Somogyi Hírlap, 1990. október (1. évfolyam, 135-160. szám)
1990-10-13 / 146. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP 1990. október 13., szombat „Ignác-esztendő” kezdődik Rómában JUBILÁLÓ JEZSUITÁK 450 éves a Jézus Társaság, a katolikus egyház legnagyobb hatású szerzetesrendje. A spanyol zsoldos katonából szentté avatott Loyola Ignác 1540-ben alapította, illetve az év szeptember végén hagyta jóvá III. Pál pápa bullájában a rend alapszabályát, amely eltért minden előző szerzetesrendétől. 1991-ben Loyola Ignác születésének lesz 500. évfordulója. A kettős évforduló megünneplésére „Ignác-esztendő" vette kezdetét Rómában és az egész világon. A jezsuita iskolákban és intézetekben megemlékezéseket, konferenciákat rendeznek. A Vatikánban kiállítás nyílik „Szent Ignác és korabeli Róma "címmel. Jövő év júliusában nagyszabású zarándoklatokon keresik fel a rendalapító működésének színhelyeit a hívők és rendtagok. A harcos rend Az „egyház harcos rendje” (e szavakkal kezdődik az alapító pápai bulla) ma 24 618 tagot számlál a világ 113 országában. Legtöbben vannak az Egyesült Államokban (5 ezer), Indiában (3 ezer), Spanyolországban (2 ezer) és Olaszországban (1,6 ezer fő). A rend igazgatja a világhírű gregoriánus egyetemet Rómában, a teológiai tudományok legfőbb központját, és 665 iskolát, nevelőintézetet szerte a világon. A Jézus Társaság az elmúlt évszázadokban kitörölhetetlen nyomot hagyott az egyházon és a kultúrán, a történelmi küzdelmekben mindig az egyház „élcsapatát” alkotta. A pápákhoz hasonlóan, életre szólóan megválasztott rendfőnök (,,a fekete pápa”) az európai nagypolitika „szürke eminenciása”. A „jezsuita” szó éppen ezért mai napig indulatokat és vitákat vált ki az egyházon belül és kívül. II. János Pál pápa 1981-ben kemény nézetütközésben lemondásra szólította fel Arrupe főgenerálist, mert nem értett egyet azzal, ahogyan a rend Latin-Amerikában politikai szerepre tört, ahogyan ott a társadalmi és szociális igazságosság problémáját megközelítette. Nem az volt az első ilyen konfliktus a jezsuiták 450 éves történelmében: 1773-ban XIV. Kelemen pápa már feloszlatta egyszer a rendet, akkora volt az ellenkezés annak politikai hatalmával és gátlástalan módszereivel szemben. A negyedik fogadalom Loyola Ignác követői a szokásos három fogadalom mellett (szegénység, szüzesség, engedelmesség) tesznek egy negyediket is, feltétlen engedelmességet a pápának. Ez volt 450 évvel ezelőtt a „harcos rend” különlegessége. Akkor az ellenreformáció „élcsapataként” a protestantizmus terjedését voltak hivatottak megállítani. Az elmúlt ötven évben az ateista marxizmus elleni harc volt a fő irány. II. János Pál pedig a közelmúltban így foglalta össze feladataikat: „Nyitottnak kell lenniük a világ nagy problémái, a szociális, politikai, gazdasági, morális és világnézeti válságok, konfliktusok iránt. Fel kell venniük a küzdelmet a vallás iránti közömbösség, az egyháztól való elfordulás (szekularizáció), az ateizmus, az elmaradottság, a környezetrombolás jelenségeivel. ” Az ateizmus, amivel az egyháznak ma — a kommunista rendszerek összeomlása után — meg kell küzdenie, bonyolultabb. Nem csupán a marxizmust jelenti már (sőt, főleg nem azt többé), hanem a világ gazdagabb felén eluralkodott fogyasztói szemléletet és morális közömbösséget, az értékek viszonylagossá válását. Látta ezt részben már VI. Pál is, aki a rendet a harcos antikommuniz- mus helyett árnyaltabb fellépésre ösztökélte: „Az ideológiák keresztútján lépjetek csatasorba, a szociális problémával szembesülve mindenütt, ahol az ember égető földi szükségletei és az evangélium örök üzenete látszólag nem talál egymásra”— hangoztatta. Direkt politizálás nélkül II. János Pál ugyanezt más megközelítésben követelte tőlük. Elparancsolta a jezsuitákat a direkt politizálástól, a szerep- vállalástól a szociális konfliktusokban. Arrupe főgenerális helyére 1983-ban a holland Peter- Hans Kolvenbachot állította, akinek vezetésével a jezsuita rend mára kritikusan felülvizsgálta eddigi szerepét, módszereit, és „új ethoszt" hirdetett meg a maga számára. „Ma már nincs konfliktus a Vatikán és a jezsuita rend között" — mondták büszkén képviselőik az Ig- nác-év meghirdetésekor. A jezsuiták nem világi befolyásuk növelésével, hanem szellemierkölcsi befolyás megszerzésével szolgálják a pápa által számukra kitűzött célokat. Az ember belső világát megváltoztatni neveléssel, ráhatással — ez az „új ethosz” a politikai-hatalmi eszközök és az ideológiai harc helyett. Nem kétséges, hogy az egyik fő cselekvési tér és irány ma a jezsuiták számára a kommunizmus utáni Kelet-Európa, ahol az eszmék és értékek teljes zűrzavara uralkodik. A „harmadik évezred” egyik nagy kihívása az egyháznak, hogyan alakul a helyzét e térségben. Rendtagok tucatjai készülnek ezért Magyarországra, Csehszlovákiába, a Szovjetunióba. És marad természetesen a harmadik világ, a pápa fáradhatatlan útjainak célpontja, Latin- Amerika, Afrika, ahol az emberiség jövője dől el a pápai felfogás szerint, és az elmaradottság, a szegénység, a betegség a nagy kihívás. Magyar Péter A nyár elején Pécsen, a Zeneművészeti Főiskolán kapta kézhez a diplomáját, gordonka és magánének szakon. Nyilván nem így képzelte el a jövőjét, de Judit nem elkeseredett. A pécsi évek után Kaposvárra, a szüleihez költözött vissza, a „gyerekszobába”. Amikor a hangszerén játszani kezdett, Picasso festményének címe jutott az eszembe róla. — Sokat tanultam a főiskolán, de nem eleget. Ezért ezt az évet úgy fogom fél, hogy még adtam időt magamnak a továbbképzésre. A terveimben különleges álmokat dédelgetek, színházban szeretnék zenés darabokban játszani. Tudom, ehhez még nagyon sokat kell tanulnom, mozgásomat fejlesztenem. — Hogyan került Pécsre, a főiskolára? — Kis korom óta csellóztam, ezért szüleim a zeneművészeti szakközépiskolába írattak be. Ott a szolfézstanárom figyelt fel a hangomra. A főiskolára már ének szakra is jelentkeztem, szaktanárként végeztem. Húszán szereztünk most diplomát, ebből ketten ének szakon. Osztálytársaim szintén elhelyezkedési gondokkal küszködnek. Nem sok választásunk volt, hiszen nem kaptunk ajánlatot. Akinek volt pénze, jelentkezett Grazba vagy Bécsbe, az akadémiára. Én nem akartam a szüléimét tovább terhelni. — Hogyan telnek a napjai? — Van egy félállásom a kaposvári zeneiskolában. A szabad időmben németül tanulok. Pécsről jár ide egy énektanár, tőle tanulok énekelni. Csatlakoztam egy amatőr jellegű ifjúsági színpad munkájához is, azzal a szándékkal, hogy „ragad valami rám”. Jelentkeztem a kaposvári színháznál is, Be- zerédi Zoltán meg is hallgatott, „Szép hangod van”— mondta, de konkrét választ nem kaptam tőle. Utcai koncert — külföldön Fotó: Jakab Judit Nő gordonkával Két diplomával, munka nélkül Magas, karcsú és 22 éves. Ha az ember közelebbről is ismeri, akkor feltűnik, hogy mennyire más mint korosztálya hölgytagjai. Egyszerre lírai és határozott. Hasonlít hangszeréhez, a gordonkához. Bellái Judit lehetne szomorú is, hiszen két diplomával a zsebében állástalan. — A jelenből térjünk vissza ismét a nyárra. Hallottam, hogy az NSZK-ban volt koncerten... — Diplomaosztás után az egyház szervezésében került sor a németországi koncert- kö rútra. Nürnbergben, Rüc- kessdorfban és Affalterbock- ban léptünk fel. Zsoltárokat, Bach-áriákat énekeltünk templomokban. Ekkor kaptunk kedvet az utcai énekléshez. —Az utcán léptek fel? — Egy hónappal később, két fiúismerősömmel Grazba mentünk. A fiúk engem csak sofőrnek hívtak. Ők kiálltak zenélni hegedűvel és szintetizátorral. Később biztattak, legalább addig énekeljek, amíg ők pihennek. Magyar nótákat, operettdalokat adtam elő. Nagy sikerünk volt— azt hiszem, nyugodtan állíthatom. Még azt is megkérdezték, hogy melyik operának vagyok a tagja. — Sokat kerestek? — Annyit nem, hogy ott kint meg tudjunk élni belőle, de egy érdekes „buli” volt. Engem az egyik parókia házvezetője szállásolt el. — Nem haragszik, ha megkérdezem: vallásos? — Igen, gyermekkorom óta ebben nőttem fel. Szüleim számáráén „késői”gyerek vagyok. Az unokabátyám református lelkész, ha problémám van és rosszkedvű vagyok, mindig őhozzá fordulok. Nekem a vallás erőt ad az élethez, kitűzött céljaimhoz. — És hogyan „áll" az igazival? — Még nem találkoztam vele, de bízom benne, hogy rámtalál. Nem ideálom a szépfiú. Olyan pluszos legyen, nem tudom érti- e?l Olyan legyen, aki elüt az átlagtól! Sugározzon belőle, hogy egyéniség. Lehet, hogy más azt mondaná rá, hogy ütődött, de a fontos az, hogy nekem tetsszen. (Hunyadkürti) Plusz információ A BERES-CSEPP PLUSZ-RÓL Dr. Béres József 1964-ben szerzett diplomát mint agrármérnök, a későbbiekben további négy szakon szakmérnöki képesítést. Kutatóintézeti munSzombatonként betegek százai várják a találkozást és tanácsait kája alapján rájött arra, hogy a növények és az emberi szervezet problémáit komplexen és együttesen kell tanulmányozni. Konkrét megfigyeléseit és tapasztalatait — minthogy az emberi szervezet is a természet része — megfelelő átcsoportosítással, számtalan kísérlet Dr. Béres József fiával és menyével a kutatóintézetben után, a beteg emberen is sikerrel alkalmazta. Megállapította, hogy némelyik súlyos betegség az ember szervezetének válságos állapotának, az anyagcsere-folyamatok és az immun- rendszer végzetes zavarainak tudható be. Készítményének előállításában bizonyos élettani optimumok megtalálása, azok kialakítása vezérelte. A Béres-cseppek 20-25 éves történetének számos nehézségein és buktatóin keresztül született meg a Béres-csepp plusz, amely gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény. Az Országos Gyógyszerészeti Intézet felügyelete mellett megkezdődtek a klinikai vizsgálatok. A Béres Export- Import Részvénytársaság forgalmazásában széles körű hazai felhasználás alakult ki a szer jellegének megfelelően, minthogy többen megelőzés céljából is alkalmazzák. A fokozódó nemzetközi érdeklődés hatására már több országba exportálják.
