Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)

1990-12-08 / 193. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP 1990. december 8., szombat Orvos? Hipnotizőr? Szemfényvesz­tő? Csaló? Annyiféle gondolat járt az eszemben, amikor öltözője előtt vára­koztam segítőtársaimmal. Mert meg kell vallanom: arra készültem, hogy le­leplezem a „csalásait”. Aztán — hogy úgy mondjam — pofára estem...” Ha nem látok a kulisszák mögé s nem magam tapasztalom, hogy mire képes, akkor a legnagyobb varázslónak tar­tottam volna. Vlagyimir Paszternák olyan képességekkel rendelkezik, amelyekre még ma sincs tudományos magyarázat. Igazi parafenomén. — Tudja, nekem a Paszternák név­ről Borisz Paszternák jut az eszembe: a Dr. Zsivágó szerzője. Rokonok-e? Netán igaz, hogy a fia? — Nem, nem. Csak névrokonok vagyunk. De nemcsak maga tévedett. Három évvel ezelőtt Jakutföldön jár­tam; odajött hozzám egy férfi. Mint ki­derül, a kulturális minisztérium küldöt­te, ráadásul újságíró. Beszélgettünk, vitatkoztunk. Kértem tőle: szerinte mi a baj a kultúránk körül? Erre azt mondja: magának magyarázzam, hiszem maga a Nobel-díjas író. Hát jót nevet­tem. Mert aki egy kicsit is jártas az iro­dalomban, az jól tudja, hogy Borisz Paszternák már 1960-ban elhunyt. — Akkor tehát egy újabb neves Paszternákot kell bemutatnom. Ké­rem, beszéljen magáról. Olvas-e a gondolatban? — Negyvenéves vagyok; orvos, pszichológus. Nemcsak hipnózissal foglalkozom, és nemcsak színpadon lépek föl. A hipnózis, szerintem, s ezt bizonyítottam is, sokféle betegség gyógyítására alkalmas. Például a da­dogó embert, akinek a dadogása idegi alapon alakult ki, meg lehet vele gyó­gyítani, megszüntethetjük a dadogá­sát. De ezzel a módszerrel a káros szenvedélyekről is leszoktathatjuk az embereket. Ha nem látom, nem hiszem A MÁGUS Vlagyimir Paszternák: ,,Csak annak a gondolataiban lehet olvasni, akinek valóban vannak gondolatai" — Miközben itt beszélgetünk a mag­netofon mellett — talán észrevette —, én nem mertem az ön szemébe nézni. Kissé tartottam attól; ha önre nézek akkor a gondolataimban olvas, netán leszoktat a dohányzásról, legnagyobb szenvedélyemről. — Igen, ez feltűnt. De higgye el, hogy nem akarok mások gondolataiba be­leavatkozni. Ezt a tanáraimtól is meg­tanultam. Különben is: csak annak a gondolataiban lehet olvasni, akinek vannak gondolatai. — Ezek szerint nekem nincsenek gondolataim? — Maga mondta, hogy nem akar azokról tudni. — De arról igen, hogy miként „szüle­tett” ez a parajelenségnek nevezett képessége. — Tízéves voltam. Szegény. Na­gyon szerettem volna moziba menni. Álltam a bejáratnál, s bűvöltem a jegy­szedőt, hogy ugyan már engedjen be. Egyszer csak megszólalt: miért nem mész a helyedre, fiú? Aztán rájöttem, hogy bizony, sok mindent meg lehet csinálni. Szóval valahogy így kezdő­dött... Elmesélek egy történetet magá­nak, hogy elképzelhesse, mire képes egy, a maga által parafenoménnak nevezett ember. Maradjunk ennél a ki­fejezésnél! Szóval volt egy Messzinger nevű, lengyel származású zsidó. 1939-ben, amikor Németország elfog­lalta Lengyelországot, ő is gettóba ke­rült. Meg akart szökni. Rendelkezett ezzel a képességgel, ami nekem is megvan. Az őrséget úgy tudta hipnoti­zálni, hogy a katonák még tisztelegtek is neki, amikor kisétált a láger kapuján^ Mert azt tudatosította velük, hogy ő német tiszt... A közönség bűvölése Paszternák úr történetén és mesé­jén még mosolyognék is, ha nem lát­tam volna a saját szememmel, hogy mindez igaz. Történetünk a csurgói művelődési ház színháztermében folytatódott. Néma csendben bűvölte több százas közönségét; csendre kér­te őket, és arra, hogy figyeljenek egy fényes tárgyra, kulcsolják össze a ke­züket. Egyet akar csupán: kiválasztani megfelelő médiumait. Mi tagadás, né- hányan „átverték". De a többség való­ban megfelelő médium volt. Egy csur­gói kisfiút úgy tudott hipnotizálni, hogy annak a fejét egy szék karfájára, míg lábát egy másik székre helyezte, s a kettő között akár egy deszka, mereven feküdt a gyerek. Tessék kipróbálni! Ez fizikai képtelenségnek hat. De mi nem látszik annak! A minap éppen Teller professzor mondotta, hogy az emberi­ség legnagyobb baja az, hogy már tud­ja, az atomokból élőlény lesz, annak agya van, de hogy az atomok és az agyműködés között milyen kapcsolat van, arra még ma sincs válasz. Igaz lenne a negyedik dimenzió létezése is? Nos, Paszternák úr erről nem be­szélt. így megkerestünk néhány teoló­gust, — aki ha nem is szívesen — vá­laszolt kérdésünkre. Ők arról beszél­tek, hogy az egyház tanítása szerint létezik egy megfogható és egy szá­munkra ismeretlen világ. Ők ezt nem negyedik dimenziónak nevezik; isme­retlennek mondják. — Paszternák úr, a parafenoménok- ról az úgynevezett keleti tömbben az elmúlt negyven évben nemigen lehe­tett hallani. Mégis léteztek. Létezhet­tek? — Nálunk, a Szovjetunióban ha nem is engedtek nyilvánosan dolgozni, bé­kén hagytak bennünket. Nem volt „boszorkányüldözés”, tehettük a ma­gunk dolgát. Más volt önöknél a hely­zet. Itt, Magyarországon például szó sem lehetett a parajelenségekről. Pe­dig olyan nagy tudású emberek foglal­koztak vele, mint például Mészáros professzor; vele többször is találkoz­tam, s rendkívül nagy tudásúnak tar­tom. A marxizmus dialektikája képte­len volt elfogadni, hogy más is létezhet, mint amit ő tanít. Ezt a felfogást meg kell szüntetni. Foglalkozni kell ezeknek a jelenségeknek a kutatásával. „ Azt csinált, amit akart" — Műsorában a kiválasztott médiu­mokkal szinte azt csinált, amit akart... Ha arra beszélte rá őket, hogy kerék­pározzanak, akkor ők képzeletben ke­rékpároztak, vagy éppen horgásztak... Én félek továbbra is az ön képességei­től. Ezzel a tudással bármit el lehet követni. — Látja, éppen ez az, amire nagyon ügyelni kell! Előfordult, hogy egy pénz­tárost úgy hipnotizáltak, hogy egy üres csekkre nagyobb összeget fizetett ki, s ez csak a pénztárzáráskor derült ki. A tettesek természetesen lebuktak. Az orvosi etikához hasonló szabályok vi­gyáznak arra, hogy köreinkben ilyesmi ne fordulhasson elő, mert akiről kide­rül, hogy képességeit csalásra hasz­nálja, az egy életre megbélyegezte magát. Kisebb svindlik ennek ellenére elő­fordulnak. Például megtörtént, hogy egy cetlivel valaki addig szugerálta a kalauzt, amíg az rendes menetjegy­ként nem kezelte papírját, s el nem köszönt tőle. Az olvasóban persze föl­merülhet a kérdés, hogy ha’Paszter­nák úr csak oroszul beszél, akkor a médium hogyan hajtja végre utasítá­sait. Nos, ez sem elképzelhetetlen, ha van egy megfelelő közvetítő médium. Ő megtalálta egy Munkács környéki, magyarul beszélő leányzóban, aki évek óta hűséges társa. Nem csalás, nem ámítás! Rádiós kollégámmal és segítőtársainkkal együtt bizonyítjuk ezt. Beszélgettünk a médiumokkal. Volt, aki beismerte a csalását, s ezért a mester le is paran­csolta a színpadról. Akik végig ott vol­tak, azok azonban arról beszéltek: úgy érezték, valaki a hátuk mögül paran­csolta, hogy mit tegyenek... Pedig a hátuk mögött senki sem volt. Műsor után Az egyórás műsor után a mágussal ismét az öltözőben beszélgettünk. Homlokáról a verejtéket törölte. — Ugye, nagyon elfáradt? — Persze. — S hogyan gyűjt újabb energiát? — Ezt két percben nehéz lenne el­magyarázni. Maradjunk abban, hogy legközelebb majd elmagyarázom. Remélem, találkozunk még. Megfelelő türelemmel, gyakorlással, akarattal minden elérhető. Nagy Jenő Bővülő Ermitázs LENNON ÉS A DAKOTA-HÁZ A leningrádiak méltán büsz­kék híres múzeumukra, az Er- mitázsra, a világ egyik legna­gyobb múzeumára, amellyel csak a párizsi Louvre, vagy a londoni British Museum veheti föl a versenyt. A híres szkíta aranykincsektől kezdve India és Kína emlékein át tartalmaz­za az antik művészet kincseit, a reneszánsz és a barokk száza­dainak legfontosabb festészeti remekeit. Kiszámították, hogy majdnem egy emberöltő kelle­ne ahhoz, ha valaki mind a há­rommillió kiállítási tárgyat meg akarná tekinteni, úgy, hogy mindegyikre egy percet szán­na. A múzeum ezer termén vé­gigvezető látogatási útvonal hossza majdnem húsz kilomé­ter. Az óriási kincsestár a Téli Palota teljes épületegyüttesét elfoglalja, ezenkívül még négy épületben kapott helyet a gaz­dag kiállítási anyag. Ennek elle­nére a múzeum sokak szerint egy jéghegyre hasonlít, mivel a gyűjtemények egy részéhez helyhiány miatt nem jut hozzá a látogató. Az Ermitázs az egész európai festészetet felöleli. Franciaor­szágon kívül ez a múzeum ren­delkezik a francia festészet leg­gazdagabb gyűjteményével, Spanyolországon kívül pedig a XVII. századi spanyol rene­szánsz legtöbb remeke itt talál­ható. Ugyanez elmondható a holland festészetről is, amely­nek ékessége a 25 Rembrandt- festmény. Színes és sokoldalú az itáliai festészeti gyűjtemény, amely a XIII. századtól napjain­kig tartalmazza az olasz festők remekeit. A gyűjteményben két Leonardo da Vinci-kép is talál­ható. Az Ermitázs gyűjteménye ál­landóan gazdagodik, bővül. A múzeum rendszeres vásárlá­saira a Kulturális Minisztérium biztosítja az anyagi eszközö­ket. Sokat segítenek a hazai és külföldi gyűjtők és a festőmű­vészek ajándékkollekciói is. Most fejeződnek be az Ermi- tázs-színház restaurációs mun­kálatai. Részben helyreállítot­ták azt a szobát is, ahol a Néva- parti város alapítója meghalt. Az Ermitázson belül új történel­mi-építészeti múzeum megnyi­tását tervezik. A Téli Palota közelében újabb két épületet kap a múzeum. Az Ermitázsnak évente há­rom és félmillió látogatója van. Épp ezért nagyon fontos a ter­mek megfelelő légkondicioná­lása. A múzeum szerződést kötött egy finn céggel különle­ges berendezések szállítására. Ezek biztosítják a szükséges hőmérsékletet és légnedvessé­get a kiállítási termekben. Kevesen tudják, hogy az Ermitázsban van az ország leg­gazdagabb művészettörténeti könyvtára. Alapkészletét azok a XVIII. századi könyvek alkot­ják, amelyeket még II. Katalin gyűjtött. A félmillió kötetből álló könyvtár állandóan gyarapodik szovjet és külföldi kiadványok­kal. Az Ermitázs 1991-es tervei között több mint 15 külföldi kiál­lítás szerepel. A többi között három kiállítással mutatkoznak be Japánban. Az Ermitázs első kereskedelmi kiállítását az Egyesült Államokban, Mem­phisben rendezik meg — ezen II. Katalin korának orosz kultú­ráját mutatják be. Az idén sem maradnak Len- non-lemez nélkül a néhai Beat- les-fiú rajongói. Özvegye és művésztársa, Yoko Ono önma­gának és a híveknek tett ígérete szellemében ezúttal is átnyújt egy csokrot Lennon dalaiból. Nehéz elhinni a kegyetlen valóságot: már tíz éve dördült el az őrült Lennon-imitátor, Mark Chapmann gyilkos fegyvere New Yorkban, a Dakota-ház előtt. Rendkívüli, ha nem is egyen­letes pályára tett pontot a lövés. Lennon szerzeményeit már a Beatles-időkben is inkább mé­lyebb gondolatok és kevésbé a szárnyaló dallamok jellemez­ték. Hiszen a nagy Beatles- örökzöld a Yesterday, vagy a Hey Jude és sok más „énekel­hető” nóta egyértelműen Paul-é, így a Beatles-kép kiala­kítását sokan inkább neki tulaj­donítják. Persze, ezekből az évekből is előbukkannak már Lennon intellektuálisabb világát tükröző számok: elég csak a Strawberry Fields forever-re, az In My Life-re vagy a Revolution- ra gondolni. Lennon tulajdonképpen elég korán „kilógott a sorból"—dön­tő szava volt abban, hogy a „gombafejűek” felhagytak a koncertezéssel. A szakadék a „Bors őrmester" című 1967-es lemezüktől kezdve azután egy­re mélyült. Túl kényelmes, túl egyszerű magyarázat, hogy Yoko Ono belépett Lennon életébe. Szí­vesen hivatkozott erre, hogy a szerzőtárs Paul McCartney is. Yoko valószínűleg segített Len- nonnak abban, hogy „közéle- tűbbé” váljanak gondolatai, hi­szen összekerülésük után nem sokkal már elhagyták a stúdiót és világhírnévre tettek szert az első békedalok: a Give Peace, a Chance, a Power to The People, az Imagine a Happy Xmas(War is Over), a The Woman is The Nigger of The World, a Working Class Hero és mások. Ezekről a dalokról John szen­tül hitte, hogy időben elfeledte­tik a közönséggel a Beatles- korszak „zsengéit”. Jóslata annak ellenére bevált, hogy Yokoval közösen írt lemezei — különösen az 1969—70 táján született Unfinished sorozat — korántsem tartoztak a popzene ereklyéi közé. A hetvenes évek­ben Johnnak nemcsak zenei világát, de önmagát is keresgél­nie kellett. Öv évig a teljes hall­gatást választotta. Amikor úgy érezte, hogy sikerült, s már min­den a helyén van eszében és a szívében, lőttek... Gondolatai a ma Magyaror­szágának is szólnak: a Give Peace a Chance békehimnusz- szá vált, akárcsak karácsonyi dala a Happy Xmas. Ebben a dalban Lennon tette­ket kér számon önmagától és hallgatóságától: tevékenyen hozzájárultak-e a boldog ün­nephez. A karácsony, a szere­tet mindenkit megillet, öreget és fiatalt, szegényt és gazdagot, fehéret és színesbőrűt. S a bol­dog ünnephez elengedhetetlen a béke. Szűnjék meg tehát az öldöklés mindenütt — sürgeti Lennon. Nem kevésbé sarkalatos szerzeménye az Imagine sem, amelyben John egy határok nélküli világról énekel. Olyan világról, amelyben nincsenek országok, nincs vallás, az em­berek egyenlőként élnek ben­ne... Képzeld el ezt a világot... Számára ez már képzelet ma­rad, mi még megérhetjük, sőt tehetünk érte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom