Somogyi Hírlap, 1990. december (1. évfolyam, 187-210. szám)
1990-12-12 / 196. szám
1990. december 12., szerda SOMOGYI HÍRLAP 3 Megalakul a megyei munkaügyi tanács Tízezer ember is utcára kerülhet Somogyi helyzetkép — Mit tehet a hivatal? / / __ __ r __ r E GY PALY AZAT ÁTVÁLTOZÁSAI I. Füstbe ment százezrek Jövőre akár tízezer ember is utcára kerülhet Somogybán — hallottuk tegnap délelőtt Kaposváron, a megyei munkaügyi hivatal vezetőjétől, Rózsavölgyi Istvántól. Sajtótájékoztatóján egyebek között beszámolt arról, hogy az elmúlt hónapban 3300-an keresték föl intézményüket. Ebbőll 3105 esetében nem találtak munkát, így őket munkanélküli segélyben kell részesíteni. Egyre több szakmunkás és betanított munkás került lehetetlen helyzetbe. Tovább nőtt azok száma, akik általános iskolai végzettséggel rendelkeznek csak, s semmiféle munkára sem számíthatnak. Egyetlen hónap alatt huszoneggyel nőtt a felsőfokú végzettséggel rendelkező munkanélküliek száma. A legnagyobb munkaerőgondok most Kaposváron, Marcaliban, Csurgó térségében és Tabon vannak. Marcaliban például megszűnt egy kft., s kettőszázötven embernek mondtak föl. Tabon ugyancsak kettőszázötven ember elbocsátása várható a Videoton átszervezése miatt; nemcsak munkakönyvét, hanem végkielégítést is kapnak a távozók. Megkérdeztük Rózsavölgyi Istvánt, hogy tud-e arról, hogy sokan kijátszva a jogszabályokat, úgy jutnak munkanélküli segélyhez, hogy arra nem is lennének jogosultak, mert miközben felveszik a segélyt, „maszekolnak”. Megtudtuk, hogy a hivatalban jelenleg hetvenen dolgoznak, de sem idejük, sem lehetőségük nincs arra, hogy efféle nyomozásokat folytassanak. — A feketén végzett munka mindenhol ismerős — mondotta Rózsavölgyi István. — Csupán a munkavállalók nem gondolnak arra, hogy ez hátrányos következményekkel is járhat amikor például társadalombiztosítási juttatásokhoz akarnak jutni. Ezért is fontos, ha valaki munkát vállal akkor egy munkaszerződést is aláírjon. Ebben minden egyezségnek benne kell foglaltatnia, s csak ezzel lehet a vitás kérdéseket rendezni. Megtudtuk azt is, hogy december 20-án megalakul a megyei munkaügyi tanács. Tagjai lesznek a munkáltatók, a munkavállalók, az önkormányzatok és az érdekképviseleti szervek is. Hatékony működéséhez persze az is kellene, hogy még ebben a hónapban elfogadják a Parlamentben az új foglalkoztatási törvényt. Az önkormányzatoknak hiába javasolnak újabb munkahelyteremtő lehetőségeket, ha nincs hozzá pénzük. A vállalkozókat kellene megnyerni, akik viszont mostanság nem szívesen vállalkoznak. Érthetően, hiszen azt sem tudják, hogy mit és mennyiért érdemes csinálni. A hivatal egyet tehet, javasolja az önkormányzatoknak, hogy legalább a közhasznú munkában résztvevők számát növeljék. A munkaügyi hivatal egyébként készül a várható „vendég- forgalomra”. Januártól kedden és pénteken nyolctól, délig, hétfőn és szerdán nyolctól délután négyig várják majd az ügyfeleket Kaposváron és a vidéki ki- rendeltségeken. Nem ez lenne az első eset, hogy egy jó kezdeményezés megbukik a hivatal közönye miatt. Az a környezetvédelmi beruházás—amely a Mechanikai Művek marcali gyáregységében mégiscsak megvalósul — sem azoknak az érdeme, akiknek a segítő támogatására joggal számíthattak volna a környezetvédelemért tenni akarók. Volt egyszer egy disszertáció Valamikor a hetvenes évek közepén egy veszprémi kutató elhatározta, hogy egy veszélyes anyag, a triklór-etilén környezetszennyező hatásáról, illetve ennek megelőzéséről írja meg nagydoktori disszertációját. A védés sikerült, a kutatási eredményei pedig bekerültek egy fiók mélyére. Két évvel ezelőtt aztán akadt egy jelentkező A zsíroldó aknában a veszélyes TRI „dolgozik” — a MM marcali gyáregysége — amelyik hajlandó lett volna a nagyüzemi alkalmazásra. Ha rajtuk és a kutatókon múlt volna a dolog, akkor ma arról írhatnánk, hogy a hazai érintetteken kívül külföldi érdeklődők hada „ostromolja” a marcali gyárat, hogy személyes tapasztalatokat szerezzen ennek a rendszernek a működéséről. Van érdeklődés így is. De most azt tudakolják, lesz-e egyáltalán ebből a szenzációsnak indult beruházásból valami. Hogy miért is lenne fontos a gyakorló szakembereknek, hogy elkészüljön ez a beruházás? Nos, például azért, mert ennek a bizonyos TRI-nek a környezet- szennyező hatása mellett közvetlen egészségkárosító hatása van: nagyobb mennyiség hosszabb ideig tartó belégzése halálos. De azért is érdemes megfontolni ennek a korszerű recirkulációs rendszernek az alkalmazását, mert a tavaly bevezetett — és úgy tetszik, komolyan is vett - levegőszeny- nyezési bírság több százezer forintos többletkiadást okozhat a vállalatoknak. A marcali gyáregység például a múlt évben több mint kétszázezer forint bírságot fizetett ki a levegő szeny- nyezése miatt, s ez a TRI ve- gyületnek „köszönhető”. Szélmalomharc Hanyecz Imre, a gyáregység vezetője keserűséggel teli felháborodással meséli szélmalomharcnak tetsző többfrontos küzdelmüket, amelyet a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériummal vívtak az utóbbi két évben. Nem érti, miért nem kap támogatást egy mindenki által jónak és hasznosnak tartott kezdeményezés. — Három pályázatot készítettünk el ez idő alatt — mutatja a dossziékat az igazgató. — Az első környezetvédelmi beruházásra készült — dr. Szita Károly, akkor megyei környezet- védelmi főmérnök javaslatára — és kizárólag jó véleményeket kapott. A második műszaki fejlesztésre — ezt a minisztérium egyik ügyintézője súgta —, mert állítóllag így kaphatunk pénzt a berendezés elkészítésére. A harmadik ismét csak beruházásra, mert mint kiderítették, ez nem műszaki fejlesztés. Mivél a beruházást időközben elkezdtük — sőt annyira vagyunk, hogy éppen csak az a pénz hiányzik a befejezéshez, amennyit a minisztérium ilyen jellegű beruházásokat segítő Hanyecz Imre, aki védené a környezetet alapjából reméltünk — azzal utasították el a pályázatunkat, hogy megkezdett beruházásokra nem adhatnak támogatást. Szóval most itt tartunk. — Mekkora az az összeg, amire szükségük lenne? Két évi hitegetés — A beruházás összesen kilencmillió forintba kerül, ebből hárommilliót kértünk a minisztérium úgynevezett KK alapjából, amiből környezetvédelmi beruházásokat támogathatnak. Ha referenciaként be tudnánk mutatni ezt a TRI megkötő és újjra- hasznosító berendezést, akkor nemcsak hazai, hanem külföldi megrendelők is lennének erre a technológiára, mivel ez olcsóbb és éppen olyan hatékonyan működik, mint a fejtett gépiparral rendelkező országokban használatos hasonló berendezések. Utoljára szeptember végén, október elején jártam a minisztériumban. Akkor dr. Tarján Lászlóné államtitkárral szerettem volna beszélni, de parlamenti elfoglaltsága miatt a titkára fogadott. Először is semmit sem tudott az ügyről, de ezt még megértem. Az bánt, hogy úgy érzem, majd két éven át csak hitegettek, mert a titkár azzal köszönt el, hogy ne is reménykedjünk abban, hogy megkapjuk erre a kért támogatást. Akkor mire, ha erre nem jár? (Folytatjuk) Nagy Zsóka Nagy Jenő „Száz embernek adunk munkát” CSIGAPÉNZ Kell-e százezrekkel sorban állni? Részvényjegyzés előleggel Evett már burgundi csigát? Van, aki esküszik rá. Elkészítése igen sok türelmet igényel. Kiszedik a csigát a házából, majd a zsigerzacskó nélküli testet súly szerint osztályozzák, borban és fűszerekben áztatják, főzik, és visszateszik a házába. Fokhagymás, zelleres, vajas, petrezselymes krémmel lefedik, és házastul megsütik. Evéskor pálcikával kiszedik belőle a húst, a szószt pedig megisszák. — Kóstoltam én is, de nem ízlett — mondta Pintér Gábor, a budapesti Gourmand Kft. igazgatóhelyettese. — Nem hiszem, hogy ez Magyarországon nemzeti eledel lesz. A francia—magyar kft.-nek azonban nem is az a célja, hogy a csigát becsempéssze a magyar konyhára. Egyelőre az állatok tenyésztésével foglalkoznak, jövő évtől pedig félkész termék előállításával is, munkahelyet teremtve ezáltal 70-100 embernek, és reményeket ébresztő pénzforrást kínálva a vállalkozó kedvűeknek. A hazai éti csiga védett állat. A helix aspersa nevű csiga — aminek tenyésztésére máris többszáz jelentkező akadt — Franciaországban honos. A tenyészállatokat a francia fél biztosítja, s ő vásárolja vissza a félkész terméket is. — Szeretnénk elérni, hogy a következő években majdnem kész terméket exportáljunk — tervezget Pintér Gábor. Ehhez megfelelő üzemet kell telepíteni. Élelmiszer-feldolgozót keresünk, ahol a hűtés adott. A tárolóépületet, feldolgozócsarnokot 2—3 hónap alatt hozzáépítjük. Hetven-száz embernek adunk munkát. Pénzt a vállalkozóktól csak az induló állományért kérnek, ez ötvenezer forint körüli ösz- szeg. Más vásárlásra nem kötelezik tenyésztőinket. A technológiai berendezések nagy részét maguk is elő tudják állítani. Az aspersát oldalt szilárd a- nyaggal körbekerített, növénynyel bevetett, öntözőberendezéssel ellátott külső területen tartják. A tenyésztő megkapja most a csigát, és január elejéig pihenteti. Január közepén megkezdi a szaporítást. Mindenki kap ingyen egy szakmai leírást, hogy lássa, mi az, amibe belefog. A gyors növekedéshez koncentrált takarmány kell, a tápot a tenyésztő keveri. A nevelés kétfázisú. Az első fázis a tojatás, keltetés az épületben, majd ezt követi a szabad területen a nevelés, hizlalás. Nevelő- boxok védik az állományt a kártevőktől és akadályozzák el- mászásukat. A csiga átlagosan nyolc hónap alatt éri el felnőtt, értékesíthető méretét. Kilójáért négyszáz forintot fizetnek. A befektetés már az első évben megtérülhet. Sz. Lelovics Ilona Alighanem végre valóban beindul az igazi tőzsdeélet Magyarországon, hiszen sorra jelennek meg az új részvények a piacon. A közelmúltban lezajlott jegyzések azt bizonyítják, hogy a befektetők várják a papírokat s ha kell, akár órák hosz- szat is képesek sorban állni — több százezer forinttal a zsebükben. Ez annál is inkább értékelendő, mivel a jegyzéskor sok esetben nem lehet tudni, hozzájut-e a befektető az általa óhajtott mennyiséghez, mert a kibocsátó a túljegyzés nagyságát — ha egyáltalán számít rá — legfeljebb csak megbecsülni tudja. Mit vesztünk a „mozgó” pénzzel? A magyar pénzügyi infrastruktúra meglehetősen fejletlen. Az emberek nagy részének nincs számlája a különféle, brókercégekkel, ahonnan átutalással gyorsan és biztonságosan eljuthat a pénze a részvénykibocsátást lebonyolító intézmények számlájára. Az is tagadhatatlan, hogy közbiztonságunk romlik, s akár az a néhány száz méteres út is veszélyt rejt magában ami alatt az ember — táskájában a forintokkal — egyik pénzintézettől a másikig eljut. A legnagyobb probléma azonban mégsem ez, hanem a pénzek mozgatásából adódó anyagi veszteség. Tételezzük fel, hogy valaki részvényt kíván jegyezni, pén-' zét pedig más, tartós befektetési formában tartja. Ahhoz, hogy a jegyzéskor rendelkezésére álljon a megfelelő összeg, kiveszi az erre a célra szánt pénzt, s ha ezt előbb teszi, mint ahogy a megfelelő hozadékhoz jutna, veszteség éri. Abban reménykedik, hogy amit elvesztett a réven, azt megnyerheti a vámon: a megvásárolni kívánt részvény árfolyam-emelkedése bőven kompenzálja majd. Ha azonban a kibocsátást jelentékeny mértékben túljegyzik, nem kap annyi részvényt, mint amennyire számított, így a szépen elgondolt üzlet akár tetemes veszteséggel zárulhat. Persze, ahogy mondani szokták, részvényt jegyezni nem kötelező, s az értékpapír-vásárlás meglehetősen nagy kockázatát a befektetőnek kell viselnie. Ez a világon mindenütt így van — mondják a szakemberek. Ez igaz is, azzal az apró különbséggel, hogy a fejlett piacgazdaságok pénzügyi szolgáltatásai összehasonlíthatatlanul fejlettebbek a magyarországinál. Nem kell spanyolviasz Mi tehát a megoldás? Részvényt részletre — pontosabban előlegfizetéssel—jegyezni? Ez bizonyára számos befektetőnek eszébe jutott, éppen az előbbiek miatt. A spanyolviaszt nem is kell feltalálni, annál kevésbé, mert a társasági törvény lehetővé teszi ezt. A 254. paragrafus 2. bekezdése szerint részvénytársaság alakításakor a „részvényjegyző" — kivéve azt, aki nem pénzbeni hozzájárulást szolgáltat — köteles az általa jegyzett összegnek legalább tíz százalékát az alapítók által megjelölt bankszámlára a jegyzéssel egyidejűleg befizetni”. Ez másképpen megfogalmazva azt jelenti, hogy a jegyzés kilencven százalékát nem kell azonnal befizetni. Ha az alaptőkeemelés részvényjegyzéssel történik, akkor a 303. paragrafus 1. bekezdésének értelmében „a részvényjegyzéskor részvényenként a közgyűlés által meghatározott ösz- szeget, de legalább a névérték harminc százalékát be kell fizetni”. Ebben az esetben is mód van tehát arra, hogy ne kelljen a teljes összeget egyszerre leszurkolni. Ezt a lehetőséget egyébként a Dunaholding Részvénytársaság — amelynek részvényeit éppen mostanában lehet jegyezni — meg is adta a befektetőknek. Az előlegfizetési lehetőség olyan formát ölt, hogy a részvényenként a kibocsátási árfolyam szerinti ár tíz százalékát, azaz minimum 3800 forintot kell befizetni, amit a jegyzés elfogadása esetén az alaptőkeemelést jóváhagyó közgyűlést követő nyolc napon belül kell száz százalékra kiegészíteni. Van megoldás A kibocsátónak természetesen az az érdeke, hogy minél többen egy összegben fizessék ki a részvényt, hiszen ezekkel a jegyzőkkel később nincs gond. A Dunaholding ezt úgy kívánja ösztönözni, hogy azoknak, akik a száz százalékot befizetik, túljegyzés esetén is garantálja a jegyzés elfogadását. Megoldás tehát van. Aligha lehet kétséges a konklúzió: érdemes másoknak is élni a törvény adta lehetőséggel — a befektetők érdekében. M. B.
