Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)

1990-12-30 / 210. szám

1990. december 30., vasárnap 7 SOMOGYI HÍRLAP — SZILVESZTER Rózsi, Rózsi, mi bajod? Rózsi, a kétéves koca mér­ges röfögések közepette csör­tetett be az elegáns lakás nap­palijába. Zsíros pofájával félre­túrt egy rokokó stílusban fabri­kált fotelt, aztán lerakta sáros seggét a szobában tarkálló perzsaszőnyeg közepére. — Na, eztán kuss legyen, mert különben iderittyentek — böfögte dölyfösen gazdájának, aki (két jókora késsel a kezé­ben) döbbenten cövekelt le a konyhaajtóban. Épp a bökőket fente, készült a disznóölésre. Az éjjel már hurkával-kolbász- szal álmodott. Biztosan az a négy kupica pálinka okozta a látomást, amit hajnal óta ma­gába töltött bátorításul — gon­dolta magában, s lépett egyet a zsírkupac felé. — Ha közelebb jössz, halál fia vagy — hörögte rögvest Rózsi. — Inkább hozz valami itókát! De nehogy a törkölyből merészelj kínálni! A tavaly fő­zött kisüstiből kérek, amit , a kredenc aljában dugdosol. És siess! — vetette oda foghegy­ről H. Bélának. H. Béla remegő kezekkel töl­tött csurig egy borospoharat. A nappali küszöbét átlépve meg- rökönyödötten meredt a da­gadt malacra; az keresztbe tett lábbal üldögélt a díványon, amit az anyósa ajándékozott két esztendeje húsvétra. Épp a körmeit manikűrözte. — Tedd az asztalra — szólt neki Rózsi. — Mindjárt végzek. Addig is gondolkozz: miképp köthetnénk konszenzust. S vi­gyázz, ne szólíts disznónak, mert akkor én téged részeges disznónak nevezlek. Rózsiké­nak becézz! Teltek-múltak a percek. A hólepellel borított udvar sarká­ban már rotyogott a kondérban a víz. Az üst füstjét a meg­meglóduló szél néha a házfal­nak lódította, hol petrence állt feltámasztva. Alatta, a gondo­san lecsutakolt, kemény tölgy­fából ácsolt bontóasztalon bár- dok, kések sorakoztak katonás rendben. Odébb féltucatnyi teknő. Kora délelőttre járt már az idő, amikor a szoba melegé­ben álmodozón megszólalt a koca. — Kismalacokat szeretnék. H. Bélának, aki eddig elzsib­badt lábait masszírozta, fenn­akadt a szeme. — No, ne félj, nem tőled! — duruzsolta neki Rózsi (pardon, Rózsika). Szerezz nekem vala­mi jóféle partnert, legalább megbocsáthatom, hogy mindig vacak moslékkal tömtél! És igyekezz, mert szilveszterre már sok apró röfögőt szeretnék körülöttem. A gazdi hiába magyarázta, már csupán kettőt kell aludni az új esztendőig, s ennyi idő alatt lehetetlen teljesíteni a ké­rését. De Rózsika nem tágított: ő pedig kismalacokat akar, végre anyának szeretné érezni magát, miért fáj ez annyira H. Bélának, aki egy önző, undok gazda, csak magára gondol, márpedig a halálba sietőknek még a párizsi kommün vérziva­taros idejében is megadták az utolsó kívánság jogát, akkor ő most miért nem élhetve le. H. Béla magyarázkodott így, sopánkodott úgy, de száz szó­nak is egy volt a vége: Rózsiké­nak szilveszterre bizony nem születhetnek kismalacai. (Pe­dig a gazdi de el tudta volna képzelni őket nyárson pirulva- forogva, amint alattuk a serpe­nyőben csak úgy serceg a zsír... (Aztán a koca végre megértette, hogy ő sem csele­kedhet a természet sokmillió éves törvényszerűségei ellen. Kikapta H. Béla kezéből az egyik kést, s nagy röfögések közepette kicsörtetett az ud­varra. Csülkét belemártotta az üstön forró vízbe, aztán meg­elégedett morgás közepette a petrencéhez ballagott. Lefek­tette a földre, aztán nagy nyö­géseket hallatva végigdőlt raj­ta. Még egy utolsó pillantást vetett ólja felé, hol olyan sok öröm és bánat érte, majd szí­ven szúrta magát. Feje alatt a gazda végrende­letet talált; a pörkölő már megégette a papír sarkát. Ez állt rajta girbe-gurba betűk­kel : „Az abalében nehogy oda- kozmálódjon a rizs, arra Fotó: Jakab Judit vigyázzatok! Két esztendeje csípősre sikerült a kolbász, most csak fele annyi paprikát tegyetek bele! A sonkáim füstölését bízzátok a szom­szédra, a János bácsira — a bal elsőt adjátok majd oda az unokáknak! Egyébként min­denkinek jó étvágyat kívánok!” H. Béla megrökönyödve for­gatta a kezében a papírdarab­kát, aztán hirtelen kajánul elvi- gyorodott. Odasomfordált az ólhoz, amelyben röfögött még egy kan, akivel Rózsika (itt H. Béla szipogva megtörölte sze­meit) egész életében nem volt megelégedve. Egy darabig nézte, ahogy zabálja a dupla adag moslékot, aztán odaszólt neki: — Dagi, ugye mondtam már, hogy szilveszterkor lazíthatsz egy kicsit?! Czene Attila Intim! Vanek B. Eduard francia idegenlégiós közlegény és magyar képviselő levele főnökéhez, Görcse v Ivánhoz T. Olvasó! Ön most egy abszolút intim levelet olvas. A 14 karátos autó című Rej­tő-könyv rejtélyes hőse — Gorcsev úr — bizalmasan arra kért bennünket, irattároz- zuk egy ideig ezt a kordokumentumot, s ha elérkezettnek látjuk az időt, tárjuk a megye nyilvánossága elé. Nos, szilveszter lévén szívesen teszünk eleget Gorcsev Iván úr kérésének, íme a levél: VANEK B. EDUÁRD magántitkár, alközlegény és képviselő Vezérképviselet: Órán, Budapest Kelt, 1990. december. Csekkszámla: Banqe, de France 1701 MNB 0000 Sürgönyeim: Vanek légió (Afrika) Parlament (Magyarország) ,,T. Petrovics Leó igazgató úrnak Órán Poste Restante Nagybecsű érdeklődésére és a fizetés- emelésre tekintettel van szerencsém kö­zölni, hogy nb. helyettesítését a továbbiak­ban csak a francia véderőben kívánom el­látni! Ön bizonyára tudja, hogy mielőtt fő­nökömmé fogadtam, levelező voltam a nizzai idegszanatóriumban, s így nagyon sok kiváló képességű úriemberrel volt módom találkozni. A légióban eltöltött né­hány hónap ugyan arról győzött meg, hogy altiszti szinten a jómodor nem alapkövetel­mény, ám mégis szívesen helyettesítem önt. Bevallom, egy-egy hosszabb távoliét után hiányzik Verdier őrmester (az Orosz­lán) kemény baritonja, Gent káplár népies humora, sőt Würfli úr (akit az ötórai teák intézménye kergetett a csődbe, majd a légióba) zene iránti elkötelezettsége is. Csak önnek vallom be, hogy egy-egy par­lamenti szünetben elérzékenyülve gondo­lok Mehár bajtársra, a félszemű törökre, aki minden étkezés után alaposan elvert. (Mint kiváló életrajzíróm, Rejtő Jenő, szü­letett P. Howard, olyan nagyszerűen ecse­telte ezt egyik regényében, kanalas orvos­ságként említve eme kis testedzést.) T. Petrovics úr bizonyára elégedett lehe­tett ottani tevékenységemmel, ha méltó­nak talált arra, hogy sürgős feladatainak ellátása miatt a magyar parlamentben is helyettesítsem. Bocsásson meg, de szíve­sen szólítanám önt emiatt Zwillinger úrnak, mert tudom, hogy erre mélységesen érzé­keny. Azt kell írnom, hogy nb. igazgató úr mindig a könnyebbik megoldást választja, hiszen ön most is gentlemanok társaságá­ban lehet; ott pedig az úri becsületszó és néhány jobbegyenes minden lényegi kér­dést eldönt. Nem kívánom sokáig fenntartani pana­szaimmal, ezért kérem, tekintsen el a konkrétumoktól.—Januártól módjában áll majd mindezekről személyesen is tájéko­zódni. Én azonban most úgy gondolom, nem fog elzárkózni attól, hogy a magyar parlamentben történt helyettesítési díjam duplája legyen a légiósnak. Egyben bátor­kodom bejelenteni, hogy a jövőben hason­ló megbízatások esetén kezdeményezni fogom együttműködésünk felfüggesztését — bármennyire csodálom is az ön fize­tésemeléseit és balcsapottjait. Ez esetben arra kényszerülnék, hogy—végső elkese­redésemben —életem hátralevő részét az oráni operaház kiváló énekművésznője ol­dalán, egy összkomfortos gardróbszek­rényben töltsem el. Bízom nb. igazgatóm méltányos intézkedésében, szíves megbí­zatásait a jövőben is várva: Kiváló tisztelettel: Vanek B. Eduard magántitkár Francia idegenlégiós, ideiglenes képviselő Ui.: A Somogyi Hírlap igazságügyi szakértőjeként kiderítettem: Vanek úr nem levelezőként, hanem ápoltként tartózko­dott a nizzai idegszanatóriumban — deprimált hangulata valószínűleg a befeje­zetlen gyógykezeléssel s nem az ország- gyűlési tapasztalataival hozható összefüg­gésbe. (Süli) r Eredményekben gazdag, békés, boldog új évet kíván valamennyi partnerének a l Vagyonvédelmi és Elektronikai Kft. ■ Kaposvár, Kossuth L. u. 15. Tel.: 16-163 ■ VIDEO, Az új évben se feledkezzen el arról: a biztonság, a nyugalom érték, óvja, vigyázzon rá! (113) CIKI Bugyiban a téli káposzta De még a gatyában a tavaszi retek! A legkedvesebb program: ODA-VTSSZA CSESZNEK Egy jólmenő örömlány vallomásai fit* Tudósítás a Harcsa ll-röl A tojás nagyságú hamis szil- va ‘kilóját 35-re tartották. Aki szilvabefőttet akart készíteni, Piaci kórkép EGY heréit ló kb. 8 mázsás, gumis kocsival, mezőgazdasági eszközökkel eladó. Érdeklődni &&eteeűBQl)gyanon üvegezett, másfél m3-es madarvitrin és 1 db fél m3-es he­gesztett rácskalitka tepsivel, valamint új állapotú, katonai vállappal ellátott télika­bátok és más katonai felszerelések szin­tén eladók. Kimaradt a heréit ló szerszáma. Végül is érthető 1838-ban a színpad fényes csillagai vitték először sikerre: Honthy Hanna és Páger An­tal. A KaposvárlGsiky Gergely így igaz. Száz év múlva ismét kor csendültek föl az első akkor­dok, amelyekbe már jó páran belefeledkeztek... Egy-egy ,,konszolidáltabb” számra én is lefejtettem a Teleséqemmeir Hm... Mit csinált volna a lakodalmas rockra? ISZTAMBUL v 5 nap autóbusszal JÚNIUS 19—32-IG, 3000 Ft + 40 DEM. Jelentkezni: (82)20-014 telefonon. A/TA 1? A TYAAT Ez ám az igazi MARATON-i időszámítás! Tüske-Bökte K. G. junior legújabb kalandjai — és hánvttattatásai.. vágy mi a szösz... Mi a szösz? Tudja az a jó öreg detoxikáló!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom