Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)
1990-12-23 / 206. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP + KARÁCSONY 1990. december 23., vasárnap Mikor van karácsony? December 25, karácsony. Jézus Krisztus születésének, s ezért az egész keresztény világnak egyik legnagyobb és legmeghittebb ünnepe. Jézus születésnapjának december 25-i megünneplésével először a III. században találkozunk. Vajon addig nem ülték meg ezt a napot? De igen. Csakhogy e nap dátuma az őskeresztény időkben még nem volt hivatalosan megállapítva, ezért a Római Birodalom különböző tartományaiban más-más napon tartották a karácsonyt. Az írások tanulmányozása során a 235-ben vértanúhalált halt Hippolytus arra a következtetésre jutott Dániel könyvéhez írt szentírás-ma- gyarázatában, hogy miután Jézus fogantatása március 25- re eshetett, születését legcélszerűbb lenne december 25- ében megállapítani. Ezt az elméletet támasztotta alá az a közmeggyőződés is, hogy a világ teremtésének — vagyis a tavaszi napéjegyenlőségnek — a napja lehetett Jézus megtestesülésének a napja is. Volt azonban a december 25-i születésnap kijelölésének egy gyakorlati oka is, s talán nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy inkább ez volt a döntő karácsony napjának kijelölésében. Ugyanis Antiochus kalendáriuma december 25-ét a „Legyőzhetetlen Napisten” (Sol invictus) születésnapjának nevezi. Aurelia- nus császár (uralkodott 270-től 275-ig) pedig elrendelte, hogy december 25-én birodalma egész területén meg kell ünnepelni a Napisten születésnapját. Ennek a pogány ünnepnek az ellensúlyozására, „megke- resztelésére” tették ezért erre a napra a „Világ Világosságának”, azaz Jézus Krisztusnak, a Megváltó születésének az ünnepét. A december 25-i időpont nem vált egy csapásra és mindenütt gyakorlattá. Keleten még sokáig, a IV. század végéig, január 6-án, vízkeresztkor tartották meg Jézus születésének emlékünnepét. Amikor azonban Honorius és Arcadius római császárok hivatalos állami ünneppé léptették elő Jézus december 25-i születésnapját, Keleten is áttértek erre a dátumra. S azóta, mindenütt a föld kerekén december 25-én van karácsony. A kereszténység Jézus születésének ünnepével a határtalan örömöt akarja felkelteni a hívő emberben, mert Betlehemben felvirradt az emberiség megváltásának hajnala, hiszen az Isten öltött testet, és ezért a katolikus egyházi liturgián az öröm hangulata vonul végig. Ennek egyik sajátossága a három mise: az éjféli, a hajnali és az ünnepi. Maulbertsch: A szent éj (freskó, Sümeg, plébániatemplom) Ha megkapja lelkünket karácsony varázsa és szeretnék, hogy életünk minden napja ilyen kedves legyen, emlékezzünk rá, hogy karácsony estéjén, azaz a szentestén meg tudtunk feledkezni önmagunkról, és az az egyetlen gondolat él bennünk, hogy másoknak örömöt szerezzünk. Dr. Csonkaréti Károly SZIRMAY ENDRE Messiás-remények A szépet nem hitelesíti ha rejtóztetjük a rútat a szabadság akkor is erény ha olykor börtönbe juttat-, cserélni szürkeséget fényre harc a megigazulásért boldog, aki az örvény fölött a biztos túlpartra átért. Az idők harangja hirdeti a megváltás új lehetőségét — de kidobolja-e lázas szívünk a holnapok messiás-reményét? 1990 decemberében KELEMEN LAJOS Szegény karácsony Bontjuk, mint a guberáló koldus otthon a batyuját, megannyiféle zsákolt holmink, ha ugyan begyújthetö: új részünk. Uram — most mondd, mibe kerül, ha te is úgy jelensz meg mind e mítoszi lom között mint hamis-arany bizonyosság — fénye egy fillémyi égnek; s vajon futja-e másra is, túl a szokásrenden — ahogy épp beszivárog nyomorunk szűk fülkéibe; jő szép, sóvárgott szentestei csend. Különtudósítás a Vatikánból * ______~ í gy utazik II. János Pál pápa Vatikánváros — most, hogy elkészült a program, és közzé is tették, II. János Pál pápa 1991. augusztus 16—20-án teendő magyarországi látogatására, biztos sokakban felmerül a kérdés: hogyan készítik elő az ilyen pápai látogatásokat? Mennyibe kerül az ilyen út és ki fizeti? Milyen repülőgéppel utazik a pápa? Ki felelős a szervezésért? Kik kísérik általában? Kik írják a beszédeit? Ilyen és hasonló kérdések bizonyára tucatjával merülnek fel. Bennem is felmerültek, és megpróbáltam illettékest találni a Vatikánban, aki legalább kíváncsiságom egy részét hajlandó kielégíteni. A vállalkozás nem könnyű, mert a vatikáni tisztségviselők általában szófukar emberek. A pápák világát misztérium övezi, melyet gondosan őriznek, igyekeznek fenntartani ma is, noha II. János Pál éppen az a pápa, aki a legmerészebben szakított a hagyományokkal, és igyekezett közvetlen viszonyt kialakítani a külvilággal, köztük a sajtó képviselőivel. Végül Joaquin Navarro Valis, s Szentszék sajtóhivatalának spanyol vezetője — aki korábban maga is újságíró volt — hajlandó volt kötélnek ,állni, és elmondani egyet- mást. Ő ugyanis elmondhatja, hogy egyike azon keveseknek, akik mindig elkísérik az egyházfőt. A MALÉV különgépével — II. János Pál mögött 13 éves pápasága alatt ötvenvalahány külföldi út áll már—mondja. — Bejárta az összes földrészt, némelyiket többször is. Afrikában például hét ízben megfordult. Az utazásoknak kialakult a koreográfiája, és eszerint bonyolódik majd az önök által any- nyira várt magyarországi út is. Azt hihetnők, hogy egy pápai látogatás lényegében nem különbözik a szokásos államfői látogatásoktól, már ami a protokollt illeti. Ez azonban nem így van. A probléma ott kezdődik, hogy az egyházi államnak nincs légi- társasága és „kormánygépe", amivel általában az államfők utaznak. A kialakult gyakorlat szerint a pápa az Alitalia olasz légitársaság bérelt különgépével utazik, vissza pedig nagyon gyakran a meglátogatott ország által rendelkezésre bocsátott gépen, így Magyarországról a MALÉV különgépén tér majd haza, Rómába. Szigorúak és az emlékezetes merénylet óta különösen igen szigorúak a biztonsági óvintézkedések. A pápát az olasz biztonsági szolgálat különcso- portja kíséri. Átvizsgálják indulás előtt a repülőgépet az utolsó csavarig. Ugyanígy az ételt, amit visznek magukkal, vagy a látogatás alatt fogyasztanak. —Az ételt hogyan vizsgálják? Kóstolóval? — Nem, vegyvizsgálattal. Kidolgozott módszerek vannak erre. Természetesen minden személyt is, aki hé- lyet kap a pápai kíséretben, kettős gondossággal megvizsgálnak. Általában az újságírókkal van baj, hiszen a kíséret többi tagja a pápával állandóan együtt dolgozó ismerős. Mindig ott van a kíséretben az államtitkárság vezetője vagy a Vatikán „külügyminisztere”. A pápa magántitkára, a meglátogatott országba akkreditált nuncius és azok, akik a kúriában az illető katolikus egyházzal a kapcsolatot tartják, az ügyeket ismerik. Valamint a pápa orvosa is a mindennel felszerelt mentőkocsival. Az újságíróknak jó előre jelentkezniük kell, ha el akarják kísérni őszent- ségét. Diszkrét tanulmányok és vizsgálat után fogadják csak el az újak jelentkezését. A pápával általában a Vatikánhoz akkreditált tudósítók utaznak, és őket is jól ismeri már a pápa biztonságáért felelős csoport. Igen nehéz feladat a helybeli mozgás biztosítása. Őszentsége általában több százezres, néha milliós tömeg előtt beszél, sokaság között mozog. A merénylet óta nagyon féltik, és a kockázatot rejtő helyeken csakis a golyóálló üveggel ellátott kis fehér járművel, az úgynevezett pápamobillal közlekedhet. Ebben mindenki láthatja. Ő mégis védve marad. Az útvonalak megtervezettek és biztosítottak. A pápa is jegyet vált — Ki fizeti az utazásokat? Bár, gondolom, a Vatikánnak nem okoz gondot a költség. — Ha arra céloz, hogy számolatlanul áll rendelkezésünkre pénz, akkor téved. A pápai utak költségét gondosan meg kell terveznünk, mindent mérlegelve. Ennek is megvan a felelőse: azelőtt Paul Marcinkus érsek, a vatikáni pénzintézet igazgatójának a feladata volt ez. Ő már „nyugdíjba ment” (értsd: felmentették az ismert pénzügyi botrány miatt), s jelenleg Roberto Tuc- ci jezsuita atya — aki korábban a vatikáni rádió igazgatója volt — látja el ezt a feladatot. A „Papai Fly”—a pápai különgép— több utasától, így az újságíróktól is hozzájárulást kérünk. Mindenki, maga a szentatya is az Alitalia szabályos jegyével utazik. (A tudósító halk megjegyzése: az a pápai repülőjegy minden bizonnyal az Alitalia reklámkerete terhére számolódik...) Az út szervezési részét egy Vatikán melletti kis utazási irodán keresztül bonyolítják a felelősök, kifejezetten e célra létesült, s már meglehetős gyakorlattal bír. S természetesen a meglátogatott országok egyházai és kormányai is közreműködnek mind a látogatás, mind a visz- szaút szervezésében és költségeiben. Szokásos megosztás például, hogy egy-egy pápai tartózkodás költségét fele részben a helyi katolikus egyház, másik felében pedig a kormányzat, az állam fedezi. El tudom képzelni, hogy Magyarországon is így lesz, bár a magyar katolikus egyház helyzete anyagilag talán nem olyan, mint sok gazdagabb országban. Előfordult, hogy a pápalátogatás költségét, vagy annak egy részét a hívők adták össze gyűjtéssel. Spanyolországban például az ilyen gyűjtés 40 millió pezetát eredményezett, aminek nagy része meg is maradt, és átadták őszentségének, aki pedig felajánlotta azt a Ya című katolikus lapnak, amely anyagi gondokkal küszködött éppen, ám nagyon sokat tett az utazásért. Ajándékszamár, Brazíliából — Úgy tudom, mindenütt ajándékokkal is elhalmozzák őszentségét. — Igen, ez immár bevett szokás. Sokan ajándékoznak drága érméket, nemesfém tárgyakat, értékes műalkotásokat. Ezeket a Vatikáni Múzeum egy külön részlegében gyűjtik össze. Ha nem különösebben értékes az ajándék, akkor pedig egy raktárba kerül, esetleg továbbajándékozásra. Emlékszem egy különös esetre: Brazíliában egy hívő taxisofőr egyhavi keresete árán egy csacsit ajándékozott a pápának, aki persze nem vitte azt magával a repülőgépen Rióból, hanem otthagyta. Ám a taxisofőr, amikor megtudta ezt, megsértődött. Összegyűjtötte minden pénzét, Rómába utazott és a Szent Péter téren éhségsztrájkot kezdett, amíg a pápa el nem fogadja a szamarat, amelynek természetesen a bibliai jelentését kell nézni. A szent családra való utalást. A vatikáni tisztviselőknek nem kis erőfeszítésükbe került, amíg meggyőzték emberünket, hogy a csacsinak mégis legjobb, ha otthon marad Brazíliában... Kézfogás őszentségével —Hogyan alakul ki az, hogy ki találkozhat a pápával? — Ez nagyon is fontos és időnként kényes kérdés. A nagy tömegtalálkozókon természetesen mindenki láthatja, hiszen a pápa éppen azért utazik, hogy minél több emberhez szólhasson. Nem számít, hogy hívő-e valaki, vagy sem. Mása helyzet a protokolláris eseményeken és az egyes csoportokkal, szervezetekkel rendezett találkozókon. Ilyenkor szigorúan meghatározott, ki lehet jelen. Egyes országokban nem kevesen reklámra szeretnék kihasználni, hogy ők találkoztak a pápával, aki kezet fogott velük stb. Akár tekintélyes összegeket is hajlandók fizetni ezért. A vatikáni szervezők minden esetben elhárítják az ilyen kezdeményezéseket. A pápa elé csakis az mehet, akihez ő szólni kíván, és akiken keresztül üzen egy-egy közösségnek, etnikumnak vagy vallási szervezetnek. — Mi a helyzet a televízióval? — Miután ez a média jut el a legtöbb emberhez, természetesen gondot fordítunk arra, hogy megfelelő televíziós forgatócsoportok kísérjék őszentségét, és kellő minőségű, beállítású felvételek készüljenek megnyilvánulásairól. (Navarro Valis tudatosan kerüli a „szereplés” szót, amit pedig nagyon gyakran emlegetnek II. János Pállal kapcsolatban, aki páratlan „képernyősszemélyiség”.) A harmadik világban a helyi televíziók nagyon gyakran, nem képesek ellátni ezt a feladatot. A RAI (az olasz állami televízió) viszont már rendkívül gyakorlott benne, így ők mindig elkísérik a szentatyát. Hozzátehetjük: a fotóriporterek között is mindig ott van a Vatikán saját fotósa, akinek felvételeit a vatikáni sajtóhivatal útján kaphatják meg azután a nemzetközi képügynökségek. Magyar Péter-.'ji"sr3.'ororr
