Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)
1990-09-06 / 114. szám
1990. szeptember 6., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 5 Csak a jövőben bízva lehet... Kultúra és önkormányzat KÖRLEVÉL AZ SMK-TÓL A közművelődés területén dolgozók bőrükön érzik, hogy a kultúrára szánt forintokból fillérek lettek. A korábban sokakat vonzó tevékenységi formák sorra szűntek meg a pénzhiány miatt, neves amatőr néptáncegyüttesek egyre kevesebb fellépési lehetőséget kaptak, s ha érkezett is egy-egy külföldi meghívás, úgy kellett összekuncsorogni a rávalót; nem ritkán a táncosok fizették. A kórustagok havonta fizetnek azért, hogy együtt énekelhessenek, s legyen „aranytartalékuk”, ha a gazdag repertoár legszebb darabjait határainkon túl kell megcsillogtatniuk... Hosszan sorolhatnám még azokat a nehézségeket, amelyek többek között az amatőr művészeti mozgalom fennmaradását és továbbfejlődését is veszélyeztetik. A művelődési intézmények vezetői, munkatársai gyakran tapasztalták, hogy a remek elképzelések pénzhiány miatt nem valósulhatnak meg. Ezért — és ez alól Somogy sem kivétel — néhol már csak csöndes vegetációra futja, s „langyos vízben” jó szerencsére várva tengetik mindannapjaikat. Hogy ez a jó szerencse valóban „beköszönt-e”, előre nem tudhatjuk. Abban azonban bízhatunk, hogy az új vezetés, a helyi önkormányzatok döntéshozó szakemberei fokozottabb érzékenységet tanúsítanak a művelődés területén. Talán most igazán valós helyükre kerülnek az értékek; a továbbadásra érdemes tevékenységi formák, magas színvonalú művészi produktumok kerülnek premier planba. Ám azok mindenhol, megfelelő anyagi és szakmai támogatással. Hogy a kulturális intézmények igazgatói székében zömmel még a régi éra emberei ülnek? Ez önmagában nem baj. Baj csak akkor van, ha e poszton levők a korábbi beidegződések, kapcsolatrendszerek alapján kívánják folytatni tevékenységüket, s vezetési stílusukon mit sem változtava, ám a megújulásra való hajlandóságukat váltig hangoztatva fognak hozzá a munkához. Hogy a megfelelő helyre igazán rátermett emberek kerüljenek, az csak a beosztottaktól függ, akik — remélhetőleg — bátran kifejtik véleményüket arról, milyen „főnök” kezei alatt kívánnak dolgozni a jövőben. A tehetség alapján történő kiválasztás fontos tényező kell legyen, hiszen az önkormányzatok számára is csak ez lehet az együttműködés alapja. A közös mankó pedig az ügyszeretet és a jövőt tekintő felelősségtudat. Ennek birtokában már most, az együttes munka elején eldönthető: mi az, ami követésre érdemes, és mi az, amit másképp kell csinálni. A döntéshozatal felelősséget kíván, s a döntéshozóknak „otthon kell lenniük" a közművelődés területein. Mivel minden ember nem lehet egyformán képzett, szükség van tájékozódásra és tájékoztatásra. Erre pedig legalkalmasabb kalauzok csak a nagy múlttal rendelkező szakemberek lehetnek. Éppen ezért tartom remek ötletnek a Somogy Megyei Művelődési Központnak az önkormányzatok döntéshozó tagjaihoz címzett körlevelét, amelyben a megyénk művészeti életével szembeni egyéni felelősségre hívják föl a figyelmet, s mintegy tálcán kínálják munkatársaik segítségét. Mivel állnak rendelkezésükre? Nos, szinte mindennel, ami a közművelődést érinti. Vállalják azt, amit eddig tettek, s amit ezután szeretnének tenni: a művelődési intézmények szakmai irányítását, a művészeti csoportok segítését, vezetőinek képzését, az egyénileg ténykedő művészek menedzselését. S ezenkívül még számos más, technikai jellegű dolgot: helyi újságok szerkesztését, nyomdai termékek előállítását, videofelvételt. A hagyományos kultúra értékeinek kutatásával, feldolgozásával és továbbadásával még behatóbban kívánnak foglalkozni. Mintegy nyomatékosítva Csoóri Sándor üzenetét: „A hagyomány az a legfontosabb láncszem, amelyre a zavarba esett jövőnek múlhatatlanul szüksége van”. A közelmúltbéli néptánctalálkozón elhangzott szavak a köz- művelődésre is vonatkoznak. Ám az, hogy mit őrzünk meg és mit számolunk fel, rajtunk áll vagy bukik. S hogy ezt jól tegyük, bizakodóknak és együttműködésre hajlandóknak kell lennünk. Csak így éri meg! Lörincz Sándor Tehetséggondozás és talpmasszázs MEGÚJULÓ TIT-PROGRAMOK A jövő hét elején indulnak a budapesti TIT József Attila Szabadegyetem tanfolyamai. A társulat hagyományosan magas színvonalú tanfolyamai között idén több a nóvum: így például felsőfokú újságíró-szaktanfolyamot és tizenhárom féle ügyviteli kurzust is szerveztek. Somogy sem szégyenkezhet. A megyei TIT-szervezet — az országban az elsők között— intenzív és nyelvvizsgával záródó német és angol nyelvtan- folyamokat indít. Kuriózum a japán nyelvtanfolyam és a külkereskedelmi ismeretekkel kiegészülő üzleti angol nyelvet tanuló csoport. A munkaerőpiac gondjait is enyhítendő, több közhasznú és szakképesítést is adó át- és továbbképző tanfolyam várja az érdeklődőket. Bizonyára a piaci igény is diktálta a valutapénztáros-képzés elindítását, ahol például az egyre gyarapodó pénzhamisítványok felismerését is megtanítják. A TIT a kezdő vállalkozókra is gondolt, amikor sorozatot indított a privatizációból adódó lehetőségekről. A közismereti tanfolyamok fele új: a tehetség- gondozó szakkörök és felvételi előkészítők mellett a most népszerűvé vált természetes gyógymódok — a gyógynövények és talpmasszázs — megismerése, a terápiák elsajátítására is lehetőséget kínálnak a TIT-nél. (Varga) Nemcsak a tanév, a hely is új Átadták az eltérő értelmi képességűek általános iskoláját Csurgón — A kollégium még üres Szép, új iskolában kezdték az új tanévet Csurgón a kisegítő iskola tanulói. Az egykori járás- bíróság épületét újították föl, tizenkétmillió forintért. Az igényes kivitelezés még a hosszú átépítés alatt kétkedőket is megnyugtatja: jó célra fordították az állampolgárok pénzét... A terveket a lehetőségekhez mérték; meg kellett oldani a rendőrség, a kisegítő iskola méltó elhelyezését. A pénzhiányos helyzetben a Faktor szociális foglalkoztató tudott megoldást ajánlani, s így végül is az egykori járásbíróság épületét alakították át: itt kapott helyet a kisegítő iskola és kollégiuma. 1987 őszén kezdődött a munka. Az átalakítás során megőrizték — régi városképi jelentősége miatt — az épület Kossuth utcai homlokzatát. A Ha- holka-féle építőipari gmk és a nagyatádi Közműépítő Kisszövetkezet egy új iskolát varázsolt a régi falak közé. —A szükséges acélgerendákat nem lehetett beszerezni. Csak a bontás során derült ki, hogy a főtartók alapjai és a szarufák elkorhadtak, így módosított terv alapján kellett elkészíteni a tetőszerkezetet — mondta az építkezés nehézségeit sorolva Knapp Ottó, a gamesz vezetője. — Egyébként a gimnázium folyamatban levő átalakítását ugyanilyen gondok lassítják. Júliusban végre megtörtént a műszaki átadás, a hiányokat pedig a múlt hónapban pótolták. A felújított épület földszintjén öt tágas, szép osztálytermet és négy foglalkoztatót — köztük rehabilitációs, előkészítő, logopédiai helyiséget — alakítottak ki. Ezt kiegészíti az új szárny két szintet elfoglaló aulája és a galéria, amely többféle rendezvény tartására alkalmas. Az egyedi tervezésű ajtók, ablakok külön figyelmet érdemelnek. A központi gázfűtés és melegvízszolgáltatás emeli az iskola használati értékét. — A földszinten az Eltérő Értelmi Képességűek Általános Iskolájának (a kisegítő iskola új neve) 56 tanulóját tudjuk elhelyezni — mondta Cseh István osztályvezető —, a tetőtérben levő 40 személyes killégium azonban kihasználatlan. A működési és fenntartási költségek jelenleg a csurgói tanácsot terhelik. Ha a kollégium fenntartási költségeit visszaszoroznánk (itt ugyanis nem csurgói gyerekek laknának) és a községi tanácsoktól kérnénk, olyan magas összeg jönne ki, hogy azt nem tudnák biztosítani. A községi tanácsok az iskola működtetésének rájuk eső költségeit vállalták. Á kollégium esetében, mivel az körzeti feladatokat lát el, a központi költségvetésből biztosított összeggel lehet megoldani. Az iskola tizenegy nevelője örül az új épületnek. Két évig a zeneiskola igazgatói lakásának szobáiban szorongtak az osztályok. Tóka Ferenc, az Eötvös József Általános Iskola igazgatója, az intézmény vezetője és Sándor Szilveszter tagozatvezető is örül, hiszen az eredetileg 532 négyzetméteres épület 640 négyzetméterrel bővült. Az emeleti termek azonban most még kihasználatlanok. Egy gond megoldódott. A szeptember 30-án megválasztandó helyi önkormányzat azonban nem lesz irigylésre méltó helyzetben, hiszen az épületből három éve kiköltözött helytörténeti gyűjteménynek még ideiglenes otthona sincs. Horváth József Negyvenezer fénykép a művésztelepről ,,Önként vállalt gyönyörű munka” Naponta többször is végigkerékpározza a várost, a Szabó Dezső utcától a művésztelepig. A napkelte már, a napnyugta még a telepen találja. A megvilágításért marad kint. Fényképezőgépével a készülő művek születését, az ott folyó alkotómunkát örökíti meg. De megörökítette Nagyatád arcának változásait is. Durgó Tibor, a született nagyatádi lokálpatrióta 1967-ben nyugdíjba ment. Egyetlen hobbija: a fényképezés. — Édesapám festő volt a Fazekas-Fleiglostok cégnél. Később önálló kelmefestő és vegytisztító üzletet, műhelyt nyitott. Amikor a harmadik elemit befejeztem, a bizonyítványomért jutalmul egy Box- Tengoly fényképezőgépet kaptam a szüleimtől. Az ára akkor 5 pengő volt — akkoriban igen szép összeg. Ezzel kezdődött kötődésem a fotózáshoz. Először a Széchenyi tér gyönyörű rózsalugasát, a tornyos fürdőépületet, a katolikus templomot és — természetesen — a szülőket, a rokonokat örökítettem meg. Rácsodálkoztam a világra, rájöttem arra, hogy amit látok, azt élethűen tudom visszaadni. A felsőkereskedelmi angol—német tagozatú iskolában szerzett érettségi után édesapja mesterségét egy év alatt kitanulta, és tíz évig volt ott segéd. Dolgozott aztán az OTP helyi fiókjánál, a tanácsi apparátusban. A fotózást azonban soha nem hagyta abba. — Nagy hatással volt rám az ötvenes évek elején az, amikor a járási kultúrházban fotószakkört szerveztek: a több mint harminc tag között én is ott voltam. Itt találkoztam először a művészi fényképezés világával, 1962-ben egy országos kiállításon a falra kerülhetett az első képem. Ezt további sikerek követték: Durgó Tibornak 1975 nyaráig — az alkotótelep megindításáig — 122 képét fogadták a különböző bíráló bizottságok az országos fotó- kiállításokon. Több mint egy- harmada díjat kapott. Az alkotótelepet a portré- és munkafotókért kereste föl. — Már az első napokban rádöbbentem: nagyon tudatos, professzionális művészi alkotómunka folyik itt. Fényképeztem munka közben az alkotókat, megörökítettem pihenésüket. Soha vissza nem térő, múló pillanatokat. Minden szabad időmet a telep életének, történéseinek megörökítésére használtam fel. Durgó Tibor nyugdíjasként a művésztelep munkáját szervezi, az elmaradt dokumentációját készíti el: 13 évre visza- menőleg nem volt ugyanis dokumentációja a telepnek, ezt kellett évről évre elkészíteni, a pontos adatokat összeállítani. Egy évig tartott a munka. Negyvenezernél is több felvételéből válogathatott: előkerültek az azóta elhunyt művészek portréi, olyan alkotások képei, amelyek már nem találhatóak meg a szoborparkban. A telepről eddig négy katalógus jelent meg, valamennyi fotóját Durgó Tibor készítette. — Számomra mindennél értékesebbek az itt kialakult emberi kapcsolatok — mondja és közben vaskos albumot tesz elém, tele fotókkal, levelekkel, hazai és külföldi újságcikk-kivágásokkal. Fotói a világ minden tájára eljutottak Japántól az Egyesült Államokig, Hollandiától Vietnamig, és elvitték Nagyatád üdvözletét, az itt folyó munka eredményeit. Dorcsi Sándor Sziluett, egy japán művész szobrának és Durgó Tibornak az árnyékké- pe
