Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)

1990-09-20 / 126. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1990. szeptember 20., csütörtök Játékok szabadban —szobában Célba ejtés A földre — a lőlaphoz hason­lóan — öt koncentrikus kört raj­zolunk. Átmérőjük: 30 cm, 60 cm, 90 cm, 120 cm és 150 cm. Az egyes részeket kívülről befe­lé kettesével, kettőtől tízig szá­mozzuk. A játékosok a célkörtől mintegy nyolc-tíz méternyire felállnak és kislabdával dobnak, illetve inkább ejtenek a-körre. Mindenkin'ek tíz dobása" van, így a maximálisan elérhető talá­latszám 100. Az a gyerek győz, aki dobásaival a legmagasabb pontszámot éri el. A következő menetben ő lesz a bíró. Etetgetős Két gyerek egymással szem­ben leüt egy-egy székre. Mind­ketten kapnak egy kis pohár lekvárt és egy fánkot. Szemüket bekötjük. Sípszóra a szemben ülőknek minél hamarabb meg kell etetniük egymással a lek­várt és a fánkot. Amelyik hama­rabb megeteti a másikat, az győz. Lekvár helyett tejföl is al­kalmas az etetéshez. Jó tanács: legyen mosdó, szappan és törülköző a közel­ben. Csak fürdőruhában játsz- szuk! Tojásjáték — akadály- versenyhez A versenyző csapatok mind­egyiktagjának 10-10 métert kell megtennie úgy, hogy kinyújtott karral egy fakanálon krumplit visz. Ez. nem eshet le a fakanál­ról. Fakanál helyett vehetünk leveseskanalat, ekkor a krumpli helyett főtt tojást, pingponglab­dát használjunk. A versenypá­lyát egyenletes, sima terepen jelöljük ki. Város-abc A versenyzőknek abc-sor- rendben városokat, községeket kell felírniuk. A feladat elvégzé­sére meghatározott idő (5-10 perc) álljon rendelkezésre. Egy- egy versenyző vagy csapat annyi pontot kap, ahány város­nevet felírt. Ha az abc minden betűjével írtak magyar várost vagy községet, akkor többlet­megoldást is elfogadhatunk. Nem fogadható el azonos kez­dőbetűje de egynél több város­név akkor, ha van „lyukas” betű. Mese egy kicsi bárányról... • Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi bárány, amely legnagyobb gyönyörűsé­gét a felhők nézésében lelte. Mindig a felhőket leste, amikora mezőn járt és arról ábrándozott, hogy valamikor ő is feljut majd az égi karámba. Egy szép tavaszi napon úgy elmaradt a nyájtól, hogy mire feleszmélt az égre bámulásból, teljesen egyedül állt a zöld hegyoldalban. Ijedten szalad­gált összevissza, de hiába, nem tudott társaira akadni. Lefeküdt hát az egyik bokor tövébe és keservesen bégetett bánatá­ban. Ahogy ott búsult, valami sárga, csillogó tárgyat pillantott meg nem messze a fűben. Egy kis réztrombita volt. A vadászok veszthették el, akik lógó nyelvű kutyaseregükkel gyakran el­vágtattak a nyáj mellett. A kis bárány megpróbált be­lefújni a trombitába, de a trombi­ta néma maradt. Ekkor egy har­sogó kacaj csattant fel a kis bá­rány felett. — Végem van — nyöszörög­te. A nagy, vörös farkas csak­ugyan ott állt már mellette és így szólt hozzá: — Nahát, valóban remekül mulattam, hogy egy ilyen buta kis bárány trombitálni akar? Haha!... Most már belátod, hogy jogosan eszlek meg — folytatta vidáman. — Az okos mindig legyőzi a butát: ez így van rendjén. Én ugyanis gyö­nyörűen, érzéssel tudok trombi­tálni, míg te arra sem vagy ké­pes, hogy egy hangot kicsalj ebből a trombitából. Megcsattogtatta éles fogso­rát. A kis bárány könnyezve bó­lintott. — Igaza van, farkas úr! Nem is ellenkezem egy szóval sem. Ha már meg kell halnom, mielőtt megenne, teljesítse utolsó kí­vánságomat. '— Kívánj, amit akarsz — mondta a farkas. — Azt szeretném, ha valamit játszana ezen a trombitán! — Teljesítem utolsó kérése­det. A trombita hangja egyre erő­sebben, egyre jobban zengett a hegyoldalban. Ezt meghallották a vadászkutyák, hiszen ez a trombitaszó őket hívta. A farkas csak akkor ordított fel rémülten, amikor egyszerre száz vadász­kutya rontott a bundájának. A kis bárány boldog bégetés- sel szaladt el megmenekülésé­nek színhelyéről. Hamarosan ráakadt a nyájra is, ahol a szülei és a többiek nagy örömmel üd­vözölték. — Valóságos csoda, hogy megmenekültél. Bégesd el ne­künk, hogy történt a dolog? A kis bárány fölényesen mo­solygott. — Hogy történt? Hát úgy tör­tént, hogy jött a farkas, de én belefújtam a trombitámba és hívtam a vadászkutyákat. A far­kas könyörgött, hogy kegyel­mezzek meg neki, de én irgal­matlan voltam. ■' Szarka Zoltán tanuló ELSŐSÖK — Nézd, de érdekes mesekönyv ez a tankönyv!... Forró kőzetek a földfelszínen Szégyen-e cserkésznek lenni? A tűzhányó a földkéreg olyan pontja, ahol a szilárd részek folytonossága megszakad, és a mélyből olvadt kőzetek és gá­zok jutnak a felszínre. Az olvadt kőzetek gáztartalma szélsősé­gesen változó lehet, s ez meg­szabja mind a kitörés módját és va kitölti a belsejüket. Sokszor még a gyenge közfalak is ellen tudnak állni a mozgó lávának. Az ember ezért próbálkozott a lávafolyások elterelésével. Az Etna 1669. évi kitörésekor a sűrű láva elérte Catania város falait, és azok mentén napokig a lezajlását, mind a kitörés „ter­mékét”. Az olvadt kőzetet a magába zárt, oldott és buboré­kos gázzal együtt magmának — lávának — nevezzük. A magma a földkéreg 30—400 ki­lométer közötti mélységeiből származik. A híg láva jól követi a terep mélyedéseit, ágakra oszlik és újra egyesül, mint a víz. Az épü­leteket sok esetben nem dönti össze, de ajtón-ablakon befoly­Betűdominó © ©® l©l l©ll)l © © © l®l ©lg) Ha a dominókockákat megfele­lő sorrendbe rakjátok egymás mellé, egy magyar költő nevét kapjátok eredményül. Ki a költő? (A helyes megoldás a 16. olda­lon.) Képünkön: Lávatenger Hawai- ban tenger felé mozgott tovább. A fal azonban nem bírta ki a nyo­mást, átszakadt, és a város egy részét elöntötte a forró kőzet. Hawai szigeten a Mauna Loa és alacsonyabban fekvő mel­lékkrátere, a Kilauea rendsze­resen nagy területeket pusztít el lávafolyásokkal, de az utóbbi időben az előrejelzés olyan jól működik, hogy időben sikerült mindenkit és minden mozdítha­tó értéket elszállítani. Szám­pótlás írjátok be az ábra üres mezőibe az alábbi szá­mokat úgy, hogy min­den vízszintes és füg­gőleges sor, valamint a két átló számainak ösz52szege 120-120 le­gyen! 4,16,34,46,64,76. (A megoldást ellen­őrizhetitek a 16. olda­lon.) Pár hónapja kaptam meg cserkészruhámat. Kíváncsi vol­tam rá, vajon mit szólnak az emberek? Első alkalommal, amikor fel­vettem, úgy megbámultak, mintha földönkívüli lennék. Néha egy-egy hangos nevetést vagy gúnyos megjegyzést kap­tam. Azt gondoltam: majd elmú­lik... De tévedtem! Társammal egyenruhában miséről ballagtunk hazafelé. A Kalinyin-lakótelepen biciklis gyerekek körbevettek minket, leköptek, majd visítozva a röhö­géstől otthagytak bennünket. Földbe gyökerezett a lábunk. Öregek is megállítottak, be­szélgettek a régi cserkészetről és érdeklődtek a mairól. Ez azért kellemesebb volt... Érdeklődtem, hogy társaim milyen tapasztalatokat szerez­tek? Sajnos hasonlókat. Egyi­Hát ti melyik galerihoz tartoztok? küket a Somogy Áruháznál megkergették. Több cserkészt kicsúfoltak, kigúnyoltak, kine­vettek. Az idősebbek jobban el­fogadnak bennünket, ők már jobban tudják, hogy kik vagyunk mi, cserkészek, és mit akarunk. A kaposvári vasútállomáson egy mozdonyvezető három tár­samat felengedte a mozdonyra. A könyvantikváríumban a cser­készek mindig szívesen látott vendégek. A bolt vezetője meg­engedi, hogy vásárlás nélkül is belelapozhassanak .a könyvek­be. A rossz élmények ellenére nem szégyenkezem, hogy cserkész vagyok. Remélem előbb-utóbb ezt azok is felisme­rik, akik eddig kinevettek, csú­foltak vagy megvertek minket. Thoma Csongor tanuló 10 n 40 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom