Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)
1990-12-08 / 193. szám
1990. december 8., szombat SOMOGYI HÍRLAP 5 MARAD A TÉR FEKETE ISTVÁN NEVÉN Társadalmi munkások Göllében (Tudósítónktól) A göllei önkormányzati testület ülésén Kovács Ernő polgármester többek között elmondta: fölvették a németországi Rednichenbach községgel a baráti kapcsolatot. A tervek szerint jövőre 5—8 személyt fogad Gölle. A német vendégeket családoknál szállásolják el. Két hónap alatt mintegy 480 óra társadalmi munkát végzett a község lakossága és a helyi termelőszövetkezet, jövőre pedig két játszótér kialakítását is tervezik a községben. A megvalósításban számítanak a termelőszövetkezetben dolgozó fiatalokra. A testület „ alpolgármesternek megválasztotta Álmos László nyugalmazott vb-titkárt. Kovács József volt tanácselnök azt javasolta, hogy a Fekete István tér nevét változtassák ismét Hősök terére. A testületnek az volt a véleménye, hogy miután tavaly elkészült az első és második világháborús emlékmű és azt ezen a téren helyezték el, szükségtelen a névváltoztatás. (1987-ben Kovács József, mint tanácselnök és a Fekete István Baráti Kör alelnöke tett indítványt arra, hogy a tér viselje az író nevét.) Az év lemezei Bartók a legjobbak között A tekintélyes francia lap, a Le Monde terjedelmes listában összegezte az 1990-ben forgalomba került klasszikus zeneHemezek legjobbjainak listáját; ezen magyar művészek, magyar zeneművek is vannak. Új kiadásban, CD-lemezen jelentette meg a Van- guard-Carrere kiadó a magyar zene két nagyjának nevezetes közös hangversenyét: Bartók Béla és Szigeti József koncertjét, amelyet a washingtoni kongresszusi könyvtárban adtak. Ez a lemez, valamint Bartók Harmadik zongoraversenyének egy korábbi felvétele, amelyen Fischer Annie játszik, a bajor rádió zenekarát Fricsay Ferenc vezényli, szintén szerepel a listán. Bartók Concertójának és Zene húros, ütőhangszerekre és celestára című művének egy régi felvétele is új kiadásban jelent meg. Csárdás Kevés színház repertoárján szerepel már évről évre operett. Igen, igazi operett, amely egy csöppet sem mentes előítéletektől. Főleg ha kísért bennünket a „tömeg- vagy elitkultúra” szerinti kategorizálás. No, efféle előítélettel ne váltson senki jegyet a Csiky Gergely Színház legújabb előadására... A Csárdás zenéjét Buday Dénes szerezte; az a komponista, aki nemcsak operettjeivel, hanem irodalmi sanzonjaival is sikert aratott a század első évtizedeiben. Buday a Horváth- kert legismertebb szerzője volt; legalábbis 1936 táján, amikor a Budai Színkörben Honthy Hanna főszereplésével bemutatták a Szilágyi László szövegeire írt Csárdást. Ezt a darabot az idei kaposvári évadban is műsorra tűzték, s ahogy a korábbi Bezerédi Zoltán rendezte operett (3:1 a szerelem javára) több évadot is megért, az most lóként a primadonna, Sáfár Mónika főiskolai hallgató, valamint az egyik bonviván, Rátóti Zoltán további játékától függ. Ugyanis ők ketten azok, akik nem mindig tudtak igazán azonosulni szerepükkel. A történet szokványos: egy árva falusi lányt két férfi nevel föl, s minden vágyuk, hogy dédelgetett kedvencükből énekesnő legyen. Virág Rozika időközben ünnepelt sztár lesz, megismerve a szerelmet is. Két gazdag kérője akad, az egyikhez kétszer is hozzámegy feleségül... Sáfár Mónikából azonban nem lett Virág Rozika, idegen maradt számára a falusi környezet, a parasztromantika. Az első felvonásbéli esetlen alakítása kirí a tenyeres-talpas leányok játéka közül. A nézőnek olyan érzése támad, mintha Rozika (Mónika) soha nem látott volna életében disznóólát, fejőstehenet, s a frissen vágott fű illata, az Sáfár Mónika és Szalma Tamás ostorsuhogás is legalább ilyen idegen tőle. (Kíváncsian várjuk: a másik szereposztás Rozikája, Németh Judit miként birkózik meg az egyébként jól megírt szereppel.) Gátlásaitól később, ünnepelt párizsi énekesnőként tud csak szabadulni. Ekkor már könnyedén játszik, mint Rose szinte kivirul a fények városában. Szerep és alakítója ekkor talál egymásra. Gróf VécseyLászló—azaz Rátóti Zoltán — ugyancsak a második felvonásban, világot járt vándorkomikusként bontakozik ki. Énekel, táncol; ám igazán jól egyik sem megy még neki. Legfeljebb csak a fináléban... És a többiek? A Wurm Jani szerepébe bújt patrónus, Spindler Béla első színre lépésétől kezdve briliáns. Táncos-komikusként képes arra, hogy az atyáskodó barát gyakorlatiasságával és tapasztalt józanságával irányítsa az eseményeket. Olyan kiváló partnerekkel, mint Rozika nevelőapja, Rigó Marci — Krum Ádám — és a felejthetetlen Kati néni, alias Józsi, a zsidó kocsmá- ros, akit Hunyadkürti György remekbe szabottan formál meg. Az örökbefogadott lány iránti szeretetével, gondoskodásával, a „mostohaanya” ezernyi terhét magán viselve, majd az élet másféle örömei után epekedve, és végül az új vendéglőtulajdonos akaratának behódolva nyújt emlékezetes alakítást. Csakúgy, mint Joli, a szubrett—Kristóf Katalin —, aki légyen szó táncról, énekről vagy csak kisebb dialógusokról — minden tekintetben győz már mellbedobással is. Nem csoda, hogy magába bolondította az usankás „orosz előkelőséget” is... Kulka János kellő eleganciával, nagyvonalúsággal és mértéktartással játssza Gusztáv svéd főherceget. Ám a bonviván szerep számára nem nyújtott több lehetőséget. Szíve választottja, Rose a párizsi sztár, de belátja, hogy saját és szerelmese énje között Spindler Béla és Rátóti Zoltán nagy a szakadék: a magyar miliő, a csárdás idegen tőle. Ezért is tűnik el szinte észrevétlenül a harmadik színről. Szalma Tamás Acsaj Pestája telitalálat! A nagy karriert csináló parasztfiú — nem felejtve származását — képviselőként éli mindennapjait, s az idő előrehaladtával — családja lévén — Rozikához fűződő egykori heves szerelme kellemes emlékké szelídül. Cselényi Nórának egy villanás is elég volt arra, hogy bizonyítsa tehetségét. A német trió tagjaitól — Pálfy Alice, Rózsa Tibor, Komlós István—többet is szívesen láttunk volna. A legendás színészek megérkezésekor derültünk a legtöbbet. Szinte vibrált körülöttük a levegő. Egy más világból jöttek, hogy a Kati néni vendéglőjéből Kisrablo csárdává lett gólyafészkes parasztházban költsék el ebédjüket és pénzüket. Tiszteletükre — jó magyar szokás szerint — szívét- lelkét kitette a tulaj és a személyzet. Hunyadkürti rögtönzött, markáns Rózsa Sándora és bájos háremhölgyko- szorúja szintén megtette a hatást. A fiúk-lányok visszatérő, temperamentumos táncai Gessler György koreográfus munkáját dicsérik. A mozgásba sűrített költészet igazi öröme azonban kevesek arcán és mozdulatain érződött. Ebben „profi” egyetlen páros volt csupán: Karsai Edina és Tóth Richárd. Bezerédi Csárdása láttán néhol olyan érzésem támadt, mintha egy kitűnő operettparódia lenne. A sűrűn ültetett apró gegekre reagált leginkább a korabeli környezetbe csöppentett publikum. Ez a miliő azonban nem idegen tőlünk; a rendezőnek sikerült maivá tennie. Élesen karakíroz helyzeteket és jellemeket. Segítik Khell Zsolt remek díszletei (több köbméter fát is fölhasználva), Gáspár András szép háttérfestményei, Szakácsi Györgyi ötletdús jelmezei. A Khell-féle Shell kút (gémeskút), a paprika- és fokhagymaHunyadkürti György és Krum Adám Fotó: Kovács Tibor füzéres vendégfogadás a napjainkban bontakozó falusi turizmus fanyar megjelenítése. A jól időzített szójátékok a mai derűre-borúra rímelnek. Buday—Szilágyi— Bezerédi Csárdása beszédes operett. Elsősorban a szavak, a játékkettősök dominálnak benne, szervesülve az ének és zeneszóval. Olyan számokat hallhatunk, mint a vissza-visszatérő Szeretném a boldogságot megtalálni, a Merd bien, a Szép hely, jó hely Teherán, a Nem tudok hinni magának. A szituációk és a dalszövegek vágyakat ébresztenek, andalítanak, felráznak és szórakoztatnak— megérdemelt nosztalgiával. Ezért operett. .... Lorincz Sándor ÉLETVONAL Nem tudom hogyan, de szóba elegyedtünk az asszonnyal. Azt hiszem ő kezdte a beszélgetést. Kedves, életvidám teremtés volt: megnyerő bizalmij, nyílt tekintetű. Nem bántam a dolgot tekintve, hogy másfél óráig döcögtet bennünket a vonat. Kis idő múlva már a tenyerem vizsgálta, mondván hogy ki tudja olvasni a múltat és jövőt, sőt talpmasszázst is csinál, mertőezt most tanulta egy tanfolyamon. Aztán ahogy tanulmányozni kezdte a tenyeremet megcsendesedett Rám nézett, hogy mondhatja-e. Amennyire tőlem tellett biztatóan néztem vissza rá. — Maga egy nehéz sorsú ember... és nem fog sokáig élni. — Tudom. — mondtam és ránevettem mielőtt saját szavaitól megrettent volna. — Fiatal lány voltam, amikor egy cigányasszonnyal kíváncsiságból jósoltattam. Ugyanezt mondta, denem félek: lélekben felkészültem rá és nyugodt vagyok. Ebben aztán meg is állapodtunk: a sors ellen ugyanis nincs mit tenni. Meg hát, majd meglátjuk... Valóban nyugodt vagyok? Nyugodt lehet az ember, ha erről van szó? Igen. Én nyugodt vagyok. Azt, hogy hogyan jutottam el idáig, nem tudom. Talán a sok keserűség... persze nem vagyunk egyformák. Valaki egyszer azt mondta, erős egyéniség vagyok. ... és ez igaz is. Ezért nem tűröm, hogy az én rövid életemet mások bemocskolják, még te sem. Rémült ide-oda csapongó gondolatokkal bizonygatom immár ötödik éve, hogy ez így nem helyes és nem jó, mégsem akartam dönteni igazán kettőnk dolgában. Ennek az idegen asszonynak az újbóli figyelmeztetése azonban minden eddiginél jobban elgondolkodtatott. Tőled sem kaptam többet. Sőt még kevesebbet, hisz közben egy másik asszonyt tartottál az első helyen. Azt szerettem volna ha te harcolsz értem és nem én érted. Tulajdonképpen rajtam múlott az is, hogy ennyi időt kibírt a kapcsolatunk. Egyedüllétem fájdalmas óráit jegyezte-e valaki? Hűségem sem hatott meg, mert te magad nem sokra tartottad. Hogy csak neked akartam magam és senki másnak, hogy tisztán égő szerelmet akartam és tulajdonképpen akarok most is és hogy veled, vagy mással már . majdnem mindegy, de tiszta legyen! Teljesen elégő áldozat! Bujkálás, hazugság nélküli, ha a szemembe mondod hogy szeretsz, akkor ne suhanjon árnyék közénk. Igen. Én is érzem, hogy rövid az élet és ezért igyekszem tisztára mosni, hogy ami még hátra van az nyugodt és őszinte élet legyen. Tehát élni fogok, mielőtt meghalnék. És szeretni fogom az életet és szeretni fogom az életem. Valakit. Olyant, akivel együtt csodáljuk majd augusztus hulló fényeit, a holdfényes nyári éjszakákat és a lehullott első hó kristály- pelyheit. Lásd be, különben mit érne az életem, ha ennyi csodát és szépséget nem vennék észre? Mindig valaki másnak az imádata tartott vissza attól, hogy önmagámnak örüljek. De hátén? Nekem ki tudna ugyan ilyen önfeledten örülni? Én most romantikát akarok. Sokat. És visszaemlékezést a halálos ágyamon... s ha valóban olyan rövid, mintahogyan jósolják, akkor sem adom fel a reményt, hogyne szeretetben és lelki békében töltsem el, ami még vissza van... kérlek hallgass meg Uram és adj erőt. A minap megbeszéltük anyámmal, hogy rendbe tesszük a sírokat. Mellesleg megemlítettem neki, ha netán előbb történne velem valami, mint vele, akkor hozasson haza és itt temessenek el a faluban, ahol a rokonság, apám és majd ő is, mind együtt fogunk pihenni. Simon Borbála Kató egy zseni! Nem igazán felemelő érzés, ha az ember önmagával folytatott küzdelmében alul marad. Nem, nem valami sorsrengető harcról van szó, csak egy matematikai feladatot akartam két vállra fektetni. Mit akartam? Biztos voltam a sikerben. Hiszen a példa csak a negyedik osztályosoknak okozhat némi zavart, fejtörést, nekem nem... Magabiztosságomnak azonban már nyoma sem maradt. Tehát a feladat: adva van egy nyolcas számjegy, egy keret, egy ötös és még egy keret. Ezeket felhasználva, illetve kipótolva, mi a lehető legnagyobb szám? Hát a 8959 — írtam be könnyedén. A legkisebb pedig 8050. Kató — idézve a szöveget — olyan számjegyet írt a keretekbe, hogy 8200-nál kisebb számot kapott, ennek a második jegye páratlan, az utolsó számjegye pedig osztható hárommal. Tehat szerény tudásom szerint az utolsó számjegy 3,6 vagy 9. De a példa szövege azt is „elárulja”, hogy a szám osztható öttel. Márpedig akkor az utolsó számjegy 0 vagy 5. Ebből azonban világosan kiderül, hogy Kató egy zseniális Bo- lyai-palánta, én pedig... (a kipontozott részbe a matematika- tanárok jelzőket írhatnak). Ugyanis nem találtam olyan négyjegyű számot, amelynek az utolsó jegye hárommal, az egész szám pedig öttel osztható. Megoldatlanul — némi tétovázás után összecsaptam Káldi Éva és Varga Tamás Matematikai feladatgyűjteményét és halaszthatatlan dolgaimra hivatkozva elhagytam a gyerekszobát. Mikor senki nem látta, megkerestem az „írást”, amely matematika tanítására jogosít, és gyakran körülpislogva elsüllyesztettem. Jó mélyre... T. R
