Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)
1990-11-06 / 165. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. november 6., kedd Várják a vállalkozókat KATALÓGUS A SOMOGYI MAJOROKRÓL Lövések oz erdőszélen A nyolcszor kirabolt bolt KI SEGÍT SÖRNYEPUSZTÁN? Vannak jó példák is, ám a somogyi majorok többsége jószerivel gazdátlanul (ha van is gazdája, az sokszor csak névleges) várja sorsa jobbra fordulását. Az enyészet többön olyan mély sebeket ejtett, hogy rendbe tételükre talán sose lesz vállalkozó. Mások viszont a rájuk fordított költségek viszonylag gyors megtérülésével hálálnák meg a gondoskodást. A megyei tanács elnöki hivatalának megbízására az Agro- ber készítette el azt a katalógust, amelyben atöbb mint száz somogyi major közül 75 szerepel. A kezdeményező dr. L. Szabó Tünde megyei főépítész ezúttal nem mint műemlékeket térképeztette föl a kihasználatlan vagy többnyire magtárként hasznosított épületeket: a vállalkozóknak kíván segíteni. A megyei főépítésznek a műemlékek, kastélyok megmentéséért végzett munkája jól ismert szakmai körökben. Sokan keresik föl azért, hogy kastélyt, kúriát ajánljon megvételre. Amióta elkészült a majorokat tartalmazó katalógus, már ezek iránt is egyre többen érdeklődnek. Egy részük ugyan lehangoló képet mutat, ám némi pénz és építészeti ötlet segítségével csodálatosan újjávarázsolható. Emellett többnyire nagy földteAz Istvándi magtárból a barcsi Vörös Csillag Tsz fóiiaüzemet alakított ki A gyúgyi kastély kezelői joga a szőlösgyöröki tsz tulajdonában van Fotó: Jakab Judit rület is tartozik hozzájuk és az épületek komfortosíthatók lennének, ha gazdálkodásra, idegenforgalmi ' hasznosításra megvennék. Látva az elhanyagolt kúriák és majorok képét, talán hihetetlennek hat: jelentős vagyont képviselnek ezek. S bizonyára az önkormányzatok sem akarják veszni hagyni. Mivel pénzből annyi van, amennyi, s nem biztos, hogy egy-egy település magára tudná vállalni e majorok felújítását, dr. L. Szabó Tünde úgy véli: az egyéni vállalkozók — ha ehhez segítséget és útmutatást kapnak — hozzájárulhatnának, e nemzeti vagyon megmentéséhez. Természetesen a jelenlegi kezelők is sokat tehetnek az épületek megőrzéséért. (Eladni is az ő engedélyükkel lehet.) Említettem, hogy vannak jó példák. Ide tartozik a szántód- pusztai, ahol többek között néprajzi kiállítás kapott helyet egy magtárban vagy a barcsi városi múzeum, amelyet tíz éve alakítottak át — ugyancsak magtárból. S fölhozhatnánk példának a Berek sörözőt, amelyről ma már senki sem mondaná meg, hogy ugyancsak magtárként szolgált azelőtt. Hogy milyen lehetőségek vannak? Van, aki kerámiaműhelyt szeretne kialakítani és kiállítótermet, mások — például Balatonszemesen — panziónak vagy borozónak akarják átalakíttatni a gazdasági épületet. Nagyberkiben lakodalmasházat rendeznek be a mostani magtárban... Szóval van ötlet, és ha van hozzá pénz is, e kezdeményezéseket mindenképpen támogatni kell. Föltehetőleg nem lesz majd minden egyes major felújítására jelentkező. De ha csak töredékük is jó kezekbe kerül, már akkor is megérte elkészíteni ezt a felmérést. Vállalkozók, figyelem! Érdemes elgondolkodni ezen a befektetési lehetőségen is. Akik már megpróbálták, állítják, hogy megéri. S gondolom, nemcsak nekik... N. Zs. Csak nem akar abbamaradni. Eddig nyolcszor törtek be a sör- nyepusztai vegyesboltba, és még kétszer kísérelték meg kifosztani. Alighanem lassan bekerül a rekordok könyvébe. A legutóbbi próbálkozás azért nem sikerült, mert a szálfatermetű, felettesei szerint mindig kitűnően helytálló és intézkedő rendőr, Hegedűs Tivadar éppen akkor érkezett oda, amikor valaki a sötétben ismét kísérletet tett a betörésre. A rendőr utolérte. Az ismeretlen szúrt, s a rendőr karján kiserkent a vér... A támadó megugrott, és eltűnt az a húsz lépésre levő erdőben. A rendőr pisztolyt rántott; felszólította és lőtt. Többször is. De valószínűleg nem talált. Se jajkiáltás nem volt, se vérnyom nem maradt. A fegyverhasználatot jogosnak minősítették... ... Itt állhatott a rendőr— próbálom rekonstruálni a történteket, miközben Rinkóczi József- né boltvezetővel körbejárjuk a viharvert üzletet, amelynek egyik fele kocsma. A két „világot” csak egy elhúzható függöny választja el egymástól. A hátsó, tehát a kocsmaajtón léptünk ki. Az asszony e néhány percre is bezárta. Ő a boltos és a kocsmáros, egy személyben. Kilenc éve állja a sarat néhány magyar családdal a nagyobb részt cigányok lakta településen. Mindig szeretett volna elmenekülni innen, de nem volt rá módja. így rokkantnyugdíjas urával, aki volt úgy, hogy egy nap 5—600 mázsa terményt is ki-behordott — csakúgy, mint a többi hozzá hasonló zsákoló—, itt ragadt. A haja kislányosan fekete és jól ápolt, csak az arcvonásait keményítette meg szinte férfiassá az élet. Azt nem tudom, hogy tanácstagként a somogysár- diakkal Sörnyepuszta fölemelkedéséért vívott harcainak, a betöréseket követő keserveknek vagy tán a félelemnek volt-e ebben nagyobb szerepük. Mert nem titkolja, hogy fél. Igaz, ebből semmi sem látszik rajta. Inkább úgy tetszik, hogy határozottságával, gyors véleményalkotásával — talán a tapasztalatokra épülő bölcsességével—ő az úgynevezett fix pont, a „hivatalos közeg”, mint ahogy az általa vezetett szövetkezeti bolt és kocsma, az egyetlen hivatalos helyiség, mindenféle fórum színhelye is. A múlt szombaton is sokan tartózkodtak a boltban. A komor, „festésre nagyon is megérett” falak között komor volt a hangulat is. Vásárló alig akadt. Talán csak ide menekültek kicsit az emberek a sivár, vályogból épült, bozótok közt megbúvó házakból (amelyekből árad a szegénység), hogy felejtsenek. Vagy azért nem vásárolnak tán, mert nincs miből. Az utóbbi megerősítésének is felfoghatom Marczi István szavait: — Ritka vendég ez nálunk — mutat fel egy százforintost, amelyről nem tudom, hogy az övé-e vagy kölcsön kapta. Sör- nyepusztán ugyanis a segítség leggyakoribb formája a kölcsön. Marczi István pedig nagyon is rászorulhat erre a segítségre, mert munkanélküli. A Bázis vállalatnál dolgozott egykor. A vállalatéval együtt az ő reményei is elszerencsétlenedtek. Sörnye- pusztán ma annyi a munkanélküli — és nagy részük fiatal —, hogy 25 fős munkaképes brigádot azonnal ki lehetne állítani a mintegy száz lakosból. Aki dolgozik, az is a kétség- beesés határán áll. Bállá György például hat gyereket tart el, egy, a tsz-nél szerzett keresetből. Az asszony tele van panasszal. Nemcsak az a baj, hogy kevés a kereset, hanem az is, hogy a segélyek osztogatásakor is, .mostohagyereknek” számítanak. Meg aztán több mint húszezer forintot fizet be a somogysárdi iskolához étkezésre, de a gyerekek olyan éhesen érnek haza, hogy nyomban nekiesnek a fazéknak, s falják az ételt, ha egyáltalán van. 16 éves fiával munka h íján nem tud mit kezdeni. A helyzet napról napra romlik. Arra sincs remény, hogy eljárjanak valahová dolgozni, hiszen a buszjárat, amit nagy nehezen megkaptak, olyan időpontban érinti atelepü- lést, hogy munkába nem lehet vele eljárni. Sörnyepuszta ma olyan ponton van, amely az ember) élet legalsó szintjét közelíti. Úgy tűnik, ide soha nem jöttek el a „nagy fényes autók”. Senkit sem érdekelt, van-e itt élet és milyen. És most már az álmok is lassan kihunynak. De jó lenne, ha valaki mentőkötelet dobna a fuldokló falunak. Egy tisztességes buszjárattal, egy valamiféle — kvalifikáltságot nem nagyon igénylő — feldolgozóüzemmel. Ez a falu lassan nemcsak azt felejti el, milyen az emberhez méltó élet, hanem azt is, mi kell annak megtartásához. „Akik későn kelnek és munka híján tétlenek, azok ráérnek olyasmivel foglalkozni, amivel nem tanácsos” — mondta a boltvezetőnő. Lehet, hogy arra célzott: a betörő is a falusiak között van? Vagy csak a pálinkásüvegek növekvő forgalma aggasztja? Nem tudtam róla megbizonyosodni. Ha netán a bolt fosztogatója itt szívná a levegőt, akkor bűnhődik, anélkül, hogy Hegedűs rendőr elkapta volna. Marczi István szerint ugyanis velük senki sem törődik, s úgy élnek itt, mint a börtönben. Talán nem is jár messze az igazságtól. Csak néhány órát töltöttem Sörnyepusztán, de a nyomasztó látvány hatására úgy éreztem, néhány évet öregedtem. Igaz, ismerősöm megmondta, ne menjek oda, veszélyes hely. Ám ha van veszély Sörnyepusztán, az nem a látogatókat, hanem elsősorban a lakóit fenyegeti. Szegedi Nándor kaposvárERVALLALAT felvételre keres------------------------------------- 1991. január 1-jei belépéssel 3 gépszerelőt — a vállalat által értékesítendő mezőgazdasági gépek, gépi berendezések garanciális és vevőszolgálati munkáinak ellátásához. Kiemelt bérezés! Gépjármű-vezetői jogosítvány szükséges. Jelentkezni lehet: AGROKER, KAPOSVÁR, Jutái út, a géposztály vezetőjénél (i08477/a) Pályázati felhívás Lakócsa, Potony, Tótújfalu, Szentborbás községek önkormányzatának képviselő-testületei, az alakuló körjegyzőség ______________J k örjegyzői állására pályázatot hirdetnek Pályázati feltételek: — államigazgatási főiskolai vagy állam- és jogtudományi egyetemi végzettség — legalább 2 év szakmai gyakorlat — életkor: 50 év alatt A körjegyzői álláshoz szolgálati lakást biztosítunk. A pályázat benyújtásának határideje: 1990. november 20. A pályázatot Lakócsa község polgármesterének címére kell megküldeni (Lakócsa, Petőfi u. 11.) (108452) (---------------------------------------------------------------------------------------^ A Nemesvidi Önkormányzati Képviselő-testület PÁLYÁZATOT HIRDET KÖRJEGYZŐI állás betöltésére Pályázati feltételek: — állam- és jogtudományi karon szerzett egyetemi vagy — államigazgatási főiskolai végzettség továbbá — államigazgatási szervnél kétéves szakmai gyakorlat Pályázni kézzel írott, részletes, a szakmai tevékenységet is bemutató önéletrajzzal lehet és a diplomamásolat benyújtásával. A munkakör betöltéséről a nemesvidi és somogysi- monyi önkormányzatok közös képviselő-testülete dönt. A kinevezés határozatlan időre szól. Bérezés: a jogszabályban foglaltak illetve megegyezés szerint. Szolgálati lakás megoldható. Apályázat beérkezési határideje: a megjelenéstől számított 15. nap. A pályázatot Nemesvid község polgármesterének a címére (Árvái Tibor, Nemesvid, Ady E. u. 1.8738) lehet benyújtani. (108501) <____________________________________________________> PÁLYÁZATI FELHÍVÁS körjegyzői munkakör betöltésére (BABÓCSA, KOMLÓSD, PÉTERHIDA, RINYAÚJNÉP, SOMOGYARACS) körjegyzőség Babócsa székhellyel Pályázati feltételek: — igazgatásszervezői vagy állam- és jogtudományi doktori képesítés — államigazgatási főiskolai vagy vb-titkár esetében tanácsakadémiai végzettség — államigazgatási szervnél legalább kétévi államigazgatási gyakorlat Pályázni részletes, a szakmai tevékenységet is bemutató önéletrajz és diplomamásolat benyújtásával lehet. A kinevezés határozatlan időre szól. A pályázatok elbírálásáról a fenti községek képviselő-testülete dönt. Bérezés: a 13/1987.(X.25.)ÁBMH-rendelet figyelembevételével, megegyezés szerint. Lakás megoldható. A pályázat beérkezésének határideje: 1990. november 15. A pályázatot Babócsa Község Önkormányzata polgármesterének a címére kell benyújtani. (András Zoltán, Babócsa, Rákóczi u. 12.) (108484)
