Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-04 / 3. szám

1991. január 4., péntek SOMOGYI HÍRLAP 3 Hogyan utazunk tíz év múlva? Előnyben a tömegközlekedés (Folytatás az 1. oldalról) Az elmúlt rendszerben több kísérlet is történt korszerű köz­lekedéspolitikai koncepció ki­alakítására — mondta Kálnoki Kiss Sándor. — Az 1968-as döntés során túlértékelték a közút szerepét a közlekedés­ben, bár talán helyesebb volna úgy fogalmazni: a vasút és a vízi út szerepét alulértékelték. Ezt a szemléletet 1979-ben az újabb elképzelések kidolgozni sem változtatták meg. Most megpróbálunk lépést tartani a jelen és közeli jövő várható igé­nyeivel, amennyire gazdasági lehetőségeink előreláthatólag megengedik. — Mi az új koncepció alappil­lére? ÚJ ALAPOKRA HELYEZVE — A korábbi legfőbb hiba, a környezetvédelem elhanyago­lásának kiküszöbölése; vagyis az egész politikát környezetvé­delmi alapokra helyezzük. Te­hát: ahol fontos környezetvé­delmi szempontok is szóba jön­nek, ott azoké az elsőbbség, minden egyéb érvvel szemben. Természetesen a koncepció­nak vannak fontos alapelemei, mint például a munkamegosz­tás újraszervezése az egyes alágazatok között s a tulajdon- viszonyok átrendezéséből adó­dó feladatok. — Az emberek nagy többsé­gét elsősorban a személyforga­lomban várható változások ér­deklik. — Azt valljuk: a tömegközle­kedésnek kell megadni a priori­tást! Mindenekelőtt a napi rendszeres utazásokra értem ezt: a munkába és iskolába já­rásra, a bevásárláshoz szüksé­ges utazásokra. Az autóval köz­lekedők szokásainak át kell ala­kulniuk, hogy ne minden eset­ben használják a kocsit, önma­guknak is megnehezítve ezzel a gyors célbaérkezést, hanem csak akkor, amikor feltétlenül szükség van a saját járműre. — A teherszállítás milyen irányban fejlődik majd? — A tömegáru- és a nagyobb távolságra történő fuvarozás­ban a kellő feltételek megterem­tésével a vasút és a vízi út igénybevételére ösztönzünk. Ebben a kombinált fuvarozás feltételeit is beleértem. — Miként számolnak a meg­indult privatizáció hatásával? — A tulajdonviszonyok újra­rendeződése az állampolgárok közti munka-, feladat- és költ­ségmegosztás pontos megha­tározását igényli. Világos, hogy az eddig döntő súlyú állami tu­lajdon felől az önkormányzatok és a magánszféra felé billen a mérleg. A célunk a tulajdoni arányok olyan átalakítása, hogy az ál­lam kezében csak az maradjon, amit nem célszerű privatizálni. A vasút esetében például a pá­lyáért és a létesítmények rend­szeréért továbbra is az állam­nak kell — tulajdonosként is — viselni a felelősséget, de a vas­úti fuvarozás már piaci szféra, annak ellenére, hogy abból a személyszállításban az állam szerepe a tarifapolitikán ke­resztül meghatározó kell le­gyen. KÖZUTAK, AUTÓPÁLYÁK A közutakra áttérve: a helyze­tet jól szemléltetik a mai tulaj­donarányok: állami tulajdonban van 30 ezer kilométer útpálya, 70 ezer kilométert az önkor­mányzatok kezelnek és mint­egy 50 ezer kilométer út vállal­kozóijogkörben van. Nem vitás, hogy úthálózatunk fejlesztésé­re minden szinten égető szük­ség lenne, az állami szférában viszont ehhez az egyetlen pénzügyi forrás a mindinkább csökkenő reálértékű útalap. Ennek mai összege már a fenntartást és a folyamatos üzemeltetés költségeit sem fe­dezi. Az utak korszerűsítésére e szférában csak akkor lehet mód, ha az útalap az inflációs hatást meghaladó mértékben gyarapszik. A környezetvédel­mi szemléletnek a tömegközle­kedés már említett privatizálása mellett éppen az úthálózat fej­lesztésében kell érvényesülnie. Ezért is igyekszünk minden ren­delkezésünkre álló pénzzel az úgynevezett „elkerülő” utak építését folytatni, s újakat is ter­vezni. Vác, Sopron, Érd, Mező­kövesd és Szolnok lakói érez­hetik majd leghamarább a meg­épült elkerülő szakaszok áldá­sos hatását. A készülő, tíz évre szóló közúthálózat-fejlesztési programban mintegy 60—80 település elkerülése van tervbe véve. — Miből épülnek új autópá­lyák? — Ilyen beruházások finan­szírozása csak kedvezményes nemzetközi hitelből és kon­cessziós szerződések révén képzelhető el. Ez természete­sen autópályadíj szedésével is fog járni az új szakaszokon. A program .4—500 kilométernyi autópálya megépítésével szá­mol, vagyis a mai hossz há­romszorosára nő. Ezután már tényleg beszélhetnénk autópá­lya-hálózatról Magyarorszá­gon. — Viszont még az összekötő­úthálózat hiányosságairól és a földutak irdatlan mennyiségéről kell beszélni. A FEJLŐDÉS IRÁNYA — Ma valóban ez a realitás, de a koncepció éppen abban mutat irányt, hogy milyen alap­elvek szerint tervezzünk a kö­vetkező évtizedre. Közlekedés­ről lévén szó, a hajózásban és a repülésben is megállapítja a tanulmány a fejlődés várható és kívánatos irányait. A vízi út és a nagy kikötők állami tulajdonban maradnak, de minden egyéb a piaci szférában működik majd. A nemzetközi érdekeltségű re­pülőterek állami tulajdonban maradnak, és a működtetésü­kért az állam vállal felelősséget. A légi szállítást viszont a vállal­kozók kezébe adjuk, mint ahogy a belföldi és a kisebb re­pülőterek is átkerülnek az ön- kormányzatok, netán magán- vállalkozók kezébe. Schöffer Jenő 150 szak- és betanított munkást keresnek Szeretne betörni a ruhagyár a japán piacra A TÁVOL-KELETI ORSZÁGBAN A TISZTA GYAPJÚ RUHÁT KEDVELIK (Folytatás az 1. oldalról) Ilyen létszámbővítést csak megfelelő gazdasági eredmé­nyek alapján lehet tervezni. — Múlt évi nyereségünk, szá* mításaink szerint, 35 millió fo­rint körül lesz. Az 1989. évinél 70—80 százalékkal több. Az exportunk dollárban 5 millió kö­rül van, forintban 300—305 mil­lió körüli, bérmunkaszinten, ebben ugyanis nincs benne az anyagérték. Dolgozóink bérét 28—29 százalékkal tudtuk emelni. Ez azonban még mindig alacsony. Egész biztos, hogy ez is közrejátszik munkaerő­gondjainkban. Egy túl merev ál­lami szabályozás miatt még mindig nem rendelkezhetünk szabadon a bérrel. Gyakorlati­lag a könnyűipart lekezelték az elmúlt évtizedekben, pedig a munka kemény, nagyok a köve­telmények; nem sok a 9000 fo­rint körüli bruttó átlagkereset. Ezért szeretnénk, hogy minél előbb átalakuljon a vállalat, ak­kor ugyanis megszabadulunk a bérkötöttségektől is. — Mikorra várható ez az át­alakulás? — A pécsi telephely április 1 - jétől svéd—magyar vegyes vál­lalatként működik az előzetes megállapodás szerint. A Ka­posvári Ruhagyár többi részét egyben szándékozunk tartani, részvénytársasággá átalakít­va. Ehhez keressük a külföldi partnerokat. A legfőbb ok, hogy szeretnénk tisztességesen Fotó: Kovács Tibor megfizetni a munkát. És szük­ség van további műszaki fej­lesztésre. Ez elképzelhetetlen a külföldi tőke nélkül. Elsősorban félautomata, automata, progra­mozható varrógépek beszerzé­sére gondolunk, ezek növelik a teljesítményt, javítják a minősé­get. Ilyen exportaránnyal csak akkor maradhatunk tartósan a piacon, ha kiváló minőségű, amit gyártunk. — Van-e kilátás új piacra? — Most folynak a tárgyalások az első japán szállításokról. Erre lehet legbüszkébb a gyár. Óriási dolog lenne betörni a ja­pán piacra, ahol nagyok a minő­ségi követelmények. Ha ez si­kerül, akkor a gyár újra előlép a minőség tekintetében. Japánba férfiöltönyt, kabátot, női kosztü­möt és kabátot szállítanánk. A próbatermelés február végén kezdődik. Mindig a divat szerinti legkorszerűbb termékeket ex­portáljuk, figyelembe véve az ország sajátosságait. Japán­ban a természetes anyagokból, elsősorban tiszta gyapjúból készült ruhát igényelik kiváló minőségben. S ezt tisztessége­sen meg is fizetik. — Akkor az idén nő a ruha­gyár termelése. — Ha fel tudjuk venni az emlí­tett 150 embert, piaci szem­pontból megvannak a lehetősé­geink a termelés 10—15 száza­lékos növelésére is. Lajos Géza Benzinár az Áfor- kutaknál Az idegenforgalomban is a legveszélyesebb ellenfél az infláció A KÜLFÖLDI PARTNEREK ÓVATOSAN NYILATKOZNAK — A TÖRZSKÖZÖNSÉGRE SZÁMÍTHAT A BALATON-PART Az idegenforgalom a múlt évben is úgynevezett húzóága­zat volt a nemzetgazdaságban, noha már tavaly is sok, előre nem látható (s látható) gonddal, nehézséggel kellett megküzde­nie a cégeknek, a többi között Magyarország egyik legrégibb s legnagyobb idegenforgalmi vállalatának, az Ibusznak. A balatoni igazgatóság vezetőjé­től, Borlai Lászlótól azt kérdez­tük, hogy a szakma lehetősé­geit illetően mit vár az új évtől, különös tekintettel a Balaton- parti forgalomra. — Mindenekelőtt azt, hogy jövőre is elmondhassuk: az ide­genforgalom változatlanul húzó ágazat — mondta. — Erre, a nehézségek ellenére, vélemé­nyem szerint van remény, s mi ezután is mindent megteszünk a sikerért, amely természete­sen nemcsak rajtunk múlik. Mondanom sem kell talán, hogy a legveszélyesebb ellenfelünk az infláció, amelyet nekünk, az idegenforgalomban dolgozók­nak a vendégeket küldő orszá­gok szemszögéből nézvést kell megítélnünk, hatását mérlegel­nünk. Miről van szó? Egysze­rűen kifejezve: ha a külföldi vendégnek jóval többe kerül a magyarországi nyaralás, mint tavaly, érthető módon más úti­célt választ magának. Megte­heti. Egy olyan országban, mint például Németország vagy Ausztria, ahol szinte említésre sem érdemes a tavalyi 1-1,5 százalékos infláció, elfogadha­tatlan a 30-35 százalékos ár­emelés, amely hazánkban vár­ható. Ha ezt nem kompenzálja a forint leértékelése, azaz ha a vendég nem kapja meg a szol­gáltatásokat ugyanannyiért, mint tavaly, más piac kínálatát fogadja el. Konkrétan: elsősor­ban a görög tengerpartot, de a spanyol és olasz partokon is olcsóbban üdülhet most már a turista, mint nálunk. Mit tehe­tünk? A többi között növelnünk szükséges a színvonalas szál­láshelyek választékát, akár­csak az érdekes, vonzó progra­mokat. Egyszóval, színesebb választékot és minőséget kell nyújtanunk. — Most kötik meg a szerző­déseket a nyugati partnerekkel, főként a külföldön működő Ibusz-irodák révén. Biztatóak-e az előrejelzések? — Nagyon óvatosan nyilat­koznak partnereink, feltehető­leg a már említett ok miatt. Úgy tetszik, a törzsközönségre szá­míthatunk, ám a piacbővítés nehézkes. A turisták érdeklődé­se ilyenkor elsősorban Buda­pestre irányul, ott viszont kevés a szálláshely. (Már februárra sincs üres szállodai szoba a fővárosban.) A többi között azt szeretnénk elfogadtatni a part­nereinkkel, hogy aki Budapest­re kíváncsi, lakhat a Balaton- parton is, hiszen 1-1,5 óra alatt kocsival elérhető a főváros és a vasúti közlekedés sem a leg­rosszabb. Ismert, hogy tavasz- szal a fesztiválra és a keresz­tény ünnepekre mindig sok ven­dég várható, s olyankor mi Fü­reden, Siófokon, Keszthelyen, Hévízen és más balatoni hely­ségekben is jó minőségű szál­lást kínálhatunk csoportoknak is. — A balatoni igazgatóság a múlt évben mintegy 30 millió forint bevételre tett szert annak ellenére, hogy a futball-világ- bajnokság miatt a szokásosnál később kezdődött a szezon. Vajon az idén sikerül-e legalább a tavalyi bevételt elérni? — A balatoni szezon előrejel­zései viszonylag biztatóak. A törzsközönségre itt is számí­tunk főként Németországból és Ausztriából, Hollandiából vi­szont jóval többen készülnek hozzánk, mint tavaly. Persze óvatosan kell jósolgatnunk, hi­szen az áremelések szép remé­nyeinket halomra dönthetik. Ezúttal jegyzem meg hangsú­lyosabban, hogy nemcsak az idegenforgalmi cégektől, utazá­si irodáktól függ a siker. A Bala- ton-parton most már rengeteg magánvállalkozó is foglalkozik idegenforgalommal: szállás­adók, vendéglősök, boltosok stb. Változatlanul az a vélemé­nyem, hogy az egy nyáron meggazdagodni óhajtók gátlás­talansága, ugyanakkor szolgál­tatásaik igénytelensége is so­kat árthat, illetve az említettek ellentéte: a mértéktartás, az igényesség segíthet a balatoni idegenforgalomnak. Sz.A Noha még nem ismeretes, hogy a parlamenti adóemelés következtében mennyivel drá­gul a motorbenzin fogyasztói ára, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt kidolgozta üz­letpolitikai stratégiáját. Zsen- gellér István vezérigazgató ennek lényegéről az MTI kérdé­sére elmondta: a jövőben min­den tekintetben a piaci árakat kívánják követni. így figyelem­mel kísérik az osztrák, a szlo­vák és a jugoszláv olajfinomítók árait, hogy az OKGT által fel­számított nagykereskedelmi és kiskereskedelmi árak azokkal összhangban legyenek. Ez azért lényeges, mert ha a ma­gyar finomítók magasabb áron dolgoznának, mint a szomszé­dos országok feldolgozóüze­mei, akkor a liberalizáció adta lehetőséggel élve a magyar olajimportőrök minden bizony­nyal külföldön dolgoztatnák fel a kőolajat, s hoznák be a motor­benzint. A vezérigazgató azt is el­mondta, hogy az Áfor-kutak szeretnének versenyben lenni az egyre erősödő konkurenciá­val, s ezért havonta követik majd a világpiaci árak mozgá­sát. Ez természetesen nem­csak áremelkedést, hanem csökkentést isjelenthet. Még az idén szeretnék a töltőállomásai­kon a kútfejek mechanikus számlálószerkezetét korszerű elektronikusra átcserélni, mert így még gyorsabban lehetne az árakat követni. Mint mondta, Olaszországban kéthetente, Németországban pedig még ennél is gyakrabban változnak a benzinárak. Végezetül hang­súlyozta: az OKGT nem szeret­né, ha a liberalizáció bevezeté­sét követően sokkoló benzin­árak alakulnának ki Magyaror­szágon, de a parlament által jó­váhagyott megemelt fogyasztá­si adót kénytelenek a fogyasz­tókra áthárítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom