Somogyi Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 135-160. szám)

1990-10-27 / 157. szám

199Q. október 27., szombat SOMOGYI HÍRLAP 5 Koltal Róbert és Quintus Konród Fotó: Kovács Tibor pózolt és a görcsös szeretet, az alig elfojtott félelem és a taszító magabiztosság mesteri válta­kozása. Quintus Kawád Trepl- jovja az érvekkel lázadó és a szeretetlensógben fuldokló fia­tal tehetség őrlődő átalakulása; Kottái fiádért izerin tanácsosa a testében megrokkant, de szellemében, vágyaiban ép és szép jovális oregura; Nagy-Ká- lózy Eszter Nyinája a vibráló szépségű madárszárnyalású lány, majd aoélossá keménye­dé, eltökélt fiatal művész; Cser­nek Árpád jószágigazgató a hidegen számító gazda-diktá­tor es az üresen fecsegő kuk túrsznob gyűlölt, rettegett figu­rája, a feleség Polina és lánya Mása Pogány Judit és Csáká­nyi Eszter mindvégig pontos szereptanulmányt sejtető kivá­ló alakításban jeleníti meg a párhuzamos sorsokat. Jordán Tamás Trigoninja ugyancsak egyedivé kidolgozott alkatával hiteles és többdimenziós. Ilyen tehát e sorsok aszimmetriája egy sajátos tengelyvonal men­tén; mindenkiben kettős én la­kozik, de sohasem a remélt én érkezik el a másikhoz. S a „ten­gelyvonal felett” rója köreit He­lyei László Dorn doktora; visz- szafogott gesztusaival is igen sikeresen „csehovi”, a „vonal alatt” pedig csetlik-botlik szinte szociológiailag jó, hitelesített figurájával Csapó György Med- vegyenko tanítója. Valóban, az egész színlap felsorolható méltatlanul rövid méltatással, s azzal a megjegy­zéssel, hogy az együttesben van, aki mindvégig híven őrzi pontosságát, végigcipeli sors­keresztjét, nincs egyetlen sze­repidegen rezdülése sem; s van akinél ez csak kulcshelyzetek­ben vagy egy-egy gesztusban van jelen. Az együttesproduk- oió ívét az utóbbiak sem hajlít­ják el,,, Mindezzel együtt a Sirály előadásait a azínrevitelnek kijá­ró tisztes fogadtatás kíséri, Több az udvarias tapsnál, keve­sebb a zajos sikernél. A hiba (ha van) nem a publikumban kere­sendő. Nem is a darabban és nem is az előadásban. A három pólus — tapasztalhatóan — minden fontos ponton találko­zik. Adásban-vételben tehát nincs zavar. A „készülék” szól a zavarról— s errre nem mindig zajos tetszés a válasz. ­Tröszt Tibor SIRÁLY Hidegen kopogó zajok, zon- gorafutamos méla pillanatok, süvöltő viharú téli esték, beszé­des csendek közepette bonta­kozik'ki Anton Pavlovics Cse­hov Sirályának hol ismerős, hol hézagosán rögzült története a Csjky Gergely Színházban. Ám a történet most mintha más lenne. Mintha megint más Csehov-olvasatról árulkodna! Nemcsak a gyarló emlékezet hézagait tölti ki — egészében kelt más hatást. Csábító lenne —s bizonyára születnek majd e tárgyban dolgozatok — össze­hasonlítani azzal az ugyancsak eredeti, tizenkilenc ev előtti­vel... Most mégsem. A mostani előadás van annyira szuverén, mértékét annyira magában hordja, hogy (ezúttal legaláb­bis) megtakarítható egy pedán­san részletező összevetés. Átalakította volna az Acs Já­nos rendező vezette alkotógár­da a Csehov-darab hagyomá­nyos „kozmoszát”? Úgy tűnik: igen is, meg nem is. A lázadó, ifjú író Trepljov és a színészpá­lyára röppenő zuhanó „Sirály- Nyina” — ezúttal is „napja- holdja” e rendszernek. Csak úgy látszik, a többi „bolygóval” történt valami. Eddig is hálás, Nagy-Kálózy E«*t« és Quintus Kérnéd fontos szerepek voltak, mind­azonáltal kínáltak bizonyos kli- séket is. Telitalálattá válhatott például az úri társaság peremére ka­paszkodó, szánandóan sze­rencsétlen vidéki tanító; Trigo- rin a híres író viszont váltathat­ta magát obiigát eleganciájával, hideg pózaival akár jelzésszerű jelenléttel is. Mindenki a „he­lyén volt” a két fiatal vívódásá­nak, tragédiájának felszikrázó fényében. S most? Mindenkinek valóságos külön sorsa, külön keresztje van. Felerősödött, mi több: meghatározóan erős szin­te valamennyi „bolygó” kől- csönfénye, vagy ellenfénye. Nem egyszerűen sémák levet- kezéséről, sutbahajításáról van szó és a legkevésbé sem vala­miféle darabidegen utólagos „ráértelmezéséről”. Az unal­mas penzumként nem agyon­tisztelt, vagy a hűhózva nem agyon aktualizált klasszikus „matériák” nagy titka, hogy fel­tárják különböző dimenzióikat és válaszolnak azok kérdései­re, akik „belülről” kérdezik. A kaposvári színházban ez az izgalmas, megmerítkezést igénylő, <elfede?ős?óhdóK nem új keletű—de rendre ezáltal Ke- letkezik a? új-., Itt és most egy olyan Sirály, amelyben mindenki főszereplő (lehet)—ha csak egy pillanatra, ecjy gesztusra is. ugyanis a Si­rály valójában nem összetarto­zó figurák gondos „szerephie­rarchiába” rendezett együttlété- ről szól — mivel Csehov éppen­séggel az együttlét lehetetlen­séget ábrázolja. A tolsztojánus szeretet, a másikhoz elérés búvópatak csak a szerencsét­lenség, a külső kényszerek kőhegyei között. Időnként, igényként a felszínre tör, de gyorsan elapad a száraz egymásmellettiségben: nem működik. Pontosan szólva Cse­hov azt írja meg, a színház azt mutatja meg: hogyan nem mű­ködik. Egymás mellé csúszó, s nem egymásba kapcsoló dagadó dialógusok, beszédes elhallga­tások, viszonzatlan vonzalmak, és viszonzott önzések, kitartó ragaszkodások és kitartó elta- szitások, tartós idegenség az unalomig ismert másikkal; oly­kor esendő tragikomikummal, sokszor naayszlvű, majd kiful­ladó monológokkal — mutatják: nem működik semmi, ami a kényszerpályákat közelebb hozhatná. Aki leginkább tudatá­ban van ennek, a? Qorn doktor, Molnár Piroska (háttal Jordán Tamás) az esemenyeK roKonszenve- sen cinikus, szorongó, rezignált szemlélője... Szemlélő marad­hat csupán. Tévedés ne essék: Csehov nem tandrámát írt egy lehangolt filozófia paradigmatikus figuráit megjelenítendő, s nem is szo- morujátékot. Éppen az a felka- varó-megrendíto, ahogy figurái igazak, valóságosak: húsból, vérből valók s nem csupán lelki­alkatok. A kaposvári Sirály­előadás színészei így is építik fel őket; izgalmasan, saját arc­cal, egyedi vonásokkal. Nos, ebben az erőtérben jot­tányit sem válik kevésbé fontos­sá T repljov és Nyina sorsa. Sőt, így igazán megrendítő kiszol­gáltatottságuk; álmaik, fiatalsá­guk kiszolgáltatottsága. Egy­mást még (vagy már) nem ké­pesek választani, önmaguk vá­lasztása pedig... Trepljovnál nincs kompromisszum, csak az a ilkos fegyver, Nyina to- megy álmai útján, vállal- va-tudva, hogy a „sirálysors” küzdelmei éppen a legszebb ábrándjait seprik félre majd. Ez is egy vagy-vagy. Menczel Róbert levegős épí­tésű, jól funkcionáló, hangula­tos színpadképében és Vágó NeUy karakterre s?abott kitűnő jelmezeiben érkeznek tehát elénk Csehov vívódó hősei. Mofnáf Piroska Arkagyináia a Vita a megyei tudósklubban A NEMZET ELVESZTETTE MÚLTTUDATÁT A nemzettudat vitás kérdései címmel tegnap délután elő­adást tartott dr. Szili Ferenc, a Somogy Megyei Levéltár igazga­tója. A magyar történelem neuralgikus eseményeit állította reflektorfénybe vitaindítójában. A honfoglalástól szinte nap­jainkig követte történelmünk neuralgikus históriáját. A százöt­ven éves török uralom okozta az első jelentős lelki megtörését a magyarságnak—emelte ki, majd 1848, Trianon, 1919. tanulsá­gai után az elvetélt szocializmus elemzésével foglalkozott vitára késztetve a tudósklub hallgatóságát, í ________________________________________—-----------------­Em beri jogi konferencia Temesvárott Nemzetközi emberi jogi kon­ferencia kezdődött tegnap Te­mesvárott a helyi emberi jogi társaság szervezésében. Ez az első eset, hogy Romániában ilyen jellegű értekezletet hívtak össze. A hétfőig tartó értekezlet a Közép- és Kelet-Európábán végbement átalakulással fog­lalkozik, azt vizsgálja, mennyire tartják tiszteletben az emberi jogokat az újonnan létrejött rendszerek. A temesvári konfe­rencián az Amnesty Internatio­nal nevű nemzetközi emberi jogi szervezet is részt vesz. Eörsi-est, Párizsban E héten — 1956. október 23-a 34. évfordulójának napjaiban— került a francia könyvesboltok­ba Eörsi István ,,Emlékezés a régi szép időkre” című, bör­tönéveit felidéző könyve. A Christian Bourgois kiadóvállalat Georges Kassai fordításában jelentette meg az írást a „ Lettre International" című folyóirat könyvtárának legújabb számaként. Ebből az alkalomból rendezték meg a párizsi Magyar Intézetben az író találkozóját franciaországi olvasóival. Az alapoktól építkeznek TEHETSÉGGONDOZÁS — TEHETSÉGOKTATÁS Az elmúlt években többször is megkondult már a vészha­rang a kaposvári Balázs János Képzőművészeti Kör fölött. A negyven éve működő műhely­ből egyre kevesebben kerültek be a művészvilágba. Pedig a kör klasszikus évtizedeiben Ruisz György és néhai Gerő Kázmér valamint Lóránt János tanítványaként több, azóta eu­rópai hírű alkotó nevelkedett e sajátos arculatú iskolában. A kör két oktatója, Horváth János festőművész és Tamás Károly grafikus, az iparművé­szeti szakközépiskola tanára Károly Jánossal, a Kilián műve­lődési központ népművelőjével az értékek megmentésén fára­dozik. Elérték, hogy a művelő­dési központ ezentúl nagyobb összeggel támogatja a kör munkáját és rendbeteszik a he­lyiséget is. Körülbelül két évig tart a felújítás és pótolják a hiányzó eszközöket. Festőáll­ványokat, rajzpadokat, modell­ként használatos tárgyakat vá­sárolnak. A foglalkozásokat egyelőre két csoportban tartják. Horváth János hétfőn és pénteken dél­után 4-től 6 óráig foglalkozik a haladó csoporttal, Tamás Ká­roly kedden 16 órától 19 óráig tanítja az általános iskolásokat, míg csütörtökön Veress Tibor- né, a Gárdonyi általános iskola tanárának vezetésével a textil- festés alapjaival ismerkedhet­nek meg az érdeklődők. A kör a kisiskolásoknak alapozó, a na­gyobbaknak felvételi előkészítő foglalkozásokat szervezett. Az amatőrök számára komplex ké­pességfejlesztési tematikát dol­goztak ki. Az eszközkészlet bő­vítése után egy, a klasszikus képzőművészeti iskola mód­szerén nyugvó játékos temati­kát vezetnek be. A képzés célja: a tehetségkiválogatás és okta­tás. A tehetséggondozás szinte eredménytelen — mondta Ká­roly János. Ezért úgy döntöt­tünk Király Zoltán művelődési- ház-igazgatóval, hogy egyéb forrásokból többet áldozunk e célra, s szponzorokat is kere­Fotó: Kovács Tibor sünk. Terveink közt szerepel a Balázs János Baráti Kör meg­alapítása. Minimális tagdíj elle­nében a hajdani tanítványokat is be szeretnénk vonni a mun­kába, hogy a kör visszanyerje régi, patinás rangját. Várnai Ágnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom