Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)

1990-08-04 / 87. szám

1990. augusztus 4., szombat

SOMOGYI HÍRLAP—KULTÚRA

9

Egry,

az ecset poétája

Beszélgetés Takáts Gyulával

A kaposvári Vaszary kávéház, a „kapos-pilvax” csaknem mindennapos vendége ha otthon tartózkodik, Takáts Gyula. Barátok, fiatalkori társak várják az asztalnál, a törzshelyen. Itt beszélgettem vele a „poetapiktor” Egry Józsefről, akivel Vízitükör címen jelent meg közös könyvük.

A ma már könyvritkaságnak számító könyv hasonmás kiadása a Somogy Megyei Könyvtár jóvoltából — Tüskés Tibor avatott utószavával — újra megjelent, bizonyítva, hogy egy harminc éves „merész és újszerű kísérletnek látszó vállalkozást azóta igazolt és hitelesített az idő".

— A Vízitükör című kötetünk

1.955-ben a Dunántúli Magvető gondozásában Pécsett jelent meg. Sok emlék fűződik hozzá. Alig hihető, de a 14 Egry-rajz és 18 „balatoni” versem összeváloga- tása majdnem két év munkája volt.

Nem a versekhez készültek ezek a toll- és ceruzarajzok, de hangulatukban sokszor találkoztak. Észrevétlen, de szívós következetességgel állt össze a kötet, a vers és a rajz egymást egészítette ki.

— Tizennégy rajzának ő adta a címeit. Ilyenek Egry címei: „Badacsony és Gulács", „Bárkás”, a „Nád közt horgászgató", aztán Gémek a nádasban és így emel című verse mellett a „Balatoni térben” című rajz. A ,,Nádvonal”, „Festő a parton"a Tavi vers-sel.

— Egry életében, az akkori művészeti és irodalompolitikai szituációban mégsem jelenhetett meg a kötet. Miért?

— Csak 1954-ben sikerült elfogadtatni. Addig a halott Egry mappájában két dekli közé kötve hevertek, melyekről a „szakértők”

véleménye az volt, hogy közlésre alkalmatlanok. Egry keserűen nevetett ezen. Aztán a könyv mégis megjelent, de már csak Egry halála után.

— A megjelent kötetet a legnagyobb elismerés övezte. A Szabad Népben Kárpáti Aurél köszöntötte a könyvet, és Fülep Lajos leghűségesebb tanítványa, Fodor András pedig a Csillagban írt róla.

— Egry szigorú arcú, éles tekintetű férfi, aki nemcsak nagy festő, de olyan kivételes művész, ciki a táj lelkét, szellemi karakterét, egész történelmi légkörét, atmoszféráját is érzékeiben hordozza. A Vízitükör-ről beszélve, mi a véleménye a Badacsonyban, a kikötői sétányon állított szobráról? Mit jelentett Egrynek a víz, a Bala- ton-táj?

— Rossz szobor! Egy nagyon Takáts Gyula rajzai — Egry Józsefnek

rossz szobor, amelyik méltatlan Egryhez, a roppant pedáns és tiszta emberhez. Azonkívül félreértés is így az egész személye. Egry nem egy proletárfestő volt, még olyan értelemben sem, mint Derkovits. Égry József kozmikus szellemű egyéniség volt. Tiszta fennkölt egyéniség, akit nem lehet toprongyban, egy sámlival a hóna alatt ábrázolni, mert sose járt sámlival se horgászni, se festeni.

— Tudvalevő, hogy nem is kint föstött, sohasem. Többet föstött Egry horgászás közben, ecset nélkül... és odahaza pedig ecsettel megcsinálta azt, amit a fantáziájával a Balaton világából megalkotott.

— Hasonlóképpen, mint Kassák Lajos, aki—egy helyütt írja— horgászás közben a „damit-idegén át beszélgetett” tulajdonképpen a végtelennel.

— A tóhoz ösztönösen vonzódott. Szinte átöröklött szenvedéllyel. így lehet nézni csak Egry Józsefet, és nem pedig úgy, hogy aktuális volt akkor a szocialista képzőművész, tehát az elhagyott szegény proletárt — állították oda szobornak!

— Egy nagy európai szellemű festőről van szó. És az is egy ráaggatott nómenklatúra, hogy

„Balaton-festő”. Nincsen Balaton festő. Mi az, hogy Balaton festő? Festő van! A Hazatérő horgász 1941-ben festett képe! A sok-sok hasonló témájú, őszi madárgyülekezést ábrázoló alkotását annak idején Firenzében láttam kiállítva, 1948-ban. Flát ki tudta ott, hogy hol van a Balaton? Egry Józsefnél az ember és a művészet és a világ viszonya, mintegy kozmikus feszültséggé és mértékké tágult. Tehát egy festőről van szó, akinek olajpasztelljei ragyogások és egy világot „ragyog-tatnak". Azt a világot, amelyet egy táj inspirált, tehát amely táj egy művészetbe nő át. Ez Egry! Amint már mondtam „az ecset poétájának” nevezték az olasz lapok. Eszük ágába sem jutott, hogy egy tóhoz vagy vízhez kapcsolják a művészetét.

— Fia művészetről beszélünk, mérjük csak, és mérjük őt is az egyetemes művészet színvonalához. Az igazi művészet és a mi művészeink horizontja is csak az egyetemes művészet lehet. Valahogy így járta végig útjait, mindig saját szellemére hallgatva és figyelve, így nézte Egry József is az alkotás horizontját.

Milyen további tervek foglalkoztatják Gyula bátyámat?

— Új verseimből összeállítottam egy verseskötetet a Szépirodalmi Kiadónak, amelyik valószínű a 80. születésnapomra, 1991 februárjában fog megjelenni.

— Irodalmi tevékenységére hogyan hatott, hogy képzőművészettel is aktívan foglalkozik? Ki lesz a kötet illusztrátora?

— A vonal és a szín volt az első művészi élményem. Ezekből a képekből és formákból: a látható és létező világ hangtalan, de reális valóságából nőtt ki bennem a költészet iránti vágy. A felületen túl, vagy alatt, a tárgyakban, a szerves és szervetlen világban létező érzés, mondhatnám a lélek megszólaltatásának a vágya.

— Flogy ki lesz a kötet illusztrátora? Erre azt kell válaszolnom, bár kérték, hogy én legyek, de nem hiszem, hogy meg tudom csinálni. Nemcsak azért, mivel nagyon is személyes dolgok ezek, hanem talán a versek többet mondanak magukban, mintha rajzok is követnék ezt a világot. De valószínű, hogy a címlapját megcsinálom, mint ahogy a Tükrök szava, betűk arca című kötetemnél is.

Matyikó Sebestyén József

Herceg Árpád

Tudass,

ha változik a címed!

„Magam előtt látom Nagy rakást, amikor már majdnem csak bajusza lesz, de tiszteletre méltó szakálla is, és éppen kamionsofőrként keresi kenyerét, s nem is akármekkora kenyér lesz az, ha meggondolom. Képzeljétek el, a fiú éppen valami levélpapiros fölött gubbaszt, valahol Kassel és Dortmund között, és levelet ír, hát mi mást írna, és ki másnak írna, hát persze, hogy apának. Nagyrakás éppen egy döntési szituációban leledzik, de nemsokára kilépve a kétségek világából, hátat fordít mindennek, amihez addig köze volt, és valami olyasmibe fog, amit mi sosem értünk meg, igaz, elítélni sem lesz okunk, viszont Nagyrakás bátorsága előtt le a kalappal. Ettől kezdve majd tíz évig nem kapunk tőle levelet, ami nem lep meg bennünket, mert hozzáedződtünk, hisz volt már ilyen annak előtte is, de apa tíz éven át mindig kibattyog a kapuba, ha postást ugat Füles kutyánk, e néven a harmadik. Harmadik Füles az idő tájt már csak a postást ugatja meg, és tejbepapit eszik, mert körülbelül annyi foga lesz, mint anyának és apának együttvéve. És Harmadik Füles már két hónapja nem ugat, amikor becsönget a postás, aki tudja, hogy mit vár apa, és mindig meg is ígérte neki, hogy holnap hozza, biztosan hozza. Es Nagyrakás ettől kezdve olyan leveleket ír nekünk, amiket még én is megirigylek, pedig akkor én már híres író leszek,

és később, mint apa hagyatékának gondozója, fel is használom némelyiket, egy regényemben. Több pénzt kapok majd érte, mint amennyit apa és anya együtt egész életükben láthattak, de csakhamar elviszi az egészet az az infláció, amelyik viszont nem fogható ahhoz, amelyiken apa és anya pénz nélkül verekedik át magukat, amíg nekem, szegénynövényevőnek, itt a szám jár. De szólnom kell ezekről, mert nagyobb részt Nagyrakás, kisebb részben Kisrakás a magyarázata annak, hogy apa mért azt, amit, mért úgy, ahogy. Hogy én is világosan lássak, majd segít nekem apa naplója, amiről majd még beszélek, és a többi hagyatékról is beszélek a maga idejében, amelyektől megválni nem lesz szívünk, annyi emlékkel kötődünk porosodó tárgyakhoz, téglához, vakolathoz. Csak Lackónak lesz bátorsága hozzá, hogy rendet teremtsen.

Lackót az én egyik unokám második házasságából születendő ötödik leánygyermek és Nagy rakás egyik zabigyerekének unokája által örökbefogadott fiú ülteti majd a trónra. Jó emlékezettel lesz megáldva. Örökre emlékezni fog ránk az is, akit apa nemsokára megtalál az utcán és felveszi, de a pulya nem nagyon fogja tudni sohasem, hogy valójában mi is zajlik le benne. A dinasztia kallódó ága lesz, és egyszer majd megpróbálja kilopni a szemünket is, amit nem fog megbánni soha, mert egészséges gondolkodású bunkó válik belőle akkorra, és majdan minden gyerekét igyekszik letagadni, legalább a felét sikerül is neki, ami nem kis pénz, ha meggondolom.

De ne rohanjak most ennyire előre, hiszen zabigyerekekben nálunk most sincs hiány, ami nekünk családi szavajárásunk, ha előjön a téma, és az évek során sokszor előjön, mert én meg Pocak fölöttébb kíváncsiak leszünk arra a családmodellre, amelyikbe előre megfontolt szándékkal belecsöppentünk a megkérdezésünk nélkül is, szerencsénkre. Az idő tájt apa szuverén jognak gondolta, hogy egy nő gyereket akar, és úgy gondolta, hogy neki, apának is jól jönne még egy-kettő Nagy rakás és Kisrakás után, és azután, akit nem is ismert, mert alighogy megszületett, meg is halt a levegőben. De azt nem akarta apa, hogy úgy legyen gyereke, hogy ne legyen gyereke, amit Nagyrakással és Kisra- kással addigra kitapasztalt, ezért aztán megmondta az akkor még nem anyámnak, hogy

ide figyelj, drága hölgyvendégem, a részemről rendben, de én aztán nem fogom ám az ajtód előtt handabandázni, hogy láthatom-e a gyerekeket, mert nekem az ilyesmiből elég volt, hanem a fizetésemet majd rendesen elosztom, csak tudass, ha változik a címed. Amire az én akkor még nem anyámban is felgyúlt a fény, és megmondta a magáét, hogy hát ide figyelj, kedves, férfivendégem, tulajdonképpen nekem is elég volt abból, hogy kizárólag magamnak akarjak gyereket, abban meg rengeteg a bizonytalansági faktor, hogy mi rendes férj-feleség legyünk, tehát szülök én neked gyereket, ha tudok, aztán azt csinálsz vele vagy velük, amit akarsz, de ha elveszed tőlem, akkor megöllek. És meglehet, hogy apa életének kioltását a szóban forgó szituációban anya komolyan is gondolta, mint egy racionális jövőképet, de ehhez azért tudni kell, hogy úgy állt kezében a kés, mint tehénen a gatya, erre nincs jobb képzavar. Viszont anya már abban az időben is kémia szakos tanár volt, ami apának észébe sem jutott

soha, és ez nagy könnyelműség, ha meggondolom, mert az ember sosem hagyhatja védtelenül a hátát.

Apa és anya hosszú életűek lesznek a földön, és én meg Pocak, státuszunk szerint apa gyerekei, szorgalmasan látogatjuk anyát, amióta saját lakása van, nem is akármilyen rom. Ez a rom, persze mindannyiunké, mert nagyon jól érezzük benne magunkat, apa és anya prekoncepciójának szerencsés és folyamatos dugába dőlése nyomán. Apa és anya a későbbiekben is csak annyi függetlenséget őriznek meg maguknak, amennyit még el tudnak viselni, mert jólesik. A szörnyű csak az az egészben, hogy apa és anya egy társadalomban élnek, és a társadalom mifelénk az emberek magánügyeibe is beleüti az orrát, és nemegyszer előfordul, hogy felteszik apának a fogas kérdést: most akkor kié a gyerek? a magáé vagy azé a nőé? Mert az nem lehet, hogy mindegyiküké legyen. És mielőtt még elvettek volna bennünket valamelyiküktől, anya és apa kitalálták, hogy az lesz mondva, hogy a gyerek, aki én és Pocak vagyunk, apáé, a nevezett hölgy csak az anyjuk. Ennek nyomán apának sokszor tették fel a kérdést, hogy hát kípesvót othannyi üketa zannyuk? A zannyuk a világ legrendesebb embere, szólta el magát apa néha, ami igaz is, és anya szerepe elvitathatatlan abban, hogy amikor az elviselhető függetlenség határain belül apa lakásába vonultunk vissza néhanapján, apa még gondolatban sem követte el azokat a gonoszságokat, amiket vele szemben Nagyrakás és Kisrakás anyuja elkövetett annak idején, és folyamatosan még sokáig, és amiket mindig elkövetnek a gyerekekkel azok a felnőttek, akik nem jönnek ki egymással, átmenetileg vagy tartósan.

Egyszer majd megpróbálják sarokba szorítani' apát, hogy hát mikó vüheti el üketa zany- nyuk, és apa ekkor elköveti azt a hibát, hogy megmondja az igazságot, tudniillik azt mondja, bármikor. Osztán mikó vüszi? Nem vüszi, mondja majd apa, mert nem az ü duuga vünnyi, mert ücsaka zannyuk. Flát ak- koó?! Mikoó láthassa? Minden nap. Azannyát! Minden nap vüszi a két nyomoruúttat? Nem minden nap. Dejszen azonta, nem?! Vagy haggya'üket ott- atunnya? Mért ne hagynám. Másnapig? Legutóbb egy évig ott aludtunk, mondja majd apa, és amikor idáig jutnak a társalgásban, a fejéhez is kap gyorsan, mert rájön, amire már sokszor rájött korábban is, csak nem akart tudomást venni róla, tudniillik, hogy ugyanazok a szavak nem mindenkinek ugyanazt jelentik, és ha valaki valamit nem ért, az leggyakrabban a maga értelmét veti alá vizsgálatnak. Szerintem apa ezért tart a háznál harapós kutyát. Füles, e néven az első, jó szolgálatot tesz, amikor időről időre jelzi, hogy hívatlan látogató érkezett. ”