Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)
1990-11-06 / 165. szám
1990. november 6., kedd SOMOGYI HÍRLAP 3 Beszédes számok Üresedő istállók Ml LESZ VELED ALLATTENYESZTES? A Központi Statisztikai Hivatal Somogy Megyei Igazgatósága közzétette az állatállomány alakulásáról készített felmérését. 1989. szeptember 30-hoz képest a szarvasmarha-állomány 98,1 százalékra csökkent, míg a tehénlétszám alig változott. Jelentősebb a csökkenés a sertéstenyésztés területén. Az anyakocák száma, valamint az összdarabszám mintegy négy százalékkal kevesebb. Az állattenyésztés irányítói már régen túl vannak azon a té- pelődésen, lesz-e mit etetni télen az állatokkal. A hatalmas károkat okozó aszály ellenére mindenütt megfelelő mennyiségű takarmánnyal rendelkeznek, de az időközben felmerült pénzügyi nehézségek, a tartás költségeinek szinte ellenőrizhetetlen és kezelhetetlen növekedése, valamint a feldolgozóipar kedvezőtlen fogadtatása az állati termékek iránt, sajnos az állatlétszám drasztikus csökkentésére ösztönöznek. Alig egy éve, hogy az üresen tátongó istállók látványára kérdezve úgy fogalmaztak, majd ha lesz elegendő nyereség az állattenyésztésen, akkor ezek az istállók egyik napról a másikra benépesülnek. Sajnos, mára kiderült: nemhogy nyereség nincs, de legtöbb helyen már csak a lendület kényszere viszi tovább a munkát. A statisztikai jelentés szerint az állami gazdaságok hajtottak végre nagyarányú lészámcsök- kentést, különösen a sertéstenyésztés területén. Az egy évvel ezelőtti állapothoz képest majdnem fele az állomány. Ha ez a tendencia a szövetkezeti szektorra is átterjed, hamarosan kiürülnek a megyében az állattartó telepek. A szarvasmarhatartás fő jellemzője volt, hogy a fő termék a tej, s melléktermékként jelentkezik vágás esetén a hús. Az aktuális tenyésztéspolitikai irányvonalnak megfelelően a szarvasmarha-állomány egy genetikai keresztezéssorozat áldozataként ma már sajnos, egyáltalán nem tud a húsiparban fő termékként megjelenni. Most, amikor a tejtermelés erőteljes visszaszorítására törekszik a feldolgozóipar, a tartás költségeinek emelkedése mellett meggondolandó akár egy héttel is tovább tartani egy tehenet. Vajon miként"lehet a felkínált állomány levágását, húsának értékesítését piaci feltételek hiányában, ötletszerűen levezényelni? A húsipar éves vágási kapacitásába egy ekkora, feleslegként jelentkező mennyiséget beilleszteni szinte lehetetlen. Ha pedig az állomány kivágása valamiképp mégis megoldódik, vajon ki fogja fizetni a hűtőtárolás költségeit, és annak mintegy negyven százalékos kamatát? A továbbfeldolgozás lehetősége is szinte kizárt, hiszen az árualapok piaci elhelyezése itt is bizonytalan. Hajdani meghatározó, ígéretes ágazatunk egyik napról a másikra így jutott olyan csődhelyzetbe, amelyből a hőn áhított piacgazdaságba való átmenet egyenlő a vérpadra masírozással. Talán még nem késő. Átgondoltabb piacpolitikával, az agyonszidott „tönkretevő" megfelelő kiengesztelésével még az utolsó órában is helyre lehetne hozni sok mindent, nehogy végképp tönkretegyük évtizedek munkáját. Mert ma, úgy tetszik, minden sok a belföldi piachoz képest. Ezért nyomottak az árak, ezért nyomott helyenként az ezt követő infláció is. A nyomott helyzet viszont kihat a foglalkoztatásra is. Ha tovább csökken az állatlétszám, tovább csökken a munkahelyek száma, még kevesebb lesz az amúgy is bizonytalan vásárlóerő. Ez az, ami viszont már nem kell nekünk. Mészáros Tamás Új a kapu, új a vállalkozás. De meddig? Mert nem kell már igazán a tej, és ebből a borjúból sem lesz szemrevaló „snicli” az étteremben. így múlikel a világ dicsősége??? Ötezer darab munkavédelmi kesztyűt készít megrendelésre a Delta Szövetkezet lengyeltóti üzeme Fotó: Jakab Judit A magánszféra súlya A magyar gazdaság teljesítménye immár harmadik éve egyre gyorsuló ütemben csökken. Jövőre a visszaesés elérheti a nemzeti jövedelem 4-5 százalékát. Kevéssé közismert, hogy ez a súlyos recesz- szió nagy különbségekkel érvényesül az egyes gazdasági szektorokban. Az állami vállalatok hanyatlása az átlagnál sokkal súlyosabb, közelíti a tíz százalékos termeléscsökkenést. Ugyanakkor a magánvállalkozások valamint a nem, vagy csak részben legalizált második és harmadik gazdaság teljesítménye folyamatosan emelkedik. Mindennek a jelentőségét bizonyítja, hogy országos átlagban már csak a hatvan százalékot teszi ki a lakosság teljes jövedelmében a főmunkahelyről származó jövedelem. Ezek a jelentős aráriyváltozások a mai statisztikai eszközökkel sajnos alig követhetők nyomon, s talán ennek is betudható, hogy sem a közvélemény, sem a gazdasági kormányzat nincs igazában tisztában a magánszféra mára elért valódi súlyával. Persze a lakosság és a kormány „tájékozatlansága” nem egyformán esik latba, és főleg nem egyforma következményekkel jár. Konkrétan arról va.n szó, hogy nem az első szabad választásokkal ért véget a tervutasításos rendszer, hanem azt több-kevesebb sikerrel a gazdaságban immár két évtizede bontogatják. Eközben az árnyékgazdaság, a később engedélyezett kisvállalkozások, a háztáji keretében a lakosság többsége használható tapasztalatokat szerzett az állami gazdaságpolitika és szabályozás kiskapuinak felkutatásában. De ami ennél fontosabb: a valódi piac működését is megismerte. A vállalkozók működési terepet, kiszámítható feltételeket, okos támogatási és hitelezési rendszert, a jövőre orientáló adórendszert várnak. Az ösz- szes többit valószínűleg rájuk lehet bízni. A valóságban mégis azt látni, hogy egyre újabb és újabb állami hivatalok jönnek létre, megyei tanácsadó hálózatokkal akarja a kormány „segíteni” a kisvállalkozásokat. A vállalatok privatizációját lebonyolító Vagyonügynökség, ha meg akar felelni a kormány áltál vele szemben támasztott követelményeknek, egy hatalmas, az egész országot behálózó bürokratikus apparátus lesz. Pedig létezik ezzel ellentétes elképzelés, amely a Vagyonügynökség mai feladatát is piaci alapokra, vállalkozó szervezetekre bízná. Ez nem lenne „testidegen” a jövő elképzelt magyar gazdaság struktúrájában. A boltok és vendéglátóhelyek privatizációjának kezdetét a kormány az első száz napra ígérte. Ezzel szemben most ott tartunk, hogy az adatgyűjtés is még legalább két-három hónapot vesz igénybe, és máris legalább két évig tartó folyamatról szólnak a hivatalos nyilatkozatok. Az újrakezdési kölcsönt felváltó Egzisztencia Alap sem azt ígéri, amire a magánvállalkozóknak szüksége lenne, azaz vállalkozásaikhoz szabadon felhasználható hitelt, hanem a többnyire az épületekre csupaszított állami vállalatok megvásárlásának lehetőségét. A kormánynak a vállalkozásokkal kapcsolatos szándékai lehetnek bármilyen dicséretesek, a kivitelezés egyre több türelmetlenséget vált ki. A jelek szerint túl sok dolgot akar befolyásolni, szabályozni serkenteni vagy éppen korlátozni a gazdasági kormányzat, s ehhez nincsenek meg az eszközei. Ahogyan nem voltak meg ,az előző kormányoknak sem. Éppen azért mert a magyar gazdaság életképes vállalkozói szektora egyre inkább a maga útját járta. Ezt a természetes folyamatot kell felgyorsítani, és minden eszközzel támogatni. Ez lehetne a tervutasításos rendszer következetes elutasítása. A piacgazda’ság ugyanis nem abban különbözik a csődöt mondott szocialista gazdaságtól, hogy ugyanazt megpróbálja jobban csinálni. PIACKÉPES ARUK, PIACKEPTELEN BEREK (Folytatás az 1. oldalról) Tabon a Videotonnál pillanatnyilag 690 ember dolgozik. Egy évvel ezelőtt százzal többen vették fel itt a fizetésüket. Kudich Antal igazgató válaszolt kérdéseinkre. Bizonytalan helyzet — Egy nagy szervezet része vagyunk, és ez sokban meghatározza törekvéseinket, — mondta. — Bár a központ 180 munkás leépítését tervezte, mi eddig egy embert sem küldtünk el. Jelenleg tárgyalásokat folytatunk a Szovjetunióval; kábelkötegek gyártását szeretnénk elkezdeni a Kamaz autókhoz. Haez sikerül, akkor embereink biztos munkához jutnak, de ha a Videoton összeroppan, foglalkoztatás szempontjából kritikus körzetté válhatunk. —A köztudatban a Videoton sikeres vállalatnak számított. Hogyan kerülhetett mára ilyen bizonytalan helyzetbe ? — Azok a termékek, amelyekre a gyár annak idején beruházott, most versenyképtelenek. A Szovjetunióba irányuló exportlehetőségünk pedig bedugult, technikai színvonalunk, gépeink 15-20 évvel ezelőttiek. — Beszéljünk a munkásokról. Ilyen körülmények között hogyan tudják megtartani jó szakembereiket? — Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a környéken nincsenek olyan munkahelyek, ahol könnyen elhelyezkedhetnének. így sokan kényszerűségből maradnak. — Mennyi itt az átlagkereset? — Teljesítménytől függően a szakmunkásaink 8-9 ezer forintot, az üzemvezetők 14-17 ezret kereshetnek. Október elejétől erre az összegre jött rá a 20 százalékos bérfejlesztés. A bérkeretet a központtól kaptuk; a nincsből nagyon nehéz bármit is osztani. — Milyen jövőben bízhatnak az itt dolgozók? — Az ipari miniszter bejelentette, hogy privatizáció útján kívánják rendezni a vállalat sorsát. Mi itt, Tabon azzal szeretnénk dolgozóinkon segíteni, hogy olyan kft.-k alakulásához nyújtunk kedvezményeket, amelyek életképesnek látszanak. Bérmunkákat vállalhatnak, a Videoton pedig épületek, eszközök kedvezményes használatára ad lehetőséget. Kilátás van magyar—francia vegyes tulajdonú társaság megalakulására is, de erről még korai beszélni. — Igazgató úr, ön 10 éve ennek a vállalatnak a vezetője. Pár évvel ezelőtt nem lehetett látni a mostani nehézségeket? — A szocialista piac elkényeztetett bennünket. Biztos vevőkörünk volt, és ez biztos jövedelmet is jelentett. A vállalati elvonások pedig nem tették lehetővé, hogy a fejlesztésekre megfelelő összeget fordíthassunk. — Milyen az emberek hangulata? — Félelem és feszült várakozás van a vezetőkben, beosztottakban egyaránt. Az emberek féltik az állásukat, aggódnak a jövőjükért. Eredményt elérni A Finommechanikai Vállalatnál más a helyzet. A kft.-vé való alakulás önállóságot hozott a vezetésnek és a dolgozóknak egyaránt. — Ez részben jobb, részben rosz- szabb — mondta Molnár László igazgató. — Amíg a nagyvállalathoz tartoztunk, kötött katonai megrendeléseink voltak. Most híradástechnikai berendezéseket gyártunk a régi technikai feltételekkel. Létszámot csökkentettünk, részben nyugdíjaztatással, részben átcsoportosítással. Most 130 emberrel dolgozunk kevesebben. — A váltást követte-e a bérrendezés? — Még év elején 10 százalékos bér- fejlesztést, majd a létszámcsökkenésből adódóan további rendezést tudtunk végrehajtani. Konkrétan ez azt jelenti, hogy az FMV-ben egy jó szakmunkás 70-80 forintos óradíjat, a közepesen dolgozók pedig 50 forint körüli óradíjat kaphatnak. Ez havonta 8-9000, a műszakiaknál 10-14 ezer forint átlagkeresetet jelent. — Az infláció növekedésével a ma még elfogadhatónak látszó bérek egy év múlva már kevésnek bizonyulhatnak. Miből tudná növelni a dolgozók keresetét? — Ha piacképes árut termelünk, és az ebből származó nyereségből. De az inflációval nem tudunk lépést tartani, hiszen az árnövekedést az árainkba is be kell építsük. Az inflációval növelt árut pedig nehéz eladni. Egyelőre nyereségesek vagyunk. Az én feladatom pedig az, hogy ezt az egységet eredményesen működtessük. A maximumot tesszük azért, hogy dolgozóinkat munkával ellássuk. „Meg kell küzdenünk” A sokféle mendemonda ellenére a pamutfonó ma is az egyik legstabilabb vállalat. A dolgozók 63 százaléka nő. Kizárólag pamutfonalat gyártanak, elsősorban belföldre és a nyugati piacra értékesítenek. Az évi kapacitásuk eléri a 12 ezer tonnát. — Ami gondot jelent, az az alapanyag beszerzése — mondta Bajer Nándor igazgató. — Eddig a Szovjetuniótól vásároltuk ennek a 60 százalékát, de ha áttérünk a dollárelszámolásra, a nyereségünk zsugorodni fog, hiszen a fonal árát nem tudjuk a világpiaci ár fölé emelni. A minőséget lehet még tovább javítani; ezért vásároltunk 24 ezer orsót az új fonalakhoz. De ennek a piacáért még meg kell küzdenünk. Meg fogunk élni, ha az elképzeléseink realizálódnak. — Várható-e létszámcsökkentés a pamutfonóban? — Nem, de az elmenőket nem pótoljuk. 140 alkalmazottat és 900 fizikai munkást foglalkoztatunk. 6000 forintnál alacsonyabb bér nincs a gyárban. Az átlagos bérszínvonalunk évi 143 ezer forint. Emellett a szociálpolitikai hátterünk sem mondható rossznak, az óvoda, a bölcsőde, az étkezés kedvezményes. — Milyen keretből tudják rendezni a béreket? — Ha eredményesen gazdálkodunk, van fedezetünk. Ez eddig ment. De pénz önmagától nem termelődik, és sajnos, nem is mindig azon múlik, hogy jól vagy rosszul dolgozunk-e, mert minden negatív hatást nem lehet kiküszöbölni. Az infláció egyre jobban feszíti a költségeket, de árban ezt egy ponton túl már nem lehet kompenzálni. Nehéz a változtatás — Milyennek látja a munkásai hangulatát? — Vérmérséklete szerint mindenki kifejezésre juttatja érzelmeit — mondta Bajer Nándor. — Úgy tapasztalom, hogy a legnagyobb félelmet a munkahely elveszítése okozza, bár engedje meg, hogy elmondjak ennek kapcsán egy példát. A Kőbányai Textilgyár olasz—magyar vegyes vállalattá alakult át, és ennek kapcsán a 2400 munkásból csak a 300 legjobbat tartották meg. Két hónapon belül a 300-nak is ki kellett cserélni a felét, mert a régi, kényelmes módon gondolták folytatni a továbbiakban is a munkát. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy félnek az emberek, a mentalitásukon azonban nehezen változtatnak. Hunyadkürti Ilona
