Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)
1990-09-06 / 114. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP— GYERMEKOLDAL 1990. szeptember 6., csütörtök Péterke Pöttöm gyerek, nagyra nem nőtt Alig, hogy egy méter, Ámde bátor, árnyékától Meg nem ijed Péter. Nyílt levél Kedves gyerekek! Pár hete nagy vihar volt, két kistestvéremmel kiestünk a fészekből. Sajnos a kistestvéreim a zuhanás következtében meghaltak. Én még éltem, amikor egy jó gyerek megtalált. Kopasz Kedvencünk: a cirkusz Ahol sok gyerek összegyűlik— legyen az családi összejövetel, nyaralás, táborozás, vagy születésnapi, névnapi gyerekzsúr, mindig jó játékot jelenthet a bohócvetélkedő. A gyerek — akire a hétköznapokon annyiszor rászólnak, ,,ne bohóckodj már annyit!” — ilyenkor szabadon kiélheti ugra-bugra temperamentumát, mókázó kedvét, színészkedő vagy utánozó hajlamát. A bohócversenyhez—a mellékelt minták alapján — maguk a gyerekek is elkészíthetik a maguk által kiválasztott bohócmaszkot, vagy bohócálarcot. Nem kell hozzá más, csak színes papír, színes ceruza, esetleg az anyukák arcfestéke. Ez utóbbival azonban csínján kell bánni, mert a gyerekek finom arcbőrét kikezdheti a rúzs, a szemceruza, a színes szemhéjpúder. Az arcra festett maszk alá alaposan be kell krémezni a bőrt, s hasonlóképpen sok krémmel kell utána lemosni a festéket... A legokosabb, ha a bohócálarcok papírra készülnek, s kétoldalt masnival kötik a gyerekek, természetesen kivágva rajta a szem-, az orr- és a szájnyílást. Lóugrás Induljatok el a bal felső sarok Á betűjéből és a sakkjáték lóugrásának szábálya szerint olvassátok össze a betűket. Ha helyes útvonalon haladtok végig, Vörösmarty költeményéből kaptok egy idézetet. (A helyes válasz a 16. oldalon.) iszom. De ami még nagyobb újság: van egy nagyon jó barátom, egy kis uszkár kutya, ő vigyáz rám és nagyon szeret. A képen látjátok, hogy milyen szép kis madárka lettem. Kérlek benneteket, ha találtok ilyen árva kis madárkát, mentsétek meg, hiszen olyan kevesen vagyunk énekes madarak. Ha megteszitek, köszönjük! Sok szeretettel köszöntünk benneteket. Csip-csirip és Csimbi kutya A huszonegy megszámozott kör között található két egyforma méretű. Körző Igénybevétele nélkül meg tudjátok mondani, melyik két kör egyforma? (A helyes választ ellenőrizheted a 16. oldalon.) voltam és vak, puha vattaágyba csomagoltak, ahol felmelegedtem és elkezdtek etetni főtt tojással, sajttal, kis hússal és a „madarász bácsi” küldött nekem finom lisztkukacot. Vizecskét kis szemcsepegtetőbői A HOLDKRÁTEREK KELETKEZÉSE A Hold a Földhöz legközelebbi égitest, távolsága átlagosan “mindössze" 334 000 km. Egészen természetes, hogy közelsége miatt egyben a legismertebb égi objektum is: felületén (legalábbis a Föld felé forduló oldalán) távcsöveinkkel szinte sétára indulhatunk. Az sem véletlen, hogy ember alkotta szerkezet az égitestek közül először a Holdat repülte körül, automata szondák a Holdról hoztak kőzetmintát, és már lassan húsz éve az ember is sikerrel landolt a felszínén. • A víz és a légkör, amely a Földön a hegységeket lekoptatja és a felület egyenetlenségeit kisimítja, teljesen hiányzik a Holdon. A Hold felületén tehát az elmúlt évmilliárdok kőbe vájt története fekszik előttünk. A holdfelület minden részén, a tengereken éppúgy, mint a hegyes területeken, sajátos gyűrű alakú képződményeket találhatunk, ezek a jól ismert holdkráterek. Az 1 km-nél nagyobb átmérőjű kráterek számát mintegy 3000-re lehet becsülni a Hold látható féltekéjén. A kráterek tulajdonképpen gyűrű alakú hegyképződmények, kör alakú sáncoknak nevezhetnénk őket. A tudósokat régóta foglalkoztatja, hogy milyen erő hozta létre ezeket a krátereket. Két fontosabb elmélet szerint a krátereket a Hold feszínébe becsapódó interplanetáris testek hozták létre, a második szerint a földihez hasonló vulkanikus tevékenység eredményei. Valószínűleg az az igazság, hogy egyes kráterek vulkanikus eredetűek, míg másokat meteorbecsapódások vájtak, „robbantottak” ki. Megkergeti a kutyát is, A lovat megüli, Ha nem enged, a nótáját Jól elhegedüli. Apja szemébe büszkeség, Meg az öröm ült ki: Csak a kaptárt, inti Pétert, A kaptárt kerüld ki. De Péternek több sem kellett, Benyúl a kaptárba, Hát gyerekek, ott azután Csúfosan megjárta... Alaposan helybenhagyták Péterkét a méhek: íme, itt van a szomorú Vége a mesének...! Szarka Zoltán tanuló o 0 ©o © G G O © © © © © © © © © © © © o © © © ©o o o © © © © © © © © © © © © © © © © © © © © o© © © © © © © © © © © o © © o Bohóckodjunk EGYFORMA KÖRÖK Egy diák feljegyzései „Okosságom” története 11 éves koromig élhettem felhőtlen, semmittevő éveimet, amikor becsapott a mennykő— egy pszichológus személyében. Boldogan éltem az iskolai szünetekben és a tanórákon egyaránt. Míg atöbbiek holmi közönséges számolásokkal töltötték a drága időt, egyszerű kis szabályokat tanulgattak, addig én a világ sorsának javításán gondolkodtam. Csak úgy mellékesen megoldottam a Bermuda-rejtélyt, felfedeztem a rák ellenszerét. Ám állandóan félbeszakítottak holmi csip- csup kérdésekkel, pl. mikor volt a honfoglalás — mintha számítana, hogy 896-ban vagy 897- ben. Az egyik matekórán éppen az örök élet titkát bogozgattam, amikor szárnyaló gondolataimat félbeszakították. A matektanár valami kis lehetetlen példával zaklatott, aztán azt mondta: — Ejnye, Csongorkám, már megint nem figyelsz a feladatra! — Hiába hivatkoztam fontos dolgaimra, egyáltalán nem vette komolyan, sőt azt mondta, szeretne beszélni anyukámmal, és valami pszichológust is emlegetett. Sajnos, anyukám is a tanár néninek adott igazat, nem érdekelték a fontos találmányaim, elmondott minden csirkefogónak, gazfickónak, „ha így folytatod mi lesz belőled stb., stb.”. Ez nekem nagyon fájt. Senki nem ért meg engem?! A pszichológus nénivel nagyon jól elbeszélgettünk, többször is figyelnem kellett valami gépeket, példákat is megoldottam, de azért nagyon jól megvoltunk. Végre valaki elismert. Amikor az utolsó alkalommal anyukámmal is elbeszélgetett, azt mondta neki, hogy én egy átlagon felüli képességekkel rendelkező gyerek vagyok, csak a matematikai képességeim közepesek, de lehet, ha fejlesztem, az is kiváló lesz. És még azt is mondta, hogy belőlem lesz még valaki. Én nem is gondoltam volna, hogy ha valakiről azt hiszik, hogy okos, az ilyen nagy baj is tud lenni! Ugyanis anyukám mindent elhitt, amit a pszichológus néni mondott. Azután elszabadult a pokol. Nagyanyám mindjárt vett egy gitárt, mert biztos, hogy én nagyon szépen fogok gitározni. Mivel harmadik nap még mindig nem tudtam spanyol dalokat játszani, elmondott mindenféle ingyenélőnek. Nagy szerencsétlenségemre járok rajzszakkörre és most állandóan rajzolnom kell, mert hogy én leszek Leonardo utódja. Járok Szent Jupát szakkörre is, most azt várják tőlem, hogy nemsokára körbevitorlázom a Földet. Nehogy elfelejtsem, tanulok angolt, holnap Reagan beszédet kell fordítanom a családnak. Most már csak az hiányzik, hogy matekzsenit akarjanak belőlem faragni, mert én egy átlagon felüli képességű gyerek vagyok. Ezentúl ezt az ellenségemnek sem kívánom. Istenem, milyen jó volna, ha matekórán matekpéldát oldhatnék meg, magyarból szabályokat magolhatnék. De most ismét reménykedem: azt hallottam a rádióban, hogy az igazi tehetség magától előjön, nem kell azt mindig piszkálgatni. Remélem, hogy anyu is hallotta, és szépen kivárják, hogy az átlagon felüli képességeim maguktól előjöjjenek. Thoma Csongor 6. oszt., Kaposvár
