Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)
1990-11-24 / 181. szám
1990. november 24., szombat SOMOGYI HÍRLAP 3 Hüccs ki disznó a berekbe? A SERTÉSTARTÁS VÁLSÁGA — EGYEZKEDŐ TENYÉSZTŐK ÉS FELDOLGOZÓK A nagyüzemi sertéstartás költségeinek alakulása továbbra sem tart lépést a felvásárlási árakkal. Míg 1989-ben egy kilogramm súlygyarapodás a gazdasági általános költség nélkül 53,78 forintba került, idén már meghaladja a 80 forintot. Tavaly az országos, átlagos felvásárlási ár 57 forint volt, idén pedig nem éri el a 72 forintot. Továbbra is válságban az ágazat. Talán mégiscsak lesz megállapodás Fotó: Kovács Tibor A megyei sertéstenyésztő szövetkezetek választmánya soros ülést tartott a napokban, hogy meghallgassa Feil József beszámolóját az országos választmány munkájáról. Sajnos csak az ágazat helyzetének további romlásáról hallhattak a résztvevők. — Véleményünk szerint egy azonnali, 15 százalékos felvásárlási.árnövekedés tenné lehetővé a valós költségek megtérülését, majd a januári árváltozásokkal arányos további áremelkedés biztosítaná a megfelelő gazdasági pozíciót — mondta Feil József. A jövő évi felvásárlásokkal kapcsolatosan a szakemberek arra a megállapításra jutottak, hogy az áralku során csak megbízható, pontos költség- elemzéssel tudnak megfelelő partnerek lenni. Ehhez azonban a felvásárló érdekeinek megfelelő, minőségi alapanyagot kell felkínálni. A gyengébb minőséget előállító, valamint a túl drágán termelő nagyüzemeknek le kell mondani a további termelésről. Az agrárpiaci rendtartás mielőbbi kialakítását is sürgették a választmányi ülésen, ugyanakkor szükségesnek tartják, hogy bármilyen alapból, de előteremtődjön a termelést alapvetően szabályozó intervenciós pénzösszeg. — Kormányzati döntés nem várható a fogyasztói árakról, a jövő évi szabadarakat viszont meg kell előzni a termelés valós költségeit tartalmazó felvásárlási árakkal. Az exportszubvenció kérdésében ugyan állást kell foglalnia a kormányzatnak, de a versenyképesség nem mehet a termelő rovására — fogalmazta meg az érdekképviseleti szövetség véleményét Molnár Ferenc. A termelők elmondták azt is: ha nem tudják érvényesíteni a szemes takarmányok áremelkedése okozta költségnövekedéseket, akkor semmiféle kvótarendszer nem kell ahhoz, hogy teljesen elsorvadjon az ágazat. — Mindenképpen a minőségi áru termelésére kell helyezni a hangsúlyt, a feldolgozóiparnál pedig a minőség szerinti átvételt kell szorgalmazni. A Kaposvári Húskombinát vágási kapacitását egyébként sem tudja a megye egyedül kielégíteni, de a jó alapanyagnak biztos lesz a piaca — mondta Feil József, a megyei és az országos választmányelnöke. Hogy a sertésállomány Somogybán tovább már ne csökkenjen, belföldi ellátásunk valamint külpiaci értékesítési lehetőségeink jelentős csorbát ne szenvedjenek, a termelői érdekeltségnek kellene mielőbb „bevonulni” a feldolgozóiparba. Addig viszont még marad a bizonytalanság. Vagy reális ár vagy a kihajtás? (Mészáros) Ahol az üzletek köttetnek (Folytatás az 1. oldalról) Mivel többször is szóba került a Gazdasági Kamara, úgy gondoltam, bizonyára lenne hozzáfűznivalója a témához Varga Józsefnek, a Somogy megyei bizottság elnökének is. — Mint annyi más szervezet, a kamara is átalakulóban van. Ma már sokkal önállóbbak a megyei szervezetek. Hogy miért segíti ez a szervezet a vállalatok üzletkötéseit? Havonta megjelenik a kamara lapja, amelyben különböző üzleti lehetőségeket kínál. Ezt minden tagvállalat megkapja. Ami az FMV-t illeti, kissé nehezebb helyzetben van, hiszen nincs gyakorlata a piackutatásban, az üzletkötésben. Eddig ugyanis ilyen feladatokat nem kellett ellátniuk. De nemcsak ők, mások is meg kell hogy küzdjenek a piacért, mert az már megszűnt, hogy a külkervállalatok hozzák a partnereket. Ma mindennap menni kell az üzlet után. Nekünk is, pedig a villamossági gyár már öt éve önálló. Egyed Éva, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának Somogy megyei megbízottja nyolc Az FMV frekvenciaszámlálóinak biztos piaca van Fotó: Lang Róbert éve „hozza össze” a partnereket. így öszegezte a véleményét: — Nagyon sokan keresnek fel azzal, hogy a szabad kapacitásuk kitöltésére szerezzünk partnereket. Igény szerint termékajánlatot is adunk az általunk ismert külföldi üzletfeleknek. Az ő érdeklődésük egyébként rendkívüli mértékben megnőtt az utóbbi években. Főként a mezőgazdaságban keresnek vegyesvállalati kapcsolatokat, illetve olyan műszaki termékek gyártására jelentkező magyar cégeket, akik kisszériás, kézimunkát igénylő termékek gyártására vállalkoznának. Egy biztos: ma sokkal igényesebb a piac. A megrendelőknek lehetőségük van arra, hogy válogassanak a gyártók közül. A minőség és a gyorsasig alapvető szempont egy- egy tárgyalás során. Az FMV igazgatója elmondta, hogy több százezer forintot Költenek évente reklámra, kiállításokon való részvételre, külföldi hirdetésekre: szóval piackutatásra. Tíz új kapcsolatból jó, ha két-három esetben jutnak túl az első találkozáson. De — ahogy az igazgató mondta — ez mégsem kidobott pénz. Nem is akarnak takarékoskodni ezen a téren. Előbb-utóbb megtérül a kiadás egy új üzlettel, s akkor már megéri. NagyZsóka Az olvasó és a miniszter véleménycseréje Arak és támogatások Miklós Vince nyugdíjas: „Ez a piacgazdaság valahogy nem az, amit mi elképzeltünk”— Bőd Péter Ákos miniszter: „A kormány dolga... a szűkös gazdasági lehetőségek ellenére a szociális védőháló megteremtése... ” Az árak és az ártámogatások valamint a jövedelmek gyakori témái a Somogyi Hírlap szerkesztőségéhez érkező olvasói leveleknek. Közülük egyet teljes terjedelmében közzé teszünk, s vele együtt a legilletékesebb — az ipari és kereskedelmi miniszter— válaszát is. Az olvasó és a tárca felelős vezetőjének polémiája a Somogyi Hírlap hasábjain sok információval és nem kevés tanulsággal szolgál. o Tisztelt Szerkesztőség! Kérem levelemet közölni, mivel sok mindent én sem értek, és gondolom, sokan vannak, akik érthetetlenül állunk a kérdések előtt. Bőd Péter Ákos Miniszter Úr! Szeretném, ha választ kapnánk, mert gondolom, nemcsak én állok értetlenül az Ön nyilatkozata előtt. Miniszter úr azt állítja, hogy a benzint, illetve az engergiahordozók árát szakaszosan kell emelni addig, amíg az állami dotáció megszűnik. En ezt nem így látom! 1990. júniusi adatokkal támasztom alá indokomat: egy liter 92-es oktánszámú benzint veszünk alapul. A finomító adja: 8,38 forintért. Az adó: 15,61 forint, a biztosítás: 1,20 forint, az útalap: 3,25 forint. Az árrés 1,06 forint, és mi fizetünk érte 29,50 forintot. Egy liter 92-es benzinből 16,67 forint tiszta haszon az államé. Hol ad az állam ebben az esetben dotációt? Én úgy látom, hogy a gépkocsi-tulajdonosok dotálják az állam feneketlen zsákját. Hol volt régebben ez a sok okos gazdasági szakember és mit csinált? Nem gondolja, hogy nem kell a régire már hivatkozni! A napi megélhetést az önök gazdasági koncepciója teszi kérdésessé. Lassan 400 forint lesz egy kilogramm hús akkor, amikor a húsipari hűtőkben fel van halmozva a hús. A magánszektor termel majd a saját részére, de mi lesz másokkal, ha még az üzemanyagot is emelik, hiszen ezzel minden emelkedik. Ez a piacgazdaság valahogy nem az, amit mi képzelünk: a tej, a tejtermék, a hús fel van halmozva, így áru sok van, de vevő kevés. Hol van a piacgazdaságra jellemző kereslet-kínálat elv? Azt sem lehet elképzelni, hogy hogyan van a 37 forintos cukorból 40—42 forintos kilogrammonként. Nem kellene a répát külföldre (munkahely — foglalkoztatottság) kivinni, talán akkor a cukor is olcsóbb lenne! Még csak az hiányzik, hogy azt is elhitessék velünk, hogy a dohányárut is dotálja az állam! Káoszt nem nehéz előidézni! Erre jó példa a Barátságvezeték elzárása. Valótlan állítások tömkelegé, és a végén tudódik ki, hogy mi voltunk a hibásak! Ilyen dolgok után mi, egyszerű emberek mit higgyünk, mert nem tudjuk kiválogatni az igazságot és a félrevezetést. Nem volna-e jó, ha a külföldieket a határon bonnal látnánk el, és literenként annyiért kapnának benzint, mint a hazájukban? Akkor nem fordulna elő, hogy üres tankkal (majdnem tolva) jön át a határon csak tankolni! Lehet embereket elküldeni munkahelyükről (míg a minisztériumok, osztályok osztálya csak nő), csak az a kérdés, hogy azután ki tartja el a nyugdíjasokat és a munkanélkülieket? Utalások tömkelegé hangzik el, hogy Amerikában, Angliában, Franciaországban hogyan van. Értsünk egyet abban is, hogy mi Magyarországon élünk, és ez a hazánk. Ha ezekre az államokra hivatkozunk, akkor azt is meg kell mondani, hogy a munkanélküli-segélyből jut neki autóra — benzinre — tengerparti nyaralásra és még bőven megél! Tisztelt Miniszter Úr! Válaszát előre is köszönöm! Tisztelettel: Miklós Vincze nyugdíjas o Tisztelt Miklós Vincze! A szerkesztőség elküldte az Ön levelét, így lehetséges, hogy kérdéseivel együtt jelenjen meg a válaszom is. Nem állítottam soha, hogy a benzin Magyarországon dotált volna. Ártámogatásvan ezzel szemben a háztartási tüzelőolaj, a távhő, a lakossági szén árában, átmenetileg — a novemberi termelői áremelések után, mivel azt nem kívánta a kormányzat idén a lakosságra hárítani — kiegészült a lakossági villamosenergia- és gázszolgáltatás-támogatással. A gépkocsiparkkal kapcsolatban kétségtelenül vannak költségvetési bevételek, ugyanakkor számos olyasán költségvetési kiadás is van, mely a kocsiparkkal szoros kapcsolatban van. Ilyenek például a kötelező gépkocsi-biztosítás költségvetési támogatása, a környezetvédelem, az útépítés, a közlekedésrendészet stb. A „rég/re”hivatkozni lehet, hogy irritáló, nem is szívesen használt érvelés, ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy a kamatostól örökölt adósság, a költségvetési hiány, a növekvő adósságszolgálat még akkor is hosszú távra meghatározná a magyar gazdaság mozgásterét, ha ez az év nem súlyosbodott volna aszálykárral, öbölválsággal. Mert remélhetően ezeket azért Miklós úr sem írja az új kormány hibáinak listájára. A türelmét és tartalékait vesztett lakosságtól és a szocialista piac összeomlása miatt részben csődbe került vállalatoktól a termékszerkezet valóságos átalakulásáig nem számíthat érdemleges többletbevételre a költségvetés, így nagyon nehéz gazdasági év következik. Sajnos az üzemanyagár valóban átgyűrűzik előbb-utóbb a fuvarigényes termékek árába. Azonban, ha nem az üzemanyag árában fizetik meg a felhasználók a többletköltséget, akkor a költségvetésen keresztül azonnal áthárul a lakosság egészére. Épp ezért kísérelt meg a költségvetés az üzemanyagárban többletadó-bevételre szert tenni, hogy ezt a hatást minél szélesebb körben kompenzálni tudja. A miniszterek fizetését túlbecsüli a lakosság. A legtöbb vállalati vezető bére meghaladja a miniszterek nettó 35 000 forintos fizetését. A kormány—illetve jelenleg még az árhivatal — kizárólag a hatósági áras termékek ármegállapításába avatkozik be közvetlenül. Ez a kereskedelemben lévő áruféleségeknek már csak 15—20 százalékát jelenti, az élelmiszerek közül csak néhány terméket. Természetesen a dohányáru nem „dotált”, ellenkezőleg, a cigaretták és az alkoholfélék árában magas adótartalom van, mint mindenhol a világon. A Barátság-vezetékelzárással kapcsolatos vélemény valószínűleg félreértésen alapul. A csökkentett szállítások miatt gyakran volt zárva a vezeték, gyakrabban, mint azt a média hírül adta. De nem is az a lényeges, hogy mikor üzemel és mikor nem, hanem az, hogy amikor folyik a szállítás, akkor mennyi érkezik. Volt egy olyan vezetékzárás, amikor egyes hírforrások szerint a szovjet fél arra hivatkozott, hogy a jugoszláv tranzitkötelezettségünk elmulasztása miatt nem szállít. A jugoszlávokkal azonban minden részletre kiterjedő megállapodás szerint járt el a magyar fél ez időben, hiszen fizikailag nem lehetséges egyazon vezetéken — az Adrián — a tengertől felénk arab könnyűolajat szállítani és ugyanakkor odafelé a szovjet olajat tranzitálni. A munkanélküliség sajnos valóban növekszik a gazdaságtalan tevékenységek csődbe jutása miatt. A kormány dolga e tekintetben a szűkös gazdasági lehetőségek ellenére a szociális védőháló megteremtése, az átképzés, a munkaalkalom-teremtés elősegítése. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium összlétszáma alig haladja meg az eredeti, csak ipari minisztériumi létszámot, mintegy fele az előd- szervezetek összlétszámának, és nincs szándékomban bővíteni, ellenkezőleg. Üdvözlettel: dr. Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter Köszönjük a véleménycserét. (A szerk.)
