Somogyi Hírlap, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-04 / 29. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP 1991. február 4., hétfő Az álmok ára Már hozzáedződtünk vagy méginkább hozzákérgesedtünk az áremelésekhez. Azt még tudjuk mibe került valami öt éve, de azt már nem, mennyi is volt az ára öt hónapja. Az áremelésekre mindig van magyarázat. Bármennyire is megszenvedjük a drágulások hatását, azt elfogadjuk, hogy nem lehet valamit olcsóbban adni, mint amennyibe az előállítása kerül vagy annál, ameny- nyiért a világpiacon el tudjuk adni. Vannak azonban magyarázhatatlan és elfogadhatatlan áremelések is. Ezeknél jószerivel aligha van egyéb érv, mint az, ,,ha már úgyis mindennek emelkedik az ára, miért ne emelkedne pont azé, amiből mi húzunk hasznot’’. A hasonlók sorában a legvégiggondolatlanabb döntés a totó és lottó árának március 1 -jétol történő duplájára emelése. Az indok, hogy a totó és a lottó 10 forintos ára nem fedezi a tényleges költségeket, enyhén szólva sántít. A szelvénykék előállítási ára és a játék működtetését szolgáló apparátus költsége aligha több lottónként tíz forintnál. Őszintébb lett volna kimondani: az állami bevételeket kívánják ily módon is növelni. A baj ezzel az, hogy a többlet bevételből kevesebb haszna lesz az államnak, mint amennyi kárt okoz majd a társadalmi közhangulatban, hogy kisnyugdíjasok és más szegény emberek százezreitől veszik el a reményt. Az örömet, hogy miközben már tejre és kenyérre is alig futja, egy hétig álmodozhatnak arról, mit csinálnak majd a milliókkal. Ha ezeknek az embereknek a megszokott lottóról, totóról le kell mondaniuk, nagyobb csapás lesz, mint amikor egyszerre a karaj helyett húsos csontra jutott. Vagy amikor a reggeli kuglófból szelet kenyér lett. Az ember sokat elvisel, ha még tud reménykedni, ha vannak álmai. A filléres gondokkal küszködőknek túl sok a 20 forint. S ezen az sem segít, hogy a szelvényvásárlók ezután akár 50 vagy 100 milliós nyereményről is álmodhatnak. Elfogadom, hogy egy sikeres üzleti magánvállalkozásnál ne legyen határa az elérhető nyereségnek pusztán azért, mert a milliókban számolt haszon sokak igazságérzetét sérti. A szerencsejátéknál azonban, mely lényegében a társadalmi újraelosztás egy önkéntes formája, bizonytalan vagyok, hogy valóban arra van-e szükség, hogy egy ember 100 milliót nyerjen. Ahelyett, hogy mondjuk 100 nyerjen 1 -1 milliót. A vállalkozásokat minősítse a piac. A szerencsejátékoknál azonban elkelne némi „szociális” megfontolás. Tudom, hogy a kormány keresi a pénzbe alig kerülő, ám a társadalmi közérzetet javító lehetőségeket. Nos, a tervezett totólottó áremelés indokoltságának felülvizsgálata mindenképpen ilyen lépés volna. Százezrek érezhetnék úgy, hogy ha annyi mindenről már le is kellett mondaniuk, legalább az álmodozásra még futja. Bíró Ferenc Csúcsforgalomban zárt le az áruház felújítják A ZSELICET Legalább harmincezer ember él Kaposvár észak-nyugati városrészében. Többségük a Zselicben, a Honvéd utcai ABC- ben és a Mártírok terén lévő élelmiszerüzletben szerzi be a napi szükségletet. A Zselic áruház élelmiszerosztálya azonban péntek este 6-kor bezárt korszerűsítési munkálatok miatt, s a legnagyobb teher a Kaposker Honved utcai ABC áruházára hárult. A nagyobb forgalmat már péntek este erezni lehetett. — Egy átlagosnak majdnem a kétszerese, 759 ezer forint volt a forgalom — mondta Frá- nyó Ferenc, az ABC vezetője, amikor szombaton beszélgettünk vele. — Este hatkor bezárt a Zselic, mi egy órával tovább voltunk nyitva. Ezen kívül a vásárló az áruk bizonyos részét ott már nem kapta meg. Mi azonban már készültünk erre. — Március 6-ig csak az ABC- ben vásárolhatnak az itt lakók. Mennyivel nagyobb forgalomra számítanak? — Ötven százalékos felfutásra számítok, ez a szombati forgalom azonban 80 vagy 100 százalékkal is több lehet. Hétközben azért az emberek munkába menet vagy onnan jövet az útjukba eső boltokban is be tudnak vásárolni. Ez így van, szombaton sokan bosszankodtak is amiatt — különösen azok, akik nem figyeltek a Zselic tájékoztatására —, hogy akkora a zsúfoltság az ABC-ben. Egy idős néni váltig azt hajtogatta, hétfőn is bezárhatott volna a Zselic. Sajnos, az ABC kapacitását nem lehet növelni. Az áruház azonban minden más intézkedéssel fölkészült az átmeneti nehéz időszakra. így például nyitottak egy hetedik pénztárt is, hogy kisebbek legyenek a sorok. — A nagyobb forgalomhoz több áru, kell s olyan termék is, amit eddig az emberek csak a szomszédban találtak meg. — Nagyon kevés olyan van, ami a Zselicben volt, nálunk pedig nem. Csak a Skála által forgalmazott termékek. Én nem hiszem, hogy ehhez hozzájuthatunk, ha eddig nem. Az alapvető élelmiszerekből többet rendelünk. Egy-egy szombaton 15-16 mázsa kenyér szokott elfogyni, most 23-at rendeltem, az 1000-1500 liter tej helyett pedig 3000-et. Az egyéb élelmiszerből szerintem általában 50—60 százalékkal több fog elfogyni. Az áruházban dolgozók vállalták, hogy nem mennek szabadnapra, nem vesznek ki szabadságot, s minden este túlóráznak. Ez kiváltképp azoktól a bejáróktól kíván nagy áldozatot, akik eddig is hajnalban keltek, illetve éjszaka értek haza, amikor délutánosok voltak. — Eddig egyetlen dolgozó sem mondta azt, hogy nem jön be, nem csinálja — dicsérté Frányó Ferenc az áruházban dolgozókat. — Mindenki érzi, hogy az ellátás érdekében szükség van a munkájára. A nagy szombati forgalom miatt nem lett elég sem a kenyér, sem a tej, az előbbiből 150 kilót, az utóbbiból 400 litert hoztak meg. Mert itt szabály, hogy mindenért elmennek, nem lehet hiány szombat délután, hétköznap este sem. A forgalom pedig csaknem kétszerese volt egy átlagos 500 ezer forintos szombatinak, pénztárzáráskor 900 ezer forint bevételt számoltak meg szombaton 5 órakor. Az ABC állta az első rohamot, jöhet a következő! Lajos Géza Recsegett, ropogott a Deseda (Folytatás az 1. oldalról) Hamar elterjedt a hír, miszerint nyitva a toponári zsilip, engedik a jég alól a tó vizét. Az információk hallatán Kéki Zoltán, Kaposvár jegyzője értesítette a tűzoltóságot, tőlük kérve segítséget az ügy kivizsgálásához. Erre azonban Horváth Antal megyei ügyeletes szerint azért nem került sor, mert még mielőtt léket vághattak volna — így nézve meg a két réteg közti hézagot —, Hartner Rudolf, a városi önkormányzati testület tagja Kaszás Lajos gátőrrel egyetemben már megvizsgálta a tó jegét. A mielőbbi utánajárás azért is fontos volt, mert eközben a Deseda másik felén több százan csúszkáltak a tó befagyott víztükrén. — Valóban leengedték volna a tó vizét? — kérdeztük Hartner Rudolftól. — Tény, hogy idén télen is, mint ahogy az már megszokottá vált, engedtek le a tó vizéből. A zsilipet azonban a MOHOSZ kérésére már korábban elzárták. — A jég tehát önök szerint eléri a vízszintet? — Ha nem érné el, már rég beszakadt volna. Ha csak tíz centiméter széles jégcsíkot nézünk ugyanis, a Deseda két partja közt annak is mintegy negyven mázsa a súlya. Ekkora tömeget pedig nem bír el a tábla. Ha nem úszna a vízen, rögtön beszakadt volna. A csúszkálni vágyóknak azonban tudni kell, hogy a toponári és füredi rész között a mederben több forrás is bugyog felfelé. Ezek fölött a jégréteg sokkal vékonyabb, mint másutt, így korcsolyázni csak a kijelölt szakaszokon biztonságos. — barna — A PORNOGRÁFIÁBAN MÁR FELZÁRKÓZTUNK EURÓPÁHOZ Jogi szabályozást sürgetnek a szexlapgazdák NE A POSTAMESTER DÖNTSE EL, Ml A TILOS! Ha ezt Casanova megérhette volna! Szaporán villogott a vaku, munkálkodott a filmfelvevő pénteken este a Parlamenttel átel- lenben éppen, a Batthyány téri — „minek nevezzelek?” — műintézmény bárjában, amelyet tulajdonosa a szerelem fent említett mesterének halhatatlan nevéhez címzett. (Nomen est ómen!) Nem akármilyen látvánnyal gazdagíthatták ugyanis ezen a „sajtótájékoztató” fedőnevű akción erotikus képzeletük titkos tárházát az újságírók. Szaporíthatták — „csak unokáim ne lássák” jelszóval'— gyűjteményüket a fotóriporterek. Másfél órán át gyönyörködhettek potyán az ÖKM magazin e hét elejétől induló re- vüműsorának csak nekik szánt főpróbájában, a ragyogó testű, kacér mosolyú lányok egymást követő vetkőzőszámaiban. A lágy zene ütemére pattogtak a tépőzárak, líraian ringtak a keblek, a csípők, a domború tomporok... A tudósító mindebből, sajna, csak részleteket láthatott, mert az előtte ülő urak minduntalan belelógtak a „képbe”: egy-egy hatásos balettmozdulatnál szöcskemód fölpattantak a helyükről és ide-oda hajladoztak mint a nádszál, hogy jobban elérje őket a katarzis. Aki a műsor előtt még szégyenlősen forgatta az ajándékba kapott pornólapokat, később, az eléje táruló látvány hatására, már bizonyára arra a felismerésre jutott: helye van ennek is a magyar nap alatt, életünkhöz tartozik, hogy áldozzunk Érásznak. Azok az urak, akik ez alkalomra a sajtó képviselőit ebbe a Krúdy Gyula regényeibe illő, kétszáz éves épületbe meghívták, korántsem romantikus lelkek, hanem sok millió forintot kockáztató üzletemberek, akik szexlapok előállításában érdekeltek. Három, magyar kiadásban is megjelenő külföldi lap, a skandináv Cats, a jugoszláviai Erotika és az osztrák OKMtárskereső magazin képviselői voltak itt jelen, hogy elmondják közös állásfoglalásukat a pornográf kiadványok terjesztésével kapcsolatos kérdésekről. A köznek és a vállalkozóknak közös érdeke az — hangoztatták —, hogy ne „társadalmi bizottságok”, „kollektív állásfoglalások”, meghatározhatatlan egyéni és csoportos döntések, hanem konkrét, kidolgozott, évtizedes nyugat-európai jog- gyakorlat által ihletett jogszabály állapítsa meg Magyarországon, hogy mi minősül pornográfiának, milyen módon juttathatók el ezek a termékek a „fogyasztókhoz”, mi az, ami szigorúan tilos és mi az, ami korlátlanul szabad. A német törvény például bünteti a „kemény” pornót, ezen azonban csak a perverz (szado-mazo- hista, pedofil stb.) jeleneteket érti, az „egészséges” szeretkezés ábrázolását a „lágy” kategóriába sorolja. Mint azt dr. Verebics János, a Siófokon szerkesztett ÖKM magazin ügyvezető igazgatója is elmondta, a tavaly áprilisban kelt rendelet, amely előírta, hogy az iskolák, templomok, nyugdíjasotthonok 200 méteres körzetében tilos szexlapokat árulni, nyitva hagyta a definíciót és gyakorlatilag önkormányzati tisztségviselők, postamesterek szeszélyes döntéseitől tette függővé a terjesztést. Az ő, jóvoltukból” sok helységbe — főleg a falvakba — el sem jutnak ezek a magazinok, a konjunkturális helyzet ellenére növekszik a remittenda, több százezer forinttal megcsappan a remélt bevétel. Sérelmezték az üzletemberek azt is, hogy dr. Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere —akinek gazdag tapasztalatai lehetnek, igaz, más vonatkozásban, a kiadványterjesztésről — nem éppen liberális az ügyükkel szemben. Jó lett volna az ezzel kapcsolatos félreértéseket tisztázni, ám Demszky úr, bár meghívást kapott az estre, talán érthető okokból távol mai radt az eseményektől... A Cats, az Erotika és az ÖKM magazin képviselői mindenesetre javaslatot tettek egy leendő „szextörvény” kidolgozására. Nyersfogalmazványként ható közös állásfoglalásukat—amelyet mintha csak egymás szavába vágva diktáltak volna egy szórakozott titkárnőnek — sokszorosítva átnyújtották az újságíróknak. Ebben egyebek közt azt javasolják: legyen tilos a szerelmi aktus címlapon való szerepeltetése. A szexmagazinok számára legyen kötelező a zárt fóliatasakban való forgalmazás. A magazinokat a boltokban úgy kell elhelyezni, hogy azoknak csak a főcíme legyen látható. Legyen tilos az utcai árusítás. Az állásfoglalás emlékeztet arra is, hogy „az egy esztendőben gazdára találó, mintegy tízmillió szex jellegű lap, magazin után, az állami adóbevétel legkevesebb félmilliárd forintra tehető". Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Ekkora pénzből akár iskolát, nyugdíjasotthont is lehetne építeni. Sőt, templomot is! Fodor Tamás Értesítjük tisztelt betétes ügyfeleinket, hogy a takarékszövetkezetek 1990. évi betétgyűjtési akciójuk nyereménysorsolását 1991. február 6-án (szerdán) 17 órakor Barcson a művelődési és ifjúsági központ mozitermében (Bajcsy-Zsilinszky u. 9.) tartják. A sorsolást megelőzően — a barcsi Kis-Boróka és Nagy-Boróka táncegyüttes — a barcsi Ifjúsági Fúvószenekar tagjai adnak műsort. A tárgynyeremények listája a takarékszövetkezeteknél megtalálhatók. A belépés díjtalan! Mindenkit szeretettel várunk! Somogy megyei takarékszövetkezetek Útba esik jövet-menet a takarékszövetkezet! (109480)
