Somogyi Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 135-160. szám)
1990-10-27 / 157. szám
199Q. október 27., szombat SOMOGYI HÍRLAP 5 Koltal Róbert és Quintus Konród Fotó: Kovács Tibor pózolt és a görcsös szeretet, az alig elfojtott félelem és a taszító magabiztosság mesteri váltakozása. Quintus Kawád Trepl- jovja az érvekkel lázadó és a szeretetlensógben fuldokló fiatal tehetség őrlődő átalakulása; Kottái fiádért izerin tanácsosa a testében megrokkant, de szellemében, vágyaiban ép és szép jovális oregura; Nagy-Ká- lózy Eszter Nyinája a vibráló szépségű madárszárnyalású lány, majd aoélossá keményedé, eltökélt fiatal művész; Csernek Árpád jószágigazgató a hidegen számító gazda-diktátor es az üresen fecsegő kuk túrsznob gyűlölt, rettegett figurája, a feleség Polina és lánya Mása Pogány Judit és Csákányi Eszter mindvégig pontos szereptanulmányt sejtető kiváló alakításban jeleníti meg a párhuzamos sorsokat. Jordán Tamás Trigoninja ugyancsak egyedivé kidolgozott alkatával hiteles és többdimenziós. Ilyen tehát e sorsok aszimmetriája egy sajátos tengelyvonal mentén; mindenkiben kettős én lakozik, de sohasem a remélt én érkezik el a másikhoz. S a „tengelyvonal felett” rója köreit Helyei László Dorn doktora; visz- szafogott gesztusaival is igen sikeresen „csehovi”, a „vonal alatt” pedig csetlik-botlik szinte szociológiailag jó, hitelesített figurájával Csapó György Med- vegyenko tanítója. Valóban, az egész színlap felsorolható méltatlanul rövid méltatással, s azzal a megjegyzéssel, hogy az együttesben van, aki mindvégig híven őrzi pontosságát, végigcipeli sorskeresztjét, nincs egyetlen szerepidegen rezdülése sem; s van akinél ez csak kulcshelyzetekben vagy egy-egy gesztusban van jelen. Az együttesproduk- oió ívét az utóbbiak sem hajlítják el,,, Mindezzel együtt a Sirály előadásait a azínrevitelnek kijáró tisztes fogadtatás kíséri, Több az udvarias tapsnál, kevesebb a zajos sikernél. A hiba (ha van) nem a publikumban keresendő. Nem is a darabban és nem is az előadásban. A három pólus — tapasztalhatóan — minden fontos ponton találkozik. Adásban-vételben tehát nincs zavar. A „készülék” szól a zavarról— s errre nem mindig zajos tetszés a válasz. Tröszt Tibor SIRÁLY Hidegen kopogó zajok, zon- gorafutamos méla pillanatok, süvöltő viharú téli esték, beszédes csendek közepette bontakozik'ki Anton Pavlovics Csehov Sirályának hol ismerős, hol hézagosán rögzült története a Csjky Gergely Színházban. Ám a történet most mintha más lenne. Mintha megint más Csehov-olvasatról árulkodna! Nemcsak a gyarló emlékezet hézagait tölti ki — egészében kelt más hatást. Csábító lenne —s bizonyára születnek majd e tárgyban dolgozatok — összehasonlítani azzal az ugyancsak eredeti, tizenkilenc ev előttivel... Most mégsem. A mostani előadás van annyira szuverén, mértékét annyira magában hordja, hogy (ezúttal legalábbis) megtakarítható egy pedánsan részletező összevetés. Átalakította volna az Acs János rendező vezette alkotógárda a Csehov-darab hagyományos „kozmoszát”? Úgy tűnik: igen is, meg nem is. A lázadó, ifjú író Trepljov és a színészpályára röppenő zuhanó „Sirály- Nyina” — ezúttal is „napja- holdja” e rendszernek. Csak úgy látszik, a többi „bolygóval” történt valami. Eddig is hálás, Nagy-Kálózy E«*t« és Quintus Kérnéd fontos szerepek voltak, mindazonáltal kínáltak bizonyos kli- séket is. Telitalálattá válhatott például az úri társaság peremére kapaszkodó, szánandóan szerencsétlen vidéki tanító; Trigo- rin a híres író viszont váltathatta magát obiigát eleganciájával, hideg pózaival akár jelzésszerű jelenléttel is. Mindenki a „helyén volt” a két fiatal vívódásának, tragédiájának felszikrázó fényében. S most? Mindenkinek valóságos külön sorsa, külön keresztje van. Felerősödött, mi több: meghatározóan erős szinte valamennyi „bolygó” kől- csönfénye, vagy ellenfénye. Nem egyszerűen sémák levet- kezéséről, sutbahajításáról van szó és a legkevésbé sem valamiféle darabidegen utólagos „ráértelmezéséről”. Az unalmas penzumként nem agyontisztelt, vagy a hűhózva nem agyon aktualizált klasszikus „matériák” nagy titka, hogy feltárják különböző dimenzióikat és válaszolnak azok kérdéseire, akik „belülről” kérdezik. A kaposvári színházban ez az izgalmas, megmerítkezést igénylő, <elfede?ős?óhdóK nem új keletű—de rendre ezáltal Ke- letkezik a? új-., Itt és most egy olyan Sirály, amelyben mindenki főszereplő (lehet)—ha csak egy pillanatra, ecjy gesztusra is. ugyanis a Sirály valójában nem összetartozó figurák gondos „szerephierarchiába” rendezett együttlété- ről szól — mivel Csehov éppenséggel az együttlét lehetetlenséget ábrázolja. A tolsztojánus szeretet, a másikhoz elérés búvópatak csak a szerencsétlenség, a külső kényszerek kőhegyei között. Időnként, igényként a felszínre tör, de gyorsan elapad a száraz egymásmellettiségben: nem működik. Pontosan szólva Csehov azt írja meg, a színház azt mutatja meg: hogyan nem működik. Egymás mellé csúszó, s nem egymásba kapcsoló dagadó dialógusok, beszédes elhallgatások, viszonzatlan vonzalmak, és viszonzott önzések, kitartó ragaszkodások és kitartó elta- szitások, tartós idegenség az unalomig ismert másikkal; olykor esendő tragikomikummal, sokszor naayszlvű, majd kifulladó monológokkal — mutatják: nem működik semmi, ami a kényszerpályákat közelebb hozhatná. Aki leginkább tudatában van ennek, a? Qorn doktor, Molnár Piroska (háttal Jordán Tamás) az esemenyeK roKonszenve- sen cinikus, szorongó, rezignált szemlélője... Szemlélő maradhat csupán. Tévedés ne essék: Csehov nem tandrámát írt egy lehangolt filozófia paradigmatikus figuráit megjelenítendő, s nem is szo- morujátékot. Éppen az a felka- varó-megrendíto, ahogy figurái igazak, valóságosak: húsból, vérből valók s nem csupán lelkialkatok. A kaposvári Sirályelőadás színészei így is építik fel őket; izgalmasan, saját arccal, egyedi vonásokkal. Nos, ebben az erőtérben jottányit sem válik kevésbé fontossá T repljov és Nyina sorsa. Sőt, így igazán megrendítő kiszolgáltatottságuk; álmaik, fiatalságuk kiszolgáltatottsága. Egymást még (vagy már) nem képesek választani, önmaguk választása pedig... Trepljovnál nincs kompromisszum, csak az a ilkos fegyver, Nyina to- megy álmai útján, vállal- va-tudva, hogy a „sirálysors” küzdelmei éppen a legszebb ábrándjait seprik félre majd. Ez is egy vagy-vagy. Menczel Róbert levegős építésű, jól funkcionáló, hangulatos színpadképében és Vágó NeUy karakterre s?abott kitűnő jelmezeiben érkeznek tehát elénk Csehov vívódó hősei. Mofnáf Piroska Arkagyináia a Vita a megyei tudósklubban A NEMZET ELVESZTETTE MÚLTTUDATÁT A nemzettudat vitás kérdései címmel tegnap délután előadást tartott dr. Szili Ferenc, a Somogy Megyei Levéltár igazgatója. A magyar történelem neuralgikus eseményeit állította reflektorfénybe vitaindítójában. A honfoglalástól szinte napjainkig követte történelmünk neuralgikus históriáját. A százötven éves török uralom okozta az első jelentős lelki megtörését a magyarságnak—emelte ki, majd 1848, Trianon, 1919. tanulságai után az elvetélt szocializmus elemzésével foglalkozott vitára késztetve a tudósklub hallgatóságát, í ________________________________________—-----------------Em beri jogi konferencia Temesvárott Nemzetközi emberi jogi konferencia kezdődött tegnap Temesvárott a helyi emberi jogi társaság szervezésében. Ez az első eset, hogy Romániában ilyen jellegű értekezletet hívtak össze. A hétfőig tartó értekezlet a Közép- és Kelet-Európábán végbement átalakulással foglalkozik, azt vizsgálja, mennyire tartják tiszteletben az emberi jogokat az újonnan létrejött rendszerek. A temesvári konferencián az Amnesty International nevű nemzetközi emberi jogi szervezet is részt vesz. Eörsi-est, Párizsban E héten — 1956. október 23-a 34. évfordulójának napjaiban— került a francia könyvesboltokba Eörsi István ,,Emlékezés a régi szép időkre” című, börtönéveit felidéző könyve. A Christian Bourgois kiadóvállalat Georges Kassai fordításában jelentette meg az írást a „ Lettre International" című folyóirat könyvtárának legújabb számaként. Ebből az alkalomból rendezték meg a párizsi Magyar Intézetben az író találkozóját franciaországi olvasóival. Az alapoktól építkeznek TEHETSÉGGONDOZÁS — TEHETSÉGOKTATÁS Az elmúlt években többször is megkondult már a vészharang a kaposvári Balázs János Képzőművészeti Kör fölött. A negyven éve működő műhelyből egyre kevesebben kerültek be a művészvilágba. Pedig a kör klasszikus évtizedeiben Ruisz György és néhai Gerő Kázmér valamint Lóránt János tanítványaként több, azóta európai hírű alkotó nevelkedett e sajátos arculatú iskolában. A kör két oktatója, Horváth János festőművész és Tamás Károly grafikus, az iparművészeti szakközépiskola tanára Károly Jánossal, a Kilián művelődési központ népművelőjével az értékek megmentésén fáradozik. Elérték, hogy a művelődési központ ezentúl nagyobb összeggel támogatja a kör munkáját és rendbeteszik a helyiséget is. Körülbelül két évig tart a felújítás és pótolják a hiányzó eszközöket. Festőállványokat, rajzpadokat, modellként használatos tárgyakat vásárolnak. A foglalkozásokat egyelőre két csoportban tartják. Horváth János hétfőn és pénteken délután 4-től 6 óráig foglalkozik a haladó csoporttal, Tamás Károly kedden 16 órától 19 óráig tanítja az általános iskolásokat, míg csütörtökön Veress Tibor- né, a Gárdonyi általános iskola tanárának vezetésével a textil- festés alapjaival ismerkedhetnek meg az érdeklődők. A kör a kisiskolásoknak alapozó, a nagyobbaknak felvételi előkészítő foglalkozásokat szervezett. Az amatőrök számára komplex képességfejlesztési tematikát dolgoztak ki. Az eszközkészlet bővítése után egy, a klasszikus képzőművészeti iskola módszerén nyugvó játékos tematikát vezetnek be. A képzés célja: a tehetségkiválogatás és oktatás. A tehetséggondozás szinte eredménytelen — mondta Károly János. Ezért úgy döntöttünk Király Zoltán művelődési- ház-igazgatóval, hogy egyéb forrásokból többet áldozunk e célra, s szponzorokat is kereFotó: Kovács Tibor sünk. Terveink közt szerepel a Balázs János Baráti Kör megalapítása. Minimális tagdíj ellenében a hajdani tanítványokat is be szeretnénk vonni a munkába, hogy a kör visszanyerje régi, patinás rangját. Várnai Ágnes