Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)
1990-12-30 / 210. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP SZILVESZTER 1990. december 30., vasárnap A zsuga históriája Az ördög bibliája Kínai találmány — Rodolfo hagyatéka A sok tízmillió ember szórakozását, tanulását, esetenként megélhetését biztosító játékkártya első alkalommal szerepel Magyarországon átfogó történeti kiállítás anyagaként. Miközben számos országban: például az Egyesült Államokban, Spanyolországban, Németországban, Belgiumban múzeumok specializálódtak a kártyák gyűjtésére és bemutatására, nálunk tradíciók nélküli mindkét tevékenység. Hogy az első ilyen jellegű hazai kísérlet létrejöhetett, abban nagy szerepe van Gács Rezső, azaz Rodolfo hagyatékának is: a mester 'kártyagyűjteménye ugyanis az örökösök szándéka szerint a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeumban nyert véglegeselhelyezést. Keresztesek hozták? Pénzkártyák Indonéziából, és kínai sakk-kártyák Az 1991. júniusáig látogatható időszaki kiállítás izgalmasan vázolja a játékkártyák ezeréves históriáját, amely az emberiség kultúrtörténetének szerves része. A változatos formájú, méretű, díszítésű lapok a látogató számára sokféle információval szolgálnak. I HIRDESSEN I A j Somogyi j I Hírlapban HIRDETÉSÉT FELADHATJA I Kaposváron: I munkanapokon 8—16 ■ óráig, a Somogyi Hírlap I Latinca S. u. 2. sz. alatti | hirdetésfelvevő irodájá- I ban. I Este: 16 órától reggel 8 óráig és hét végén I a FEKETE FÉNY video- I | kazetta-kölcsönzőben, i Honvéd u. 17. sz. alatt. I GONG Kft. TOURS | Utazási Iroda, I Mártírok tere. . (Domus Áruház) ; Fiókszerkesztőség: Siófok, Szabadság tér 9. Boglárlelle (Boglár), ' ■ | Erzsébet u. 55. | Tab, Otthon Áruház Marcali, könyvesbolt Barcs, könyvesbolt . valamint a takarék- * szövetkezetekben és ! azok kirendeltségein. Meglehetősen szokatlan nézőpontból ismerkedhetünk meg általa az adott kor technikai fejlettségével, ízlésvilágával, szokásrendszerével, divatjával. Természetesen nem marad közben titokban a képek készítőjének mesterségbeli tudása, fantáziavilága sem. A játékkártyát a szakiroda- lom kínai találmánynak tartja. A kártyatípusú játékok már a 7—8. században megjelentek. Koreában a 9. század óta ismerik az apró, festett, többféle elv szerint csoportosított lapocskákat. A legtöbb kártyatípus őse egyébként Indiából származik. Európai megjelenésükre több magyarázattal is szolgálnak a történészek. A leghihetőbb szerint a keresztes háborúk hazatérő harcosai vagy itáliai kereskedők hozhatták magukkal a Közel-Keletről. A legelső kár- gyatípusú játékot 1340 körül említik az irodalmi források. A ma is használatos — német, francia, olasz—spanyol — színjelek a 15. századból származnak. Az első nagy kártyafestő műhely Frankfurtban kezdte meg működését 1392-ben. Lipcsében készült kártyák 1818- ból Szex és blatt A tárlat egyik érdekes fejezete vázolja az erotikus játékkártyák történetét is. A legelső, legfeljebb merésznek minősíthető rajzoka 16. századtól jelennek meg, ám csak nagyon elvétve, mert 1940-ig igen szigorúak a gyártás előírásai, szinte lehetetlen azokat kijátszani. AII. világháború után a hölgyek fürdőruhás, majd fürdőruha nélküli fotói, rajzai indulnak hódító útjukra, hogy aztán a szexüzlet áldozatai legyenek. Színes összeállítást láthatunk gyermek- és tanulókártyákból is, amelyek a 18. századtól terjedtek el. Jellemző típusaik: a nyelvtani, földrajzi, asztrológiai és irodalmi kártyák voltak. A rendkívül bő választék és az újkeletűség miatt a gyűjtők és a kutatók csakis a legrégibb gyermekkártyák ritkaságait keresik. A kártyatörténetben mindenképpen említést érdemelnek a manapság újra divatos jóskártyák. Eleinte, a 15. században a hagyományos kártyákat használták jövendölésre, s csak a 17. századtól jelentek meg a kifejezetten erre a célra készített lapok. Bécsben a Piatnik A játékkártyák hazai története a 15. században kezdődik, amikor a főúri udvarok divatjává vált. Nem tudja viszont az utókor, hogy milyen kártyával milyen játékokat játszottak. A legrégibb tárgyi emlék 1568-ból, Gyulafehérvárról származik. A 18. század közepéig csak Budán gyártanak játékkártyát. A 19. századtól találunk olyan sorozatokat, amelyeket művészek — Markó Ferenc, Tormássy, Baer et Schmid — metszettek fába, acélba. A múlt század második felében már komoly konkurenciaharcot vívnak egymással a legjelentősebb pesti és bécsi kártyagyártók. E kis műhelyek azonban nem sokáig állják a versenyt az új, mechanikus berendezésekkel elérhető minőséggel: Bécsben Piatnik Nándor, Kártya Salamon Antal gyárából Pesten az Első Magyar Kártyagyári Részvénytársaságot létrehozó gyárosok uralják ezt a terepet. A 20. század elején kizárólag a Piatnik család birtokában van a kártya- készítés, és kitűnő üzletpolitikájuk eredményeként az 1950-ben bekövetkező államosításig megtartják egyeduralmukat. Hátrahagyott gyárukban a Játékkártyagyár és Nyomda Nemzeti Vállalat működött. A játékkártya történetét, a különféle típusok bemutatását célzó anyag, ha a teljességhez nem is, de arra mindenképpen elegendő, hogy keresztmetszetét nyújtsa e játékeszköznek. Titkára persze egyáltalán nem biztos, hogy fény derül, hisz tudjuk jól, tiltásotok és égetés sem árthatott népszerűségének. Károlyi Júlia NAGY EMBEREK — Ibsen — A rövidlátó Ibsen, a híres norvég író erősen rövidlátó volt. Egyszer séta közben felfigyelt egy plakátra, de minthogy otthon felejtette a szemüvegét, nem tudta elolvasni. — Elnézést uram — fordult az első járókelőhöz — megmondaná, mi van a plakátra írva? — Hát uram — sóhajtott az — ugyanabban a cipőben járok, mint maga. Én is analfabéta vagyok. Nenni és a nők Az egyik római lap tudósítója interjút készített Pietro Nenni szocialista pártvezérrel. — Igaz, hogy az Ön pártja oly módon is erősíteni akarja helyzetét, hogy megalakította a saját nőszövetségét? — Sajnos, igaz volt. — Hogyhogy csak volt? —Azért, mert a megalakulás után rögtön fel is oszlott. Ugyanis a legidősebb hölgyet kellett volna elnöknek jelölni, de ilyent nem találtak. II. Vilmos csábít II. Vilmos német uralkodó mindent elkövetett, hogy a francia udvar mesterszakácsát Berlinbe csábítsa. Magához kérette tehát Escoffiert — akit nemes egyszerűséggel ,,a királyok szakácsának és a szakácsok királyának” neveztek —, és így szólt hozzá: — Mondja meg, mit kíván cserébe azért, hogy a mi asztalunk számára dolgozzon! — Elzászt és Lotaringiát, felség... Sibelius a kritikáról Jan Sibelius, a nagy finn zeneszerző találkozik egyik pályakezdő muzsikussal, akinek első művét a sárga földig lehúzta a kritika. Az ifjú zenészt láthatóan megviselte a kudarc. A mester vigasztalja: — Ne vegye a szívére, fiatal t^rátom. Gondoljon arra, hogy mindeddig a világ egyetlen országában sem állítottak szobrot kritikusnak. Ön viszont szép jövő előtt áll... Napóleon — Rousseau Napóleon, Ermenonville-ben járva fölkereste Rousseau sírját, és hosszan elidőzött a filozófus nyughelyénél. — Franciaország jobban járt volna, ha ez az ember meg sem születik — jegyezte meg maliciózusan. — Ugyan miért, konzul polgártárs? — kérdezte kísérője. — Mert az ő lelkén szárad a forradalom előkészítése. — De hiszen Önnek semmi oka, hogy rosszat gondoljon a forradalomról! — Ez igaz. A jövő azonban bizonyára arra tanítja majd az utódokat, hogy a békesség szempontjából az lett volna jó, ha sem Rousseau, sem én nem léteztünk volna. Chopin vacsorája Chopin vacsorára volt hivatalos Párizs egyik divatos és előkelő szalonjába. A menü azonban kritikán aluli volt és kevés is. Ráadásul a zeneszerző unatkozott. A nyögvenyelős vacsora végén a háziasszony Kihívás Rémes ügybe keveredtem. Igaz, egyedül magamnak köszönhetem. Szó, ami szó nem tudtam ellenállni a kísértésnek, amikor sakkozni támadt kedvem. Először úgy terveztem, hogy kihívom azokat a férfi élversenyzőket, akik lemondták az olimpiai részvételt. De gyorsan elhessegettem magamtól e gondolatot, őket nem találtam erre méltónak. Nekik szimultán helyett tanácsot adnék. Ezután döntöttem úgy, hogy egy páros mérkőzésre kihívom Anatolij Karpovot. Sejthetik, mi történt. Nem jött ki! Lám, Kasz- paroytól nem félt, vele asztalhoz ült. Lehet, hogy éppen az a mérkőzéssorozat emésztette föl az erejét? Lelke rajta, ha így döntött, cipelje csak kölöncként ezt a kishitűséget. Szó, ami szó, nem hagytam ennyiben. És éppen ez a makacsságom okozta majdnem a vesztemet. Miután a sakksport kikosarazott, átnyergeltem egy másik kedvenc sportágamra, a bokszhoz. Annyira beleéltem magamat a dolgokba, hogy elveszítettem minden önkontrollomat. Hát nem kihívtam a profi világbajnok Tysont?! Te szent ég, mi lesz, ha ő nem olyan betoji alak és kijön??? Már ennek a gondolatába is beleizzadtam. De nem azért élek évtizedek óta a sportok világában, hogy meghátráljak. Éppen ezért lázas sietséggel megkezdtem a felkészülést ellene. Elsősorban a védekezésre összpontosítottam. Miután az atlétika is a szívem csücskében foglal helyet, elkezdtem látogatni a futóedzéseket. A rajtnál Tyson nagyméretű poszterét helyeztem el, s ez átsegített a kezdeti nehézségeken. Egész jól haladtam már az első alkalommal. Már arra gondoltam, hogy akár kihívhatom az Ibusz maratoni egész mezőnyét is. De úgy ezer méter táján megjelentek szemem előtt azok a régről jól ismert kis piros karikák. A Mount Everest tetején éreztem magamat és oxigén után kapkodtam. Felnéztem az égre. Ha már ilyen közel vagyok, Istenhez fohászkodtam. Ő meghallgatott, s elküldte mentőangyalait. Éktelen robajjal megérkezett a hajnali kukásautó, mire felriadtam. A pizsamám merő egy víz volt. De nem bántam, hisz megkönnyebbültem. Igyekeztem sebtében levonni a friss tanulságot. A jövőben majd jobban ügyelek. Ha makacs kitartásom miatt ezután világhírű sportolókra szottyan kedvem, alaposabban mérlegelem a körülményeket. Ha most is így teszek, bizonyára Tysont hívom ki sakkozni és Karpovot invitálom a ringbe. Lényegesen jobbak lettek volna az esélyeim. Ráadásul a futást megspórolhattam volna. Jutási Róbert KIS ESETEK természetesnek tartotta, hogy Chopin zongorajátékkal hálálja meg a részvételt. A művész a legrövidebb pre- lűdöt adta elő. Aztán fölállt. Mire a ház úrnője így fordult hozzá: — Monsieur Chopin, de mégis hogyan képzeli?! Ilyen rövid kis darabot nyújtani a vendégeknek? — Madame, én is ilyen vacsorát ettem! Fabrizi étvágya Aldo Fabrizi, a nemrég elhunyt olasz filmszínész híres volt nagy étvágyáról. Egyik éttermi ebédjénél feltűnt egy kollégájának, hogy nem nyúl az előtte levő fél malachoz. — Mi van, Aldo? Vársz valakire? — Igen, a körítésre... XIV. Lajos költ XIV. Lajos francia király nevét mellőzik az irodalmi lexikonok. Pedig az uralkodó versírással is próbálkozott. A legjobbnak vélt alkotását megmutatta az egyik bizalmasának. — Felség—mondta az alkalmi műítész — Ön előtt nincs lehetetlen. Ön most úgy döntött, hogy ír egy rossz verset. És ez sikerült... Merckx a győztes Eddy Merckx, minden idők leghíresebb kerékpárversenyzőjét a ki tudja hányadik győzelme után titkai felől faggatja egy riporter. — Ahogy Ön hajt, én abból biztosra veszem, hogy imádja ezt a sportot. — Ellenkezőleg. Minden versenyt utálok. — Akkor.meg hogy lehet, hogy mindig győz? " — Tudja, anriyira utálom, hogy igyekszem minél gyorsabban túllenni rajta. Manzoni és a kutyák Manzoni, olasz író kutyabarát lévén megállított egy urat, aki pórázon vezette tacskóját. — Van pedigréje a kicsinek? — Hogy mije van? Pedi... — Pedigré. Vagyis milyen a családfája? — Ó, kérem, nem válogatós ez. Jó ennek bármilyen fa, ha rájön! — Ugye, szörnyű volt itt parasztnak lenni, farmer ár.. f
