Somogyi Hírlap, 1990. november (1. évfolyam, 161-186. szám)
1990-11-10 / 169. szám
1990. november 10., szombat SOMOGYI HÍRLAP 5 BEKE KATA ÁLLAMTITKÁR NYILATKOZOTT A SOMOGYI HÍRLAPNAK # Hivatástudattal nem lehet fizetni 50 milliárd forint kellene o megnyugtató bérrendezésre (Folytatás az 1. oldalról) — Nem szolidárisak egymással a pedagógusok, mert ez olyan szakma, ahol mindenki külön‘viszi vásárra a bőrét. A művész ilyen magányos a nyersanyagával szemközt, mint a pedagógus. Azonkívül olyannyira rosszul fizetett, alávetett, rossz feltételek közt dolgozó a pedagógustársadalom, hogy emiatt sem lehet csodálkozni az összefogás hiányán. Megértem ezt, de a változtatás hallatlanul fontos. Természetesen, sokat vártak a rendszerváltástól. Meg kell azonban mon dani őszintén és tárgyilagosan, hogy sokkal kevesebb történt, pfljnt' .pl történhetett yplna. íjrps államkasszát pröfeolt az Antall-kormány. egy lepusztult gazdaságú országot. Mégis lehetett volna szabadságot, reményt adni a pedagógusoknak. Ez nem történt meg. Útmutatást várnának a kollégák például arról, hogy mi az iskolaszék, hogyan valósul meg az autonóm iskola a jelenlegi ön- kormányzati rendszerben. Erre már a közeljövőben gondot kívánunk fordítani. Nem homogén a pedagógus- társadalom —A tantestületek többszempontból is megosztottak. Például az életkor szerir\t: a kezdők fizetése talán fele annyi sincs, mint a nyugdíj előtt állóké; más a bérstruktúra a fővárosban, más vidéken. Óriási a különbség aközött, hogy valaki, mondjuk, egy jól menő kisiparos feleségeként tanít, avagy három- gyerekes családapa... — Ez így van. Sőt, például Budapesten nem az iskola színvonala szabja meg, hogy milyenek a pedagógusfizetések, hanem az, hogy az adott kerület mennyit tudott kigazdálkodni, fölhasználták-e a pénzt más célra vagy sem. Ez a szisztéma úgy rossz, ahogy van. Az úgy* neveit békés, lassú átmenettel, a régi struktúrák fenntartásával ennek az átalakítása irgalmatlanul lassan megy, különösén be pénz nem (esz rá.. — A bértömeg-gazdálkodás arcá készteti az igazgatókat, hogy inkább kezdőkét vegyenek föl, alacsony fizetéssel. A frissdiplomások panasza, hogy nincs állásuk. Az igazgatók azt fájlalják, hogy nem kapnak tanárt, egyre több a pályaelhagyó; nyugdíjasokat kell behívni, képesítés nélkülieket is alkalmazni. Hogy lehet egyszerre munkaerőhiány és munkaerőtöbblet is? — Ez évek óta így van. Nem bizonyos azonban, hogy azokon a szakokon van munkaerő- hiány, ahol az emberek úgy érzik, hogy nem tudnak elhelyezkedni. Közismert a nyelvtanárok helyzete. Ha nyugati nyelveket tanított és Iskolában tanított, akkor egy szent volt és kereszteslovag, mert eleve a harmadát kereste annak, amit munkaközösségben, magánórákon megkereshetett volna, így teljesen érthető, hogy nem tudnak a nyelvtanításról gondoskodni az iskolában. Vagy itt van ez az igen szomorú demográfiai helyzetünk az alsóbb osztályokban. A merev osztálylétszámokat feloldották a közelmúltban, de nagyon sok iskolában ezt úgy oldották meg, hogy összevontak osztályokat és fölöslegessé vált a pedagógus. Modell van, pénz nincs Mi egy olyan oktatási rendszert képzelünk el, ahol egymással versenyben állnak az iskolák. Nem ennek a modellnek a kidolgozása a probléma, hanem az, hogy a jelenlegi átmenet lépéseit rossz gazdasági helyzetben kell megtenni, és egy olyan pedagógustársadalommal, amelynek fninden oka megvan a rossz közérzetre. —A hivatástudatra meglehetős cinizmussal apelláltak a letűnt (endszerban. Eszerint a pedagógus pgy különleges lény aJknek, lám, milyen szerencséje ygn, hogy ilyen ritka szép pályáját választhat, tehát ne legyen anyagias, minden idejét áldozza a nevelésre, hiszen ez a kötelessége. — Teljesen igaza van, ez nagyon cinikus. Tapasztalatom szerint a pedagógusok többsége épp ezért ki nem állhatja a pedagógusnapot. Elbúcsúzni az osztálytól a vakáció előtt: ez rendjén van. De az émelygő, szentimentális ünneplés a nyomorfizetések mellé... Ez tényleg mérhetetlen cinizmus. Tehát a hivatástudatról beszélni, azzal kifizetni a pedagógusokat többé nem lehet. A méltányos fizetósrendezés 50 milliárd forintot igényelne. Erre nem lesz ennyi pénz ’91 -ben. De ha valamivel kevesebb lesz, akkor is meg kell oldani... A „takarításügy” — Érdekes módon, valahányszor arról esett szó régebben, hogy hány milliárd kellene e célra, a szakszervezeti vezetők előszeretettel terelték a szót a műszaki értelmiség hasonló követeléseire... Természetesen nem elsősorban emiatt teszem föl önnek egyik olvasónk (Házné Juhász Éva, Kaposvár, Beszédes J. u. 12. sz. alatti lakos — a szerk.) kérdését: ,,A pedagógusok után akár mi, műszakiak is, ha akarunk, mehetünk takarítani, ha nem tetszik a helyzetük?" — Nagyon örülök ennek a kérdésnek... 8-9 éves koromban a hitoktató néni úgy magyarázta a rágalom bűnét: az olyan súlyos dolog, hogy nem lehet jóvá tenni, ugyanúgy, mintha a teronyból kiráznának egy párnát, aztán elindulnánk a pelyhe- ket összeszedni. Nem tudom, mire volt jó a megrágalmazá- som. A Pedagógus-szakszer- yezet ülésén azt mondtam, amit máskor is: hogy igenis fogjunk össze, fejezzék ki érdeküket ákkpt is. ha ez a minisztérjúm- nak kellemetlen. A takarítást ősrégi példázatként szoktam csak emlegetni. Amikor még azt kérdezték pedagógus kollégáim, hogy mitől vagyok ilyen bátor, visszakérdeztem: Mitől ne lennék? Hiszen ennyi pénzt takarítással is meg lehet keresni. Bibó István azt mondta: az lehet demokrata, aki nem fél. Gondoljuk tovább: az szabad ember, aki nem fél. Hát majd pont ón fogom elküldeni a kollégáimat, aki 15 éve harcolok az oktatásügyért és a pedagógusok helyzetének megjavításáért? Az a szomorú, hogy egész eddigi tevékenységem híre nem járta be olyan gyorsan az országot, mint ez az egy mondat. Sajnos, a rosszat azonnal el lehet hinni. Azt, hogy valaki, mert államtitkár egy hete és két napja, bizonyára elfelejti egész életét, arcul veri mindazt, amit csinált, mert hát mi itt gürcölünk az iskolában, ő pedig államtitkár lett. Pedig, ahogy Szerb Antal mondta: a kötelesség nem rózsaágy... Fodor Tamás Egy pillantás a Paradicsomra Gyűjteményes tárlatra készül Ungvári Károly festőművész Életművének összefoglalójára készül a kaposvári festőművész, Ungvári Károly. Gyűjteményes kiállításon mutatja mintegy negyven év termését a Somogy Megyei Múzeumban. Ott találkoztunk vele. Csaknem kilenc négyzetméternyi pannóján dolgozott az idős mester. Művészetfilozófiájának foglalata a készülő mű. — Mindig örömmel festettem. Ennek a pannónak — talán ideiglenesen—ezt a címet gondoltam ki: Egy pillantás a Paradicsomra. Négy-öt éve dolgozom rajta. A.hatalmas kép előtt hosszan elidőzhet a néző. Ungvári Károly ismerős motívumait fedezheti föl a jelenetek sorozatában. A természettudományos ösz- szefüggések iránt is fogékony festő szinte elkápráztatóan foglalja egységbe a kép mezőjében kedvelt színes madarait, ráismerhetünk az európai építészet jeles alkotásaira, az Eif- fel-toronyra, a Pantheonra, az orosz templomok hagymakupoláira, a magyar Országházra. — Középen a tudás fája helyezkedik el — kalauzol a képi világban Ungvári Károly. — Az életfa szimbólumával egyenrangúnak tekintem a tudás fáját. — A kép alján szinte jelzésszerűen a földet ábrázolja. A féltés hangja szólal meg. — Nos, igen. Ezt fenyegetni?! A jó és a rossz küzdelmét igyekeztem megjeleníteni a képen. Van mit féltenünk: az emberiséget, és magát a természetet. A kép bal alsó sarkában a fegyvereknek egy sötét gödröt szántam, ide hullanak be azok a gyilkos eszközök, amelyek pusztítani képesek. — A föld felett egy színes virágokból font koszorú. Mit kívánt vele szimbolizálni? — Nem a föld temetését, ne adja az Isten, hogy így legyen, hanem az életét. Ungvári Károly 1950 óta rajzol, fest. Decemberi gyűjteményes kiállításán láthatjuk majd azokat a munkáit is, amelyeket a Balázs János Képzőművészeti Körben készített. Ezeket is bemutatja. Mintegy száz— százhúsz festménye elrendezését Géger Melinda vállalta. H. B. Arany piramis. A Fővárosi Nagycirkusz műsorának egyik akrobata- slkerszáma A BERZSENYI DÁNIEL IRODALMI a#ÉS MŰVÉSZETI TÁRSASÁG KezdßmenyezQ, támogató — Szélesedő horizonton Tartós építőköve a rriagyar szellemi életnek a hagyományait öt éve ismét vállaló Berzsenyi Dániel irodaink és Művészeti Társaság. A társaság elnöksége évente két alkalommal ülésezik. Október végén — s nemcsak az elmúlt félév munkáját értékelve — megállapíthatta, hogy már nemcsak a hazai, hanem a határainkon túl élő magyarság irodalmi és művészeti életének fontos műhelye lett a niklai remete szellemi örökségét ápoló, összeforrott közösség. Tagjai és pártolói jelentősen hozzájárultak az irodalmi és művészeti értékek széles körű közvetítéséhez. A nemzeti művelődés ügye A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság a magyar szellemi élet palettáján olyan színt hozott, amit nem nélkülözhet a múltat vállaló, a jelent és jövőt formáló társadalom. Ékes bizonyítéka ennek többek között az is, hogy az új tagok száma nőtt, a társaság egyre vonzóbb a fiatalok körében. A társaság életképességének a gazdasági háttere is, úgy tűnik, biztosítva van. A rendezvények költségéhez hozzájárult az lllyés-alapítványon kívül többek között a Magyar Kereskedelmi és Hitelbank, a Kaposvári Városi Tanács, a megyei tanács mellé fölsorakozott támogatásával a Művelődési Minisztériumon kívül a Minisztertanács, a Magyar Természetvédelmi Szövetség, a Berzsenyikultusz ápolása részeseként Vas megye. A költségvetési kimutatás — azon túl, hogy a biztos anyagi alap megteremtését hivatott bemutatni — arról is szól, hogy a kultúra a társadalmi haladást nagymértékben képes szolgálni. A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság öt évvel ezelőtti újjászületése is fáklyaként loboghat előttünk a nemzeti művelődés ügyének előterébe helyezésében. Az idei tavaszon Keszthelyen megrendezett történelmi jelentőségű tanácskozás a Kárpát-medence magyar kisebbségeit hívta, szólította olyan párbeszédre, amelynek közös gyökere az egyetemes magyar kultúrának a talajában van. Mint testet az erek... Jó látni, hogy dús lombot nevelt a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság mintegy háromszáz fős tagsága. A hatalmas lombkoronában észre kell vennünk azokat a zöldellő levelecskéket is, amelyek alkotják. Örökzöld szintien BöröRáznak. magyar — és nemcsak a magyar — szellemi élet attól egységes, ha helyet biztosít a helyi értékeknek is. Ezt ismerte föl helyesen a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, amikor kezdeményezője és támogatója az ilyen rendezvényeknek. Celldömölkön, hogy ne csak Somogyot vegyük példának, a Kemenesaljái Alkotók Körével a társaság helyi csoportja baráti asztaltársaságot alakított. A havi találkozások hozzájárulnak a város pezsdülő irodalmi és művészeti életéhez. Rendezvények sorát idézhetném a társaság múlt félévi programjából. Közülük most csak egyet emelek ki: Patcán és Mesztegnyőn ifjúsági honismereti és természetvédelmi táborban gyűjthetnek élményt általános iskolások Is főiskolások, s megjelentek—épp a keszthelyi tanácskozás eredményeképpen — a határainkon túl élő magyar gyerekek is, aki először találkozhattak az anyaországban, ismerhették meg közvetlenül a „tiszta forrást.” A társaság, noha tagságának nagy része a fővárosban él, nem Budapest-központú. Nem is Kaposvár vagy Celldömölk városa, hanem mint testünket az erek, behálózzák az országot a csoportok. Budapest szerepe mindenképpen említésre méltó, hiszen számos rendezvénynek adott otthont a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság szervezésében. Helikoni előkészületek Októberben az elnökségi ülés foglalkozott az év hátralevő heteinek feladataival is. Decemberben adják át az idei Berzsenyi-díjat, előkészület alatt áll a keszthelyi helikoni tanácskozás anyaga, a jövő év elején mutatják be Budapesten a Rátkai Klubban Botlik József és Dupka György közös munkáját, amely a kárpátalji magyar kisebbség történetét 1919-től 1989-ig tárja föl. Folynak az előkészületei a jövő évi keszthelyi helikoni tanácskozásnak, amelynek a témája ezúttal a kárpatalji magyar sajtóról ad áttekintést. Az élő magyar idoda- lom ihletésében született képzőművészeti alkotásokból vándorkiállítást'szerveznek. A társaságnak a magyar szellemi életben betöltött kiemelkedő szerepére utal az is, hogy a Magyarok Világszövetségével közösen készül megrendezni a magyar írók találkozóját. A társaság szellemi lángja széles horizontotvilágít be. Útja világosan követhető mindenki számára. Horányi Barna
