Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)
1990-11-03 / 163. szám
1990. november 3., szombat SOMOGYI HÍRLAP 5 Vajúdó gyógyszerellátás Ami késik, nem múlik? (Folytatás az 1. oldalról) A folyamat kulcsszava és egyben a rendszerváltás lényege a privatizálás, amelyet az iparban és a nagykereskedelemben kell kezdeni. Mert ha az ipar nem képes megújulni, akkor versenyképes nagykereskedelem sem alakulhat ki, és a privatizáció súlyos helyzetet teremthet a gyógyszerellátásban! Dr. Orbán Istvánnak, a Magyar. Gyógyszergyárak Országos Szövetsége képviselőjének véleménye szerint: az egész gyógyszeriparnak át kell alakulnia es a jelenlegi ellátási szisztémáról egy újra kell áttérnie; a magyar gyógyszeriparnak be kell kapcsolódnia a világ gyógyszergyárainak rendszerébe. Ár és világpiac Eddig jórészt a kelet-európai államokba exportáltuk a szakosításnak megfelelő profilú készítményeket. Ez atény jelentősen beszűkítette a gyárak termékkínálatát, nem kedvezett az új, speciális gyógyszerek gyártásának. Az árak is elmaradtak a világpiaci áraktól, s ennek következtében a gyógyszer- gyárak nem tudtak szert tenni akkora profitra, amely biztosította volna az önálló és piacképes termékek gyártását. Elvétve akadt csak olyan termék, mint például a Cavinton, amely előbb vált ismertté Japánban, mint Magyarországon. Ahhoz azonban, hogy a világpiaci .kereslethez és árakhoz tudjon igazodni a gyógyszer- gyártás, feltétlenül világszínvonalra kell emelni a gyógyszerárakat is. Ez a tény azonban egyelőre kétségessé teheti az átalakulást. A társadalombiztosítás uagyanis — amelynek a fogyasztó felé kellene kompenzálni a megnövekedett díjszabást — válságban van. E szervezet a hazai piacon eddig úgy befolyásolta a gyógyszeripar diktálta termelői árakat, hogy amiből sikerült lealkudnia, annak adott magasabb támogatást. Ez a módszer azonban teljesen idegen a piaci szisztémától. A társadalombiztosítás kényszerpályáján pedig egyetlen bevételi forrásként a munkabér 53 százaléka szerepel Ez világviszonylatban is nagyon magas, ugyanakkor az alacsony bérek miatt mégsem elegendő. Ha hozzávesszük, hogy pillanatnyilag számos cég válságban van és fizetésképtelen, máris kirajzolódik előttünk a megoldás lehetetlensége. Ezért az egészségügyben zajló rendszerváltástól azt várja a társadalombiztosítás, hogy különböző indirekt eszközeivel és egy körültekintőbb terápiával a gyógyszerfogyasztás csökkentesét szorgalmazza. Úgy vélik a szakmabeliek, hogy a gyógyszerfogyasztás túlzott mértékű hazánkban. Egy egészségesebb társadalomban ugyanis nincs szükség olyan nagymértékű gyógyszerfogyasztásra, mint amilyen a hazai — hangsúlyozták. Terápiaként pedig a megelőzést és a szigorúbb kontrollt javasolják. S ezek a kérdések már ismételten egy tágasabb társadalmi problémába ágyazottan orvosolhatók csak. Gyógyszer helyett egészség ,,A magyar társadalom mindent gyógyszerrel kíván megoldani”. Pedig a társadalombiztosítás „ nyugativá válása” ott kezdődik, hogy egészséges embereket neveltünk — tették hozzá. Ezért az új biztosítási rendszerben is fő szempontként esik majd latba az egyén aktuális egészségi állapota. S hogy a termelőtől a fogyasztóig húzódó lánc utolsó szemét is fölfejtstük, szót kell ejtenünk a gyógyszertárak privatizációjáról. Ahhoz, hogy ezek a létesítmények funkciójuknak megfelelően és nyereségesen is működjenek, szükséges a fent említett folyamat egészének működésbe lépésé. Több elképzelés mellett dr. Pokorny Endre országgyűlési képviselő, intézetvezető főgyógyszerész és egy képviselőkből létrejött bizottság szorgalmazta, hogy a jövő év elejéig hajtsák végre a személyi jog alapján történő patikaprivatizációt. Ennek lényege, hogy csak gyógyszerész kaphat gyógyszertárnyitásra engedélyt. A további követelmény: legalább 5 éve praktizáló patikus adhatja csak be kérelmét. Előnyt élveznek azok a szakemberek, akik az adott gyógyszertárban dolgoznak, szakmailag a legkvalifikáltabbak. A vállalkozók támogatására alapítottak egy úgynevezett £ bankot, amely a berendezéshez, felszereléshez és a készlet egy részének finanszírozásához biztosítja a kölcsönt. A patikaprivatizáció előnye, hogy meghatározott tulajdonba kerül a gyógyszertár, és a tulajdonos (kezelő) felelősséggel tartozik a gyógyszerellátásért. Munkanélküliség is várható Magyarországon körülbelül 1500 gyógyszertár van, és 4100 gyógyszerész praktizál. Optimálisan tehát 1500 szak(Fotó: Jakab Judit) ember juthat tulajdonhoz, a többi csak alkalmazott lehet. Ezért számolni kell egy nagyobb arányú munkanélküliséggel is. A gyógyszerészek, szakmai képesítése azonban alkalmas arra, hogy más — vegyészetiéi kapcsolatos — pályán is elhelyezkedjenek. A Gyógyszerészeti Dolgozók Szakszervezete mindenesetre kezdeményezte egy munkanélküli alap létesítésit. A patikaprivatizációnak mindössze egy szépséghibája van. Meg kell várni, amíg az Országgyűlés törvénnyé emeli a javaslatot. Addig csak létesíteni lehet magángyógyszertárakat. Am ezt a folyamatot is lassítják a még meglevő adminisztratív jellegű akadályok. A gyógyszertári központok eddigi funkciója ugyancsák megváltozik. Dr. Gyorbíró Árpád, a központ vezetője elmondta: minden lehetőségük megvan arra, hogy kutatásokat végezzenek, gyógyszereket gyártsanak és nagykereskedelmi tevékenységet folytassanak, így tulajdonképpen a gyógyszergyárakkal azonos feladatot látnak majd el. Egy folyamat elindult. Mellékhatásai, következményei még nem regisztrálhatók. Reméljükazonban, hogy a valóban szükséges gyógyszerekből nem szenved majd hiányt egyetlen beteg ember sem. Várnai Ágnes Kujtorgó legények Valaha talán fakeresztek jelezték nyugvóhelyüket, de elkorhadtak, kidőltek, s már- már úgy tetszett, a falu mostani lakói után következő nemzedékek, ha keresik sem találják majd a két szerencsétlen szegénylegény sírját. Pedig a bábonyi emlékezet ma még a nevüket is tudni véli: Patkó Pista és Balassa Józsi pihen a rögök alatt, jó ideje megbékélve vármegye- házával, pandúrokkal, alispánnal és más földi hatalmasságokkal. Azt mondják az idősebbek, hogy évekkel ezelőtt minden halottak napján gyertyát gyújtott emlékezetükre egy titokzatos kéz, s volt, aki jo szándékú kísértetekre gyanakodott. Csak akkor döbbentek rá, ki volt a gyertyagyújtogató, amikor egy mindenszentek este elmaradt a kegyeletteljes gondoskodás: Patkó és Balassa emléke melegítő gyertyaláng híján árván didergett a novemberi sötétségben. Abban az évben temették Rudnay Jánost, akiről mindenki tudta, hogy nagy szenvedéllyel gyűjtötte a betyárhistóriákat, népdalokat, s a rokonok, barátok láttak is nála egy vaskos kéziratot, amelynek első lapján ,,A kujtorgó legények”cím volt olvasható. Nos, a „titokzatos kéz” Rudnay Jánosé volt, Rudnay Gyula európai hírű festőművészünk öccséé, aki fivére kedves festőtanyáján élt feleségével együtt haláláig. * * * A két betyár sírját dr. Halassy Miklós jászberényi főorvos, Rudnay Gyula legidősebb unokája tette rendbe orvos fiával, Miklóssal és vejével, Petries Zsigmonddal. Bozótot, gazt irtottak, parkosítottak, betonoztak, majd maradandó emlékművet állítottak a népdalok hőseinek, Nagy Ferenc tabi fafaragó művész és Váradi Lajos kovacsmester közreműködésével. Most jó erős bükkből hasított kopjafa áll a sír fölött két kandeláberrel, melyben a lánc és a kard a rabság es a vitézség jelképe. A Rudnay ház mellett most már ez is nevezetessége Bábonynak, valószínű, hogy a Smogyot járó turisták nem fogják elkerülni. A nagy festő egykori tanyáját a hálás unoka mentette meg az enyészettől (a huszonnegyedik órában), s ő emelte ki az egyre sűrűsödő feledés bozótjából a szegénylegények sírját is. — Nagyapámat nagyon szerettem — mondja. — Neki köszönhetem Bábonyt, gyermekkorom csodálatos tündérvilágát. A legszeb emlékeim ide kötnek, s bár pályám, hivatásom más vidékre vitt, itt érzem magam igazán otthon. Nem feledhettem festőtanyáját, a Bá- bonyban töltött nyarakat, karácsonyi vakációkat, a régi gyümölcsöst, ahol oly sok hangulatos estét töltöttünk tűz mellett, nyárshúst falatozva, borozgatás közben nótázva, beszélgetve. Nem feledhettem a szomszédokat, itteni barátaimat, ezért határoztam el annak idején, hogy újjáépítem a Rudnay- házat. Ezzel tartozom nagyapám emlékének, s nekem is nagy kedven telik benne. Amikor csak tehetem, „haza” utazom. Itt tudok gondtalanul pihenni, s a gyermekeimbe is sikerült átplántálnom ezt a lokál- patrióta érzést. Lelkes hívei Bábonynak, ezt bizonyítja a betyársírok körül végzett munkájuk is. A szegénylegények síremlékét János nagybátyám nevében, szellemében állítottam. Az ő kedves tréfálkozó, kissé „be- tyáros” egyénisége ugyancsak hozzá tartozott gyerekkori világomhoz. Hegedűművésznek készült, s ígéretes pályájának egy elsővilágháborús sérülés vetett véget. Bal kezét átlőtték, többé nem tudta használni, s a hegedűművész-jelöltből zenetanár, zenekutató lett. Kodállyal, Bartókkal egy időben kezdte a népdalgyűjtést, különös tekintettel a betyárokról szóló énekekre, balladákra. Bizonyára örülne Jani bátyám, ha láthatná ezt a 2,80 méteres kopjafát, a szép faragásokkal, kovácsmunkával. * * * A nyárfák aranyakat szórnak a szélbe, Rudnay Gyula kedves dombjain, fél-hegyein kék háttérben apró piros lovon jár az ősz. Mint egykor „ama kujtorgó legények”, akik többször áztak-fáztak, mint mulatoztak jó meleg csárdában, többször veszítettek, mint győztek, és nem valószínű, hogy sírjukra gyertyát, obeliszket reméltek az utókortól. Szapudi András Új név az ősi iskolán Tamási Áron nevét vette föl a székelyudvarhelyi gimnázium — Ünnepélyes zászlóavatás — Koszorúk a farkaslaki síron Aranyló fényben fürdőit a táj, a Hargita alja Székelyföld fővárosának ünnepén. Október végi nap aranyozta a tornyok sisakját, s melengette az emberek szivét. A Nagy-Kü- küllő menti anyaváros, Udvarhely ünnepelt. Erdély egyik legrégibb oktatási intézménye, az egykori székelyudvarhelyi római katolikus főgimnázium új nevet kapott. A diákok, szülők, tanárok egységes akaratából — írták szűkszavúan — közel 400 éves iskolánk a nagy magyar írónak és gondolkodónak, szellemiségünk, helyzetünk és céljaink hiteles megfogalmazójának, Tamási Áronnak a nevét vette fel... És zászlót bontott az ifjúság. Szülőföldjük népviseletét öltve fel a névadóra, zárt rendben — szülők, tanárok, egykori diákok kíséretében — a háromajtós barokk templomba vonult. S következett az ünnepélyes zászlószentelés. Megindító volt látni a szentegyházat zsúfolásig megtöltő emberek arcát, sokak köny- nyező szemét—a testet öltött áhítatot... Szentmise: szárnyaló, szív- bemarkoló szép énekekkel... S intelem — sorsunkat érintő súlyos szavak... Három keresztény vallás — római katolikus, református, unitárius — papjai kérték Isten áldását. A templomi avatóünnepség után az iskola dísztermében (Fotó: Christ) névadó, Tamási Áron szülőfalujában — Farkaslakán — folytatódott az ünnepség, a helybeli művelődési egyesület közreműködésével. Az udvarhelyi középiskola diákjai Tamási Áron még élő két testvérével és a falu lakosságával együtt vettek részt e találkozón. Koszorút, virágot vittek az író végső nyughelyére a kop- jafás sírra, a két cserfa alá. (Kurucz) rendeztek meg a diákok tudományos ülésszakát, majd a művelődési házban műsoros est következett. Másnap a
