszterek új elképzelései kerültek mint ágazati gazdaságpolitikai célok. Csakhogy a fáradt gazdaság — s a tartalékaitól ugyancsak gyors ütemben megfosztott lakosság — képtelen alkalmazkodni az új miniszterek folyvást megújuló koncepcióihoz. A következmény: az életkörülmények rohamos romlása, hiszen miközben az árakat már a világpiac hatásai alakítják, a bérekre, a gazdaság teljesítményére még koránt sincsenek ilyen hatással. így aztán az önkormányzatoknak nem marad más, mint az, hogy ezt a nagy kilengésekkel szabályozó világpiaci hatást valamiképpen „elviselhetővé" tegyék. Hogy miként oldják meg? Az üres kassza lehetőségeihez mérten növelik a segélyek összegét, gyakoriságát, szélesítik a segélyben részesülők körét, visszahozzák a rossz emlékű népkonyhát, és nem csodálkoznak a tömeg nagyságán, amely összeverődik, ha ingyentejet osztanak a megtermelt, de feleslegesnek minősítettből. Az önkormányzatoknak jogi szabályozás híján ma nincs erejük, sem lehetőségük, hogy adottságaikra épülő gazdaságpolitikát folytassanak: nincs jelentős vagyonuk, amellyel gazdálkodhatnak. Ami van, azt pedig kötöttségek — és a gyanakvás miatt, hogy elherdálják — nem merik igazán hatékonyan használni. Itt-ott akad csak kisebb-nagyobb ügyletekre vállalkozó önkormányzat. Ezzel is magyarázható, hogy egyelőre nem vetnek ki helyi adót, megpróbálnak „kijönni” a költségvetési juttatásokból, s akárcsak a lakosság, túlélésre rendezkednek be. Ahhoz már hozzászoktunk, hogy nem múlik el hét vége áremelkedések nélkül. Úgy látszik, ahhoz is hozzá kell szokni, hogy ezekhez az intézkedésekhez társul — a tej és tejtermékek árának emelését is kísérő — kapkodás. Pedig a kapkodó ember több kárt csinál, mint amennyi hasznot hoz. Jó lenne tudni, hogy a gazdaság esetében nem áll ez a tétel. Kercza Imre Tejvásár a Sió Áruházban A Sió Áruház bejáratánál tábla hirdeti, hogy tejvásár van. A példa kedvéért a hatósági áras tejet 22 forint helyett 18 forintért, a tejfölt 20,50 forint helyett 16 forintért, a 10 dkg-os vajat 21 forint helyett 15 forintért árusítják. Olcsóbb a zacskós és féltartós tej, a trappistasajt és a kakaó is. Ükös Gyulát, az áruház ABC-osztályának vezetőjét kérdezem: reklámnak szánják az árcsökkentést? — Több, mint reklám. Üzlet- politika. A túlkínálat és a csökkenő vásárlóerő ismeretében az elmúlt év decemberétől tárgyalunk a Somogy Megyei Tejipari Vállalattal. Célunk a siófoki vásárlók megnyerése, a nagyobb forgalom. Januárban sikerült megállapodnunk, hogy a tej és tejtermékek árát január 25-től február 9-ig csökkentjük. A leárazás költségeit a vállalat és az áruház közösen viseli. — További terveik? — Az áruház két termelőszövetkezettel tárgyal arról, hogy a közvetlenül tőlük vásárolt tejet az áruházban felállított tejautomatákból árusítjuk, és a felemelt bolti árnál jóval olcsóbban. — Vonzó az olcsóbb ár? — Igen, ma kétszer annyi tejet adtunkéi, mint az árcsökkentés előtt. Honvári Tibor
