Somogyi Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 135-160. szám)
1990-10-25 / 155. szám
1990. október 25., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP —MINI KRIMIK 7 F. Heller C. Bolaffi Két táska pénz Sötét este volt. Martin ennek ellenére sebesen száguldott az eső áztatta autóúton. A rádió, az ötórai hírekben ismertette a rablásról szóló jelentést: ,,A lövöldözésben a két tettes közül az egyik valószínűleg megsebesült. Azonban így is sikerült elmenekülniük...” Vajon Inge hallgatta-e a rádiót? A mellette ülő férfi abbahagyta a nyöszörgést, teste lassan az ajtónak dőlt. Martin szitkozódni kezdett, levette lábát a gázról, és megrázta Wolfgangot. Az már nem mozdult. Tehát már nincs ok a sietségre, letért hát az autópályáról. Meg kell szabadulnia a hullától. Már csak azért sem viheti magával, mert Inge nagyon kedvelte Wolfgangot. Egy faluhoz ért. Ilyen időben érthető, hogy nincs az utcán senki. A kocsma előtt rendőrautó állt, nyilván véletlen a dolog. Nagyot sóhajtott. Letért egy mellékútra, és addig ment, amíg a falu fényeit el nem takarta egy kis erdő. Az első tisztásnál megállt. Az út mellett árok húzódott. Kinyitotta a kocsiajtót, a kibukó, élettelen testet az árokhoz vonszolta, majd betaszította az árok oldalában lévő betoncsőbe. Visszafelé jutott eszébe először, hogy már a zsákmányon sem kell osztoznia. Wolfgang nincs többé, így a hátsó ülésén lévő két táska pénz csak az övé. Pontosabban az övé és Ingéé. A rádió szerint is legalább negyed- millió márkára rúg a zsákmány. A rendőrautó már nem volt a kocsma előtt. Ráfordult az autóútra, még 20 kilométer és otthon lesz. Az óra szerint háromnegyed hat. „Legkésőbb hatkor megjövünk, ha nem jön közbe semmi” — mondta Ingének délután. Wolfgang ezt le is kopogta az asztalon, a sors azonban ellene fordult. De csak ellene. A hátsó ablakon lőttek be, a golyó az üléstámlát átszakítva fúródott Wolfgang hátába. Az én hátamban is lehetne, gondolta és majdnem túlhajtott a leágazást jelző tábla mellett. Észrevette, hogy kissé mögötte jött egy rendőrautó. Már megint, nyögte szorongva, és abban bízott, hogy a sötétben nem veszik észre a lövésnyomot. A visszapillantó tükörben látta, hogy a rendőrautó is jobbra jelez. A következő lámpánál végre elveszítette. Elhagyta a kisváros utolsó házait, néhány kilométer volt már a tanyáig, melyet három hónappal ezelőtt vettek bérbe. Észrevette, hogy egy magányos autó követi. A sebességmérő a 140-nél ugrált, mégis úgy érezte, egyre közelebb kerül hozzá. Ismét eleredt az eső. Egy kanyarban hirtelen elvakította a felbukkanó kocsi reflektorfénye. Ösztönösen becsukta a szemét, és egyszer csak ott volt előtte valami sötét, amit már nem tudott kikerülni. Tompa puffanás, érezte, hogy a kocsit is ütés érte. Néhány méterrel távolabb megállt, és a visz- szapillantóba nézett. A másik autó is állt és a fényszórói egy kerékpár összegörbült roncsait és egy mozdulatlan testet világítottak meg. Gyorsan továbbhajtott. Nem kockáztathat. A kerékpárosnak nyilván nem volt stoplámpája, tehát nem az ő hibája. A tanya ablakai világosak voltak, még az udvari lámpa is égett. Két rövidet dudált, aztán kiszállt. — Igen! A hűtőszekrényen szólt a táskarádió, az asztalon egy levél Inge írásával: „Mindent hallottam a rádióban. Hozok valamit gyorsan a patikából. Azonnal itt vagyok.” Visszarohant az udvarra. A kerékpár nem volt a helyén. Rádöbbent, hogy a lány vagy két hete szólt, hogy javítsa meg a stoplámpát... Amikor be akart szállni a kocsiba, kék fényt látott, s azt, hogy p kocsi gyorsan közeledik. Úgy döntött, hogy megvárja. Az örökség Egy férfi állt az út szélén és integetett. Salvatore Lupino, aki most tért haza Amerikából, bizalmatlan ember volt. Végtére is harminc évig dolgozott a maffiának. Idegent sosem vett fel, deez a fickó bizalomgerjesztőnek tűnt. Hirtelen fékezett. — Hová megy? — Prizzibe. — Én Palermóba tartok, egy darabig elviszem. A stoppos hátravetette csomagját, aztán beült Lupino mellé. — Honnan jön? — Amerikából. Ott dolgoztam vagy harminc esztendeig. , — Én is sokáig éltem ott— mondta Lupino. — Chicagót és Detroitot jól ismerem. Maga merre járt? — Mindenütt, a Niagarától Új-Mexikóig. — Remek ország — folytatta Lupino —, de nem olyan szép, mint Szicília. Az itteni nők a legszebbek. És a legerényesebbek is. Az utas elmosolyodott. — Nem mindegyik. A szomszédlány például nem mondható erényesnek. Lucia volt a neve. Tüzes volt és nagyon szép. Az apja puskával akarta kényszeríteni, hogy azok után vegyem is feleségül. De én az első hajóval elmentem Amerikába. Kopott borítékot vett elő a belső zsebéből. — Ezt a levelet egy ügyvédtől kaptam. Azt írja, hogy én vagyok a család egyetlen örököse. Egy házról van szó, némi földdel. Jó lesz öregkoromra. így aztán hazajöttem. — Az út itt elágazik, de elviszem — mondta Lupino. Letértek, és egyre kanyar- gósabb lett az út, amint felfelé kapaszkodott a kocsi. Már látszott a kisváros, amikor bal oldalt szeméttelep tűnt fel. Lupino megszólalt. —A csomagtartóból ki kell dobni valamit, segítene? Kiszálltak. Lupino kinyitotta a fedelet. — De hiszen ez üres — mondta a stoppos és azonnal meg is dermedt, mert észrevette a szívére irányított hangtompítós pisztolyt. Lupino arca meg sem rán- dult, amikor meghúzta a ravaszt. Átkutatta az idegen zsebeit, kivette az iratait. Az amerikai útlevél Carlo Giulia- no nevére szólt, született Olaszországban, Prizziben. A hullát a szakadékhoz vonszolta és lelökte. Visszakanyarodott az autóútra és Palermo felé vette az irányt, egyenesen a Luchesi testvérekhez ment. Az idősebb Luchesi kézbe vette az útlevelet, nagy szakértelemmel kivette a halott ember képét és Lupino fotóját illesztette a helyére. Testvére ezalatt Prizziben járt és kipuhatolta, mi történt a Giuliano családdal. Főként az elhunyt örökhagyó vagyona érdekelte. Egy héttel később Lupino megjelent a hagyatékot kezelő ügyvédnél és Carlo Giuliano néven mutatkozott be. Megmutatta a levelet is. — Nos, Giuliano úr, szép kis birtokhoz jutott, a házhoz elég tekintélyes föld is tartozik. A városban gyorsan elterjedt a hír, hogy Carlo Giuliano hazajött. Az utcán sok idősebb ember megállította, legalább azért, hogy kezet fogjon vele. A ház csakugyan szép volt. Lupino kinyitotta az ajtót és belépett. A lakás sötét volt és hűvös. Körbejárt, azzal a szándékkal, hogy szemügyre veszi az örökséget. Jómódú ember lehetett az örökhagyó. Legalább itt majd nyugodtan élhet, és senki sem firtatja a múltat. Ki gondolná, hogy Salvatore Lupino itt, a világ végén húzódik meg... Kopogtak. Ajtót nyitott. A küszöbön az egyik férfi állt, akivel délután már lekezelt. De most nem nevetett, puska volt a kezében. — Guiliano, elfelejtetted Luciát és az apját? Hát ez nagy hiba volt. Tudhatod, Szicíliában nem felejtenek az emberek. Ezek voltak az utolsó szavak, amelyeket Salvatore Lupino földi életében hallott. P. Hornx Végső megoldás Mariié Grothe gyűlölködve nézett a felette lévő férjére. Az éppen fél kézzel kapaszkodott a hatalmas körtefa ágába. Törnéd ki a nyakadat — gondolta. A férj, mint mindig, ezúttal sem hagyta, hogy akár egyetlen gyümölcs is a fán maradjon. Ki csodálkozna, ha egy szép napon történne vele valami? Klaus nagydarab ember és túl merész. Mariié egész éjjel azon töprengett, hogyan segíthetne a véletlennek. Most is férje fukarsága és gyakori részegsége jutott eszébe. Elhatározta, ennek véget vet. Sajnos, el nem hagyhatja. Bár gazdagnak nem mondható, de biztonságban élhetett mellette; szép háza s biztos jövedelme volt. Ha elválnának, ennek vége. Meg aztán volt egy jelentős életbiztosítás is: Klaus öt évvel ezelőtt kötötte, a házasságkötés után, és 500 ezer márkát ért. Tehát szerencsétlenségnek kell történnie. Senki sem gyanakszik, ha például leesik a fáról. Hiszen a szomszédok is szóvá tették, hogy könnyelmű. A szombat valószínűleg alkalmas lesz, gondolta. Akkor biztosan felmászik megint a körtefára. Az pedig nagy és öreg, kikezdte az idő. Miért ne törhetne le egy ága éppen Klaus alatt? Amint a férje másnap kitette a lábát, elővette afűrészt. Kicipelte a létrát, a fához támasztotta és felmászott. A létra felső fokán megállt, körülnézett. Azt az ágat kereste, amelyre Klaus biztosan rálép majd. Mielőtt fűrészelni kezdett, körülnézett, hogy látja-e valaki. Aztán óvatosan elkezdte a munkát, de csak félig fűrészelte be az ágat, annyira, hogy kibírja Klaust addig, amíg a 100 kilójával teljesen rá nem nehezedik. Mohát tett a vágásra. Elégedett volt a munkájával. Elsápadt, amikor látta, hogy a férje a körtefához viszi a létrát. Tehát bekövetkezik... Klaus szombat délután szedi le az utolsó gyümölcsöket. — Gyere, segíts! Fogd szorosan a létrát, mert inog — mondta. Mariié izgatottan figyelte, hogyan mászott felfelé. Néha visszalépett és leadott egy-egy kosár körtét. Aztán mászott tovább. Egyre feljebb haladt. Már leszedett minden gyümölcsöt, amit elért a létráról. Ha most nem áll meg, már az ágak következnek, és akkor... Mariié szíve hevesen vert. Szinte megbabonázva nézte, hogy Klaus éppen arra az ágra akar lépni, melyet ő előkészített. És már reccsent is, és egy sötét árnyék zuhanni kezdett. Klaus Grothe egy ismeretlen szobában tért magához. Fehér köpenyes férfi állt mellette, az ágynál. — Nos, Grothe úr, hogyan érzi mágát? — Hol vagyok? Mi történt? — A városi klinikán fekszik. Én doktor Landmann vagyok, a baleseti sebészet főorvosa. Leesett a fáról, de elmondhatja uram, hogy rendkívüli szerencséje volt, mert csak a lábát törte. Tulaj- donképpen szörnyethalhatott volna. Az orvos egy kis szünet után folytatta. — Sajnos, a felesége azonban... — A feleségem? — szakította félbe a beteg — mi van vele? — Esés közben rázuhant a feleségére, uram. Klaus rémülten nézett az orvosra — És Mariié?! Kérem, mondja meg az igazat. Az orvos kis ideig hallgatott, aztán megszólalt. — Amikor rázuhant, olyan szerencsétlenül érte, hogy eltört a nyakcsigolyája. Azonnal meghalt. Részvétem, Grothe úr. Falbaba j~ i- És Jigyelj, ha rendőr jön, háromszor rázd meg a csörgőt! G. Wolf ÖRDÖGI BOSSZÚ Az idegen a hátsó ajtón át érkezett, az istállók felől, és akkor lépett a szobába, amikor a tévéhíradó elkezdődött. Magas volt és elképesztően sovány. Lerítt róla, hogy legalább kétszer életfogytiglanra ítélték. Rugós kést tartott a kezében. — Hol a puskád, farmer? — förmedt rá Bobra. — Add elő, de gyorsan, vagy a bordáid közé nyomom ezt a vacakot. Bob tudta, hogy nincs semmi esélye. Szó nélkül elővette a fegyvert. A fickó a konyhaasztalhoz telepedett, kinyittatta a hűtő- szekrényt és nekiesett a sonkának, sajtnak, kenyérnek, mintha hetek óta nem evett volna. Amikor befejezte, Bobra fogta a puskát. — Most gyerünk az autódhoz! Az öreg Ford a színben állt, a traktorok között. Az idegen megnézte, mennyit mutat a benzinóra. — Hány kilométer ide a határ? — Vagy kétszáz mérföld. Santa Barbarán keresztül. — Nyavalyás! Ez a benzin százra sem elég. — Tízmérföldnyire van egy benzinkút. — Hülyének nézel? Jól tudod, hogy a kutasok sztrájkolnak. Az idegen gonoszul elvigyo- rodott. — Na, nyomás, vissza a szobába! Kinyittatta a ruhásszekrényt,, és fehérneműt, öltönyt, cipőt és kalapot vett ki. — Hogy hívják a szomszédokat? — Jim Hendersonnak. — Jó. Van nővéred vagy valami rokonod? — Igen. A húgom a járási székhelyen lakik. — Hol a férje? — Alaszkában. Egy olajfúrásnál dolgozik. — Gyerekek? — Kettő. — Remek. Most akkor felhívod ezt a Hendersont és azt mondod, hogy telefonált a húgod, valami baj van a gyerekekkel. Találj ki valamit. Neked azonnal oda kellene menned, de nincs elég benzined. Henderson tegyen ki egy kanna benzint, a tejeskannák helyére. Na, telefonálj! A farmer mondani akart valamit, de aztán meggondolta. A kés nem tűrt halasztást. Míg telefonált, az idegen a háta mögött állt. A többi már gyorsan ment. Az idegen megkötözte vendéglátóját, lecipelte a pincébe. Bob hallotta, amint az autó kiment az udvarból. A helyzet ellenére örült, hogy végre megszabadult tőle. Végtére is, megölhette volna. Rádöbbent, hogy a híradóban bemondták: egy bizonyos Bromfield megszökött a börtönből, a nyomravezető 10 ezer dollár jutalomra számíthat. A személyleírás illett a hívatlan látogatóra. A seriff csak másnap este jött. Bob lármázni kezdett, és így talált rá. — Az autója miatt jöttem, az őrsön átveheti. Bob, amint magához tért, jól meghúzta a whiskysüveget. — Igen, a szomszédja telefonált. Nem messze a Hen- derson-farmtól kaptuk el, a maga autójában. —Gondoltam, hogyeztör- ténik. Óh, az az átkozott dög, Henderson. — De hát mit vétett magának ez a Henderson? A farmer elmesélte, hogy mi is történt a gengszterrel. Majd megkérdezte: — Henderson mondta maguknak, hogy honnan az értesülés? — Nem. De ezt nem is kérdeztük. — Hát ez hiba volt. Ezért ültem 24 órát a pincében. Hiszen, ha maga tudja, mi történt, azonnal idejön, nem? — De. Nem értem, hogy miért nem mondta Henderson, hpgy maga telefonált neki? És honnan tudhatta, hogy a szökött rab a maga háta mögött áll? Erről a gengszter nem értesíthette... A farmer káromkodott, megint ivott, az arca vörös volt a dühtől. — Maga nem régóta van itt, seriff. Különben tudná, amit mindenki tud: Henderson egy csepp benzint sem adna nekem, legfeljebb csak akkor, ha tudja, hogy az utolsó utamra kell. Igaz, én sem fogadnék el tőle egyetlen szelet kenyeret sem az éhhalál szélén. Érti már? No, ide figyeljen! Úgy kezdődött, hogy ez a rohadt húsz évvel ezelőtt elszerette a menyasszonyomat. Csúnyán bánt vele később, még verte is. Amikor ezért nekimentem egyszer, leQtött. Utáljuk egymást, érti? És amikor tegnap este felhívtam, mert kellett volna valami, ő tudta, miről lehet szó, hiszen nézte a tévét. Biztos volt benne, hogy a gengszter a hátam mögött áll. És hogy milyen féreg, abból is láthatja, hogy nem szólt a hívásomról. Miatta meg is rohadhattam volna a pincében. És még mindezért fel is veszi a tízezer dollárt...
