Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)

1990-09-26 / 131. szám

1990. szeptember 26., szerda Somogyi hírlap 5 Lehetne egy kis gyűlölködéssel kevesebb? Nagy igény, kevés hely Terápia a termálban Alapszabályok a választási küzdelmekben Feltételezhető, hogy a pártok és jelöltek közötti választási vil­longások mozgatórugói az in­dulatok és ellenérzések. „A vi­tatkozó felek toleranciájával van baj a magyar társadalom­ban hosszú ideje. És ezt nap­jaink válságában is érzékelni lehet. Tehát aki nem úgy politi­zál, ahogyan én politizálok, azt könnyen apolitikusnak neve­zem... Elképesztően alacsony színvonalú, pszichés görcsök­kel keveredett vitakultúránk, jobban mondva a vitakultúrá­nak a hiánya, gyűlölködések, kirekesztések, kicsinyességek és hazugságok tömegé.” Az idézet első fele Zentai Pétertől való, a második fele Balassa Pétertől. Mindkettőjüknek igaza van. Eltávolodtunk, elidege­nedtünk egymástól, gyűlölet, gyanakvás választ el bennün­ket. Talán nem közhely: „Az or­szág jövőjének szempontjából döntő, hogy megértsük egy­mást. Ne értsünk egyet, de ért­sük meg, hogy a másik miért, miben különbözik tőlünk. Min­den társadalom működésének alapja a másság megértése és elfogadása. Enélkül párbe­széd, hiteles dialógus nem jö­het létre.” E gondolatok is Ba­lassa Pétertől valók, s helyható­sági választási mottónak is te­kinthetők. Helytelenítem, ha a pártok — Elek István fogalma­zásában — félredobva a takti­kázást és a kulturált küzdelmet, a, .döntő ütést” viszik be ellenfe­leiknek. Elfojtott sérelmek, el­lenszenvek, gyűlöletek, bosz- szúk, visszavágások szabadul­nak el az „üssük egymást” vá­lasztási kavalkádjában. Sajnos, társadalmunkban olyan feszültségek halmozód­tak fel, hogy a választások ide­jén (előtte-utána) nem mindenki harcol korrekt eszközökkel. A jó szándék ma megvan, de lehet­nek olyan politikusok, pártok, csoportok, pártokon kívülálló személyek, akik gyűlöletet táp­lálnak. Elítélendő a politikai életben, hogy az ellenséges indulatok gyűlölködésbe csap­janak át. Az indulatoktól elvakí­tott politikusok és választópol­gárok megnyilatkozásaikban és cselekedeteikben sértik mások emberi méltóságát, dur­vaságra is hajlamosak. A más­képpen gondolkodást azok ér­zik elviselhetetlennek, akik tisz­tánlátását megzavarja engesz­telhetetlenségük, vak fanatiz­musuk. Társadalmunk már átesett a fordulat nagy metamorfózisán, s a választások előtt és alatt meg kellene szüntetni a fel-fel- parázsló gyűlölködést! A kiala­kulófélben levő demokráciát veszélyeztetik a választások­hoz tapadó ellenszenvek, me­lyeknek sok esetben alapja sincs. Előítéletekből, taktikák­ból helyezkednek egymással szembe a küzdő felek. Egy-egy részkérdés megvitatása során természetes, hogy szembeke­rülnek egymással a pártok és az egyes politikusok. Az azonban már elítélendő, ha mestersége­sen mérgesítik el a kapcsolatot. Szópárbajban készakarva el­ferdítik az információkat, ellen­feleik álláspontját kiforgatják, az agitációk középpontjába mások befeketítése kerül. Meg­engedhetetlen az efféle politikai inkvizíció! A választáson az értékeket— az értékes pártprogramot, a leendő vezetőt — kellene kivá­lasztani. A választási harc visz- szájára fordul, ha politikai érté­keket, jelentős személyisége­ket ócsárolnak. A rágalom a rosszindulat visszataszító meg­jelenési formája. Olyan vádakat tartalmaz, amelyek becsületük­ben sértik meg a közéletben résztvevő személyeket. A politi­kai közvéleménynek kell olyan légkört kialakítania a választá­sok előtt, alatt és után, hogy a rágalmazás tűnjön el a helyi politikából. A választópolgárok szavazatukkal utasítsák el a gyűlöletet. Dr. Bóra Ferenc EGYPERCES TV-NÉZŐ Segíts, Derrick! Tán azért időzítette Bőd Péter Ákos ipari miniszter a bejelentését hétfőre („ a szak­emberek már számolják: mi­lyen mértékben lenne képes a lakosság elviselni a többszöri, úgymond lépcsőzetesen be­vezetett, új és újabb benzin­áremeléseket” — mondta), hogy majd az esti film, a nép­szerű Derrick sorozat legfris­sebb epizódja elterelje róla a figyelmet. Nos, az enyémet nem sikerült. Sőt, azon gon­dolkodtam egész éjjel, hogy meg kellene kérni a nagyszerű szimatú főfelügyelőt: nyomoz­za ki, hová vezetnek azok a kormánydöntések, amelyek a lakosság legnehezebb körül­mények között élő rétegeit sújtják. Mert bizonyos vagyok ab­ban, hogy a minisztereknek majd holnap és holnapután is jut benzin állami autójukba, amellyel különféle találkozók­ra sietnek, ahol aztán bejelen­tik a soron következő üzem­anyag-áremeléseket. Ők talán nem tudják, hogy a benzin drá­gulását minden esetben a busz- és vonatjegyek drágulása köve­ti, aztán majd mélyebben a pénztárcánkba kell nyúlni, ha krumplit akarunk venni, mert azt is guruló kerekeken szállítják a termelőtől a fogyasztóit... El­képzelhetetlen persze, hogy egy nemes, úri gesztussal fel­emelik 5 forinttal a 25 ezer fo­rintnál alacsonyabb nyugdíja­kat, de nem hiszem, hogy ez so­kunkon segítene. Vajon hol rontottuk (rontot­ták) el közös dolgainkat, s főleg mit kellene tennünk, hogy csak valamivel is könnyebben élhes­sünk egymás mellett? Javas­lom, amíg nincs késő, fordulja­nak az ország vezetői segítsé­gért Derrickhez — ő (a képer­nyő tanúsága szerint) minden esetben rá tud jönni a huncutsá­gokra... Ha meg nem, az ő ma­gyarázkodását talán elfogad­nák az emberek... Czene Attila Nappali kórház Kaposváron A legközelebbi buszmegálló­tól a kaposvári termálfürdőben működő nappali kórházig tartó kis gyalogtúrát némi iróniával akár olyasfajta próbának is fel lehet fogni: aki kibírja a sokszor nehézkesen idebotorkáló bete­gek közül, annak helye van a vízi tornán éppúgy, mint a gyó­gyulást segítő egyéb gyakorla­tokon. — Mivel foglalkozik a nappali kórház? — kérdeztük az intéz­mény osztályos orvosától, dr. Kudlák Katalintól. — Különböző mozgásszervi megbetegedések gyógyítása és utókezelése a feladatunk. Hétköznapokon fél nyolctól dél­után kettőig tart a kezelés, a délutánt már ki-ki a családjával, otthonában töltheti. A termálfürdő épületének emeletén a nem túl feltűnő bejá­raton át csempézett, rövid fo­lyosó vezet a váróba, amelynek hangulata az ideérkezőt a leg­kevésbé sem emlékezteti a kór­házi várók légkörére. A sorban elhelyezett fotelok­ban a kezelésre váró betegek olvasnak, beszélgetnek. A tágasság amúgy nem a hely fő erénye, bizonyítja ezt a váróból nyíló — ágyakkal teli — kórterem is. —1987 novemberében, ami­kor beindult a rendelés, húsz hellyel rendelkeztünk — ma­gyarázta dr. Kudlák Katalin. — A helyzet azóta sem változott, sőt a kényszerű átalakítások folytán már csak tíz fekvőhe­lyünk van; ezeket kénytelenek vagyunk váltva használni. Fentős Károlyné az imént fe­jezte be az előírt gyógytorna­gyakorlatait. Egy komoly műté­tet követően már másodszor tért vissza kezelésre. Ahonnét az imént kilépett, bordásfalak, nagyméretű falitükör, a sarok­ban pedig szobabicikli segíti a gyógytornász munkáját. — Megváltozott az életem, mióta ide járok — mondja Fen- tősné. — Nemcsak a mihama­rabbi gyógyulásomat segítette (Kényszer)pályakezdők Somogybán Tanító a portán T Milyen elhelyezkedési lehe­tőségeik vannak a két kaposvá­ri felsőoktatási intézményben idén végzett hallgatóknak? A Csokonai Vitéz Mihály Ta­nítóképző Főiskolán az 1989/ 90-es tanévben 159 tanító és 21 óvónő végzett. A Pannon Agrártudományi Egyetem ka­posvári állattenyésztési karán 133 hallgató lépett a rögösebb útra. S a lehetőségek: me­gyénkben 16 tanítói és 8 óvónői állást ajánlottak, a mezőgaz­dászoknak pedig 6-ot. Elég sar­kított tények ezek. Végül is majdnem mindenkinek sikerült munkahelyet találni a most vég­zettek közül, ilyen-olyan úton, megalkuvásokkal, más lehető­ség nem lévén” elv alapján. Tóth Loránd, a tanítóképző főiskolán könyvtár-szakkollé­giumon végzett. Neki az intéz­ményben sikerült elhelyezkedT nie — a könyvtárban. — A lehetőségek korlátozot­tak —mondja.—Sokan az utol­só pillanatban tudnak csak el­helyezkedni. Mindenkinek el kellett fogadnia azt, ami akadt. Ebből adódik, hogy nem min­denki kezdte felhőtlen boldog­sággal a pályafutását. Volt cso­portunkból többen vagyunk, akik nem a tanítást választot­tuk, hanem a könyvtári munkát. Szakkolégiumi órákon foglal­koztunk ezzel, de most kezd­tem el tanulni a szakmát. Az elhelyezkedés szempontjából nagyon jó, hogy speciális kép­zésben is részesültünk. — Megváltoztak a körülmé­nyek; reggelente nem szeminá­riumokra, hanem munkába kel­lett indulni. — Először szokatlan volt. Most, hogy megkezdődött a tanév, úgy érzem: jó lenne még suliba járni... Molnár Magdolna, az agrártu­dományi egyetemen végzett. Elmondta, amíg nem tudni, hogy mi lesz a téeszek sorsa, az elhelyezkedés is bizonytalan. A mezőgazdászok könyvet árul­nak, vagy munka nélkül tenge­tik életüket. Horváth Imre a tanítóképzős évek után is Kaposvárt válasz­totta. Albérletben lakik egyik volt évfolyamtársával, aki pos­tai kézbesítő lett. Horváth Imre pedig a Kapos Hotel éjszakai portása. — Egy évig, a főiskola előtt, képesítés nélkül tanítottam. Diplomával is ezt szerettem vol­na csinálni. Kaposváron azon­ban nem találtam állást — test­nevelőként szerettem volna dolgozni —, és volt lakásproblé­mám is, ezért egy jobban fizető állást voltam kénytelen válasz­tani. A tanítói pálya egyébként túlságosan elnőiesedett, és a megbecsülése sem a régi. — Végleg búcsút mondott a katedrának? — Úgy tervezem, a katona­ság után pedagógusként he­lyezkedem el. Addig pedig megpróbálok anyagi alapot te­remteni. Elvégre a pályát nem lehet az utcán kezdeni... Tóth Krisztina elő ez a három hét, hanem megtanította számomra be­csülni a testmozgást. Azóta rendszeresen úszom, sporto­lok. Egy teremmel arrébb tejfehér függönnyel leválasztott helyisé­gekben folynak az ultrahangos és egyéb műszeres kezelések. — Nagyon sok betegnek előnyt jelent az, hogy nem bent­lakásos, távoli szanatóriumban kapja meg a nélkülözhetetlen terápiát, hiszen nálunk napon­ta, a kezelés befejeztével még a könnyebb otthoni munkára is Fotó: Jakab Judit marad idő — kalauzolt dr. Kud­lák Katalin. És hogy mennyit segít a gyógymasszázs, a vízi torna és az iszappakolás, azt a gyógyu­lásra várók hosszú sora is jelzi. Kilépve a fürdőből a legköze­lebbi buszmegállót kerestük, majd némi tanakodás után elin­dultunk a donneri városrész irá­nyába. Több beteg jogos kifo­gása: a reggeli és a délutáni órákban miért nem tesz kitérőt a helyi járat a fürdőig. Barna Zsolt KÉSŐ KÖNYVEK — most már indulhat az oktatás Már negyedik hete, hogy el­kezdődött az oktatás az általá­nos iskolákban és már negye­dik hete hiányoznak a gyerekek táskájából bizonyos tanköny­vek. (Köztük a hetedik és nyol­cadik osztály történelemkönyve is.) Sőt, nemcsak onnan: még a pedagógusok sem látták, miből kellene tanítaniuk a nebulókat. Ha pedig Budapestről és az ország néhány könyvesboltjá­ból sikerült beszerezni egy-egy könyvet, azt az egész tantestü­let nagy becsben tartja. Tegnap a várva várt könyvek megérkez­tek a kaposvári Tanácsház ut­cai könyvesboltba, mégis utá­najártunk, mi az oka a majdnem egyhónapos késésnek. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat budaörsi központi rak­tára a hetedikes történelem­könyvből az első harminckilencezer darabot már júliusban megkapta, ezeket azonban rossz raktári számo­zás miatt azonnal visszaszállí­tották a nyomdába. No, de a tankönyv nem vész el; csak át­alakul, így szeptember 4-ig a már kijavított teljes mennyiség együtt várta a terjesztést. Az előbbivel ellentétben a nyolcadikos könyvből rendben, folyamatosan érkeztek a szállít­mányok, egészen az utolsó ti­zenötezer darabig, amit hiába vártak. Egy idő múlva kiderült: a nyomda a maga részéről itt be­fejezte a munkát... Ez hát az ok, — ami azonban aligha vigasztaló azoknak, akik­nek mindeddig hiányzott a könyv. B. Zs. Rendőrakadémia és csillagkép fejtés Előadás-sorozat a megyei gyermekkönyvtárban Mivel elkeserítően kevés gyermek jár a megyei könyvtár­ba, Fodor Lászloné és Magai Margit egy előadássorozattal rukkolt elő tanévkezdéskor. Van közünk hozzál? címmel hatrészes, ingyenes előadás- sorozatra hívják-várják a tizenéveseket. Én és a többiek. Viszonyunk önmagunkhoz, tár­sainkhoz és a világhoz címmel október 15-én, hétfőn 14 órakor Padisák Mihály író segít gon­dolkodni a gyerekeknek. Novemberben Fodor László és Kovács Csaba rendőrök, valamint Ravasz, a rendőrkutya lesz a könyvtár vendége. Decemberben Zombori Ottó csillagász mesél az ősi tudo­mányról. Januárban Kiásott mú/fcímmel Bárdos Edité lesz a szó, hogy felvillantson néhány .érdekességet a régészet min­dennapjairól. A tél utolsó találkozóján Pécsi Tibor kapos­vári herpetológus terráriumát ismerhetjük meg. Segítség! Hüllők címmel mutatja be ked­venceit. A sorozat Tóth Ferenc nyugdíjas vadászati felügyelő márciusban tartandó diavetíté­ses előadássorozatával fejező­dik be. Az előadásokat könyvajánlás és beszélgetés követi a megyei könyvtár gyermekrészlegében. L. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom