Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)
1990-09-26 / 131. szám
6 1990. szeptember 26., szerda SOMOGYI HÍRLAP —GAZDASÁG HA JÖN A BANKRABLÓ így vigyáznak a pénzünkre A bűnözök fantáziáját mindig is izgatta a felhalmozott érték, egy-egy nagy kupac pénz, esetleg pénztár, a posta, a bank... A krimiirodalom ebben a témakörben számtalan harcias trükkel és még elmésebb leleplezésekkel szórakoztatja olvasóit. De mi a helyzet a valóságban? t Ahogy az egészségügyben is a megelőzés mindig olcsóbb a gyógyításnál, a lehetséges károkhoz viszonyítva így igaz ez a vagyonvédelemben is. Takács Edét, a Magyar Nemzeti Bank bankbiztonsági osztályának vezetőjét kértük meg, mutassa be a jegybank vagyonvédelmi szervezetét. — Az MNB budapesti Szabadság tér 8—9. alatti főépülete eredetileg is banknak készült. Alpár Ignácz 1905-ben a kor követelményeinek megfelelően, igen modern elvek szerint tervezte. Már a század kezdetén is három összetevőből állt a bank- biztonság: az épület fizikai jellemzőiből, a technikai berendezésekből és a személyi védelemből. Mai szemmel persze a 85 éve született, akkor megbízható zárkombinációk kezdetlegeseknek látszanak. Annak idején zárás után ellenőrizték, nem rejtőzött-e el valaki az épületben, ajtón-falon keresztül nem próbalt-e bárki illetéktelen helyekre jutni. A páncélterem Az értékeket — ahogyan ma is — az úgynevezett páncélteremben tárolták. Ez az épület gyomrában helyezkedik el, ahol többszörös védelmi gyűrű veszi körül. Természetesen nincs utcai főfala, hogy egyszerű falfúrással, robbantással ne lehessen megközelíteni. A rablások többsége — a filmekben legalábbis — a beavatottak megvesztegetésével történik... — Akik a bank bizalmas területein dolgoznak, azokat titok- tartási kötelezettség terheli, így a bankbiztonságra vonatkozó dokumentumok is bizalmasak. A védelemben dolgozók megbízhatóságát nézetem szerint a mindenkori társadalmi berendezkedés, a megélhetés (tehát a’ fizetség), illetve a kötődésük, s az erkölcsi normák határozzák meg. — Melyik a bankbiztonság leginkább elévülő része? Mi a korszerű? — Az épület fizikai jellemzőin ma sem szükséges változtatni. Hogy a technikában mi számít korszerűnek, arra nincsenek normatívák. Azt szoktam mondani: ha a rabló a támadás során le tudja küzdeni az akadályokat, s főként a technikát, az rosszabb, mint ha nem is talált volna védelmi berendezést... S az őrséget tekintve? Nos, nem tolonganak a legmegfelelőbb jelentkezők! Végül is mindhárom védelmi elem föltételezi egymást, csak együtt hatékonyak. — Említene néhány specialitást? — Jeleznie kell a technikának, ha bármelyik kaput vagy ablakot kinyitják; más-más berendezéseknek érzékelniük kell a mozgást, a hangot, esetleg a falbontást is. Ugyanakkor mindent hangszalagra, képmagnóra, fényképfelvételre is rögzítenek, hiszen adott esetben értékelhető anyagra lehet szükségük a bűnüldöző szerveknek. — Ha betérünk a főépületbe, személyi igazolványt kérnék tőlünk, esetleg telefonon is ellenőrzik, valóban a megnevezett osztályon van-e dolgunk. Ezután viszont bárki szabadon bolyonghat az épületben. — Az ügyfélirányítást az év elejétől vezettük be. Korábban az MNB látott el egy sor olyan feladatot, amelyet azóta átvettek a kereskedelmi bankok. Az ügyfélforgalom rendkívül nagy volt, ezt most igyekszünk tervszerűen csökkenteni. Az a célunk, hogy a személyesen kézbesített levelek például az expedíción keresztül jussanak a címzettekhez. Az épületbe felvezető ajtókat olyan szerkezettel láttuk el, amelyik vagy a dolgozók kettős rendeltetésű (igazolványként is szolgáló) mágneskártyájával vagy az ügyfélirányító (biztonsági őr) távkapcsolójával nyitható... Azt szorgalmazzuk, hogy a személyes ügyintézést lehetőleg kapuközeiben helyezzük el a jövőben. Azokról viszont, akikneKmégis beljebb akad dolguk, az ügyfélirányító feljegyez néhány adatot. Az épületen belüli mozgásszabadság tehát csak viszonylagos. Ön is csak a hivatali helyekig juthat; az úgynevezett zárt területekre, ahol az értékek vannak, sem ügyfél, sem vendég nem tévedhet. Az értékmozgások csak fegyveres kísérettel, illetve páncélkocsikkal történhetnek, és az épületen belül is teljesen szeparáltak. Pénzhegyek látványa A pénzhegyek látványa a rossz szándékú embereket bármikor a védelem leküzdésére ösztönözheti. Nálunk és tőlünk keletebbre még korántsem általánosak az illetéktelenek számára beválthatatlan csekkek és hitelkártyák. Ezért azt vallom: a megelőzés jegyében a jövőben mindinkább kerülni kellene a készpénzfizetéseket, csökkenteni a készpénzmozgást. — A bankbiztonság szempontjai alapján hova sorolná a jegybankot? — A hazai pénzintézetek között ma is az elsők között vagyunk, s világviszonylatban is megfelelünk az általános követelményeknek. A fejlődés azonban ebben a szakmában különösen gyors. A trezoroknál a régi mechanikus kulcsokat világszerte kódzárak váltják fel, illetve egészítik ki. Falaknál és födémeknél is egyre inkább a legkorszerűbb anyagokat alkalmazzák. A megfelelő szilárdságú és tömegű anyagok ellenállnak például a lágyvágónak; a páncélszekrények beépítésével és rögzítésével is érdemes megnehezíteni a betolakodók dolgát. — Törvényszerű, hogy évről évre többet költünk a bankbiztonságra? — Az árak itt is fölfelé nyújtóznak. Tavaly óta egyetlen mozgásérzékelő hatezer, egy biztonsági alközpont (amelyre 26 különféle érzékelő csatlakoztatható) 40 ezer forinttal lett drágább. Bizonyos technikai rendszerek a saját korosztályukon belül is bővíthetők, korsze- rüsíthetők, de előbb-utóbb frissebb generációkkal kell lecserélni mindent. — Érte már a Nemzeti Bankot rendkívüli támadás? — Eddig szerencsére nem. De ettől még korántsem lehetünk elégedettek vagy nyugodtak. A védelemre költött forintokat sem tarthatjuk ^z ablakon kidobott pénznek. Állandó készültségben kell lennünk. A támadásjelzők próbája rendszeres teszteléssel történik. Hibátlan működésükrőt naponta meg kell győződnünk. A technikai berendezések önmagukat is védik; jelzik, melyik vezeték- szakaszon történt meghibásodás vagy beavatkozás. Nem elég tehat elvágni egy drótot, a többszörös védelmi gyűrű attól még biztonságos marad. K.B. A Hitachi-cég új generációs, 64 megabites chipje. A chip áramköreinek vastagsága 0,3 mikron. A chip 512 újságoldalnyi információt képes tárolni. MIT TUDNAK A JAPÁNOK? A japán gazdasági csoda hátterében a rendkívüli magas színvonalú termékek, a dolgozók igen magas termelékegy- ségű és kiváló minőségű munkája, no meg a számunkra elképzelhetetlen munkahelyi elkötelezettsége, munkahelyi hűsége rejlik — körülbelül ezek azok a közhelyek, amelyeket a tömegkommunikáció fáradhatatlan munkája eredményeként ma már mindnyájan tudunk. Közhelyek ezek a megállapítások, amennyiben messze nem adnak igazi választ arra, hogy valójában miben különbözik a japán munkaerő az európaitól, az amerikaitól, és főleg miként hozható létre olyan munkahelyi légkör, vezetési stílus, érdekeltségi rendszer, amely a japán csodát exportálhatóvá tehetné. Ám a csoda ettől még csoda marad, ezért mindenképpen tanulságos a kísérlet, amelyet a Personnel című amerikai szaklap tett, amikor szakértői megnézték, mi van a valóságban a Japánról szóló közhelyek mögött. A két nagy riválist, az Egyesült Államokat és Japánt összehasonlítva megállapítható, hogy az előbbi vitathatatlanul a kutatás és fejlesztés éllovasa a világon, ám a japánok lényegesen jobban alkalmazzák azt, amit tudnak. Amerikában sok nagy értékű találmány sosem kerül ipari alkalmazásra, ez Japánban elképzelhetetlen. Olyan szoros a kapcsolat a kutatók és a menedzserek között, hogy akár hetek alatt is megjelenik az új felfedezés a termelésben. Az iskolarendszer, főleg az alapképzettség tekintetében az amerikaiak hátrányban vannak a japánokkal szemben, a szigetországban bizonyos számú lakosra kétszer annyi mérnök jut, mint az USA-ban. Ráadásul ezek a mérnökök nagyrészt az amerikai kollegáiknál világlátottabbak, ami behozhatatlan előny az idegen kutatások, más kultúrákból származó fejlesztések alkalmazásánál, továbbfejlesztésénél. Márpedig Japán közismerten nem kis részben erre építette „csodáját”. A japánok a mi fogalmaink szerint elképesztően sok időt fordítanak az új munkások betanítására. Átlagosn 2-3 hónapig vezetik be az új dolgozót a vállalat történetébe, termékcsaládjainak tudnivalóiba, a cég filozófiájába. Azon túl, hogy teljesen egyértelművé válik az új munkás számára, hogy mi a feladata, miért felelős, bármilyen problémájával kihez fordulhat, ezek alatt a hónapok alatt jön létre az a szoros kötődés, amely a munkahelyi hűség egyik záloga Japánban. Á szigetország gyáraiban kulcsszerepük van a személyzeti osztályoknak. Nagyrészt náluk dől el, hogy miként idomul az új munkaerő a vállalathoz, mennyire lesz számára személyes ügy a vállalat minden ügye. Például a minőség. Nálunk is megpróbálkoztak egyik-másik vállalatnál a minőségi körök bevezetésével, amelyek azt a célt szolgálják Japánban, hogy a munkafolyamatok ésszerűsítésében, a hibaforrások feltárásában kulcsszerephez jusson az, aki az adott munkahelyen dolgozik. Erre a japánok sosem sajnálják az időt. A minőségi körökben természetesen teljesen demokratikusan hozzák a döntéseket, ha a munkás a mérnök tervezőmunkájában talált hibát, akkor sem azt nézik, hogy ki mondja, hanem hogy igaza van-e. Mindez már Amerikában sem tudott igazán elterjedni. Hát még Európában vagy nálunk. Persze dőreség lenne azt hinni, hogy a meghatározott földrajzi, történelmi, kulturális örökségre épülő japán mentalitás egyszerűen bevezethető bármely más országában. De ha a misztikumtól megfosztjuk a japán csodát, kiderül, hogy sok eleme nincs kontinenshez kötve. Minden egyes dolgozónak pontosan körülhatárolt feladatot, áttekinthető követelményeket és kifogástalan munkafeltételeket kell adni . A termékek minőségét a tökéletességig kell javítani. Az elért eredményekkel soha nem lehet megelégedni. Meglehet, ezek is közhelyek — nálunk. Japán viszont ezektől a közhelyektől lett világhatalom. P.É. Világbanki kölcsönből 25 ezer tonnás évi kapacitású MDI (metilén-di- fenil-diizocianát) üzemet épít a Borsodi Vegyi Kombinát. Itt készítik a poliuretán termékek egyik fontos alapanyagát. A beüzemelést — az üzem élesztését —, majd pedig a garanciális méréseket a japán Mitsui Toatsu Company szakemberei végzik. A kapkodás bajjal jár Hogyan búcsúzzunk a KGST-től? Ezelőtt harminc évvel azt vallottam, hogy nem érdemes a KGST-vel foglalkozni,-mert azt megjavítani úgysem lehet. Ehhez is tartottam magam. Az utóbbi évben azonban egyre inkább szükségét érzem, hogy ezt a témát is szakszerűen kezeljük. Erre éppen akkor van a legnagyobb szükség, amikor a politikai változások a téma korábbi szakértőit szinte egységesen arra ösztönözték, hogy egészen új szakmát válasszanak. Ahogy ez a terület korábban kiváló alkalom volt a karrierre, most a legrosszabbak egyikének érzik. A kor követelményei A KGST, azaz az úgynevezett szocialista országnak a világpiactól elkülönült, áraiban szinte izolált piaca eleve a kor követelményeivel ellentétes koncepció. A jelenkor integrációs parancsa azt diktálja, hogy a fejlett piaci társadalmak gazdaságilag egyre jobban integrálódjanak. Ugyanezen okokból minden olyan országnak, amelyik valamilyen eséllyel indul a fejlettek utolérésében, alapvető érdeke a fejlettek integrálódott piacához egyre szorosabban kapcsolódni. Az elmúlt évtizedek minden sikeres felzárkózása a világpiac felé nagyon nyitott gazdaságon alapult. Kimondhatjuk tehát, hogy a jelen században csak annak az országnak sikerült az utolérés, amelyik a nála fejlettebbekkel szőtte szorosra gazdasági kapcsolatait. Á megelőző száz évhez viszonyítva ellentétes a gazdasági felzárkózás feltétele. Akkor a védővámok, vagyis a gazdasági bezárkózás és az elmaradottak, a gyarmatok, illetve a befolyási övezetek birtoklása volt a siker titka. Ezt az idejétmúlt utat választotta a második világháborúból győztesként kikerülő sztálinista Szovjetunió is. Saját, erőszak árán is gyarapított területét és befolyási övezetét igyekezett izolálni a világpiactól abban a reményben, hogy eléri ugyanazt, amit a századfordulót megelőző és követő évtizedekben a német imperializmus elért gazdasági téren. Az érintett népek tragédiája, hogy a gazdasági felzárkózás eme politikai útja bezárul, és szinte ellentétes követelmények léptek fel. Több kár, mint haszon A területi integrálódás a közepesen fejlett vagy elmaradott gazdaságok számára több kárral, mint haszonnal jár. A latinamerikai országok integrációs kísérletei kudarcba fulladtak. Mert minden érintett ország többre értékelte a fejlettekkel folytatott gazdasági cseréjét, azok pénzét, mint egymásét. Ami pedig a világpiacitól eltérő árakon történő integrálódást illeti, azt egyszerűen csak végzetes hibának lehet minősíteni. Csak a korlátlan hatalmában vakon bízó bürokrata agyában születhetett meg az az ötlet, hogy a szocialista gazdaságra nem vonatkoznak a világpiac törvényei, árai. Azt, hogy ez nemcsak Moszkvában volt jellemző, jól bizonyítja, hogy hazai közgazdászaink az olajválság idején elhitették magukkal, hogy ők képesek ettől függetlenül tovább pocsékolni az energiát. Ezek után meg kell azonban állapítanom, hogy a magyar gazdaság számára végzetes lenne, ha a KGST létéből fakadó tényéktől most hirtelen elszakadnánk. A mi gazdaságunk nemzetközi versenyképessége annyira leromlott az elmúlt évtizedek során, hogy csak évek múltán képes fokozatosan a világpiaci versenyhez akklimatizálódni. Vonatkozik ez egyrészt az energiaimportunkra, másrészt az exportunk jelentős részére. Ennél is fontosabbnak ítélem szem előtt tartani azt a tényt, hogy a világpiaci árakra való áttéréshez nekünk évente mintegy másfél milliárd dollárral többre van szükségünk. Ezt a pénzt pedig nem vagyunk képesek előteremteni. Kinek előnyös Vegyük tudomásul, hogy a világpiaci árakra való átállás elsősorban a Szovjetunió számára jár azonnali nagy előnyökkel. Én az ő égyenlegjavulásu- kat közel 20 milliárd dollárra becsülöm. Ez abból származik, hogy elsősorban energiát ad el, aminek a világpiaci ára magasabb, az értékesítési lehetőségei kedvezőek, a partnerek meg jórészt olyan cikkeket adnak ezért cserébe, amelyet nagyrészt semmi áron nem lehet a tőkés piacokon eladni, amelyeket meg igen, azoknak az ára alacsonyabb. Az sem szorul magyarázatra, hogy a Szovjetunió egyre kevésbé engedheti meg magának, hogy évente ekkora összeget kidobjon az ablakon akkor, amikor már ennek ellenére a - politikai befolyását sem élvezheti. Ajánlás: A nálad kedvezőbb pozíciót élvezővel, aki történetesen sokkal erősebb is, még akkor is ajánlatos az óvatosság, ha teljesen igazad van. Kopátsy Sándor
