Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-31 / 26. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1991. január 31csütörtök Mackó az erszényben Sok gyermek kedvence a Teddy nackó. Kevesen tudják, hogy ezt a játékot így Ausztráliában élő erszényes mackó­éi, a koaláról mintázták. Néhol — első- orban persze Ausztráliában — olyan lethűen, hogy a játékmackó bundája is okszor eredeti koalaprém volt. Bájos pofácskája, lágy, puha bundájára s igen jámbor viselkedésére rá is fizetett koala. Amikor jóllakva, szőrgombóccá ömbölyödve elszunyókált a ritkás erdő áinak elágazásaiban, könnyű célpontot yújtott a puskás embereknek. A kipusz- ulástól csak az mentette meg, hogy még [dejében szigorú védelem alá helyezték, gy ma már legfeljebb csak a fényképező­épek zavarják meg a pihenését. Az erszényesek, ezek a viszonylag ezdetleges fejlődési fokon megmaradt m lősök ma már csak Ausztráliában — és léhány fajuk Dél-Amerikában — élnek, evüket arról a hasfalukon lévő bőrtasak- ol kapták, amelyben — mintegy utóvem- fiességként — még jó ideig hordják a ejletlenül, magatehetetlenül világra jött kölykeiket. Némely erszényesnek erszény pótló bőrkettőzete van a hasfalán, mások hasaljuk sűrű, puha szőrzetében őrizgetik az igen rövid vemhesség után megszülető, és az anya egyik csecsbim­bójára, a szájával rátapadó kölyküket a tel­jes kifejlődésig. A koalának medveszerű az alakja és a tartása, olyannyira, hogy erszényes med­vének is nevezik, bár fejlődésében igen távol áll a medvéktől. De nemcsak ez indo­kolja, hogy találóbb róla mintázni egy játé­kot, mintsem a mézevés mellett egyébként nagyon is ragadozó „igazi" medvékről. A mézet a koala is szereti, ha hozzájut, de ha nem talál, csupán az eukaliptuszok leveleit pusztítja. A koala családtagjai — egy hím, több nőstény és a kölykök — gyakran hónapokig is ugyanazon a fán élnek. Csak akkor költöznek át egy „házzal” odébb, ha már lerágtak minden ehetőt. Kép: Még mindig csak anyja erszényé­ben él ez a hat hónapos koalabébi Miami­ban, a Metrozoo állatkertben. Születése­kor csak néhány centi volt. Körbe-körbe Ha a körbe írt betűket meghatározott sorrendben olvassátok össze, egy európai ország nevét kapjátok megfejtésül. Kint lakott a szegény özvegy­asszony a falu szélén, egészen az erdők alján, egy rozoga, öreg viskóban. Olyan szegény volt, hogy napokig nem került az asztalára más étel, csak egy darabka kenyér. — Ferkó fiam, fogd csak azt a legnagyobb mázas bögrét, menj ki az erdőre, szedd tele szamócával, legyen valami ennivaló a háznál, hogy éhen ne vesszünk — így szólt az öz­vegy a fiához. A f iú tüstént útnak eredt. Egyenesen a vágásnak vette az útját. A facsonkok tövé­ben terem a legtöbb erdei eper. Csak úgy piroslikaföld az illatos gyümölcstől. Szaporán szedte Ferkó a szamócát, még az sem zavarta, hogy két fiatal medvebocs mál- názott az erdő szélén. A med­vék sem féltek. Kölyökmedve és gyermek nem félnek egy­mástól. Rövid idő alatt megtelt a bögre, kis barátunk azonfelül maga is jóllakott az ingyen gyü­mölcsből. A mázas fazekat keb­léhez szorítva indult hazafelé. A kereszteződésnél egylovas, könnyű kocsi jött Ferkóval szemben. Tündérszép asszony hajtotta a lovat, olyan szép, hogy Ferkó szája tátva maradt a csodálkozástól. — Ez csak a he­gyek tündére lehet — gondolta kis ba­rátunk. A hegyek tündére meghúzta a gyeplőt, csettin- tett pici piros szá- jacskájával, a kocsi megállt. — Ejnye, hadd látom, mi van ab­ban a csuporban— a tündér kíváncsian hajolt a szamócá­val telt fazék fölé. — Szamóca! — valósággal csi­lingelt a hangja. Ferkó csak bámult rá, felelni is elfelejtett. Nagy, haragoszöld leveleket szedett össze, gondosan leterí­tette azokat a kocsi aljába, a szamócát meg mind egy szemig kiborította az így rög­tönzött tálcára. A tündérnő megsimogatta Ferkó arcát, csil­logó ezüstpéntz nyomott a mar­kába. — Flolnap is eljövök — csi­cseregte a tündér. Felugrott a kocsira, egyet suhintott az osto­rával a lovak közé, s egyszeri­ben eltűnt Ferkó szeme elől. Ferkó szaladt vissza a vágás­ba, hogy teleszedje csuprát szamócával, csak ott nézte meg a kezében szorongatott pénzdarabot. Egy darab ezüst­pénz volt. Bizony már estére hajlott az idő, mikor hazaérke­zett. — Ejnye, kisfiam, de sokáig oda voltál — korholta szelíd szóval édesanyja. Ferkó nem felelt. Csendesen mosolygott. Megvacsoráztak, hamarosan lefeküdtek, csönd borult a kis szobára. Ferkó fölkelt, lábujjhegyen az asztalhoz osont, s az ezüst­pénzt, amellyel délután a tündér megajándékozta, óvatosan le­tette a kopott terítő kellős köze­pére. — Fiacskám, nézd már ezt a csodát! — költötte fel reggel az anyja. — Egy ezüstpénzt talál­tam az asztalon! Határtalan volt a szegény özvegyasszony öröme, csak azt nem tudta elgondolni, ho­gyan került a pénz az asztalra. Déli harangszóig az egész falut bejárta a hír, az emberek is mind csodát emlegettek. Fös­vény Dani, a falu legmódosabb gazdája nagyon elszégyellte magát, hogy lám, még a földön­túli hatalmak is gondoskodnak az özvegyről, csak neki nem ju­tott soha eszébe, hogy néha- néha segítsen rajta. Egész zsák lisztet, tyúkot, sonkát, malacot küldött ajándékba Ferkó anyjá­nak. Ha már ez a fösvény Dani is megnyitotta a szívét, mi sem lehetünk kutyábbak — mondo­gatták a falubeli asszonyok, emberek, s egyre-másra küld­ték az ennivalót az özvegynek. Örökre elköltözött a szükség a faluszéli viskóból. Ferkó nap nap után leste a jó tündért, akinek mindent köszönhetett. Ott áll a keresztútnál, de a he­gyek tündére nem jött el soha többé. GYŐRI LÁSZLÓ TUDÓDÉ Hogy hívnak, sejted-e, mi a neved, tudod-e? Se gazdád, se neved, neved: az kóbor eb. Gyanítod, erre száll, kőre írva, eltalál. De egyszer, sejted-e, lesz igazi, tudod-e? Lesz gazdád, a neved már sohase kóbor eb. Úgy hív majd, sejted-e, Gyere ide, Tudódé! A találós kérdés és társai... REJTVÉNYES DÉLUTÁN A rejtvényes délután megren­dezéséhez csak nagyon kevés kellék szükséges, úgy, hogy könnyen felkészülhetsz rá. Ha megérkeztek a srácok, kezdőd­het a játék. Az első feladat le­gyen, vajon ki a legjobb megfi­gyelő. Tegyél az asztalra 10 hétköznapi és 10 iskolai tár­gyat. Ezt a gyerekek egy percig nézhetik, utána egy papírra mindenki írja le, mire emlékszik. (A legjobb megkaphatja a kivá­ló megfigyelő címet.) A változatosság kedvéért muzsikálhattok. Egy magneto­fon vagy lemezjátszó akad valamelyik családnál, de ha egyikőtök játszik valamilyen hangszeren, az is elég. Magne­tofonról hangszerek szólnak, ki tudja megállapítani, melyek azok? (A felvétel a rádióból megoldható.) A hangszeren el­játszanak dalokat, meg kell álla­pítani, mely országban született a dal? Esetleg azt is, ki írta? Külföldi hanglemez meghallga­tása után ki tudja megmondani, milyen nyelven énekeltek? Ha­sonló rejtvényeket te is kitalál­hatsz! Pihentetőnek feladhatsz egy­két találós kérdést és felszolgál­hattok uzsonnát. Ezt a résztve­vők adják össze azzal, hogy mindenki hoz egy kis meglepe­tést (gyümölcs, keksz, szörp, csoki, cukor stb.). A legjobb ta­lálós kérdés feltevőjét jutalmaz­hatjátok gyümölccsel! Tartalékban írok neked pár találós kérdést. (Száz szeme van mégsem lát (lánc). Láb nél­kül jár, kéz nélkül üt (óra). Me­lyik tóban nem lehet fürödni (ragasztó). Melyik korban élnek a madarak (bokorban) stb. Ha van kedved, a társaid szá­mára készíts sportrejtvényeket is. Például rokon értelmű, a sportággal kapcsolatos vagy eseményt kifejező szavakat írj össze. Bokszkesztyű — gong, csusza — adogatás, sarokrú­gás — 6:3, lehet folytatni a sort napestig. Ezután ezeket a sza­vakat keverd össze és társaid­nak add oda, ők párosítsák össze! A győztes a kiváló sport­mester címet kapja meg. A délutánt vidám játékkal fe­jezzétek be! Mindenki írja fel papírjára a következő szava­kat: kerékpár, mozgólépcső, fa, bohóc. E szavak beépí­tésével kell egy rövid történe­tet írni vagy mondani az iskolá­ról, esetleg az osztályfőnöki óráról. Hajói éreztétek magatokat, a rejtvényes délután új rejtvé­nyekkel megismételhető, de azon már te is törd a fejed! Betűdominó A dominó­köveket rak­játok egymás mellé úgy, hogy a betűk folyamato­san olvasva egy magyar költő (1883— 1941) nevét adják ered­ményül! Ki a költő?

Next

/
Oldalképek
Tartalom