Somogyi Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 135-160. szám)
1990-10-06 / 140. szám
1990. október 6., szombat SOMOGYI HÍRLAP 3 DR. SUCHMAN TAMÁS NYILATKOZOTT A SOMOGYI HÍRLAPNAK „AZ ELSŐ HOZZÁSZÓLÁSRA NEM KELL SOKÁIG VÁRNI” (Folytatás az 1. oldalról) — Dr. Suchman Tamás agilis, szókimondó ember, nehezen tudja a véleményét magában tartani. Mikorra várható az első megnyilvánulása, az első parlamenti hozzászólása? — Azt hiszem, hogy az első hozzászólásra nem sokáig keli várni, mert nagyon sok felkérést kaptam ebben a rövid időszakban is. Azonban előbb szeretném egy kicsit beleélni magam a parlamenti munkába. No, persze erre rövid időt szánok. Először abban a tárgykörben szeretnék hozzászólni vagy interpellálni, amelyben közvetlen környezetem és a választókerületem megkeresett. De ez nem számítható ki előre, hiszen nagyon fontos kérdések kerülnek most napirendre az Országgyűlésben. Az is elképzelhető, hogy előbb jelentkezik a hozzászólás szükségessége, mint az interpellációs igény. — Kit képvisel egy olyan országgyűlési képviselő, aki egy politikai párt országos listájáról került a testületbe? Igény és lehetőség —Azt kell először is megvizsgálni, hogyan kerültem a parlamentbe. Ehhez arra volt szükség, hogy a választókerületben viszonylag jó eredményt kellett elérni. Ezért is az a 6 ezer vala- hányszáz választópolgár, aki rám adta voksát, igényt támaszthat arra, hogy képviseljem érdekeit. Természetesen azonnal fölvetődik az az ellentmondás, hogy a körzetnek van egyéni országgyűlési képviselője is. Semmiféle konkurencia- harcot nem tudok elképzelni; kezdeményeztem már, hogy tárgyaljunk arról, miként tudunk együttműködni. A területnek egyébként van annyi gondja, hogy egymás hatáskörének csorbítása nélkül képviselhetjük. De hangsúlyozni szeretném, hogy tiszteletben tartom a választási eredményt, István József mandátumának eredetét. A fönnmaradó lehetőségeket kívánom kihasználni. No, persze, azt is figyelembe kell venni, hogy mint a párt országos listáján megválasztott parlamenti képviselőnek pártpolitikai összefüggésekben is eleget kell tenni kötelezettségének. Nyilvánvaló, hogy ez a párt, illetve a párt országos szavazótáborának képviseletét is jelenti. — Milyen tapasztalatokkal foglal helyet a parlamentben az, aki több hónapon keresztül kívülről szemlélte a parlament tevékenységét? — Hogy később kerülök a parlamentbe, ennek vannak előnyei is. Előny az, hogy kívülről szemlélve, tét nélkül, megfigyelőként több olyan tapasztalatot is lehetett szerezni, amelyet nem biztos, hogy az ottani vibráló, feszült hangulatban meg tudtam volna tenni. Ugyancsak közvetlenül érzékeltem környezetemnek, ismeretségi körömnek a véleményét, s ezt egyeztetni tudtam a saját véleményemmel. Óriási munkát végzett a parlament, de... Úgy érzem, hogy ez a parlament a számos jogos kritika ellenére óriási munkát végzett. Folytatta a rendszerváltás törvény-előkészítésének a megteremtését, amit már az előző parlament is megkezdett. Ugyanakkor átesett a tanuló- időszakon, hogy milyen egy többpártrendszerű parlament, az éles vitákba gyakran személyeskedéssel tarkított heves szópárbajok mind ennek a tanulóidőszaknak az eseményei. A közvéleményt, s engem mint állampolgárt is foglalkoztatott: miért nem a gazdaság nagy kérdéseire térnek rá, és miért nem érezhető a parlament működése mondjuk egy azonnali helyzetjavulással? Ez azért nem következett be — s ennek objektív oka van —, mert a demokráciát valamennyi párt egyszerre tanulta. A másik dolog: korántsem biztos, hogy a kialakult parlamenti pártstruktúra a legszerencsésebb. S hogy mennyire nem az, azt mutatja a mostani választás megjelenési arányszáma. A nép így ítélte meg — a részt nem vételével ítélte meg — a parlamenti pártok működését. Ez nagyon fontos értékítélet. Látni kell azt is, hogy a parlamentben a koalíció erői elsősorban saját hatalmuk megerősítésére igyekeztek fordítani, ez is egy természetes dolog. Hogy mi mennyire értünk ezzel egyet, ez egy másodlagos kérdés, de nyilvánvaló, a győztes pártok saját helyzetüket igyekeznek stabilizálni. A rendszerváltás a helyhatósági választásokon vélhetően befejeződik. S az újra összeülő parlament, remélem, most már a mindennapos gondok, a valóságos problémák felé kíván fordulni, figyelembe véve, hogy a választópolgárok jogosan türelmetlenek. Az első kívánság — Mennyire örül a család ennek a megbízásnak? — A szüleim és a feleségem úgy nyilatkoztak, hogy egyik szemük sír, a másik meg nevet. Féltenek is, talán éppen amiatt, hogy milyen színekben kerültem a parlamentbe. Én azonban feltétlen híve vagyok a jogállamiságnak és abban bízom, hogy mindegy milyen színekben kell a Parlament padsoraiban helyetfoglalnom, egyforma jogok és egyforma kötelezettségek illetnek, és terhelnek bennünket. Bízom abban is, hogy jó szándékom nem jár majd káros következményekkel. — Mi az első kívánsága? — Az, hogy menjenek el a választópolgárok október 14- én szavazni. Hogy legjobb belátásuk és szabad akaratuk szerint válasszanak, maguknak önkormányzatot. Én is elmentem az első fordulóban is, s elmegyek most is. Jelöltként indulok a választásokon, s nem tagadom: szeretnék bekerülni az önkormányzati testületbe. De csupán egy szeretnék lenni a város polgárai közül, aki Marcali jövője és továbbfejlődése érdekében erejéhez és tudásához mérten mindent megtesz. Lengyel János A jég hátán is megélnek? Kétszázan veszítik el a munkájukat Iharosberényben (Folytatás az 1. oldalról) Az iharosberényiek még magukhoz sem térhettek meglepetésükből, már meg is érkezett Pestről a Medicor Rt. ügyvezető igazgatója, dr. Mikes Gábor, hogy hivatalosan is közölje a dolgozókkal a hírt. A sebtében megszervezett munkásgyűlésen rajta kívül Bi- czó József, a vasasszakszervezet Somogy megyei titkára és Papp István, a vasasszakszervezet elnöke is részt vett. A váratlanság, a fölkészületlenség megtette hatását, csak igen kevesen tudtak érdemben vitatkozni az igazgatóval. Dr. Mikes Gábor a katasztrofális piaccsökkenéssel (az áruértékesítésük a felére apadt) magyarázta a döntést. Elmondta: a 12 százalékos termelési adó miatt a „szocialista” kivitel veszteséges, márpedig a vállalat exportja nagyrészt ebből áll. A nyugati piacon nem kellenek termékeik: nem tudnak sem korszerűségben, sem kivitelben eleget tenni az ottani követelményeknek. A belföldi piac pedig beszűkült. A vállalat kénytelen tehát a jövőben dolgozóinak számát 850-ről 300-ra csökkenteni. A vezető azzal folytatta, hogy nem félti az iha- rosberényieket, mert úgy tapasztalta, itt sokoldalú, jó szakemberek vannak, akik akár a jég hátán is megélnek. Persze felmerül a kérdés: miért épp ezt szüntetik meg, miért nem a kevésbé jó üzemeket? Az ügyvezető igazgató közölte azt is: nem szándékuk a gyárat bezárni, munkát viszont nem tudnak a jövő évtől biztosítani az ittenieknek. A dolgozók tehát még reménykedhetnek, hogy valaki(k) majd csak megveszek) a gyárat a Medicortól, sőt: ők maguk is megtehetnék, ha össze tudnák „dobni” a 80 millió forintot. Eny- nyi a gyáregység jelenlegi piaci értéke. Nagy Lajos tmk-műve- zető fölvetette: annak idején (75-ben) a Medicor nem fizetett semmit a Mezőgépnek a gyárért. Miért nem annyiért adjak el most a dolgozók foglalkoztatása érdekében, amennyit az eltelt időben ráköltöttek? Válasz gyanánt ígéretet kaptak jelentősebb „árengedményre”. Pintér György főbizalmi arról beszélt, hogy ehbérért dolgoztak itt évekig, mert a nyereség- részesedésük egy részét rendre a gyár fejlesztésére fordították. így nemcsak dolgozónak, hanem talán tulajdonosnak is joggal érezhetnék magukat. Vajon mi vár majd ezekre az emberekre, ha megszűnik a munkahelyük? A környéken nincs más munkaalkalom; a tsz sem tud „átvenni” egy-két embernél többet. A gyűlés után sokan elmondták: ők sem látnak kiutat. Szavaikból kitűnt: milyen mostohagyereke volt a pesti központnak a vidéki részleg. Az igazgató úrnak talán igaza van: ezek az emberek a jég hátán is megélnek. Csakhogy miből!? Nagy László ,,...ha felépül végül a házunk’ Tanmese — három tételben Kaposvár, Berzsenyi utca 40—42. A 16 lakásos épület félig- meddig a szemem láttára készült. Szinte naponta figyelemmel kísérhettem az építkezést — vagy éppen annak leállítását... Mert ez a ház három év alatt készült el, szeptember közepén volt a műszaki átadás. Az addig történteket mindenki másként meséli el. A lakásra váró — Tavaly márciusban léptünk be a lakásszövetkezetbe, mert az egyik tulajdonos visszalépett. A feltételek csábítóak voltak: lesz udvar, garázs, a szép új lakásról nem is szólva. Ez már csak azért is nagy öröm, mert hosszú idő óta vidékről járok be Kaposvárra dolgozni. Hamarosan értesítést kaptam, hogy fizessem be a lakás teljes árát, leszámítva természetesen az OTP-részt, mert akkor még -nem volt szerződésünk. A pénzt be is fizettük, négyzetméterenként 25 000 forintot. Magától értetődően, a lakásszövetkezeti tagsági díjat is állnunk kellett, ám azon már kissé csodálkoztunk, hogy miért kérnek több mint másfeí ezer forintot a parabolaantenna szerelési költsége címén, amikor az épület második szintje még nem is állt... A bonyodalmak hamarosan folytatódtak. Az építkezés rendkívül vontatottan haladt: a múlt év második felében állt a munka. Már látszott, hogy az eredeti átadási időt lehetetlen lesz tartani: ez december közepén járt le. Novemberben lakógyűlésen ismertették, hogy gondok vannak az OTP-szerzodés megkötése körül. Úgy láttuk, hogy a pénzintézmény és a lakásszövetkezet egymásra mutogat. A huzavonák miatt — amelyekben (ezt is meg kell mondanom) néhány lakótárs is ludas volt — végül is csak idén márciusban került sor a szerződéskötésre. Eredetileg tavaly májusban kellett volna... A gondok egyre csak halmozódtak: azt mondták, hogy tévedésből (?) ráépítették a szomszédos telekre is. Ezen a jogcímen, és mert fogytán volt a pénz, azt kérték a lakóktól, hogy a telekért fizessünk további 25 000 forintot... Június elején egy újabb lakógyűlésen — késedelmi kamat címén — lakásonként 25—30 000 forintos számlát nyújtottak be, sőt később az is kiderült, hogy udvar sem lesz: úgynevezett,,úszótelekre” épült a házunk. Ha mégis udvart akarnánk, fizetnünk kellene; — összesen vagy kétmillió forintot! A pénzünk viszont „szépen” fogyott, hiszen ebben az időben kellett kifizetni a tárolóhelyiségekre kivetett lakásonkénti átlagosan 12 000 forintot is. Ahogy múlt az idő, úgy vált egyre idegesebbé ajövendőbe- li lakók hangulata. Mivel ígéretet kaptunk rá, hogy a házat július végére átadják, erre az időpontra sokan felmondták addigi albérletüket, abban a hitben, hogy rövidesen saját lakásuk lesz. Lett is, de nem július végére... Volt olyan is, aki augusztus végén már azt mondta, hogy ő bizony beköltözik, áll az épület, ahogy áll! (Bútorát a műszaki átadás előtt be is vitte lakásába.) Van aztán egy sor kérdés, ami — szerintem — tisztázatlan. Először is, nem tudjuk, hogy készült-e kötbérszerződés ? Ha nem, akkor a kivitelező különösebb következmények nélkül húzhatja az időt. Másodszor: az előszerződésben a telek is benne volt! Ez volt a „mézesmadzag”...? A kivitelező — Rendkívül tanulságos volt számunkra ennek az épületnek az elkészülte. Ha lehetne, ma már sok mindent másként csinálnánk — a következő munkánknál okulunk is a Berzsenyi utca 40—42. számú épület históriájából!... Tényleg sok volt a fennakadás, ezt azonban a külső körülmények okozták. Volt például olyan időszak, amikor nem volt meg az összes tag, vagyis nem mindegyik lakásnak volt (jövendőbeli) gazdája. Roppant lassan sikerült megkötni az OTP-szerződést is. Ezt a lakók már januárra megígérték, de hol egy lejárt személyi igazolvány, hol pedig a meg nem jelent kezes miatt több hónapos késéssel jött össze a dolog... A lakásszövetkezet is késedelmeskedett. Persze, őket is meg lehet érteni: a mai világban igen keveseknek van pénzük. Nekik sem mindig volt, ez hátráltatta az építést, pedig az is előfordult, hogy,,hitelbe” dolgoztunk. Ők nem tudtak fizetni, mi mégis elkezdtük a tető felrakását, mert jött a tél, és tető nélkül rommá ázott volna minden. Ehhez hitelt kellett felvennünk, amelynek a kamata 600 ezer forint volt. Ezt később természetesen „áttestáltuk” a lakásszövetkezetre, amely — gondolom — továbbhárította a lakók felé... Ami a kötbérszerződést illeti: a kötbérmentes teljesítési határidő 1990. augusztus 31-ig tartott, azzal a kikötéssel, hogy a lakásszövetkezet a hiteligazolást 1990. január 31-ig beszerzi. Ha ez nem sikerül, akkor a határidő október 22-ig automatikusan meghosszabbodik. Mivel az utóbbi következett be, még a határidőn belül vagyunk... Mindenesetre a legközelebbi építkezésünknél sokkal óvatosabbak leszünk, csak biztosra fogunk menni! A lakásszövetkezet — Ami a panaszokat illeti, azokról tudunk, és részben jogosnak is tartjuk őket, de mi — úgy érzem — mindent megtettünk, amit lehetett. Igaz, hogy csak félévente tartottunk lakógyűlést, de miért kellett volna sűrűbben — egymás bosszantására? Az áremelkedések miatti plusz fizetési követelésekről mi nem tehetünk, hiszen az építkezés elhúzódott, és ami három éve még csak 200 forint volt, az ma 500... Mindent megtettünk, hogy a növekvő költségeket ne kelljen továbbhárítani, de ez nem sikerült. A ház nem épült rá másik telekre, erről semmit sem tudok. Az viszont igaz, hogy a városi tanács fél esztendei huzavona után döntött úgy, hogy az eredetileg egységes telket kettéválasztják, a jövendőbeli lakók csak ezt a résztelket kapják meg... így természetesen garázsról szó sem lehet: nincs hova építeni... Tudunk róla, hogy a lakók attól tartanak: a földszinten kocsmát fognak berendezni. Ez nem rajtunk múlik, mert nem mi döntjük el a kérdést. Információink szerint az egyik helyiségben cukrászda lesz, de az este nyolckor be fog zárni, így senki nem fogja késő este zavarni a lakók nyugalmát. * * * Ennyi a történet. A krónikásnak nem marad más feladata, mint hogy a főszereplőket felsorolja. Tehát: a lakásra várók egyikét Kovács Gyula, a kivitelezőt (Tervszöv) Németh József igazgató, a lakásszövetkezet (Rózsa Ferenc) pedig Farkas Árpád elnök tolmácsolásában ismerhették meg. Tóth Béla Autóközlekedés, követelmények (Folytatás az 1. oldalról) Jobban használják ki a karbantartásban és üzemelésben meglévő lehetőségeket a szennyeződés megelőzésére. Minden szinten kiemelten kell kezelni a zaj- és rezgéscsökkentést, meggyorsítva a településeket elkerülő utak építését, illetve a környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztését. Biztosítsanak előnyt mindenütt a tömegközlekedésnek! A közlekedési hulladékoknál az ártalmatlanítás helyett a megelőzésre, illetve a hulladékok hasznosítására helyezzék a hangsúlyt. Biztosítsák a lakosság fokozottabb részvételét a közlekedési beruházások tervének elbírálásában és hasznosítsák is a javaslatokat. Építsék ki és tegyék korszerűbbé a környezetvédelmi oktatási rendszert. Az elnök zárszavában rámutatott: vegyes érzésekkel vett részt a konferencián. Egyrészt örült annak, hogy környezetvédelem az állami politika rangjára kezd emelkedni, másrészt viszont elkedvetlenítette, hogy az ország jelenlegi helyzete ríem teszi lehetővé egy sor sürgős tennivaló megvalósítását. Ezért azt ajánlotta: használják ki a helyi lehetőségeket is a célok elérésére, és mindenütt kérjék számon az elhangzott ígéreteket. (Szegedi)
