Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)

1990-11-15 / 173. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP — EZ VAN! 1990. november 15., csütörtök Jégverem a piramisban 1791-92-ben épült ez az egyiptomi piramismásolat a potsdami kastélykertben. A piramist Carl Gotthart Lang- hans, a Brandenburgi Kapu építésze tervezte, s egy köze­li palota jégverméül szolgált. (Telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztőség) Gorbi-trikó Mongóliában Szovjet turisták Mihail Gorbacsov szovjet állam­főt népszerűsítő pólókat árulnak a mongol főváros egyik bolhapiacán. Már megtartották az országban az első többpárti parla­menti választásokat is, amelyen a 799 jelölt közül csak 96 az ellenzéki pártok képviselője, a többiek a hatalmat gyakorló Mongol Népi Forradalmi Párt tagjai vagy pártonkivüliek. (Telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztőség) Napelemes medveszőr A meleg vérű állatokat infravörös kamerával észlelni lehet a testükből kisugárzó meleg alapján. Ám ez a kamera a tapasztalatok sze­rint jegesmedvék detektálására alkalmatlan, mert bundájuk olyan jól szigetel, hogy alig hagyja el meleg a testüket. A jegesmedveszőr vizsgálata szenzációs eredményt hozott, a szőrszál olyan cső, amely a fénysugarakat optikai szálként az állat bő­réig vezeti, ahol a fény elnyelődik és hővé ala­kul. Számítógépes modellezéssel kiderült, hogy a jegesmedveszőr csak a rövid és ultra­rövid hullámhosszúságú sugarakat nyeli el a napfényből. Ez a belső fénymennyiség alig 16 százaléka, a többi visszaverődik. Ezért is tűnik a szőr fehérnek, holott tulajdonképpen átlátszó, a legkorszerűbb napelemmel összehasonlítva a jegesmedveszőr energiaátalakító képességé­nek hatásfoka egészen kiváló. Mivel az ultraibo­lya sugarak a felhőkön is áthatolnak, még rossz időben is működik ez a hőgyűjtő rendszer. Egy, a jegesmedveszőr analógiájára kialakí­tott kísérleti napelemmel 50 százalékos hatás­fok növekedést tapasztaltak. Ez a felfedezés könnyen forradalmasíthatja a napelemgyártást. Hóhér kerestetik A mesterség a hiány­szakmák közé sorolható. Ennek ellenére nem szer­veznek gyorsított tanfolya­mokat. Nem csábítanak a nyugdíjasállás lehetőségé­vel, és nem hivatkoznak az elhivatottságra. Amerika megérte a hóhérválságot, akkor, amikor növekszik a halálos ítéletek száma. A New York Times szerint az USA 16 államában egy­azon személy az ítéletvég­rehajtó, nevezetesen Fred A. Leuchter, ám akit közön­ségesen csak Doktor Halál néven említenek. Washington állam tavaly fizetett cikkben keresett „villamosszék-kezelőt”, de néhány munkanélküli is csak alkalomszerűen vállal­ta volna. A baj nem jár egye­dül, hiányzanak a karban­tartó elektromos szakem­berek is, és nincs jelentke­ző, hogy beadja a méregin­jekciót, ahol így írja elő a törvény. Kihaltak a régi, hí­res szakemberek — pa­naszkodik az újság — pancserok kerültek a he­lyükbe. Texas egyik börtö­nében Raymond Landry 40 percig lebegett élet és halál között, mert szakértelem hí­ján rosszul helyezték él a méregcsövet. Jesse Tafero — kétszeres rendőrgyil­kos — alatt kigyulladt a villamosszék. Mindazonáltal a hóhér­hiányt a rendszertelen és rosszul fizetett munkával magyarázzák. Louisiana ál­lam 49 esztendős angolai származású hóhéra pél­dául 400 dollárt kap azért, hogy az adott napon 10 másodpercre benyomja a 2400 voltos, 20 másodperc­re pedig az 500 voltos kap­csológombot. Az elítéltet azonban nem látja, lévén tisztes polgári foglalkozása: villanyszerelő. Átképezni pedig nem kívánja magát. Placido végzett Cattanival! Van aki elfelejtette volna a szicíliai maffia magányos, ámde hajthatatlan ellenfelének nevét? Nos, ha Cattani felü­gyelő élne, pocakos és zsörtö­lődő öregúr lenne, mert eltorzí­totta a magánélet fájdalma és a foglalkozás kegyetlensége. És az is biztos, hogy pisztolyát mindig a keze ügyében tartaná, így búcsúztatja az olasz filmkri­tikus a főszereplőt és ,,a min­den idők legnépszerűbb társa­dalmi-politikai krimisorozatát.” A Polip (két sorozatát a ma­gyar nézők is láthatták) Cattani felügyelője 1984. március 11- én született, és öt évig élt. 1989. március 20-án halt meg; szitává lőtték könyörtelen el­lenfelei. „Tizenkétmillió tv-elő- fizető tekinti árvájának magát, nem beszélve a palermói ren­dőrökről, ügyvédekről, bírók­ról, akiket valósággal sokkolt a filmhős halála. Merthogy a va­lóságban is ugyanígy gyilkol a maffia” — írta az Epoca. A Polip negyedik sorozatáról is tudhatta a néző, hogy nem végződik felhőtlen boldogság­gal, a halál azonban váratlanul támadt a képernyőről Elsiratták kedvenc hősüket. A hatás azonban olyan termé­szetes volt, hogy az ország déli részén több faluban is gyászje­lentéseket nyomattak, plaká­ton tudatták a bánatot a világ­gal — mint amikor a közvetlen hozzátartozó távozik. Televízió ennél elismerőbb kritikát nem kaphat. Bízzunk benne, hogy a gyá­szolók nem olvassák a jól érte­sült szaksajtót. Eszerint ugyan­is maga Michele Placido kíván­ta már, hogy végezzenek Cat­tanival, mert szabadulni akart a szereptől. Nősülés ellen futball Megnősülhetnek-e a kato­likus papok? A kérdés a püs­pöki szinódus vatikáni ülésé­nek állásfoglalása után el­dőlt. Továbbra sem. Ugyanakkor a Famiglia cristiana (Keresztény csa­lád) című hetilap arról adott hírt, hogy Lorschneider brazil érsek felszentelt két nős pa­pot. A hír tulajdonképpen csak részben újdonság, mert az Egyesült Állomokban több nős papot is számon tarta­nak, azokat, akik az anglikán egyház kötelékéből léptek át, feleségestül. A brazil példát mindazonáltal azzal egészí­tette ki az említett lap, hogy a felszentelésnek egyetlen fel­tétele volt: „Hogy jegyesük­kel testvérek módjára élnek együtt.” Vagyis a háztartási kapcsolat kizárt... A szinódus 210 püspöke egyébként úgy ítélte meg, hogy a nősülés kí­sértését mindenekelőtt a szemináriumokból kell kiűz­ni. A La Repubblica ezzel kapcsolatban Devlin gibraltá- ri püspök felszólalását idézi, aki azt mondta, hogy „a sportnak, kiváltképpen a fut- ballnak nagyobb szerepet kell kapnia a szemináriumok életében.” A következtetés, a római újság szerint: „A fut­ballal foglalkozzatok, ne a házassággal!” Sztrájkkal fenyegetőzik a hadiüzem Szeverodvinszkben, a vi­lág legnagyobb atom-tenger­alattjáró gyárában dolgozók gazdasági és politikai köve­teléseiket tartalmazó jegyzé­ket intéztek a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsához. A munkások egyebek mellett követelik a termelés konver­ziójára vonatkozó program kidolgozását, és a sugárfer­tőzött területek állami költ­ségvetésből fedezett meg­tisztítását. A szakszervezeti konfe­rencia részvevői követelték, hogy a társadalmi szerveze­tek ne delegálhassanak kép­viselőket a parlamentbe. A hadiüzem szervezett dolgo­zói ragaszkodnak a jogintéz­mények és a hadsereg depo- litizálásához. Amennyiben az illetékesek nem teljesítik követeléseiket, kétórás figyelmeztető sztráj­kot tartanak, annak ellenére, hogy a hadiüzemeknek tilos a sztrájk. Bombabiztos vécéfedelek Mostanában, hogy a világ szembenállásban érintett tábornokaira rossz idők járnak, megkez­dődött a hadiszámlák revíziója is. A Párizsban megjelenő Evenement du Jeudi legutóbb a túlélés érdekében kifejlesztett eszkö­zök költségvetési tételeiről referált, az amerikai kongresszus néhány tagjának vizsgálatot köve­telő kijelentése nyomán. Eszerint a légierő dara- bonkint 668 ezer dollárt fizetett távmásolókért (az alaptípus áránál hatszázszor többet) lévén a megrendelt berendezés speciális igényeknek is megfelelő: mind a 173 kibírja az első atomcsa­pást. Mi több, ezt követően, még a víz alatt is képes másolni. A víz alatti másolás létfontosságú tényét még úgy ahogy értelmezték a honatyák, de nem tud­tak mit kezdeni azzal a stratégiai feladvánnyal, hogy mi lehet a megkülönböztetett szerepe vészhelyzetben, az 1863 dollárért rendelt bom­babiztos vécéfedéleknek... Alig­aligátor Kíváncsi szemekkel néz szét először a világban a tojásból kikelő aligátorbé­bi a floridai farmon. A kike­lésre kész aligátorok kimo­rognak a tojásból anyjuk­nak, aki ekkor kiássa a fészket. A picinyek egy-két nap múlva már maguk kez­dik megfogni a halat vagya békát. (Telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztőség) Napi 250 áldozat Állítsátok meg az utakon száguldó halált! — Figyel­meztetnek 46 ország közle­kedési szakemberei a közel­múltban rendezett tanácsko­zás után, melyet azért hívtak össze, hogy — ha már az egyenkinti erőfeszítések ha­tástalanok maradtak—meg­próbáljanak közösen csele­kedni. A motorizáció fejlődé­séről rajzolt kép úgyszólván hadijelentésként is értelmez­hető: évente 90 ezer ember hal meg az európai utakon. Az átlagosan napi 250 áldo­zat csakugyan könyörtelen mozgóháborúra vall. (A se­besülteket 2 millióra becsü­lik.) „Olyan tömegáldozatról van szó, amely már a népir­tás fogalmát is kimeríti, hi­szen egy közepes nagyságú város tűnik el évente" — nyi­latkozta az ENSZ egyik sza­kértője. Súlyos vélemény, súlyos állapotokról. Az urak úgy döntöttek, összehangol­ják a közlekedés szabályait, egységesítik a követelmé­nyeket a biztonság érdeké­ben, azért, hogy „az ezred­fordulóig legalább 10 száza­lékkal csökkenjen a közleke­dési balesetek száma.” Félő, hogy a gyorshajtók és az országutak kamikázéi nemcsak az elszánt nyilatko­zatot nem olvassák majd el, hanem a saját országuk kö­telező olvasmányát, a KRESZ előírásait sem. Kísértet­város Az ausztráliai Campbell- town a déli félteke „legvidá­mabb kísértetvárosa” lesz. A terv megvalósítása érdeké­ben 200 000 dolláros költség­gel üvegszobrot állítottak Fishernek, a XVIII. század eleji farmernek, akinek szel­leme — állítólag — ma is kí­sért a 140 000 lakosú, Syd- neytől alig 40 kilométerre levő városkában. A hat méter magas, 60 tonna üvegből készülő szoborhoz különle­ges világítási effektusokat és ködgépeket is terveztek, hogy hatása még kísértetie- sebb legyen. Campbelltown már 32 éve minden ősszel kéthetes fesztiválon emléke­zik meg Fisherről és szelle­méről. Az ünnepségekre idén 50 000 vendég érkezett, de a város még növelni szeretné turistaforgalmát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom