Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)

1990-11-17 / 175. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. november 17., szombat Közügy-e a köztisztaság? ,,Nem mi szemetelünk” — mondta az igazgató —Nemcsak pénzkérdés, bár ebből is több kellene A Városgazdálkodási Válla­latjó célpont az élcelődésnek. Nyáron porosak, télen hava­sak az utak, a kukák körül sze­méthegyek, s a parkok, a te­rek, egyszóval a közterületek tisztasága, illetve ennek hiá­nya mindig okot ad arra, hogy szidjuk a vállalatot. Miután több olvasónk is telefonált szemétügyben az utóbbi idő­ben, e panaszokat továbbí­tandó, felhívtam a kaposvári Városgazdálkodási Vállalat igazgatóját, dr. Vékony Lász­lót. Azt kérte, mondhassa el ő is, hogyan látja ezt a kér­dést. — Ami a panaszokat illeti, szeretném elmondani, hogy a gyűjtőkonténerek körüli sze­mét takarítása nem a mi fel­adatunk. Természetesen, ha ezzel megbíznak bennünket a lakók vagy a közületek, akik­nek a tulajdona, akkor mi ezt is megcsináljuk. Eddig azonban erre nem kaptunk megrende­lést. Ha már lehetőséget kap­tam, hadd mondjam el azt is, hogy a közterületek takarítá­sának „felelőse^’ a tanács, il­letve ezentúl az önkormány­zat. Mi azt tesszük, amire tő­lük megbízást kapunk. Ahhoz ugyanis, hogy bármilyen köz- tisztasággal kapcsolatos munkát elvégezzünk, előbb megrendelést kell kapjunk tő­lük. Ezt azért kell tisztázni, mert a lakosság ezt többnyire nem tudja. — Igen. Mi csak az „ered­ményt” látjuk és bosszanko­dunk miatta eleget. — Szó sincs arról, hogy ki akarnék bújni a felelősség alól. A vállalatunk felelősség­re vonható minden olyan eset­ben, amikor a szerződésben vállalt kötelezettségnek nem tesz eleget. Ezt azonban a je­lenlegi helyzetben még ke­vésbé engedhetjük meg ma­gunknak, mint eddig. A kapa­citásunk nincs teljesen ki­használva, ezért mindenre vállalkozunk, ami a profilunk­ba belefér. Nekünk az lett vol­na a jó eddig is, ha minél több megrendelést kapunk a ta­nácstól, de nem futotta többre a pénzből. Valószínűleg az önkormányzat sem gazdálko­dik majd többel, de az elosz­tás arányai megváltozhatnak. Mi abban bízunk, hogy keve­sebbet költ beruházásokra és nagyobb összeg jut majd a fenntartásra, így a köztiszta­ságra, a parkok rendben tartá­sára. Csak egy példa. Park- fenntartásra az elmúlt évben ugyanannyi pénzünk volt, mint tíz évvel ezelőtt, azaz tíz­millió forint. Közben, csak az elmúlt két-három évben, más- félszeresére nőtt a parkok te­rülete. A kommunális felada­tok ellátására is ugyanennyi jut, holott a számításaink sze­rint ennek kétszeresére volna szükség. — Ezek szerint egy évek óta meghatározott és változatlan összegből kellene tisztán tar­taniuk ezt a közben egyre nö- vekvővárost? — És ez a pénz ráadásul még nagyon kevés is. Öt éve még valamennyi burkolt utat takarítottuk, ma csak a főútvo­nalakat, a szűk belvárost és a lakótelepeket. Az idén kétmil­lió forintba kerül egy seprő­gép, jövőre ennek többszörö­se — akár ötszöröse is lehet. Akik szidnak bennünket gon­dolkodjanak el: mit tehetnek ők a környezetünkért. — Várható-e látványos ja­vulás az utcáinkon, a közterü­leteken? — Ez nem tőlünk függ. Az önkormányzatnak kell dönte­nie arról, hogy a rendelkezés­re álló pénzt hogyan osztja el. Nagy Zsóka VIGYÁZAT: HAMISÍTHATÓ! Zavaros vízjelek az értékpapíron A mind nagyobb számban megjelenő értékpapírok nyom­dai előállításának jogi szabá­lyozására mindeddig nem ke­rült sor, ami egyre nagyobb veszélyt jelent, hiszen nő a hamisítás és a visszaélés esé­lye. Ma a néhány, vízjeles papírt és korszerű nyomdai felszere­léseket alkalmazó nyomdán kívül egyre több kft. is foglalko­zik az értékpapírgyártással. így fordulhatott elő olyan súlyos hiba, hogy két azonos sorozatú értékpapír „azonos színű” al- nyomata szembetűnően eltérő, hogy egy részvény két oszta­lékszelvényén különböző szám van feltüntetve; hogy az össze­vont részvényeken egy sor­szám szerepel — az összevo­násra kerülő sorszámok nin­csenek feltüntetve és így to­vább. A szabályozás hiánya egyre nagyobb veszélyt rejt magá­ban, hiszen már mintegy 500 részvénytársaság értékpapírja forog. Veszélyforrás példának okáért, hogy a zártkörű alapítás és alaptőke-emelés nem jelent egyúttal névre szóló s korláto­zottan átruházható részvénye­ket, így a szinte semmilyen ér­tékpapír- és nyomtatástechni­kai tapasztalattal sem rendelke­ző magánszemélyek is hozzá­juthatnak az ellenőrzési körön kívül forgó, bemutatásra szóló, szabadon átruházható és bárki által megvásárolható papírok­hoz a másodlagos piacon. Bár a megfelelő nyomdai védelmet jelenleg az Állami Értékpapír Felügyelet sem írhatja elő, a tá­jékoztatóban mindenesetre fel­hívja a befektetők figyelmét arra, hogy a papír könnyen hamisítható. A megoldás ké­zenfekvőnek látszik: engedély- köteles tevékenységgé kell ten­ni az értékpapírok előállítását. Az engedélyeket a tárgyi-tech­nikai feltételek vizsgálatát köve­tően, egyedi elbírálással adnák ki az egyes nyomdáknak. A névre szóló értékpapíroknál pedig fel kellene oldani a jelen­legi feltétlen nyomtatási kötele­zettséget. A hagyományos, könyv alakú, kézzel vezetett nyilvántartást számítógépes szoftverrel kellene felváltani. A számítógépes nyilvántartás fö­löslegessé teszi a tárgyi megje­lenítést, a befizetésről és az átruházásról a tulajdonos gépi bizonylatot kap, ami alighanem elegendő a tulajdonjogok bizo­nyításához. A program egyúttal lehetővé tenné, hogy a rész­vénytársaságok a' kőkorszaki módszereket elhagyva tartsa­nak kapcsolatot a részvénye­sekkel. B. B. (-----------------------------------------------------------------N Ö NI IS VÁRJUK SZAKÜZLETEINKBEN! BÚTORBEMUTATÓ és -VÁSÁR a Nagykanizsai Bútorker Koordinációs Irodával közösen november 15-től december 15-ig. A CARDÓ, BUBIV és TISZA BÚTORIPARI VÁLLALAT SLÁGERTERMÉKEI Kolóniái bútorok, szekrénysorok, konyhagarnitúrák széles választékban. Egyes bútoripari termékek 10—30%-os árengedménnyel. OTP-ügyintézés helyben! MARCALI ÁFÉSZ A SZÍNVONALAS KERESKEDELMI ELLÁTÁSÉRT (108667) V________________________________ J Karácsonyi ajándék^ a TRANZKER-től! Extra bálás áruk és olcsó női cipők a Somogy Áruház-ban, (volt Fényképész részleg) nyitva: naponta 9—17 óráig. Nyitás: 1990. november 19-én. Mi azokra is gondoltunk akiknek gond a karácsonyi ajándékozás! T?ANZ<C? ÍIPT (149531) Nem jut könyvre, színházra Van, aki a könyvtárban olvassa az újságot Az egyre szűkösebb anyagi lehetőségek miatt lassacskán leszokunk a szórakozásról. Mert enni kell, mert néha egy-egy ruha­darabra is szükség van, ezek elő­teremtése pedig manapság föl­emészti egy átlagos család ösz- szes jövedelmét. Szórakozásra már nem marad, s így szép sorjá­ban le kényszerülünk mondani először csak a színházról, aztán a moziról, könyvről, és mostaná­ban még az újságról is. Mészáros Józsefné, Károly Imréné, Kollár Lászlóné betegru- ha-raktárosok a megyei kórház­ban. Ők is egyetértenek ezzel. — Régebben jutott annyi, hogy még külföldre is utazhattunk, ma már egy moziba nem mehet el együtt a család, hiszen az is egy vagyonba kerül. A gyereknek még meg tudom ugyan venni a színházbérletet, de magamtól már meg kell vonnom. Sajnos, a mostani kormány épp úgy bünteti a gyermekszülést, mint az előző — mondja Károly Imréné. — Egy család fenntartásához legalább egy másodállás is kellene, ehe­lyett a férjeinket inkább a munka- nélküliség fenyegeti. — Nyolc-tíz éve még én is meg tudtam venni a színházbérletet, a 6000 forintos fizetésünkhöz azonban ma már drága a szín­ház. — magyarázza Mészáros Józsefné. — Moziba még csak- csak eljutunk, de már oda is egyre ritkábban. Könyvre nagyon kevés jutna, de szerencsére itt az intézeten belül állandóan csereberélhetjük őket, kölcsön adjuk egymásnak, amit megveszünk. Ez egyrészt azért szerencsés, mert a száz forintnál drágább könyvet én már nem is nagyon tudnám megvenni, másrészt, mert könyvtárakba jár­ni sincs időnk. Régebben több lapot is járattam, ma már csak a Somogyit vehetem meg rendsze­resen (sok ismerősöm még azt sem), és talán alkalmanként egy- egy képes lapot. — A pénzszűke megtanítja az embert szelektálni — mondja Varga Ilona, tanulmányi előadó. — En például eldöntöttem, hogy nem mondok le a színházról, in­kább a mozibajárást, s a felszíne­sebb szórakozásokat fogom mel­lőzni. A hasunkon is tudunk spó­rolni valamennyit, igaz, messze is kerültünk az egészséges táplál­kozástól. Sajnos, könyvekre azonban még így sem telik. Ré­gebben rengeteget vásároltam részletre a munkahelyemen, ma már ott tartunk, hogy csak ajándékba vehetek néha egyet- egyet. — Könyvtárba jár? — Nincs időm, a lányom azon­ban rendszeresen hoz nekem is olvasnivalót. Újságokat sem jára­tok, Somogyi Hírlapot, RTV-t és néha egy rejtvényújságot veszek esetleg munkába menet. A szükség serkentőleg hatott a könyvtárak forgalmára. Halmos Lászlóné, a városi könyvtár Petőfi emlékkönyvtárának vezetője el­mondta, az utóbbi időben egyre többen járnak be a könyvtárba, főleg újságot olvasni. Sokan kife­jezetten ezért iratkoznak be, nagyrészt olyanok, akik nem tud­ják előfizetni a lapokat. Vannak, akik naponta jönnek, vannak akik csak hetente, s aztán egyszuszra olvassák át az egész hét termé­sét. Többségük — ha már ott van — a könyvek közt is szétnéz. A könyvtárak igyekszenek ki­elégíteni a megnövekedett igé­nyeket, az olvasók érdeklődése alapján rendelik meg a lapokat, persze a színvonal megtartásá­val. Megtudom, hogy kölcsönöz­hetők is az újságok, természete­sen a legfrisebb kivételével, s'a drágább, például divatlapokért kell kölcsönzési díjat is fizetni. A könyvtárosok pedig már őj szol­gáltatásokon törik a fejüket. Úgy látszik—amit az úgynevezett kul­túrpolitika nem tudott elérni — a szegénység végre beviszi az eddig távolmaradókat is a könyv­tárakba. Nagy László ÉS A TERMELŐK? A tollascigányoktól a billerbeckiq vezető út Ami toliból van... A Május 1. utcai Tritex-bolt előtt mindig több a kirakatnéző, mint az oda betérő ember. Az árak lát­tán ugyanis többen visszariad­nak. Ez nemcsak a Levi's, hanem a billerbeck termékekre is vonat­kozik. Megcsodáljuk a pehelyből készült ágyneműket, utána pedig az árukat. A termékek egy része toliból készült. —Aki egyszer megvette a laká­sába, ha van nyaralója, előbb- utóbb oda is megveszi, s családo­kon belül is gyorsan továbbgyűrű­zik a híre — mondta az üzlet vezetője, Győré Imréné. — Amíg nekem nem volt, én is azt mond­tam, hogy jó nekem a régi is! Most már ezt használom, nagyon ké- nyemes és praktikus. Kellemes benne az ébredés. Egy vásárlónk elmondta: nagyon rossz alvó. Ajánlották neki a billerbecket, és bármilyen hihetetlen, amióta ezt használja, nincs gondja az alvás­sal. — Miből készülnek ezek a ter­mékek? — Gyapjúból, szintetikus anyagból és pehelytollból. Akinek hideg lakása van és igényli a me­leget, annak a pehelyből készült ajánlott. A tolira allergiásoknak a gyapjúból vagy szintetikus anyagból készültek. — Milyen a kereslet e drága termékek iránt? — Vannak olcsóbbak is, de leg­drágábbak a pehely felhasználá­sával gyártottak. Vásárlóinknak mindig ajánlunk hozzá ágybetétet is, mert ez elősegíti a szervezet normális cirkulációját. Nagyon sok külföldi vevőnk van, magyar már kevesebb. Az országban 18—19 bolt működik. Somogy­bán gyengébb az érdeklődés a termékek iránt, míg máshol, pél­dául Budapesten a József kör­úton nagy a bolt forgalma... ...s aki tollal foglalkozik S hogy milyen „cégek” foglal­koznak a tollak felvásárlásával és értékesítésével? Mintha balladai homály lengené körül kilétüket. A MÉH nem, — adták a választ a telepen. Úgy tudni, Kaposváron a Berzsenyi utcai cigányok fogják össze a tollkereskedelmet. Egy­szer megpróbálták kideríteni, hol adják el az árut, Kalocsáig sikerült is őket követni, de ott eltűntek „ül­dözőik" szeme elől. Végül sikerült ráakadni egy, a környéken található „tollasra”. Dombóváron a Majláth Tollkeres- kedelmi Kft. foglalkozik a pillék­kel. Tájékoztatásul csak annyit mondtak el, hogy ugyan ők is fog­lalkoznak felvásárlással, de ez most szünetel, s hogy külföldi cégeknek adják el, de azt nem közölték, hogy kiknek... Tóth Kriszta

Next

/
Oldalképek
Tartalom