Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)

1990-09-28 / 133. szám

1990. szeptember 28., péntek SOMOGYI HÍRLAP 3 ,.A szó veszélyes fegyver...” Nem vagyok gyilkos! — védekezik a polgármesterjelölt HA EGY FALU ÉLNI AKAR... Lesz mit tenni Kaposfőn Történnek furcsa dolgok a választások előtt. Az új önkor­mányzatban elfoglalt pozíciókért olykor megengedhetetlen eszközökkel folyik a harc. Nincs szó vérál­dozatról, így az utókor sem kutathat majd sta­tisztikák után: hányán és milyen mély lelki se­beket szereznek a szép holnap előestéjén. Ezt senki sem jegyzi föl. Somogybükkösd egy eldu­gott, isten háta mögötti falu — pontosabban nem is egy, ha­nem kettő, de erről majd később —, valahol a nyugati végeken. Gyékényes felől közeledve előbb elhagyjuk a megyét, majd egy vargabetűvel visszakanya­rodunk Somogyba és szőlős­kertek füzérében, a présházak közötti lankás úton gurulunk be a faluba. Nyugodt, csöndes hely. Máskor tán túlságosan is az, ám az új idők új szele itt is felkavarta az indulatokat. A ,,Mondd: te kit választanál?” kérdésre sokáig nem akadt vá­lasz. Merthogy a faluban nem volt senki, aki jelöltetni akarta volna magát a polgármesteri címért. A jelenlegi elöljáró, anyagi boldogulása reményé­ben, inkább a szakmájában akar előbbre jutni, mások — akik elsőre szóba kerültek — szintén nem fogadták el a felké­rést. Már majdnem polgárme­sterjelölt nélkül maradt Somo­gybükkösd, amikor a felső-falu­ból, bizonyos Máté Emilnek — az MDF egyetlen helyi tagjának — eszébe jutott, hogy felkérje az alsó-falubeli Kruppai Gézát induljon pártja támogatásával a választáson. Eljöttek a csurgói MDF képviselői is és megbe­szélve a részleteket úgy gon­dolták, Kruppai Géza — aki egyedül a Politikai Foglyok Or­szágos Szövetségének tagja, egyébként pártonkívüli — alkal­mas személy lehet e poszt be­töltésére. Történt mindez szep­tember 10-én. Ezzel, úgy tűnt, szerencsés fordulatot vett az alig több mint száz lelket szám­láló falu sorsa. Végül akadt még két másik jelölt is, így — vélhet­ték joggal a falubeliek — való­ban választás lesz szeptember 30-án. Mint egyik tojás a másikra — Higgye el, már belebete­gedtem ebbe az egészbe — fogad Kruppai Géza, s látszik, tényleg megviselték az utóbbi hetek.—A nagyatádi rendőrsé­gen feljelentést tettem rágalma­zás miatt. De eki mondja meg az ittenieknek, hogy nem va­gyok gyilkos? Ugyanis ezzel vádoltak meg. A Máté Emil anyósa azt állította, hogy több évtizeddel ezelőtt rálőttem az apjára, aki ebbe bele is halt. Ezzel állított be egyik nap a veje és a lánya. Elmondták még, hogy emiatt az MDF is megvon­ja tőlem a támogatását. Persze, mint a futótűz, úgy terjedt a falu­ban a hír, s míg annakelőtte leg­alább hatvanszázalékos esé­lyem volt a választásokon, ma ez a nullával egyenlő. Az anyó­sa — mikor elmentem hozzájuk — beismerte, hogy tévedett. De ezt csak nekem mondta... Kértem, hívjanak össze falu­gyűlést, ahol ajelöltek elmond­hatják a programjukat, elképze­léseiket és egyúttal tisztázha­tom magam. Erre azonban nem került sor. 64 éves vagyok, volt részem üldöztetésben politikai nézeteim miatt éppen elégszer. Gondolhatja, hogy néztek rám, amikor 1952-ben kiléptem a pártból! Utána nem is volt mun­kahely, ahol igazán megmele­gedhettem volna. De hogy még ezt is meg kellett élnem! Kinyo­moztam, hogy Varászlón élt egy ugyancsak Kruppai Géza nevű ember, aki nagyon hason­lított rám. Ezt a falubeliek mond­ták, amikor ott jártam. Szóval: tisztázni fogom magam, és bár tudom, hogy ez a hitvány plety­kálkodás sokat ártott nekem, mégsem lépek vissza. Anya csak egy van Máté Emilek nagy munkában vannak. Fiázat építenek a felső­faluban. Egyedülálló vállalko­zás ez itt. Van hát, aki bízik a falu jövőjében. Pedig jelene nem sok van. Egyetlen utcája egy helyen megtörik, s onnan már nagy kerülővel vagy csak gyalog lehet eljutni a már emlí­tett alsó-faluba. Itt volt valami­kor az iskola is. Már csak egy gödör őrzi az emlékét. Itt a mál­ladozó kastély, amit — úgy remélik — talán megvesz tőlük egy német vállalkozó. Van még itt 18 ház 25 lakóval. Fia orvos kell, a felső-faluból lehet telefo­nálni, ott a bolt, a kocsma, szó­val az élet egy darabkája. Itt építenek Mátéék. — Először azt gondoltam, jó lesz polgármesternek a Kruppai Géza, azért is kértem föl. Aztán mondta a feleségem, hogy ez az ember a nagyapja gyilkosa. El is mentünk hozzá, elmond­tuk, hogy az anyósom felismer­te. — Tudja, az úgy volt, hogy az én apám meg a Kruppai apja hajba kaptak valamin — ül le közénk az anyós —, és az apám megsebesítette az öreg Krup- pait. Ezután meghalt. Flogy ebbe-e?(!) No, mikor ez a Krup­pai nagyobb fett, rálőtt az apám­ra, s ő belehalt a sérülésbe. Megismertem már akkor, ami­kor öt éve ideköltöztek a faluba, de nem szóltam, gondoltam, régen volt. Ám hogy ő legyen a polgármester? Egy gyilkos?! Aztán mikor eljött hozzám, hogy tisztázza magát, azt mondtam neki: előbb mondja meg, hogy hívják az anyját. Azt mondta: Takács Róza. Én ebből meg­tudtam, hogy egy másik Krup­pai Gézáról lehet szó, mert an­nak az anyját, aki megölte az apámat, Jolánnak hívták. És anya csak egy van, ugye? Mondtam is neki, hogy téved­tem. De hát a neve! Meg éppen úgy nézett ki, mint az a másik... Azt írtam az elején: „történ­nek furcsa dolgok...” Ez azért jóval több annál. Megalapozat­lan, indulatoktól fűtött rágalma­zás egy ember becsületének meggyalázása, ami még akkor is megkérdőjelezi terjesztőjé­nek tisztességét, ha nem ilyen időzített bombaként robban. ,,A szó veszélyes fegyver" — cseng a fülemben a dal. S nincs védtelenebb annál, akit ezzel a fegyverrel célba vesznek. Nagy Zsóka Választási gyűlést tartott szerdán este Kaposfőn a Füg­getlen Kisgazdapárt és a Ke­reszténydemokrata Néppárt helyi szervezete, melyen bemutatkozott dr. Antal László a két párt közös polgármester­jelöltje. A körzeti orvos egy éve él a faluban, s korábban többen is meglepetéssel konstatálták, hogy polgármesterjelöltként indult a választásokon. — Döglött oroszlánba bele­rúgni nem nagy dicsőség — kezdte kortesbeszédét a jelölt. A múlt hibáinak a fölhántorgatá- sa helyett a falu jövőjét megha­tározó feladatokkal célszerű foglalkozni. Manapság sajnos, ritkán ada­tik meg, hogy egy-egy választá­si gyűlésen valóban konkrét programismertetést hallunk, nem a régi rendszer sárba tapo­sása jelenti a fő attrakciót. Ka­posfőn kellemesen csalódtunk. S mindez azt is eredményezhe­ti, hogy afalunak nemcsak múlt­ja és jelene hanem jövője is lesz. Ez körvonalazódott a pol­gármesterjelölt programjában. Kiemelt helyen szerepelt az ok­tatás fejlesztése, színvonalá­nak emelése, a szemléltetés, a számítógéppark megteremté­se, a különböző szakkörök szervezése. — Föl kéll eleveníteni a falu hagyományait; mivel a község német nemzetiségű volt, nagy gondot kell fordítani a német nyelv oktatására, a németor­szági kapcsolatok felújítására, illetve kiépítésére — mondta dr. Antal László. — Valódi tulajdo­nosi szemléletre van szükség, s ekkor valósulhat meg igazán, hogy az új önkormányzat is sa­játjának tekinti a falut. A közte­rületek, a középületek állapota is tükre az adott községnek. Az egészséges testben egészsé­ges lélek akkor nem válik szlo­genné, ha a lakosság s minde­nekelőtt az ifjúság egészségre nevelését jelenti. Ehhez hozzá­tartozik az óvoda háromcsopor­tosra való bővítése, az iskola korszerűsítése, tornaterem épí­tése, a kultúrház építésének befejezése, a sportegylet, a tű­zoltóegylet támogatása, amely mind-mind előkelő helyen sze­repel a programban. Átalakítják a helyi szociális gondoskodás rendszerét új fa­lurendezési tervet készítenek, amely előtérbe helyezi a szel- lős, falusias beépítést, mert a falu legyen falusias. A tervek között szerepel a falu-tv meg­építése, a szeméttelep új terü­letre helyezése, lehetőség sze­rint szennyvíztisztító-telep épí­tése. A tsz-szel jó kapcsolat kiala­kítására törekszik majd az új önkormányzat. Egyenlő feltéte­leket akarunk mindenkinek te­remteni — hangsúlyozta dr. Antal László—, s nem akarjuk a tsz-t szétverni. A kérdések és vélemények is arról tanúskodtak, hogy a falu nemcsak élni akar, hanem vilá­gosan látja a teendőket is. Kaposfő vasárnap három pol­gármesterjelölt közül választ­hat. Az e fórumon bemutatko­zott Antal dr. mellett Bátorfi Jó­zsef, a jelenlegi tanácselnök és Pitz Sándor is ringbe száll. Ők is részt vettek a fórumon. Az ő programjaikkal azonban már a múlt hét végén megismerked­hettek a helybeliek. (Lengyel) BÍZNAK NAGYATÁDON Önálló Danuvia ALMA AZ ALMANACH? Tudományos elemzés a helyhatósági választásokról A GALLUP INTÉZET IS ÉRDEKLŐDIK (Folytatás az 1. oldalról) A gyár vezetőinek és dolgo­zóinak régi, dédelgetett álma: az önállóság. Ennek érdeké­ben számos lépést tettek már eddig is. Most úgy látszik, erő­feszítéseiket siker koronázza. Erről érdeklődtünk Magyar Vince igazgatótól. — Többéves előkészítő munka, illetve tárgyalássoro­zat után a Danuvia Gépipari Vállalat igazgatótanácsa szeptember 14-i ülésén elfo­gadta a gyárunk önállóvá vá­lását. A határozat értelmében október folyamán kell javasla­tunkat eljuttatni — az igagza- tói tanács véleményével együtt—az Ipari- és Kereske­delmi Minisztérium privatizá­ciós főosztályára, ahol majd véglegesen döntenek az or­szággyűlés által elfogadott privatizációs törvények alap­ján. Mi bízunk abban, hogy a jövő évet már önálló gyárként kezdhetjük. Ezt a döntést az is indokolja, hogy a negyedszá­zada kialakult szervezet nem felel meg a mai kor követel­ményeinek. A többségében nyereségesen működő vidéki gyárak tartják el az alacso­nyabb hatékonysággal műkö­dő központi gyárat és a válla­latot irányító nagy létszámú központi apparátusát. — Mit jelent majd az önálló­vá válás a gyárban, és milyen feladatokat ad a vezetésnek? — Egyértelmű, hogy kedve­ző lehetőségeket rejt magá­ban dolgozóink számára is, növekednek a bérek, önállóan dönthetünk a fejlesztésekről, beruházásokról is. Természe­tesen a felelősségünk is meg­nő, hiszen a velünk szemben támasztott követelmények sem csökkennek. A nyugati piaci követelményeknek mi­nőségben és a szállítások pontosságában egyaránt meg kell felelnünk. Úgy ta­pasztalom, hogy egy külföldi partnert könnyebben elveszít­hetünk, mint ahogy megtalál­juk őket. Az év végéig az önállóság jegyében megkezdett szerve­zeti módosításokat kell végre­hajtani. Sor kerül majd bizonyos belső átszervezésekre, de létszámmozgás csak a racio­nalizálás miatt várható, első­sorban az alkalmazottak kö­rében. Távolabb tekintve meg kell találnunk a külföldi tőke bevonásának és a privatizá­ciós folyamat felgyorsításá­nak a lehetőségét is. Dorcsi Sándor Még a múlt év végén hírül adtuk, hogy a FIVG Rt. Kiadó és az MTA Történettudományi Intézet választási almanachot ad ki, s ehhez megyénkben is gyűjtik az adatokat. Úgy látszott akkor, ez a kiadvány hasznos adattár lesz az országgyűlési választásokról a történészek, a helytörténészek számára. Csaknem fél év telt el, a vá­lasztási almanachnak azonban se híre, se hamva. Bősze Sándor kaposvári le­véltárost a somogyi adatok gyűjtésével, összeállításával bízták meg. — Mi lett az anyag sorsa ? — Nem veszett kárba, bár nem az eredeti tervek szerint alakultak a dolgok. A FIVG Rt. Kiadó ugyanis — miután az or­szág szinte valamennyi megyé­jében elkészítették az ottani kollégák az adatgyűjtést és fel­dolgozást — elállt a közlés szándékától, mondván: erre az anyagra már nincs szükség. Ez eléggé hátrányosan érintette a gyűjtőmunkában részt vevőket, sajnos, még erkölcsi értelem­ben is. Mindegyik párthoz úgy állítottunk be, hogy lesz egy kiadvány, amelyben szerepel, részben megörökítve az utókor számára, részben pedig ez amolyan ingyenreklám lett vol­na az országgyűlési választá­sok előtt. így aztán a kérdezők hiteién is némi csorba esett. — Ha az anyag együtt van, akkor ezt nyilván föl lehet hasz­nálni? — Szerencsére az anyag- gyűjtés jól sikerült; több társa­dalomtudományi műhelyben dolgozó neves szociológus, politológus, történész is fölfi­gyelt erre a munkára, s végül létrehozták a Jelenkutató Ala­pítványt, amelyben a korábbi adatgyűjtők is részt vesznek, mégpedig az általuk gyűjtött anyagban rejlő szellemi tőké­vel. — Milyen céllal jött létre az alapítvány? — A jelenkori politikai, társa­dalmi folyamatok tanulmányo­zásának, dokumentálásának és elemzésének intézményes szervezése, segítése és részle­ges finanszírozása a célja. A központja ugyan Budapesten van, a munka jellege miatt azonban a hangsúly vidékre helyeződik. Ezért szerepel a célok között a Jelenkutató Egyesület pénzügyi támogatá­sa, az alapító szervezetek szá­mára egy képzett vidéki kutató­megfigyelő hálózat biztosítása és működtetése, az alapítvány és az alapítók külön megállapo­dásai alapján. — Mit állítanak a kutatás­megfigyelés középpontjába? — A helyi és a regionális pol­gárosodási folyamatokat segítő programok szervezését és biz­tosítását, valamint nyilvánossá­gának, propagálásának támo­gatását. Az alapítvány ösztönzi a problémaközpontú, gyakorla­tias tudományos programokat, támogatja ezek továbbfejlesz­tését, valamint a publikációkat. Szó van természetesen a szer­vező, ismeretgyűjtő munka föl­tételeinek a folyamatos javítá­sáról, a feladatok megoldásá­hoz szükséges források megte­remtéséről is. — Kik csatlakoztak az alapít­ványhoz a neves szakemberek közül? — Csak tallózok a névsor­ban: Benda Gyula, Bihari Mi­hály, Gombár Csaba, Gyarmati György, Flankiss Elemér, Hidy Péter, Kolosi Tamás, Kosáry Domokos, Kovalcsik József, Litván György és Schlett István, — Kitől kapnak támogatást? — A Flollandiában lévő Rot­terdami Erasmus Alapítványtól. A Gallup Intézet érdeklődik a jövőben végzendő munkák végeredményének angol nyel­vű közlési joga iránt, angol­szászterületen. — Csak a már összegyűjtött anyagot adják ki? — Az csak kiindulóalap, arra építve, azt bővítve a helyható­sági választások adják a fő té­mánkat. Az alapítvány a megbí­zást a Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetétől kapta. Tulajdonkép­pen az a feladatunk, hogy re­gisztráljuk a választásokkal összefüggő történéseket, moz­gatórugókat, szándékokat, programokat, demagógiákat, valamint a lakosság hangulatát, törekvéseit, elvárásait. Szocio­lógiai, politológiai vizsgálatról van szó településenként, tele­püléstípusonként, jelöltenként. Az utóbbiaknak megvizsgáljuk a pártbeli hovatartozását; — szigorúan tudományos szem­pontok alapján. Igyekszünkfücj- getlenedni a napi politikától, még ha százszázalékosan nem is lehet. Ez országos vizsgálat, de nem terjed ki valamennyi megyére. Somogy természete­sen a vizsgált megyék között van. A megyei elemzéseken kívül az adatgyűjtéssel is meg­bízott személyek részleteseb­ben górcső alá veszik a me­gyeszékhelyet, egy-egy vidéki várost, nagy- és kisközséget. — Milyen segítségre van szükség a gyűjtéshez? — Megint csak segítségül kell hívnunk a pártokat, a különböző társadalmi szervezeteket, a vá­lasztási közigazgatásban dol­gozókat (az adatokért), s ter­mészetesen az egyéni jelölte­ket is. Remélem, hogy ők is fon­tosnak tartják majd ennek az anyagnak az elkészültét és publikálását az utókor számára. Lajos Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom