Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)
1990-11-10 / 169. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP KÖZELKÉPEK 1990. november 10., szombat intézményektől. A költségvetés felülvizsgálatára és átcsoportosításokra is szükség lesz. tárgyalnunk kell a szociális segélyezés módozatairól, a falu közbiztonsági helyzetének végleges megoldásáról, a gondozási Központok, a gamesz. az integrált óvoda és az iskola jövőjéről, valamint az egészségügyi ellátás — köztük a gyógyszertar —sorsáról. Például szeretnénk a körzeti orvosi rendelőt „helyzetbe hozni", vagyis korszerű eszközökkel felszerelni. Véleményem szerint egyébként is a körzeteket és a kórházakat kellene megerősíteni, a rendelőintézetek „kárára”. Kiemelten foglalkozunk a rendőrőrsünkkel. Régen itt éjjel-nappali ügyelet volt, ezeket felszámolták, így most a rendőreink fizetésüket az államtól, vezénylésüket pedig Kaposvárról kapják. Az ember ott kell, ahol a feladat van. — Az biztos: létünk és megélhetésünk nehezebb lesz — mondja Schmidt Ervin. Végezetül a magyar falvak általánosnak is nevezhető dolgairól beszél a polgármester. A falusi állattartók csökkenő számáról, a zártkertek romló állapotáról, a sok-sok eltűnt majorról. Pedig a falusi ember npzzászokott: az iparban — sokszor bejáróként — dolgozik, és qtthon termel, ez a ^egészítő jpvedelem. Nehéz tehát ff)a falpn az élet, ezt a várpsj piacokon és vásárokon is tapasztaljuk. Lassan-lassan eltűnnek a végtermékek. Gondoljunk csak pz állatpk kényszervágására! A polgármester hitvallása ezért az. hogy mindazt, ami jó volt. bűn szétverni. Nagyberki ezért vigyáz minden értékére: mezőgazdasági és ipari hátterére. Hogy éljenek es megéljenek belőle. Nagy tanulság ez máshol is. Nem kis munka ez Nagyberkiben sem, de önkormányzatuk vigyázza polgárait. Most már „csak” az országnak kell megvédeni a falvait. Es nemcsak azért, hogy jövőre is legyen kenyerünk... Varga Zsolt Nagyberki a választások után „Létünk és megélhetésünk nehezebb lesz... ” A fp|p takaros, ezt az átutazó js tapasztalhatja Nagyberkiben. Gondozott családi hazak. Bennük sok idős ember, és szerencsére nem kevés'fiatal. Mint minden faluban, a kerítésen át figyelik a jövevényeket, vagyis ezúttal engem, az idegent. Látszik az arcukon, találgatják, hogy ki lehetek. A tanácsházát keresem, így a templom felé veszem az utam. Közben megszólítok egy idős nénit: mi foglalkoztatja ma Nagyberkit? — A választások, fiam. Most választottuk meg az elnök urat. Jaj, mit is beszélek? A polgár- mester urat. Örülök, hogy Ervin lett, mert amit ígér, azt meg is teszi. Végül is a néninek igaza volt: itt a korábbi tanácselnök lett a polgármester. Schmidt Ervin — aki képviselő- és polgármesterjelöltként egyaránt indult — befutott mindkét helyen. így a tények önmagukért beszélnek: a falu polgárainak bizalmát élvezi a régi-új vezető. A 9 tagú önkormányzat több ülésen túl van már. A polgármester szerint most az a legfontosabb, hogy mindenki felejtse el pártja és egyéni érdekeit, mert éppen ez Nagyberki érdeke. A falu gondjait közös fellépésükkel oldják meg. Schmidt Ervint a legsürgetőbb feladatairól kérdezem. — A testületi tagság presztízsét kell visszaállítanunk — mondja —; ez kívánja most a legnagyobb figyelmet. Más szellemben szeretnénk végezni az államigazgatási műnkét, fij§zen á köz- igazgatási apparátus tekintélyét is növelni kell- Már akkoriban, amikor tanácselnök lettem, úgy fogalmaztam: a tanácsháza az emberekért van, Nagyberkiért. Legyen minden polgár előtt nyitva az ajtó! Erről egy rövid közjáték alatt meggyőződöm. Idős asszony lép be a szobába. Érezhetően nem udvariasságból gratulál a frissen választott polgármesternek, és máris gondjáról beszél: megfenyegették a szomszédban lakó cigányok. Segítséget kér, de rögtön. Azt is kifogásolja: miért ad segélyt a tanács azoknak, akik elisszák? A polgármester türelmesen irányítja a helyi rendőrökhöz az előbbiért, és a segélyek felülvizsgálását is megígéri. Kiderül az is, hogy a néni Mosdósról érkezett. Nagyberki korábbi társközsége ez, ahol még nem döntöttek az elszakadásról. Ha már ez szóba kerül, a választásokról faggatom a polgár- mestert. — Nagyberkiben 1198 választópolgárból 619 szavazott. Az önkormányzati testület vállalkozókból, agrárszakemberekből és iparosokból állt össze. A testület életkora átlagosan 10 évvel fiatalabb a korábbi tanácsénál. Feltűnő viszont, hogy a humán értelmiség nem képviselteti magát. A polgármestertől megtudom, hogy közülük többen indultak a választásokon, de kevés szavazatot koptak- Főként a független jelöltek voltak sikeresek, és az őtletöűs vállalók- (gaz, hogy hiányoznék például 3 pedagógusok, de a remények szerjnt 3 több felsőfokú végzettségű és művelt önkormányzati tagok eredményesen képviselik a humán értelmiséget is. Meg aztán bizonyára figyelnek a falu szakembereinek a véleményére, ha ezt a döntés előkészítése megkívánja. — A jövő igazolni fogja a választások eredményének helyes(Fotó: Lang Róbert) ségét. Úgy érzem, hogy 3 folg most olyan embereket választott, akik tgőnak és akarnak dolgozni, jő szándékűak és vállalkozó kedvűek — így Schmidt ErvinÉrdekes helyzet állt elő azzal, hogy — talán a jogszabályalkotásnál nem gondolva arra, hogy egykori tanácselnökök is nyerhetnek a választásokon, így korábbi fizetésük nélkül maradnak — Schmidt Ervinnek most csak a tiszteletdíj maradt. Őt azonban ez nem zavarja. — Előbb ismerjék meg munkámat és bizonyítsak, utána döntsön végleg az önkormányzat főállásról vagy tiszteletdíjas munkakörről. Ez így tisztességes. — Miből él akkor most? —A bruttó bérem 14 ezer forint; ez kevesebb, mint a korábbi fizetésem volt. A polgármesteri munka azonban nem engedi meg, hogy állás után kutassak, ezért nem is teszem. Azonban mint minden falusi ember, én is gazdálkodom. Arról is szót váltunk, hogy a korábbi közös tanács öt községből állt. Most már mindenhol megválasztották az önálló önkormányzatokat, a polgármestereket. Nem egyszerű azonban az elszakadás, hiszen a kisebb falvakat sok minden Nagyberkihez köti. A korszerű iskola, az orvosi rendelők, a közművelődési intézmények. Éppen ezért tárgyalnak a nagyberkiek társközségeikkel a jövőről. Ottjártamkor annyit tudtak: Csorna és Szabadi a jövőjét egyedül oldja meg, Kercseliget maradni akar, Mosdós még nem döntött. A Nagyberkihez csatlakozó falvak közigazgatási ügyeit körjegyzőségek intézik majd. Most mi a legfontosabb? Mivel több. a hétköznapi közigazgatási munkát segítő jogszabály hiány zik. nehezebb a feladat. Egyebek Között a korádéi társközségek közös vagyonának a felosztására sincs konkret valasz. Éppen ezert az a legégetőbb: a lakossági és önkormányzati ügyeket folyamatosan kell intézgi, közben korszerűsíteni a közigazgatási átalakítani az intézményi szervezetet. Nem mindegy tehát, hogy ki a falu „karmestere". Ahogy a polgár- mester mondta: nem perdöntő az ő szerepe, de meghatározó. A legizzasztóbb kérdés persze a költségvetés. Honnan lesz pénze Nagyberkinek? — Saját magunknak kell megtermelni, az itt levő értéktermelő, gazdálkodó szervezetektől, az HITELES E A KOZMIKUS HAZUGSÁG? Nemere István legutóbbi könyvének — Gagarin=Kozmikus hazugság? első mondata: ,,1961. április 12-én állítólag fellőtték a világűrbe Gagarint.” Az „állítólag" dőlt betűs szedése mindenképpen jelzi, hogy a szerző nem ért egyet a történelem sajátos korszakolásával, nevezetesen azzal, hogy az űr meghódítása Gagarin repülésével kezdődött. Merthogy nem is járt ott. Nemere több mint száz oldalon írta le érveit. — Milyen volt a könyv fogadtatása? — Vegyes. Azt hittük, hogy ez olyan szenzáció lesz, amire fölfigyel a sajtó. Eleinte ez is történt, aztán a fellángolás alábbhagyott. A könyv megjelenésének másnapján a tv interjút készített velem, de csak egy hónap múlva adták le. A rádió is fölrendelt vidékről, majd közölték, mégsem leszek adásban. — Nem gondolja, hogy mindebben éppen a hitelesség krónikáját kell látni? Netán lenyomozták közben az ön állításait. — Ha ezt le lehetne nyomozni, én sem írtam volna a könyvet. — Ön például milyen forrásokból merített? És ez azért is érdekel, mert nyitván másokban is fölmerült, hogy miért nem lepte meg a világot ezzel a témával mondjuk egy amerikai, esetleg szovjet író? — Én 18 éve foglalkozom a témával, de korábban nem lehetett publikálni. Mégis azt kell mondanom, hogy szó sincs valamiféle titkos forrásról. Hiszen még a Szovjetunióból is segítettek könyvekkel. A lényeg, hogy éveken át gyűjtöttem a részanyagokat és ebből vezettem le a következtetést. 1971-ben már írtam róla, az anyag azonban elveszett, elkobozták. Az utóbbi években ismét módszeresen kutattam. Különböző forrásokból legalább hat olyan űrhajós nevét tudtam meg, akik a hírek szerint Gagarin előtt jártak az űrben. Egyik sem szerepel a szovjet űrhajósok hivatalos jegyzékében. Mintha sohasem léteztek volna. Igen, mert a hivatalos álláspont még ma is az hogy ,,Gagarin előtt nem járt szovjet űrhajós a kozmoszban". — Mit gondol, az amerikaiak miért nem vállalkoztak erre a feladatra; azok, akiknek politikai érdeke is lehetett volna az ön által hazugságnak tartott űrrepülés leleplezése? — Az a gyanúm — tehát nem állítom, hogy így is van —, hogy ez akkora hazugság, csalás volt, hogy egy nyugati ember fejében meg sem fordul ennek a lehetősége. Ezért aztán nem is gyűjtötték az erre vonatkozó anyagot. Aki keleten élt, az jobban odafigyelt az ideológia szolgálatában álló kis és nagy csalásokra. — Űrkutatók szerint az amerikaiak ,,rajta voltak” Gagarin repülésén, tehát figyelték. — Nem volt olyan technika, mint most és az is tény, hogy az adott nap előtt is hallgattak beszélgetéseket, melyek sikertelen kísérletekből is származhattak. — Powers, a kémpilóta leírta, hogy milyen technikával dolgoztak, és hogy mindent tudtak a szovjet rakétakísérletekről. — De éppen Powers repülése bizonyítja, hogy oda kellett menniök a pontos információért. — Tud-e a könyv amerikai visszhangjáról? — Nem, de most fordítják angolra és akkor már vélemények is lesznek. — És a szovjet fogadtatásról? — Néma csend. A magyar lapokban bukkantam két hírre. Eszerint felhívtak szovjet űrhajósokat, akik úgy nyilatkoztak, hogy ők erről az ügyről nem hallottak semmit. Aztán az Ogonyok- ban is megjelent egy cikk. amely közvetve engem igazol: olyan kísérleteket végeztek, amelyekkel a résztvevők életét kockáztatták. Az egyik kutató elmondta például, hogy amikor az amerikaiak bejelentették a páros űrrepülés tervét, erre a szovjetek azonnal három emberrel kísérleteztek. Bele- Ésúfolták őket abba az űrhajóba, amelybe kettő is nehezen fért el. — Tehát közvetlenül nem cáfolták az Ön állítását? — Nem. Kubászov azonban azt nyilatkozta, hogy kételkedik az értelmi képességemben. De érdekes módon az ő érve is az volt, hogy nem hallott ilyesmiről. Azt állította: ő ott volt az irányítóteremben, amikor Gagarin repült. Utánanéztem az életrajzának, és ebből kitűnik, hogy 1958-tól egy tervezőintézetben dolgozott, és csak 1965 körül lett űrhajós. Nem valószínű, hogy civilként ott ülhetett volna a teremben. Egyébként a könyv végén meg is jegyeztem, hogy sokan tagadni fogják, amit mondok, ebben a veszett tagadásban talán új adatok is felbukkannak. Nos, most már új dolgokról is beszámolhatok, azokról, melyeket ez a könyv hozott felszínre. 1990 szeptemberében maga a szovjet sajtó szolgáltatott újabb adatokat (pl. az Ogonyok egy cikke) arra vonatkozóan, hogy évtizedeken át az egész szovjet „űrkutatás” teljes mértékben a politikusoknak és az ideológiai propagandának volt alárendelve. Erre számtalan példát hoz fel a végre megnyilatkozó egyik felelős űrkutatási vezető is... Folytatom a bizonyítékok gyűjtését. Továbbra is az a meggyőződésem — és az újabb adatok csak megerősítenek ebben — hogy Gagarin sohasem repült, ő maga és „teljesítménye” csupán ideológiai célokat szolgált és nélkülözött minden valóságos alapot. Ezek az új adalékok nekem, mint a Gagarin = Kozmikus hazugság? c. könyv szerzőjének, bizonyos elégtételt szolgáltat. Ugyanakkor szomorú is vagyok, hiszen az emberiség nagy kalandja, a kozmosz meghódítása, az űrkorszak egy gigantikus, politikai indíttatású hazugsággal kezdődött. K.E. Múlt, jelen, ■ ■■ // jOVO
