Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)

1990-08-04 / 87. szám

1990. augusztus 4., szombat SOMOGYI HÍRLAP — BALATONI NYÁR 7 25 forint egy kór A műtőben hosszú percek óta fekszik az asztalon egy ifjú hölgy: bal kezének hüvelykujját elvágta csontig. Arca fakó, teste mozdulatlan, mintha elájult vol­na, csak szemeinek vibrálása jelzi, hogy iszonyatosan fél a várható orvosi beavatkozástól. A szomszéd szobából köz­ben rémült gyereksírás hangzik fel: Novák Marcell egyéves úriember érkezett. Felszakadt szájpadlásából folyik a vér, amely a nyállal és a könnyel keveredve szétterül a fiatal anyuka vállán. — Első a munka, a köteles­ség — biztatom magam kitar­tásra, hiszen ebből cikket kell írnom, pedig legszívesebben azonnal otthagynám a fonyódi rendelőintézetet. A sebész ezalatt sétál a két szoba között: visszavarrja a le­szakadt ujjdarabot, nyugtatja a szülőket: —Nem, kérem, nem súlyosa dolog, mégis adok égy beutalót a kórház gyermekosztályára— a biztonság kedvéért egy-két napig megfigyelik a babát. Va­lószínű ugyanis, hogy az esés­től agyrázkódást kapott. Asszisztensnője letörli a mama vállát, majd gézt ad a kezébe: —Törölgesse a pici száját— mondja, s magam is kezdek megkönnyebbülni. Receptért — Hahó, ez sebészet! — kiál­tok fel a fehér köpeny védelmé­ben, húszperces „sebészi” múltam presztízsét féltve, ami­kor gyógyszert kér egy férfi fele­sége idegzsábájára. — Néha eléri az epe is — mondja, s egészen addig be­szél, amíg a főorvos fel nem írja a receptet. Ez a legkevesebb — közli kérdő tekintetemet látva dr. Metz József intézetvezető főor­vos. — Gyakran jönnek olyanok is, akik nem a fonyódi körzethez tartoznak. Természetesen őket is el kell látni, hiszen van, aki csaknem egy órát utazik, amíg beér a rendelőbe, 'ahol újabb egy-két óra a várakozási idő. Vajon ezek után mondhatjuk-e a betegnek, hogy az illetékes szakrendelést keresse fel? Külföldiek jönnek, németek, hollandok. Metz.doktor jól be­szél németül, angolul, egy-egy poénnál felderülnek az arcok. Fájdalomcsökkentő, hűsítő ke­nőcs kerül Tulipánorszácj kar­csú bokájú leányának labára, kötés a német fiú kezére. A papa pedig indulhat a pénztár­ba, befizetni a kezelési díjat. — Ha Magyarországon a tár­sadalombiztosítás átutalná a rendelőnek a kezelési költsé­get, a sebészet egyedül képes lenne fenntartani az egész in­tézményt. A világon nálunk van a legmagasabb díj: 43 száza­lék, ehhez még a dolgozóktól is levonnak 10 százalékot. Ez a gyakorlatban annyit jelentene — ha egyáltalán nyomon lehet­ne követni ennek a pénznek a sorsát —, hogy egy tízezer fo­rintot kereső állampolgár 5300 forintot költhetne havonta egészségügyi ellátásra. Ez pedig akkora összeg, amelyet egy ev alatt nem sokan használ­nának fel. Mindenki ivott Azután arról beszélgettünk, hogy a páciensek 15—20 szá­zaléka teljesen feleslegesen jön orvoshoz — inkább csak a jó szó, a megnyugtatás miatt. Az infrastruktúra hiánya itt is okoz komplikációkat: sokkal egyszerűbb lenne, ha a beteg telefonon érdeklődhetne, mi­kor jöjjön be a rendelőbe, men­nyi a beteg, mennyi a várako­zási idő. — Különösen ilyenkor — nya­ranta van úgy, hogy behozzák a mentők a sérültet, s emiatt az ambuláns betegeknek többet kell várni. Az ügyelet? Nos, itt is vannak csalafinta dolgok. A betegek, s a hozzátartozóik is szíveseb­ben veszik, ha az orvos megy ki a pácienshez. Ha a bejelentés alapján azt kéri a kolléga, hogy hozzák be a beteget, hiszen szállítható, legtöbbször ez a sztereotip válasz: — Sajnos, már mindenki ivott a társaságban. Mi szerencsés helyzetben vagyunk, mert ren­delkezünk ehhez a munkához gépkocsival, sofőrrel is. Krónikus — ó'szre Érdekes, hogy a környező nyolc-tíz településről, de talán helyből is — nyáron alig jönnek a már ismert, krónikus beteg­ségben szenvedők. A nyár, az idegenforgalom, a szezonális munkák, mintha elfelejtetnék velük cukorbetegségüket, reu­májukat, kínzó fejfájásukat. Ve­lük — május végétől — majd csak akkor találkozunk ismét, ha lecsengett a szezon. — Hogyan bírják az idegen- forgalom szorítását, főorvos úr? — Mi erre szegődtünk, tehát nem panaszkodhatunk. Nem is az orvosi feladatokkal van itt baj, hanem az egyéb szervezé­si munkálatokkal. Gyakran ne­hezebb megszervezni azt, ho­gyan kerül haza például Debre­cenbe az itt megbetegedett, sérült páciens, mint egy egész napot végigdolgozni. Ez szak­mai és emberi rész, s ezért mi felelősséggel tartozunk bete­geinknek. Nyelvi nehézség A Dél-Balaton ingerklímája nem való beteg embernek — mondta dr. Házas József, a sió­foki kórház igazgatóhelyettese. — Ők csak megszorításokkal lennének képesek elviselni az itteni körülményeket: sok eset­ben a hatvan nyárnál többet megéltek is ládaszám isszák a sört, szívják számolatlanul a cigarettát. Ilyen az emberek lé­lektana: úgy gondolják, hogy üdülés közben mindent sza­bad... — Tavaly 14 230 üdülőt ré­szesítettünk kezelésben a ren­delési idő alatt — tájékoztatott kezében iratokat lapozgatva a főorvos. — A gyógyító sze­mélyzet terhelése egyébként hosszú idő óta azonos—nagy. A betegek összetétele azon­ban megváltozott. Elmaradoz­tak a német nyelvterületről ér­kezők, akikkel jól tudtunk kom­munikálni, s helyettük egyre több olasz, francia és lengyel jelentkezik kisebb-nagyóbb problémájával a betegfelvétel­nél. Velük nehezen értünk szót — még a szervezett társasuta­záson résztvevőkkel sem jön tolmács, sem egy segítségével magyarul papírra vetett üzenet —, hogy melyek a főbb pana­szok, s a beteg milyen gyógy­szereket szedett korábban... A legnagyobb forgalmat a sebészet bonyolítja le. De sok munkát adnak az üdülők a fog­orvosoknak is — folytatta. — A külföldieknek persze fizetniük kell a rendelésért (az első szak­orvosi vizsgálat 1500 forintba kerül), idén ebből mintegy 2 mil­lió forint bevételre számítunk. A pénz zömét műszervásárlásra kívánjuk fordítani. Dr. Házas József és segítője, Kurdi Györgyné büszkén muta­tott egy masinát, mely nagyban segíti a munkájukat. Az IBM számítógép írja meg a számlá­kat, mely alapján saját hazájá­ban az ellátásban részesült a biztosítótól visszaigényelheti a pénzét. Mint mondták: az em­berek többségének szeme- szája eláll a csudálkozástól, amikor kezébe kapja a papírt. Bizonyos: ez a szolgáltatás, mely egy, a nemzetközi gyó­gyászatban alkalmazott kód­rendszeren alapul, jó hírét kelti az intézményeknek. Indok nélküli látogatók 18 895 beteget láttak el az ügyeletesek. A „betegek” többsége tehát akkor keresi fel az orvost, amikor az egyedül felel sok tízezer ember egész­ségéért, s mikor nem segíthet neki szakorvos, csak a kórház­ban működik a röntgengép, ott elemezhetnek vért a nővérek. Volt már rá példa, hogy 37,3 fokos hőemelkedéshez hívták ki sürgősen az ügyeletes or­vost, s az hiába iparkodna visz- sza akár szirénázva is a zsúfolt utakon, bizony várni kell rá, sokkal rosszabb állapotban levő betegeknek is. Sokan in­dokolatlanul mennek az ügye­letre. Van, aki otthon felejtette a gyógyszerét, és nap közben nem ért rá felíratni, mert akkor ugye, a strandon napozott. Meg úgy gondolta: éjjel majd biztosan nem kell sorban állnia. Volt rá példa, hogy hajnalban három napja bedagadt lábú fia­talember zörgetett, mert akkor ért véget a diszkó... Apró, s humorosnak is felfog­ható mozzanatok, melyek azonban jelentősen nehezítik a ténylegesen súlyos betegek el­látását. Nemrég egy amerikai kül­döttség járt a siófoki kórház­ban. A betegek nagy számát látva, állítólag gyorsan össze­dugták a fejüket, és kiszám ítot- ták, ha csupán 25 forintot kelle­ne fizetni egy rendelésért, az embereknek csupán a fele rnenhe el orvoshoz. — Gondolkodunk az ellátás átszervezésén — felelte dr. Házas József. — Az új kor­mányzati elgondolás, mely szerint minden család kivá­laszthatja magánorvosát, a szakrendelés pedig a kórházak ambulanciájára kerül, maga után vonja az üdülőbetegek gyógyításának korszerűbb for­máit. Süli Ferenc—Czene Attila Keszthelyen, a Colosseumban MA VÁLASZTJÁK ‘ A BALATON SZÉPÉT (Keszthelyi tudósítónk jelen­ti) A Balaton-part idei legna­gyobb szabású rendezvénye lesz ma Keszthelyen, a Colos­seum diszkóban, megválaszt­ják a Balaton szépét. A délelőtti óráktól látványos közönségto- borzó lesz a Balaton körül: a zalaegerszegi Albatrosz tánc­kar 60 tagú mazsoret csoportja Balatonfüred, Siófok, Balaton- földvár, majd Keszthely közte­rein adva műsort, hirdetik a szépségversenyt, amelyre ne­vezők és díjfelajánlók egyaránt nagy számban jelentkeztek. A közönség este 8 órától fog­lalhatja el a helyét a Colosseum diszkó hatalmas nézőterén, a műsor 9 órakor kezdődik. A lányok estélyi, utcai és fürdőru­hás felvonulása, a zsűri ta­nácskozása közben Csepregi Éva, Délhúsa Gjon és Flipper Öcsi vendégszereplése szóra­koztatja a nézőket. A zsűri fődíjként a Keszthely Tourist Kft. által felajánlott négynapos olaszországi uta­zást ítélheti oda a legszebb lánynak, s jutalomban részesül több versengő is. A zsűrin kívül természete­sen a közönség is szavazhat. A versenyben való részvé­telről egyébként azok sem maradtak le, akik ez ideig nem neveztek, jelentkezése­ket ugyanis a műsor megkez­dése előtt még fél órával is el­fogadnak a helyszíni előzsű- rizésen megfelelőktől. Akik még bizonytalanok a neve­zésben, célszerű, ha estélyi és fürdőruhát visznek maguk­kal, ami a közönség és a zsűri előtti bemutatkozáshoz szük­séges. EZ NEM MESE Hófehérke repülni tanul Zsuzska csupán hét nyarat látott eddig, s azt hiszem, az idei marad meg leginkább az emlé­kezetében. A kőröshegyi kis­lány nagyapjával, Csepregi Gyulával vadkacsákat nevel. Ezernél is több szárnyas talált otthonra a Balatonhoz közeli tavon — kedvencet mégis vá­lasztani tudott magának. Hófe­hérkét. Igen, Hófehérkének ne­vezte el a különleges színűnek számító, világos tollazatú vad­kacsát. Kitűnőre sikeredett év végi bizonyítványa, ezért juta­lomból töltheti vakációját az egyszerű, de neki palotának is beillő bungalóban. Zsuzskának alighanem ez most a világ kö­zepe. — Igyekszünk visszaadni a természetnek mindazt, amit a kemizálás, a növénytermesz­tés nagyfokú gépesítése száműzött onnan — mesélte Rajcsányi Péter vadászmes­ter, a Siófok környéki társaság tagja. — Másrészt magunknak is szeretnénk szórakozási le­hetőséget teremteni. Évente csupán száz őzet és hatszáz fácánt, százötven nyulat, vala­mint hat-tíz szarvast és vad­disznót lövünk, illetve lövetünk ki—apróvadas terület a miénk. Tízezer hektáron gazdálko­dunk; a köztudatban élő törté­netek ellenére sem szabad egy kalap alá venni valahány va­dásztársaságot. Mi (sajnos) csak nehezen tudjuk évről évre teljesíteni fizetési kötezettsé- geinket. Az üzemeléshez ren­geteg társadalmi munkára van szükség. Csepregi Gyula valamikor júniusban költözött ki a tópartra, vigyázni az akkor telepített ka­csákra. Csak úgy, ingyen. S marad még szeptemberig, mi­kor a madarak majd repülni kezdenek. — Ezt nem lehet fél szívvel csinálni — mondta. — Ha nem figyelnénk, az állatoknak több mint fele már régen hiányozna a „leltárból”. Környékbeli „zsivá- nyok” (hasonszőrű társaik miatt nem nevezzük meg most a tó pontos nevét) mellett a zsák­mányra éhes rókák okozzák a legtöbb problémát; az utóbbi időben hat ravaszdi került pus­kavégre. — A kacsák egyébként tanu­lékony állatok — kapcsolódott a beszélgetésbe Rajcsányi Pé­ter. (S így igaz, a hangjelzésre hanyatt-homlok „rohantak” a partra—enni, nagy hápogások közepette.) — A „kaját” a parttól egyre távolabb szórjuk eléjük. S ha felégetik itt körbe a tarlót, és mi elcsalogatjuk a víztől vagy 500 méterre őket, úgy gondol­ják majd: visszafelé könnyebb repülni. Ekkor válnak felnőtté — önállóvá — tette hozzá moso­lyogva. — Először egy 30-szor 30 méteres szűk területen éltek, onnan nyitottuk előttük egyre szélesebbre a világot. Többsé­güket — úgy tetszik most — si­került felnevelnünk. Zsuzska közben távcsövével szemrevételezte a hangosan hápogó társaságot. Elégedett mosollyal nyugtázta, hogy Hó­fehérke is éhesen a partra csör­tet, aztán szinte öntudatlanul megsimogatta a vizsla, Repi fe­jét. (Czene) A Siotour szabad kemping­helyei B.szabadi, Gamásza 1280 Autós III. 340 Hullám 200 Bagódómb 1100 Sellő 100 Kócsag 100 Barcs, Határ 130 L.tóti, Kék Tó 320 L.tóti, Kék Tó Szálló 89 Hazias etelek, olcsó szobák Fonyod, Bartók Béla u. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom