Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)

1990-09-26 / 131. szám

1990. szeptember 26., szerda SOMOGYI HÍRLAP 3 Eladható termékeket a háztájiból Johann Wolf elégedett, és erre magyarázatot is ad NEM LETT KORASZÜLÖTT A GYORSAN SZÜLETETT KFT. Szeptember második hétfő­jén rendkívüli elnökségi ülést tartott a Fogyasztási Szövetke­zetek Országos Szövetségé­nek elnöksége. Arról tárgyaltak: mi lesz az áfészek sorsa, hogy illeszkedik a szövetkezeti moz­galomban elindult privatizáció a kormány elképzeléseihez. A tanácskozást követően beszélgettem Horváth Lajos­sal, a Somogy Megyei Áfész- szövetség elnökével. — A szövetkezet vélemé­nyem szerint olyan gazdasági és társadalmi forma, amely most és a jövőben is fontos sze­repet tölt be a gazdaságban — mondta. Hozzáteszem: az új parlament az alkotmányban deklarálta a szövetkezés sza­badságát. Tehát, hogy a forma változatlanul korszerű, de való­ban új tartalommal kell megtöl­teni. A szövetkezeti mozgalmat a megalakulása óta hatéko­nyabb gazdálkodás jellemzi, mint az állami vállalatokat. Az önállósága azonban többnyire csupán látszat volt: a tagok csak lazán kötődtek a szövetke­zetekhez még az utóbbi időben is. Nem alakult ki a tulajdonosi érzésük. Ezen feltétlenül vál­toztatni kell. Az önállóság ugrásszerűen megnőhet, s ha a tagsági kapcsolatokat is erősí­teni tudjuk, kialakulhat egy ver­senyképes, az új piaci viszo­nyoknak megfelelő szövetke­zet. — Hogyan kívánják erősíteni a tagok tulajdonosi érzését? — A privatizációval párhuza­mosan előtérbe került a vagyon nevesítése. Az eddigi rendelke­zések értelmében a szövetke­zet vagyonának csupán 50 szá­zaléka nevesíthető. Azt szeret­nénk, ha az új szövetkezeti tör­vény lehetővé tenné, hogy min­den érdekelt saját maga dönt­hessen ennek mértékéről, s akár 100 százalékban is neve- síthessék a közös vagyont. — Kik a tagok? Hallottam, olyanok is szerepeltek a név­jegyzékben, akik már nem is él­nek... — Valóban fontos tudnunk, hányán is vagyunk: a felméré­sek elkezdődtek. A múlt évben 55 ezer tagunk volt, az új listán biztosan kevesebben szerepel­nek már. — A kis településeken élők­nek csak egy része tagja a szö­vetkezetnek. El tudják-e vá­lasztani a tagok és a,,csak" ott élők érdekeit? — Nem, de nem is ez a cél! Legszívesebben azt monda­nám, hogy a kis települések la­kói saját érdekeik érvényesíté­séért lépjenek be a helyi szövet­kezetbe, de ez nem kötelező. Ha sok a tag, többet tehetnek az ellátás javításáért. — Fenntartják a szövetkeze­tek a jövőben is a veszteséges boltokat az apró települése­ken? — A kis települések gondja továbbra is a miénk. Egyéb vál­lalkozásokkal kell eredményes­sé tenni a szövetkezet egészét. Lehet ez például ipari vagy fel­dolgozó tevékenység is. Ter­mészetesen az alapvető fel­adatok — például a felvásárlás — háttérbe szorítása nélkül. —A felvásárlás gyenge pont­ja a fogyasztási szövetkezetek­nek. — Jelenleg az a gyakorlat, hogy a gazda el akarja adni amije van. Azzal nem foglalko- zi, hogy mennyire piacképes az áru. A mi feladatunk az lesz, hogy irányítsuk a termelést: jól eladható termékek kerüljenek ki a háztájiból. Erre ösztönözni jól működő szerződéses rend­szerrel lehet. Ma, „aki bírja, marja” alapon folyik a felvásár­lás. Egy összehangoltabb, cél­szerűbben piacorientált terme­lés segíthet ezen a gondon. Számolunk azzal, hogy több lesz a magántermelő és azzal is, hogy lesznek olyanok, akik majd ezután, a megújult szövet­kezetbe szeretnének belépni. — Mit gondol, hogyan alakul majd az áfészek taglétszáma ? — A nyugati — hasonló tevé­kenységre szerveződött—szö­vetkezetek jóval nagyobbak, mint nálunk akár a legnagyobb is. Ez ugyanis gazdaságosabb, mint a helyi kis szövetkezeti for­ma. Tehát a jelenleginél na­gyobb, szervezettebb és vállal­kozóbb fogyasztási szövetke­zetek lesznek a jövőben. Nagy Zsóka Egyéves a kaposvári Pan­non-Wolf Kft. technológiájának legnagyobb előnye a gyorsa­ság: egy ház szerkezetkész ki­vitelezése 800—1000 órát vesz igénybe. A teljes befejezése ennek a kétszeresét. így aztán a szerződést követő negyedév elteltével a kulcsot tudják adni a tulajdonosnak. Az építésre fordított idő tehát a töredéke, mint hagyományos technológia esetén. Ebbőí a gyorsaságból következik az olcsóság is: ahol az idő pénz, ott sok pénzt lehet ezzel az építési eljárással megtakarítani. A Wolf-technológia sok előnye közül egyet külön is kiemelnek a szakemberek: két- és félszer jobb a hőszigetelő képessége, mint amennyit a magyar szab­vány előír. Ezzel a fűtés fele annyiba kerül, mint a hagyomá­nyos technológiával épített há­zak esetében. A Pannon-Wolf Kft. egyéves. Hét alapítója van: az osztrák Wolf cég, valamint a kaposvári és a székesfehérvári IKV, az Alföldi Tüzép, a Veszprémi Er­dőgazdaság, a kaposvári agrár- tudományi egyetemi kar és az Országos Kereskedelmi és Hi­telbank. Irány a csarnok Az egyéves születésnapot mérlegkészítéssel töltötték az alapítók. Johann Wolf, az oszt­rák cégtulajdonos, mielőtt a másik hat alapító képviselőjével találkozott volna, a gyártócsar­nokba sietett. A kaposújlaki bázison — igazi zöld környezet­ben — nem a gépek működésé­re, hanem az emberek, a mun­kások hangulatára volt kíván­csi. Többet ismert személyesen is közülük. Örülni tudott a sze­mélyes jó híreknek és bosszan­kodott a rosszak miatt. A munkások mondták a tele­pen: ha belép a kapun, az első útja soha nem az irodába, ha­nem a gyártócsarnokba vezet. — Miért? — kérdeztem Jo­hann Wolfot. — Mert az irodában csak papírok vannak. Azok tartalmát pedig úgy is ismerem. A mű­helyben viszont mindig monda­nak újat az emberek. —Milyennek ítéli meg az első esztendőt? — Elégedett vagyok, mert kellemes benyomásokat sze­reztem ez alatt az egy év alatt: jól alakultak személyes kapcso­lataim a dolgozókkal és a part­nerekkel. Viszonylag gyorsan született meg a vállalat és gyor­san alakult ki a jelenlegi rend­szere is. Sok munkahelyen dol­goztak ez alatt az egy esztendő alatt az emberek és ez jó dolog. Nagyon örülök annak is, hogy szép házakat tudunk már be­mutatni, munkánk eredménye­ként. — Akkor nyugodtan tekint­hetjük sikeresnek ezt az évet? — Nyugodtan. Annak ellené­re, hogy a problémákat sem szeretném a szőnyeg alá sö­pörni. Ezek a gondok a magyar gazdaság jelenlegi általános helyzetéből adódnak. Ezt az ál­lapotot nem tudjuk mi megvál­toztatni, ezért stratégiánk csak egy lehet: alkalmazkodni kell hozzá. Ilyen problémákkal — mint a vállalatok fizetőkészsége és képessége — nemcsak Ma­gyarországon lehet találkozni, hanem mindenütt a volt szocia­lista országokban. A megoldás, az alkalmazkodás és ennek fel­tételét mi a megfelelő csapat­munkában látjuk. Ennek az volt a feltétele, hogy a régi — meg­csontosodott — hierarchiát megszüntessük és a szerveze­tet a piacgazdálkodás igényei­hez igazítsuk. A legfontosabb ebben az átalakítási folyamat­ban a jó munkahelyi klíma. Azt akarjuk, hogy minden munkás szívesen jöjjön ide dolgozni, szívesen végezze a rábízott fe­ladatot. így lesz családias a lég­kör, amelyet aztán megerősíte­ni és ápolni kell. A bizalom, amely az egy éve alakult Pan­non-Wolf Kft.-t körbeveszi, en­gem arról győzött meg, hogy ez a vállalat természetes módon tovább tud fejlődni, erősödni. Program- csomagban a ház — Európa hány országában szeretik — és ismerik — a Wolf céget? — Ezeket a házakat először Ausztriában szerelte össze a Wolf cég. Ott ál ma is legtöbb. Az osztrák termelésből azon­ban került Franciaországba, Nyugat-Németországba, illetve Olaszországba is. A Wolf cég azonban nemcsak házakat szállít, hanem gépeket is a há­zak előállításához. Mindent, ami a házak elemeinek gyártá­sához, illetve összeszerelésé­hez kell. Mindenhová eladjuk ezt a programcsomagot, ahol igény van épületeinkre. így az­tán az egész világon bárki meg­kaphatja ezeket a házakat. A keleti országokban a Szovjet­unióban és Lengyelországban van most sikerünk, de termé­szetesen ismerik technológián­kat az Egyesült Államokban is. — Említette, hogy a magyar gyártóbázis rendkívül gyorsan készült el. Túl van már a gyer­mekbetegségeken is ? — Még vannak gyermekbe­tegségei, még a fejlődés stádiu­mában vagyunk. Most kemé­nyen dolgozunk az együttmű­ködés további javításán az ala­pító cégekkel. — Mely területeken ? — Tulajdonképpen minden területen. Johann Wolf — Nincs olyan tapasztalata, hogy a magyarok türelmetle­nebbek, mint az osztrák tulajdo­nos? — Nem tudom megítélni ezt, mert nem tudom összehasonlí­tani magam a magyarokkal. Megértem viszont azt a gazda­sági szituációt, amely mára Magyarországon kialakult. A földrajzi közelség és a hasonló­ság mentalitásban segít ebben. — Ha ennyire bízik a magyar gazdaság talpraállásában, ak­kor megkérdezhetem, hogy mi a prognózisa? — Egy-két éven belül meg­erősödik a gazdaság és ez jó hatással lesz a Pannon-Wolf fejlődésére. A vállalatnak alkal­mazkodnia kell a gazdaság vál­tozásaihoz. Azt azonban tudni kell, hogy a felemelkedéshez vezető út nehéz lesz. A Wolf cég anyagilag erős. Nemcsak az osztrák háttér miatt, hanem azért is, mert az elve: nem sza­bad a piacon semmit feladni. A Wolf cégnek 36 százalékos a részesedése a magyar vállalat­ban: tehát relatív többségben van. Mégis azt mondom, hogy a magyar tulajdonos érdekeire tekintettel kell lenni a döntések meghozatalakor. Ezzel is részt kívánunk vállalni a gondok megoldásában. Nem hiányzik a jóakarat, az elszántság, s amit elkezdtünk, azt be is fejezzük. A „lejáratott” fa jövője — Hogyan áll hát a cég? — kérdeztem Kiss Béla ügyvezető igazgatót a Pannon- Wolfnál. — Egy esztendő alatt építet­tünk közel negyven lakóházat, s Dunaharasztiban panziót. Ad­tunk el csarnoktartó szerkeze­teket mezőgazdasági farmot és több ezer négyzetméter tető- szerkezetet. A farm egyébként ezüstérmet kapott az idei OMÉK-en. Egy év alatt feldol­goztunk 10 millió forint értékű fát termékké. A termékek fo- gadhatását befolyásolta, hogy Magyarországon még tapasz­talható idegenkedés a faházak­tól, mertafát, mint építőanyagot lejáratták. Nehézséget okozott az, hogy az infláció a vártnál nagyobb mértékű. 1988-ban például még csak 5600 forintba került egy köbméter fenyőfű­részáru, az idén pedig már 23 ezer forint. Ez az oka annak, hogy csökkent a versenyképes­ségünk. Ennek ellenére még mindig körülbelül 10 százalék­kal olcsóbban építsünk, mint a hagyományos technológiát al­kalmazó cégek. És sokszor gyorsabban. Sajnos azonban a piac ma még nem kellően hono­rálja az időt. A Wolf-technológia igazán jól a piaci körülmények között működik. Sikertelensé­geink is vannak: jelentős szelle­mi és anyagi tőkét fordítottunk például a Balaton-parton (Fo­nyódon) egy nemzetközi üdülő­telep építkezésének előkészí­tésere. Anyagi okok miatt a be­ruházás nem kezdődhetett el. A céget azonban nem a nehézsé­gei, hanem a sikerei miatt tart­ják számon Magyarországon. Budapesten 45 lakásos lakóte­lep építését készítik el és egy ezer négyzetméter irodaház kivitelezéséhez is hozzálátnak hamarosan. Sorház, illetve csa­ládi ház építésére kötöttek szer­ződést Passauban, panziót épí­tenek Berlinben és előrehala­dottak a tárgyalások havi 4-6 családi ház felépítésére Mün­chenben. Ez már a kibontakozás jele. — Milyen lesz ehhez a szer­vezet? — A Wolf cégnél nincsenek „főnökök”: témafelelősök van­nak. Mindenki tudja, hogy mi a dolga, és azt nagy felelősség­gel végzi. Mi is erre törekszünk. Kercza Imre Áradó rágalmak, apadó népszerűség A fonyódi tanácselnök nem futamodott meg Dr. Komáromi József 1985 óta Fonyód tanácselnöke, s most a polgármesteri címre is pályázik, ám személyét élesen támadták a pártok. Néhány hónapja csaknem 1400 aláírás­sal bizalmatlansági indítványt nyújtottak be a tanácsülésnek, de a 22 jelenlévő testületi tag közül 18-an a tanácselnök mel­lett szavaztak. Az aláírások nagy száma azonban arra utal, hogy az elnök nem túlságosan népszerű a városban. Vajon hogy látja ő saját helyzetét; miért jelöltette magát ismét az első számú posztra? — Úgy éreztem, sok embert megtévesztettek a rágalmazá­sokkal, hazugságokat terjesz­tettek rólam. A fonyódi sajtóban olyan állításokat tettek közzé, amelyek egyértelműen a lejára­tásomat célozták s amelyek tel­jes mértékben valótlanok. —Ön egy nyílt levelet juttatott el a Somogyi Hírlaphoz, s eb­ben cáfolja ezeket az állításo­kat. Megjegyzem: nem lapunk­ban jelentek meg az önt támadó írások sem. Miért tartja fontos­nak, hogy fórumot kapjon? — Azt szeretném, ha a fonyó- diak objektívan, érzelmi hangu­latkeltés nélkül, megismernék a másik fél véleményét, a ténye­ket. — Elnök úr, Somogybán alig van olyan település, ahol olyan következetesen és vehemen­sen támadták volna a tanácsel­nököt, mint Fonyódon. Ön sze­rint mi áll emögött? — Olyan személyek kerültek helyben a politika színpadára, akik engem, Fonyód tanácsel­nökét a régi rend utolsó képvi­selőjének kiáltanak ki. Most már nem számít, mit tettem, az sem, hogy értek-e az államigazgatási munkához. Aki végig követte a támadások sorozatát és a té­nyekkel veti össze, annak egyértelműek a megállapításai. Véleményem szerint a szemé­lyemet támadók azzál lőttek túl a célon, hogy kizárólag a hibá­kat hozták fel ellenem. Azokat is eltúlozva. A hibákért kizárólag engem tesznek felelőssé, mint­ha én egyeduralkodó lettem volna Fonyódon. Meggyőződé­sem, hogy ha az eredmények­nek csak kis töredékét is számí­tásba vették volna, állításuk hi­telesebbnek tűnne. —Az aláírások nagy száma a bizalmatlansági indítványon elgondolkodtató lehet. — Én is hallottam már, hogy van lovardám, azt is; hogy sik­kasztottam, hogy házat vettem a gyerekeimnek Budapesten és Esztergomban. Ellenfeleimet én nem rágalmazom, nem jára­tom le, de azt szeretném, ha ők sem tennék ezt velem. Akik kezdeményezői voltak e rágal­maknak, bíróság előtt fognak felelni. A becsületemet ugyanis még politikai okok miatt sem hagyom bemocskolni. — A rendszerváltást — az előzmények után — elképzel­hetőnek tartja Fonyódon a régi tanácselnökökkel? — Nem politikusként kerül­tem a közigazgatásba, hanem a szakmai ranglétrát végigjárva. Jogi végzettséggel, szakvizs­gával előbb vb-titkár, majd az utóbbi ciklusban elnök lettem. Meggyőződésem, hogy az 1985-ös választásokat köve­tően a tanácselnöki funkcióba került személyek nagy része nem politikai megbízhatósága, hanem szakmai felkészültsége alapján került ebbe a pozíciójá­ba. Jellemző az is, hogy Fonyó­don például a tanácstagoknak mindössze 34 százaléka volt MSZMP-tag. Ez az arány szinte egyedülálló volt a megyében. — Az ön igazságát látszik megerősíteni egy közeli példa: Marcali tanácselnökét az MDF kérte föl polgármesterjelöltjé­nek. Fonyódon ezzel szem­ben... — Lehet, hogy a támadások mögött az emberi hibák vannak. Nekem is van hibám, hiszen a problémákat mindig a legrövi­debb úton közelítettem meg, s a fájdalmas nemet is ki tudtam mondani. Soha nem ígértem, és nem húztam „diplomatikusan” az időt... — Gondolom, ön is tisztában van azzal, hogy a kopogtatócé­dulák alapján vajmi kevés esé­lye van a győzelemre, hiszen a riválisa ezerrel többet szerzett. — Én nem jártam házról ház­ra a kopogtatócédulákért: szá­momra nem létkérdés a polgár- mesteri tisztség. Azért vállal­tam, hogy ne mondhassák ké­sőbb: megfutamodtam, mert igazak a rólam terjesztett rágal­mak, állítások. Bízom a sport­szerű megméretésben. Ézért képviselőt sem küldök a szava­zatszedő bizottságba. Szinte az utolsó pillanatban döntöttem el, hogy — elsősorban az engem ért sértésekre válaszul — elfo­gadom a felkérést. Tudom, hogy akárki lesz Fonyódon a polgármester, és akármilyen lesz az önkormányzat összeté­tele, ebben a rossz gazdasági helyzetben nem lehet csodát művelni. Süli Ferenc AZ ÁFÉSZ HOLNAPJA „Holt lelkek*' a taglistákon A gyártóbázis Kaposujlakon (Fotó: Gyertyás László)

Next

/
Oldalképek
Tartalom