Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)
1990-09-20 / 126. szám
1990. szeptember 20., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 5 MEGRABOLJUK A JÖVŐT? Beszélgetés Fekete Gyula íróval Légből lopottfilmek Somogybán is tarol a videomaffia Ezer forint az illegális hangért A természet egy-egy részletét bemutató kiállításokon szükség lehet többféle állatfajra is. Nos, hogy ne kelljen több példányt elpusztítani, a halak, a hüllők és kétéltűek esetében kidolgoztak egy rendszert, amit Nagy Lóránt, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának természettudományi osztályán dolgozó preparátor is alkalmaz. A rendszer lényege, hogy az állatról több gipszfigura is készíthető, amelyet élethűen kifestenek. Az így elkészült állatok pótolják az eredetieket. Fotó: Kovács Tibor A pedagógusokat is le kell váltani?! Az ország demográfiai helyzete sokakat aggaszt, hiszen a népesség fogyása megállíthatatlannak látszik. Fekete Gyula író évek óta minden lehetséges eszközzel e jelenségre figyelmeztet. — Ön súlyos szavakat hasznába jövő megrablásáról beszél. Ilyen tragikus lenne a helyzet? , — Még annál is súlyosabb. És az a legborzasztóbb, hogy oda se figyel a társadalom, de azok sem, akiknek pedig a dolguk lenne — mondja indulatosan a népszerű író.—Részleteken lehet vitatkozni, ám az tény: mi lettünk a világ leggyorsabban vénülő népe! Egy ilyen társadalom nem törődik a jövővel, csak a jelen, a ma érdekli. Ami nálunk folyik, nem más, mint a jövő felélése, a jövő megrablá- sa. E jelenségre már korábban felfigyelt a nagyvilág. A Weltwoche című lap évekkel ezelőtt ezt írta: „A 10,7 millióra rúgó magyarság beletörődik a fokozatos kipusztulásba. Meglehet,, hogy a gyászos 2200. esztendő körül, legalábbis ez tűnik ki a budapestiek statisztikájából, ki fogja lehelni lelkét az utolsó magyar is, és sivár, paprikamentes világot fog maga után hagyni.” Félek, ebben nincsen túlzás! El kellene gondolkodni végre azon is, mi az oka elvénü- lésünknek. — Véleménye szerint mikor kezdődtek a bajok? — Harminchárom évvel ezelőtt váltott át fogyásra az utánpótlás, s azóta állandóan csökken a népesség. És nem volt olyan kormány, amely ezzel szembenézett volna. A jövedelemadó-rendszer pedig csak fokozta a „népirtást”. — Ez a nép gyerekszereteté- ről volt híres. Mi lehet az oka annak, hogy ma egyáltalán nincs becsülete a nagycsaládnak és a több gyermeket vállaló szülőnek? — Nézze, olyan drasztikusan, olyan ordenáré -módon büntette az állam, a politika a gyermekeket vállalókat, sajnos ezt teszi ma is, hogy az nem maradt következmény nélkül. A 60-as évektől kezdődően azt sulykolták az emberekbe, és Majdnem földbegyökerezett a lábunk, amikor az Ady Endre utcai üvegbolt kirakatára pillantottunk. Ez nem lehet igaz! — pillogtunk és egyenként is szemügyre vettük a kínált portékát. Volt ott kérem minden, ami csak nélkülözheti a jóízlést, ám annál talmibban kelleti magát. Rokokó pár, nagyasszony elsősorban a fiatalokba, hogy annál magasabb az életszínvonal — minél kisebb a család. Ráadásul az elmúlt évtizedekben az anyaság teljes rangfosz- tása is megtörtént, a politika a dolgozó nő mítoszát erőltette. A kapucédulát osztogató kisegítőnek is nagyobb megbecsülés járt, mint a gyermekeit nevelő anyának. Ezer jel utalt és utal ma is arra, hogy ez a társadalom egyáltalán nem gyermekszerető. — És ebben szándékosságot tételez fel? — Mindenképpen, hiszen a politika szándéka nyomon követhető. 1958-ban adták ki a Születésszabályozás című könyvet, ebben egyebek közt azt taglalják, milyen jól élhet az, akinek nincs gyereke! Tanulmányok v jelentek meg arról, mennyivel jobban járt az ország, hogy százezrek küretre mentek. így ugyanis kevesebb munkanap esett ki, mintha világra hozták volna azt a sok gyereket. Szomorú, de ez volt a hivatalos álláspont. Igenis koncepciózusán szorgalmazta a hatalom, hogy minél kevesebb magyar állampolgár szülessen így akarták emelni az életszínvonalat. A mai utódok meg számolgathatják, mekkora veszteséget okozott ez a rettenetes politika. — Milyen kiutat lát ebből a helyzetből? — Alapvető változtatásokra van szükség, hiszen helyzetünk katasztrofális: az utóbbi kilenc évben például 262 ezerrel fogyott a lakosság. Ez a veszteség tizenhárom Moháccsal és két Don-kanyarral felér! Feltétlenül meg kell szüntetni a jelenlegi jövedelemelosztás képtelenségét. Nem szabad büntetni a gyermekes családokat, éppen azokat, akik a jövőt dajkálják, az adórendszer mégis ezt teszi. Fontosnak tartom az anyaság becsületének helyreállítását, segíthet ebben a főhivatású anyaság elismerése. Önmagában azonban egy intézkedés kevés, több oldalról kell a megoldást keresni. De minél előbb, nehogy késő legyen! Gyerkó Katalin és ficsúrja, pihenő fiúcska, leány, óriásira duzzadt pocakú bohóc, aranyszálas kútvödör- tartó, lugas és persze madárkák, meg virágok, fatörzsek és..., hogy a korszellem is helyet kapjon, elegáns, könnyed viseletbe öltöztetett úr. S mindez, valami sápadt, megnevezhetetlen anyagból, hosszúra Somogybán is egyre többet hallani az ún. videomaffiáról. Jönnekahíreka video-f ekete- piacról, az illegális kölcsönzőkről, a lebukásokról, a kalózkazettákról... A videomaffia ellen alakult augusztus végén a Vidosz, a Videokölcsönzők Országos Szövetsége is. — Védekeznünk kell, és mi megtaláljuk a módját is — magyarázza Bogó Zoltán, a kaposvári Bombajó Kft. ügyvezető igazgatója. — Persze nem lesz könnyű, hiszen eléggé megerősödött ez a szervezet, olyannyira, hogy sok — eddig tisztességes — videokölcsönző is közéjük állt. De azért a dolog mégsem teljesen reménytelen. A maffiáról tudni kell, hogy elég széles körűek a szolgáltatásai. Elsősorban műsoros kazettákat árusítanak, másolnak, de léteznek olyan kölcsönzőik is, ahol a 15—20 hivatalosan megvásárolt kazetta mellett ott van 150—200 illegális, jogtalanul másolt. Ez utóbbiakat persze pult alól adják az érdeklődőknek. A filmeket általában három különböző forrásból szerzik be: a műholdas adókról (ezek alá aztán angolul, németül tudó egyetemistákkal mondatják a magyar szöveget), illetve a legális videokölcsönzőből (kikölcsönzik a filmet, és sokszorosítják), s legújabban a mozivászonról. Védeni tehát ezeket kell. — A műholdak már különböző technikákkal védik is műsoraikat. Nemcsak a kép valamely sarkába vetített nyújtva, mint El Greco figurái (persze nem olyan művészien) és festve, „csodálatos” pasztell színekkel, no meg az „értéket” aláfestő csillogó arannyal. — Csodálatos, gyöngyörű — röpködtek a jelzők, szálltak a sóhajok, a mellettem állók ajkáról a vegyük, ne vegyük dilemmája kíséretében. Aztán a döntést: vegyük! Mennyiért! „Potom” hat és fél ezerért. Mert ennyiért, kelt el a fatörzsön kúszó két fiúcska idilli kompozíciója, már a kirakatba kerülés előtt. S az üzletben vajon mi látható, hallható? — kíváncsiskodtunk ezután. A vásárlók reakciója ugyanaz volt. Szép, csodálatos, gyönyörű — hangzottak a felfokozott jelzők, majd nyomban nyíltak a pénztárcák is. Pedig az árak kétezernél kezdődtek és hogy hol végződtek...? Ezek szabadáras termékek — világosított fel Bíró Imréné, az üzlet vezetője. Egy olasz „mester” irányításával Pilis- szentivánon készítik őket fehér márványporból. — Ugye szép? — tesz elém egy kisasszonyt, és nekem a torkomon akad a szó... „szignó” az összes jogvédelmük. Mi, videokölcsönzők is gondolkodunk hasonló eszközök bevetésén. A filmforgalmazóknak ideje lenne fölébredniük, hiszen hosszú távon az ő köreiket is sérti ez a helyzet. A külföldi forgalmazó ugyanis őket fogja beperelni majd a filmek kalózmásolása miatt, s akkor nem takarózhatnak azzal, hogy „kérem, nekünk erre maffiánk van”. Ha a külföldi partner körülnéz, még az is elképzelhető, hogy nem enged több filmet az országba. Egy példa: már koboztak el a Nicsak, ki beszél 2-1 is, jó minőségben magyar szinkronnal, s közben a mozik még a hírét sem hallották. Hozzánk, Somogyba Jugoszláviából is rengeteg kazetta kerül át, a legtöbb magyar szöveggel. — Ki lehet a Vidosz tagja? — Bárki, aki vállalja, hogy a többiek rendszeresen ellenőrizhetik a boltját. — A végleges megoldás? — Egyrészt a büntetések szigorítása. Ami a kazettán van, az szellemi termék; ezt ugyanúgy tilos ellopni, mint bármi mást. Hát ne ússza meg a tolvaj potom háromezer forint pénzbírsággal. (Egyébként: egy filmnek csak a hangjáért ezer forintot fizet a feketepiac.) A feketéző ráadásul adócsaló is, hiszen nincs bejelentve. Hivatalosan azonban nem bizonyítható rá semmi. Másrészt a forgalmazónak engednie kellene az árakból, így versenyezni tudnánk a kalózkölcsönzőkkel. A vásárlók száma egyre nő és a megrendelt 80 portéka — melyet egyedül csak ennek az üzletnek ajánlott fel az élelmes közvetívő — gyorsabban fogy, mint ama dráguló cukor. — Legtöbb a négy évszakból ment el — mondja nem kevés büszkeséggel az üzletvezető — és főleg külföldiek érdeklődnek az áru iránt. Hogy mennyi a hasznunk? 24 és 20 százalékos árréssel kelnek el a figurák. Még egyszer végigpásztázom tekintetemmel a kínálatot és kis híján elbizonytalanodom. Lehet, hogy csak én vagyok egy különc, hiszen a mellettem álló ízlésesen öltözködő fiatalasszony is várásol egy esztergált faalapon nyugvó „fiúcskakölteményt”. Ismét a kirakat elé állok. Hátha valaki, valaki... talán mégis mást mond. Nincs szerencsém. — Wunder schön! — hallom az elragadtatott kiáltást külhoni vásárlóinkból. — Vundersőn... — motyogom. Igen, vundersőn! Ez a rózsaszínre festett álomvilág, a farmerkék és öltönyszürke valóságban. Várnai Ágnes A sajtót böngészve olvastam a napokban egy kaposvári pedagógus-tanácskozáson elhangzott javaslatot: „Le kell váltani azokat a magyar és történelem szakos kollegákat, akik korábban MSZMP-tagok voltak”. Nem értem a kiválasztást! Miért éppen őket? A fizika-, kémia-, biológia-, matematika- tanárok, a tanítók maradhatnak? Az elmúlt negyven év minden tanórájának megvolt a maga nevelési célja. Hangsúlyozom, mindegyiknek, még a testnevelési órának is! Köztük szerepeltek ilyenek: „Szocialista internacionalizmusra, hazafiságra nevelés, az anyag elsődlegessége. Sokoldalúan edzett, szocialista embereszmény...” És még sorolhatnám tovább! (Tudják, micsoda „történelem”- könyv lenne összeállítható a szakfelügyelői, szaktanácsadói összegző vizsgálati jegyzőkönyvekből?!) Térjünk vissza az eredeti problémára! Akkor most mi a teendő: mindenkit, aki pedagógus volt az utóbbi húsz esztendőben, bocsássuk el?! De hát akkor ki tanít!? A közoktatásnak — mivel a pedagógus-társadalom erősen kontraszelektált — mindig voltak olyan „reprezentánsai”, akik túllihegték, túllihegik az aktuális politikai divatot. A szakképzett, jól felkészült, emberként is helytálló nem ilyen A kaposvári Nagyboldogasz- szony templomban a múlt év hangversenysorozatának utolsó előadásán az orgona időnként nem, vagy nem úgy szólalt meg, ahogy azt a művész szerette volna. Októberben — Lehotka Gábor orgonaestjével — ismét megkezdődnek a hangversenyek. Ezért is kérdeztük meg Baróti János apátplébánost: — Milyen állapotban van most az orgona? — Az ominózus hangverseny után még két alkalommal játszottunk a hangszeren és nem volt semmi probléma. Villanyorgonáknál előfordulhat érintkezési zavar, de ez kiküszöbölhető. Úgy gondolom, hangszerünk (remélem, ez a többség)! Ők odabiggyesztették az aktuális „jelszót”, aztán betéve maguk mögött az osztályajtót, tették a dolgukat. Tudták, a tények makacs dolgok, s a jövőnek nevelnek. Ez ma sincs másképp! Kik követelik a magyar- és történelemtanárjaink leváltását?— nem tudom. Tán azok, akik ama bizonyos nevelési célok közt olyan cikornyásakat is szerkesztettek? Vagy talán győz a magyar mentalitás: a példastatuálással „megtisztul" a közoktatás! A pedagógusok egy része eltávolítható, másik része megfélemlíthető. Mikor érjük már meg a szellem „rendszerváltozását”, amikor „nem félelem igazgat rendet”. Nem hiszem, hogy eredményhez vezet, ha tantestületeinkben eluralkodik a „ki a bűnös” és a „ki mennyire bűnös” hangulata. Az iskola szent dolog! Ott a jövőre készítenek fel s ehhez a tevékenységhez nyugalom, bizonyosság kell. Bizonyosság az értékekben, bizonyosság a személyi létben és bizalom. Bizalom abban, hogy köztünk végre a szakmai felkészültség, az emberi habitus tesz sorrendet, nem a párttagság. Bizalom az iránt, hogy tanári szobákban elfér a „másság”, s az „hivatalból” többé nem üldözendő. Beke László nincsen olyan állapotban, hogy veszélyeztetné egy hangverseny sikerét. Lehotka Gábor és Kovács Endre orgonaművész egyaránt nagyon dicsérték a hangzását, de ettől függetlenül tervbe vettük a javítást. — Mikorra várható a felújítás? — Az utóbbi két évben külföldi támogatással óriási összeget költöttünk a hitoktató- és plébánia- épület kialakítására, környezetük rendbetételére, valamint a templom festésére. A tavasszal kezdjük meg a templom villamoshálózatának felújítását és csak azt követheti majd a karzat padozatának, valamint a villanyorgonának a rendbetétele. V. Á. Felújítják a nagytemplom orgonáját Vundersön
