Somogyi Hírlap, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-02 / 1. szám

/ 1991. január 2., szerda SOMOGYI HÍRLAP Polgárpárti lesz a megyegyűlés Dr. Gyenesei István: Izzik a közigazgatási bomba, de lokalizálható Utcanévváltozások Kaposváron ____________________________3 S omogy önkormányzati tes­tületé, a megyei közgyűlés el­nökévé — két jelölt közül — dr. Gyenesei Istvánt, a volt megyei tanács elnökét választotta. A tisztség elnyeréséhez törvény szerint kétharmados többségre van szükség. Somogybán a vá­lasztás első fordulója már ered­ményt hozott. — Hogyan ítéli meg sze­replését, a közgyűlésen tör­ténteket—kérdeztük dr. Gye­nesei Istvánt. — Jóleső érzéssel tapasztal­tam, hogy az új megyei testület számára szimpatikusak a jövő­re vonatkozó és a realitásokkal is számoló elképzeléseim. Megvalósításukhoz szilárd ala­pot biztosíthat az, hogy minden más választási szisztémánál szigorúbb feltételek között nyertem el az elnöki tisztet: már az első fordulóban kétharma­dos többséget kaotam. Utólag örülök is a kemény megméret­tetésnek: így ugyanis nem arról van szó, hogy éppen hogy meg­választottak. A munkámhoz is ez biztosítja a legitimitást, hiszen több mint kétszer annyi szavazatot kaptam, mint jószándékú és a törvényekből is becsülettel felkészült jelölttár­sam. Egy másik fontos tapasztalat, hogy a közgyűlés munkája — az ellenérzéseket is megfogal­mazva —, más testületeknek is példát adott politikai kultúrából. Bár a közgyűlésben ott vannak a különböző pártok tagjai és szimpatizánsai, a választás mégsem pártalapon történt. Itt most — kissé sark tva fogalma­zok — nem a volt pártállami vezető és az MDF megyei alel- nökének harcában dőlt el, hogy ki lesz a megyei közgyűlés elnö­ke. Nekem természetesen ko­rábbi párttagságommal össze­függő múltamat is mérlegre kel­lett tennem, ami ma nem feltét­lenül előny — és önmagámmal is el kellett számolnom. Talán a közgyűlés tagjai is ráéreztek arra, hogy nincs mit megtagad­nom, hiszen ahogy korábban, úgy a közelmúltban és most sem a fennálló hatalmat kíván­tam, kívánom kritikátlanul szol­gálni. A hatalom helyett a polgárok mellett — Ha jól értem: a funkció­ját szolgálatnak tekinti, s ugyanakkor hangsúlyozza, hogy nem a hatalmat kívánja szolgállni. Kit, kiket kíván szolgálni? —A megye és az itt élő embe­rek érdekeit. Azt vallom: ha a mindenkori hatalmi-politikai ér­dekek és törekvések egybees­nek a megyében élő polgárok többségének érdekeivel, akkor természetesen szolgálom a hatalmat is. Ha ez a kettő rész­ben vagy egészében elválik, és nekem választani kell, akkor nem a hatalom mellé állok. Úgy is fogalmazhatnék: egy válasz­tott testületnek — hogy azt ne mondjam a megyei parlament­nek — nem kell mindig és min­den kérdésben feltétlenül kor­mánypártinak lenni. Ez a véle­ményem független attól, hogy mikor és milyen elvek szerint áll össze egy kormány. így gondol­kodtam korábban is. Köztudo­mású, hogy jóval a rendszervál­tozás előtt a régi típusú megye szervezeti kereteinek szétfe­szítése és az új szolgáló me­gyei szemlélet — mi több gya­korlat — megteremtése tőlük Somogyból indult el. Vállaltuk ezt annak ellenére, hogy az akkori hatalmi körökben kez­detben nem arattunk vele osz­tatlan sikert. Elég a sok beszédből — A közgyűlésen kifejtette elnöki programját. Hogyan képzeli el a jövőt? — A közgyűlésen is elmond­tam: gyorsan változó világunk­ban rohanni kell akkor is, ha helyben akarunk maradni. Az előttünk álló nehéz feladatok megoldása elképzelhetetlen szakértők és valódi csapatmun­ka nélkül. A kapaszkodók a működéshez nagyon hiányo­sak, s a törvények tele vannak ellentmondásokkal. Környeze­tünk szinte naponta produkál olyan helyzeteket, amelyekben a jogszabályok nem adnak el­igazodást. Magunknak kell megkeresni a járható utat, s megteremteni a hozzá szüksé­ges eszközöket. Nyilvánvaló, hogy a múlt itt is tanulságokkal szolgálhat, ám életfilozófiám szerint folytatni csak a mát ér­demes, a tegnapot már egyéb­ként sem lehet. Hiba lenne nem felismerni, hogy az embereknek elegük van a sok beszédből és — mi­közben nem kis hányaduk egy­re nyomorultabbul él, s a tehető­sebbek is napi csatát vívnak a fennmaradásért — nehezen viselnek el olyan további terhet, amely közvetlenül rontja kom­fortérzetüket. Márpedig a köz- igazgatás olyan terület, amely­nek hiányosságai, belső feszültségei a legközvetleneb­bül képződnek le az állampol­gárokban, s gyorsan öltenek hangulati formát. Izzik az alig létrejött önkor­mányzati rendszert veszélyez­tető közigazgatási bomba, me­lyet lokalizálni kell. Mégpedig úgy, hogy a törvényes kereteket betartva mindent megteszünk, mindent létrehozunk, megalko­tunk, amit a törvények nem tilta­nak, hogy nálunk ne robbanjon ez a bomba. Akkor lennék iga­zán elégedett, ha a létrehozan­dó somogyi modell más me­gyéknek is segítene. A jövőre való felkészülést az jelenti, ha többet vállalunk, mint amit a törvények előírnak. Hogy pontosan mit, azt a megyei köz­gyűlés tagjainak közösen kell meghatározni. Az alakuló ülés óta érzem, hogy ez a demokrati­kusan választott testület erre alkalmas is. Egymásra utáltán — Milyen jellegű kérdések foglalkoztatják Önt leginkább az új év küszöbén ? — Az egyik, hogy képesek leszünk-e napi munkájukban segíteni a helyi önkormányza­tokat. Erre nem kötelez ben­nünket törvény, de érezzük, hogy szükség van a segítségre. Úgy gondolom ezt vállalnunk kell akkor is, ha a szakértői­tanácsadói hálózat működteté­séhez az anyagi feltételeket nagyrészt nekünk kell biztosíta­ni. A megyei közgyűlés első nagy erőpróbája lesz majd, amikor ebben döntünk. A másik kérdés a megye és az egyelőre csupán presztízs­okok miatt létrejött megyei jogú megyeszékhely kapcsolat- rendszere. Elfogadva és köl­csönösen tiszteletben tartva az autonómiát, az önállóságot, nem lenne nyugodt a lelkiisme­retem, ha nem mondanám ki: a megye nem lehet megye- székhely nélkül, és fordítva: a megyeszékhely sem működhet elszigetelten a körülötte levő megyétől. Többek között számos fontos intézmény működtetése érde­kében kiegyensúlyozott, nor­mális munkakapcsolatra van szükség. Ha ez valamilyen oknál fogva nem jön létre, akkor önmagunkat hozzuk nehéz helyzetbe. Számomra minden­esetre megnyugtató volt, ahogy Kaposvár polgármestere eb­ben a kérdésben nyilatkozott. Nem egy életre —Elnök úr! Ön öt éven és öt napon keresztül elnöke volta megyei tanácsnak, ma pedig a megyei közgyűlés elnöke. E váltás változást eredményez- e vezetői ars poétikájában? — Nem. Nincs rá szükség. A vezetői belső szabadság szük­ségességét hirdetem. Koráb­ban is azt vallottam, hogy ha egy választott vezető egzisz­tenciális és érzelmi létezésének kizárólagos forrása, mi több alapja a választott funkciója, akkor egy idő után szükségkép­pen el fog torzulni az értékítéle­te, s vele együtt személyisége is. A székhez való görcsös ra­gaszkodás az elviselhetőnél jobban fogja befolyásolni a dön- téseitvalamint életvitelét. Ezért, bár funkciómat megtiszteltetés­nek tekintem, tisztában vagyok azzal, hogy ez a megbízatás nem egy életre szól s azzal is, hogy önmegvalósításomnak nem ez az egyetlen útja. így miután 42 éves vagyok, úgy gondolom, természetes, hogy nem ebből a székből szeretnék nyugdíjba vonulni. Most azonban a közeljövő izzadságos feladatait és vala­mennyiünkre nehezedő terheit látom magunk előtt. — Köszönöm a vélemé­nyét. Lengyel János Egyelőre kint lesznek a régi táblák is Megváltozott több kaposvári utca neve január 1-jétől. így a Vörös Hadsereg útja Pécsi út lesz, a Május 1-jéből Fő utca, a Gorkij utca ismét Béla király nevét viseli, a Sarohin tábornok utca (Toponár) Kócsag, a Lenin pedig Szent Imre utca lesz; a Munkásőr sor nevét Nemzetőr sorra változtatták, a kaposfüre- di Vörös Október utcát pedig Szőlőhegyi utcára. A polgár- mesteri hivatal igazgatási irodá­ja azt kéri a lakóktól, hogy intéz­zék el átjelentkezésüket, s gon­doljanak arra, hogy nemcsak a személyi igazolványban kell átvezetni az utcanévváltozást. Ha lesz rá igény, akkor a népes­ségnyilvántartó csoport a hely­színen intézi majd az átjelenté- seket. A város megrendelte az új utcanévtáblákat; most helyezik ki őket az utcasarokra a Város­gazdálkodási Vállalat dolgozói. Dr. Kéri Lajos irodavezető elmondta, hogy a nem Kapos­váron lakók jobb tájékozódása végett még kinthagyják egy ideig a régi utcanévtáblákat is — áthúzva. A városi közgyűlés dönt majd a további utcanév-változtatá­sokról az oktatási, tudományos és kulturális bizottság javaslatai alapján. Azt is megvitatja majd, hogy milyen formában kérjék ki a lakosság véleményét a dön­tés előtt. L. G. Az autómosó már itt van, de még hiányzik a műszaki háttér Bővülő Shell­szolgáltatcisok Fotó: Lang Róbert Télen sok autósnak okoz gondot a kocsi tisztántartása, mosása. A kaposvári Shell-állo- máson ott áll az ország egyik legkorszerűbb autómosója. Bölcs Zoltán, a vezető mondta: — Nagyon sok tervünk van; ezek egyike az autómosó üze­meltetése. Már most foglalko­zunk autóértékesítéssel: eddig tíz Renault-9-es típusú kocsit adtunk el és 39 küiönböző La­dát. Ami az autómosót illeti: ennek még meg kell teremte­nünk a műszaki hátterét. Na­gyon szigorú szabályok írják elő például azt, hogy milyen víz kerülhet a szennyvízhálózatba. Még az alapozás és a víztisztító berendezés építése hátravan. Úgy tervezzük, s ez az időjá­rástól is függ: az előkészítő munkák után márciustól már autómosást is vállalunk. A be­rendezés négymillió forintba került; lyukkártyarendszerrel működik. Nyolc programot kér­hetnek az autósok, a sima mo­satástól a speciális fényező tisztításig. Nagyon korszerű berendezés; reméljük; meg­nyeri majd ügyfeleink tetszé­sét. N.Zs. Önelszámoló egységek a tangazdaságban, a tartalékok Igáiban A PIACRA SZÁMÍTANAK A TERMELŐK Zilált évet zártunk, a hirtelen jött, nagy szabadság, amely kötött ár­rendszerek feloldódását követte, a pri­vatizáció ellentmondásai nyomták rá bélyegüket az 1990-es évre — mondta Bihari András, a Kaposvári Állami Tan­gazdaság igazgatója. A gazdaságban az önelszámoló egységek a korábbi évek eredményeit hozták; vannak pénzügyi tartalékok is. Az évfordulón, sajnos, csak a mező- gazdasági termelésbe begyűrűző árak változásait ismerik, de nem tudják, hogy a termények árai miként változ­nak. A piac bizonytalansága miatt sem tudják szervezni a termésszerkezet váltását sem. —A piactól félek, nem a privatizáció­tól — mondta az igazgató. Aztán hoz­zátette: — Folyamatos lízingeléssel tudjuk megoldani a privatizációt, hi­szen ma nincs fizetőképes kereslet egy állami gazdasági egységre. Tervezéseiket hátráltatja, hogy ko­rábban 4—5 kerestzerződéssel az egész évi termelés biztosítva volt. 1991 -ben sok apró szerződéssel lehet ugyanezt megoldani. A teljes önállóságra törekednek: to­vábbi lépéseiket — a piaci hatásoknak megfelelően — költségtakarékosán kívánják megtenni, de nem a termelés rovására. Fülöp Géza, az igali termelőszövet­kezet elnöke is azt mondta, hogy ered­ményes volt a múlt év. Ez a tagság —­erőt nem kímélő — helytállásának kö­szönhető. Anyagi tartalékait az 1991. évi költségeik csökkentésére fordítják. — A vállalkozások irányába szeret­nénk átalakítani a szövetkezet tevé­kenységét. Ha kell, akkor jelentős vál­tozásokat hajtunk végre az alaptevé­kenységben is. Terveink közö.tt szere­pel a költségtérítéses gépüzemeltetés, a megántőke bevonásával pedig olyan kft.-t szervezünk, amellyel bekapcsol­hatnánk a körzetet a falusi turizmusba. A szarvasmarhák számát 400-ra csökkentik; ez 170 tehén levágását je­lenti. A tenyésztésük a húsmarhatar­tás felé tolódik el és 100—150 hektár­ral csökkentik a kalászosok — első­ként a búza — vetésterületét,a kukori­cáét viszont 850-ről 1100 hektárra növelik. Elsőként a cukorrépa-ter­mesztés esetében — később más nö­vényeknél is—megelőlegeztetik a ter­melés költségeit afeldolgozóval. Ezzel a módszerrel a piacot is biztosítják. Tervek között szerepel, hogy a ter­melési rendszerekből kilépnek, a visz- szacsalogatható mintegy hatmillió fo­rinttal pedig a fennálló 8 millió forint hi­telkamatot akarják csökkenteni. — Az év végére összeállt egy olyan ütőképes szakgárda — mondta —, amely a tagság bizalmát élvezve is eredményesebb gazdálkodásra lesz képes. Mészáros Tamás Vállalkozás­fejlesztési alapítvány Óriási volt az érdeklődés tavaly a vállalkozók körében az alapítványok iránt, mégis viszonylag kevesen jutot­tak ezúton kedvezményes források­hoz. A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány (MVA) tavaly 2,1 milliárd forint hitelkeretet adott a bankoknak. Az első ütemben, szeptember elejéig 2400 pályázó közül 406 hitelkérelmét fogadták el. A támogatásra érdemes­nek ítélt pályázatok kétharmadát vidé­ken nyújtották be. Vissza nem téríten­dő támogatásra több mint 39 millió fo­rintot fordított az alapítvány. Az ilyen céllal benyújtott 457 pályázat közül azonban csak 104-et fogadtak el a pénzintézetek. A vállalkozásfejlesztési alapítványt kezelő iroda tapasztalatai azt mutatják: túlnyomórészt kezdő vál­lalkozók igénylik a segítséget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom