Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)
1990-11-08 / 167. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. november 8., csütörtök Nem adományokat várnak, lehetőségeket kémek... Tíz éve alakult a Mozgáskorlátozottak Somogy Megyei Egyesülete Fotó: Lang Róbert Fogytán a türelem A Május 1. utca kopottabb, „még felújításra váró” felén — pár lépésre a ruhagyár és egy újonnan épült emeletes lakóház egymás mellett tornyosuló épületétől — húzódik meg szerényen az épület, mely otthont ad a Mozgáskorlátozottak Somogy Megyei Egyesületének. Az egyesület titkárával, Végh Jánossal beszélgettünk a fennállás óta eltelt tíz esztendőről, a jelenről. Bővülő taglétszám — 1980-ban 16 alapító taggal és 1600 forint vagyonnal alakult meg az egyesület, akkori székhelyünkön: elnökünk, dr. Hegedűs Lajos lakásán. 1982-ben a Temetkezési Vállalattól kaptuk meg a Május 1. utcai helyiséget, s kitartó társadalmi munkával sikerült a magunk igénye szerint alakítani. 1985-ben 500 tagot számláltunk, az utolsó — idei — felmérések szerint pedig már 1200-ra bővült egyesületünk taglétszáma. 1981—82 óta a nagyobb helyiségekben, városokban me- gyeszerte körzeti csoportok alakultak(-nak). Tab, Siófok, Marcali után tavaly Nagyatád és Fonyód is bekapcsolódott csoportjaival az egyesület munkájába. Csurgó és Barcs körzetének gondjai — összefogás hiányában — még mindig megoldatlanok. Hazánk tagja a FIMITIK-nek, a Mozgássérültek Világszövetségének. Ennek szellemében egyesületünk is igyekszik bekapcsolódni a nemzetközi vérkeringésbe: már 7 éve itt, Somogybán (először Fonyódon, majd Siófokon) rendezik meg a mozgássérültek nemzetközi találkozóját. Évente kerül megrendezésre, s a 10 napos eseményen 8 ország képviseletében 200—210-en vesznek részt. — Miből tartja fenn magát az egyesület? — A tagsági díjakból, intézmények és tanácsok támogatásából tartottuk fenn magunkat eddig. Az országos egyesületünktől, a MEOSZ-tól anyagilag függetlenek vagyunk, és önállóan gazdálkodunk. Tőle a tagdíj arányában kaptunk némi segítséget. Ám a pénznél is nagyobb szükségünk volna lehetőségekre, hogy bizonyíthassunk: mozgásunkban korlátozva is alkalmasak vagyunk különböző munkák elvégzésére, értékes tevékenykedésre. Tagjaink közül sokan bedolgozói munkával igyekeznek életkörülményeiket javítani. Munka és kikapcsolódás — Az egyesület miként segít a lehetőségek megteremtésében? Hogyan segít a tagoknak életkörülményeik javításában? — Minél több munkalehetőséget igyekszünk biztosítani. Kapcsolatban állunk egy budapesti és egy debreceni vállalattal, ahol csak csökkent munka- képességű embereket foglalkoztatnak. Többtagúnknak biztosítanak elfoglaltságot rész- munkaidőben. A Május 1. utcai helyiségünkben működik a Karaván Taxi diszpécser- szolgálata, ez is több tagnak biztosít munkát. Többrétű, változatosabb tevékenységeket vállalunk, például gyógyászati segédeszközök és — az országban egyedül — hycomat-alkatré- szek értékesítésével is foglalkozunk. A megfelelő munkalehetőségek megtalálása mellett a lakásgondok is kritikus pontot jelentenek mindany- nyiuk életében. — Egyesületünk, a már lakással rendelkező tagoknak tud segíteni a következőképpen. Péntekenként jogsegélyszolgálat működik nálunk, s előzetes környezettanulmányok alapján dönti el, mód van-e az igényt benyújtó mozgássérülteknek arra, hogy lakásukat „akadálymentessé” tehessék, a mozgássé- rültségből adódó többletköltsé- • gek fedezésére állami támogatást kérhessenek. Emellett pihenési, kikapcsolódási lehetőséget is biztosítunk tagjainak. 1985-ben az igali tanácstól vásárolt az egyesület egy üres telket. A telekre — 2 év alatt társadalmi munkával — olyan speciális, 20 személy befogadására is alkalmas üdülőt építettünk, ami a mozgásukban korlátozott emberek igényeit maximálisan kielégíti. Játszóház, versenyek — Mit tesz a mozgásukban korlátozott gyerekekért az egyesület? — A gyakorló általános iskolában ingyenes úszásoktatást szervezünk a gyerekek részére. Ezen Báli Károlyné vezetésével heti egy alkalommal részt vehetnek. Budapesten — minden évben egyszer — megrendezik a mozgássérült gyerekek különféle ügyességfelmérő versenyeit, oda is eljutnak. Igény szerint játszóházakat szervezünk, s ott Nagy Zoltánná egyesületi tag vezetésével elsajátíthatnak különféle kézügyességfejlesztő játékokat. A különféle ünnepek (télapó, farsang) alkalmával szervezett rendezvényeken, családias légkörben igyekszünk velük tölténi néhány örömteli órát. Kasza Csilla Tegnap szépen sütött a nap. A megyei rendőr-főkapitánysag épületének tetején levő rendőrségi fogdában, amely a városi kapitányság őrizeteseinek is „várakozóhelye”, a csodálatos őszi fényekből semmit sem érezhetett a fogva tartott 23 férfi és az 1 nő. A hosszú folyosót sápadt fény világítja meg. A rácsos, apró ablakon át csak az élethez legszükségesebb levegő és világosság áramlik be. Persze mindenütt megvan az egy személyre előírt légköbméter. Dr. Ujváry Sándor őrnaggyal a megyei rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályának vezetőjével több ajtó nyitása, zárása után jutottunk be. Tőle tudom: negyven ember számára van itt hely, és azok kerülnek ide, akiket az eljárás során őrizetbe vesznek vagy előzetes letartóztatásba helyeznek. Amíg tart a vizsgálat Az őrizetben tartás ideje három nap. Ha az ügyész indítványozza a letartóztatást, maximálisan öt nap lehet. Akit bírói döntés alapján előzetes letartóztatásba helyeznek, annak addig kell itt maradnia, amíg ügyében a vizsgálat be nem fejeződik, illetve a bíróság döntése alapján szabadlábra vagy büntetes-végrehajtási intézetbe nem kerül. Az őrizetbe vétel idejét az előzetes tájékoztatás szerint három napra fogják csökkenteni. Egy asszony várja sorsa másra fordulását két hónap óta az egyes zárkában. Szabásról került ide. Megölte italozó életmódot folytató férjét. — Egyszerűnek látszó, ám valójában bonyolult ügy az emberölés. A szakértői vizsgálatok és a részletes tényállás miatt húzódott el ez is. De most már a végéhez közeledik a vizsgálat — mondja dr. Újvári Sándor. Az asszonyt arról kérdezem, szenved-e valamiben hiányt. Azt mondja: mindent megkap, amire szüksége van. — A fogdaszabályokat az év április 1-jén hozott Bm-rendelet jelentősen liberalizálta — mondja dr. Újvári Sándor. Szerinte az őrizetesek jogaikat ügyvédükkel vagy személyesen érvényesíthetik. Védőikkel ellenőrzés nélkül beszélgethetnek. A rendőrség által nyújtott úgynevezett alapszolgáltatásokon kívül — amelybe a napi kétszeri meleg étel, a tiszta ágynemű és a kincstári ruha is beletartozik — kielégíthetik egyéni kívánságaikat, hozathatnak be például ruhát, élelmiszert, gyógyszert. Bő a listája azoknak az eszközöknek, amelyeket maguknál tarthatnak, ezek között például a félpengés műanyag borotva is szerepel. Itt az utóbbi időben egyetlenegyszer fordult elő, hogy valaki öngyilkossággal fe- nyegetődzött. Különleges kívánság A külön kívánságokat elsősorban a rokonok, hozzátartozók szokták kielégíteni a pénteki látogatások alkalmával. Ám ha ők nem tudják az engedélyezett holmit, élelmiszert előteremteni, akkor a rendőrségnek kell ezt megtennie, feltéve persze, ha az illetőnek van fogdában saját „letéti” pénze. A sírással küszködő szabási asszonynak, akit fia és a szánakozó falubeliek szoktak időnként meglátogatni, nincsenek különleges kívánságai. Epy vágya van csak: a bírósági tárgyalásig legalább egyszer hazamehetne. Persze nem -mindenki ilyen szolid., — Úgy látom — mondja az őrnagy —, hogy az új jogszabályokkal a fogva tartás körülményei jóval kedvezőbbek, mint korábban, ám ismerve a jelenlegi társadalmi körülményeket, az emberek mégis nehezebben viselik el a fogságot. Türelmetlenebbek. Erről a legtöbb tapasztalata Fehér Ferenc zászlósnak, a fogda parancsnokának van. — Az őrizetesek közül sokan igen jól ismerik a jogaikat, és gyakran azokat túllépve is követelőznek, kötelességükről azonban vajmi keveset akarnak tudni. Állandóan panaszkodnak. Az ügyvédet nyomban behívni, a külön kívánságokat azonnal teljesíteni szeretnék. Nem látják be, hogy az ügyek intézésének van bizonyos kifutási ideje. Gyakran egymást hergelik fel és agresszívvé válnak. Ilyen esetekben a szolgálati szabályzatnak megfelelően lehetőség van a bilincs, a spray, a testi kényszer alkalmazására... Augusztus óta—azóta, hogy fogdaparancsnok — nem volt szükség ezekre. Ebben bizonyára része van annak is, hogy a renitenskedni készülőket behívják a parancsnoki szobába és elbeszélgetnek velük. Rendszerint megnyugodva térnek vissza a zárkába. — Maradjon kicsit hátra! — biztatnak, amikor több őrizetest rejtő fogdába szeretnék benézni. — Nem akarjuk kitenni inzultusnak— mondják. A szobában két fiatal férfi van, egyiküket lopással, a másikat élet elleni támadás, kétrendbeli különös kegyetlenséggel elkövetett, súlyos testi sértés alapos gyanúja miatt tartják itt. Két őrizetes A vizsgálati osztályvezető lép be elsőnek az őr után. Az „erőszakos”, az első pillantásra kedves, kedélyes személyiségnek ható fiú ugrik fel, és szakmát meg rangot keverve jelent az őrnagynak. Az előző percekben mindketten olvastak. Olvasmányaik között látok egy bűnügyekkel foglalkozó rendőrlapot is. Panaszuk nincs, s különleges kívánságokat sem támasztanak. Illetve: odakint az életet fenyegető fiatalember nesscaffet óhajtott. Kívánságát teljesítették. Termoszból tölthet, ahányszor csak akar. De azért senki se tévessze össze a zárkát az eszpresszóval. Mert amint az őr rájuk kat- tantotta a zárat, egy pillanat alatt messze kerültek az élettől, a szabadságtól, a társadalomtól, és maradtak számukra a szürke falak: a fogda. Ahogy egyikük mondta, itt már százszor is megbánta, amit elkövetett. Minden potenciális bűnözőnek melegen ajánlható hát: képzelje el a fogdát, mielőtt a törvényt megszegi. Talán meggondolja... Szegedi Nándor r — — — — — — — ^ PÁLYÁZATI FELHÍVÁS! Buzsák község önkormányzatának képviselő-testülete FIGYELMEZTETŐ LÁNGCSÓVA I PÁLYÁZATOT HIRDET 1991. j anuár 1 -j étől kezdődően a HÚSBOLT ÉS VÁGÓHÍD ÜZEMELTETÉSÉRE A pályázatokat 1990. november 30-ig lehet benyújtani. í Ezzel kapcsolatban érdeklődni lehet: Knézics István polgárul mesternél, valamint a buzsáki 1 -es telefonon. A versenytárgyalás időpontja: 1990. december 17-én 10 óra I helye: a polgármesteri hivatal, Buzsák, Tanács tér 1. (108529/a) | L — — — — — — — — — — — — — — — — — _J Barátja csak azt látta, hogy Gábor egy pillanatra lángcsóvává válik. Élvesztette eszméletét. Ám amikor visszanyerte, akkor sem emlékezett semmire. Az eset október 27-én délután történt Kaposváron a vágóhíd környéki teherpályaudvaron. A Schönherz Zoltán utcai S. Gábor felkapaszkodott egy kőhalomra, majd megközelített egy vagont. Ekkor történt a baj: súlyos áramütés érte. Az aggódó nagymama, Polgár Lajosné hozzánk írt leveléből tudjuk, hogy a gyermek a baleset után az egyik pécsi kórházba került. Sokáig úgy látszott, hogy a jobb kezét amputálni kell. Ez a veszély szerencsére elmúlt, ám még mindig bizonytalan, mi lesz a lábával. „Azért írtam önöknek, segítsenek kideríteni, mi is történt valójában. Nem tudom, hogy a rendőrség foglalkozik-e egyáltalán az üggyel” — kérdezi. Igen, a rendőrség foglalkozik vele. Nem bűnügy, hanem államigazgatás körében vizsgálják a történteket. A szakértők most próbálják kideríteni, hogy mi is történt, miként húzhatott át az elektromos ív a gyerek testébe. A szakértői vélemény még nem készült el teljesen. Egy tanulsága azonban máris van a szomorú esetnek. Mégpedig: ne játszanak a gyerekek ipari környezetben, mert túlzottan is sok veszélyt jelent számukra! Gyakori látvány a bontott épületek falain, az omlásveszélyes cső- és farakásokon, vezetékek árkain, garázstetőkön ugrándozó, bujkáló gyerekcsapat. A szülők, sajnos, nem figyelmeztetik őket, sőt rendszerint megokolnak azokra, akik szólnak csemetéjüknek. Ahogy pedig a gyerekek reagálnak a jó szándékú szóra, az néha kritikán aluli. „Kérem, hívják fel valamilyen formában a lakosság, a gyerekek figyelmét a veszélyekre, hogy hasonló eset ne forduljon elő” — írta levele végén Polgár Lajosné. Igaza van. Megtettük. (Szegedi) A rendőrségi fogda belülről ,, * 0 A kaposvári 1-ben
